2014. július 23., szerda

, , , , ,

Jane Austen élete


   A múltkor ajánlott Jane Austenről szóló dokumentumfilm után motoszkált bennem a kisördög, hogy milyen jó is lenne az írónő életéről olvasni, és eszembe jutott Claire Tomalin könyve. A hölgy nem ma kezdte a kutatást és számos forrást felhasználva írta meg ezt a rendkívül alapos és olvasmányos kötetet, melyre ha rápillantunk (600 oldal terjedelmű), elgondolkodunk azon, amit a fülszöveg is említ, miszerint Jane bátyja, Henry így nyilatkozott: "Drága húgomnak nem volt eseménydús az élete." Nos, ha Miss Austen élete valóban olyan unalmas volt, akkor mivel tölthette meg Claire Tomalin a könyvét?

   Többek között az anyai és apai felmenők részletes, ám egyáltalán nem unalmas bemutatásával, a steventoni parókia mindennapi életével, a szomszédokkal és természetesen Jane-nel, kezdve azzal a decemberi nappal, melyen világra jött, majd gyerekkorával, iskolai élményeivel, első írásai születésével, bálokkal, utazással.

   Az Austen család életében fontos szerepe volt az irodalomnak és a színjátszásnak, de talán nem is sejtettük, hogy Jane gyerekkora nem volt tündérkert, a kislány már korán megismerte az élet kemény oldalát is, mely élményekben együtt osztozott imádott nővérével, Cassandrával, akire élete végéig számíthatott.

  Számos levélből, naplóból, visszaemlékezésből találunk részleteket, melyek alátámasztják az adott eseményeket.
  Aki látta a Jane Austen magánélete (Becoming Jane) c. filmet, hozzám hasonlóan bizonyára kíváncsi az igazságra Tom LeFroyjal és más hódolókra is. Ők is mindenre választ kapnak és akár meglepetéssel is szolgálhat a könyv.

  Kifejezetten érdekes volt olvasni a szomszédságról és a népes család tagjairól, miközben Jane abban a részben meg sem jelent. Valószínűleg nem vagyok egyedül, aki azért is olvasta kíváncsian ezen részeket, hogy a sorok és az ismerősök között vajon feltűnik-e Miss Bates, Mr. Darcy vagy éppen Willoughby ihletője?
  De legjobban egyértelműen a műveiről szóló fejezeteket szerettem, melyeket olvasva nekem is megjött a kedvem az újraolvasásukhoz. Pl.: még javában olvastam, amikor muszáj volt megnéznem az Értelem és érzelmet (1994), mert olyan régen olvastam, hogy így volt legegyszerűbb felidézni. És mostantól másként tekintek az általam annyira utált A mansfieldi kastélyra is. Bár bevallom, örültem, amikor azt olvastam, hogy a megjelenése után másoknak sem tetszett és sótlannak tartották Fanny Price-t, ahogyan négy éve én is.

  A Lady Susan és a Veszedelmes viszonyok közötti párhuzam pedig csak még inkább kíváncsivá tett, hogy végre sorra kerítsem.

   Talán nem is sejtenénk, hogy Jane egy-egy műve évekig várakozott egy-egy átdolgozás vagy éppen kiadói érdeklődés hiányában, és hogy két regényének a címe nem is neki, hanem a testvéreinek köszönhető.
  

   Claire Tomalin a szövegben felbukkanó jegyzeteiről Ross Kinget juttatta eszembe, akinél hasonló módon, a könyvei végén olvashatjuk a sokszor huzamosabb terjedelmű jegyzeteket, ami miatt bár hátra kell lapoznunk, de legalább nem a lábjegyzet foglal el olykor egy-egy oldalt.
 

Negatív észrevételek:
  Nem értem az Európát: ez a könyv normális méretű, míg a két évvel később megjelentetett Dickens-életrajz már böhöm méretű. A polcon egymás mellett úgy néznek ki, mint Dávid és Góliát.
A másik észrevétel a fordítással kapcsolatban: sok éve az Európánál jelent meg A klastrom titka, így nem értem, hogy a szerkesztő miért nem javította ki A Klastrom titkát?
Azt nem tudom, hogy a következő csak egy nyomdahiba-e vagy elírás, de:
Austenen csaknem teljes elkeseredés lett úrrá, amikor leírta Miss Harries további kifogását: "Mr. és Mrs. Batesben felismerte valami ismerőseiket - akikről én még soha nem is hallottam."

Mióta létezik az Emmában Mr. Bates??? Talán Miss Harries az Elton házaspárra gondolt. Egy Európa-színvonalú kiadónál illene jobban figyelni a részletekre.

   Ezeket leszámítva Claire Tomalin életrajza izgalmas, olvasmányos, jól megírt kötet, mely számos újdonsággal szolgál minden rajongó számára. Hogy ilyennek képzeltem-e Miss Austent? Nos, azt kell mondanom, hogy igen. A Claire Tomalin által felvázolt Jane Austen sokban hasonlít ahhoz, akit én is elképzeltem, és a számomra legszimpatikusabb és példaértékűbb tulajdonságát emelném ki: Jane Austen nem akart híres lenni, nem akart a  középpontba kerülni, ő csak az az egyszerű nő akart maradni, aki ír.
  A már említett jegyzetek mellett, a könyv végén részletes családfát és név- és tárgymutatót is találunk, ha elveszítenénk a fonalat a népes família és más felbukkanó nevek áradatában, ill. bibliográfiát, valamint a kötet közepén képmellékletet, melyben a fényképek mellett, egy-egy regény korai illusztrációit is megtekinthetjük.

  Azért figyelmeztetném azon Kedves Olvasókat, akik még nem olvasták mind a hat regényt, hogy a könyvben több regény végkifejletéről is szó esik.

A következő sorokat Jane dédnagyanyja vetette papírra a XVIII. század elején:
(...) az intelligencia és a világos fogalmazás akár még többet is ér, mint az örökölt vagyon.

Claire Tomalin: Jane Austen élete
Eredeti cím: Jane Austen. A Life
600 oldal
Fordította: Sipos Katalin
Európa Kiadó, 2010
3900 Ft (A nagy nyári Alexandrás akcióban most féláron beszerezhető.)
Share: