Ugrás a fő tartalomra

"Párizson az asszonyok uralkodnak, az asszonyokon meg mi"


   Évekkel ezelőtt az egyik bolti sétám alkalmával fedeztem fel Zola regényét a polcon, de amikor megláttam a címét, arra gondoltam: hogy lehet ilyen címet adni egy könyvnek? Hölgyek öröme. Mentem is tovább. Aztán kb.: egy éve az m1-en kedd esténként vetítették a belőle készült sorozatot és az akkor megtetszett és a regény is felkerült a várólistámra. Amikor viszont azzal szembesültem, hogy a kettőnek nem sok köze van egymáshoz, mondhatjuk, hogy megharagudtam a sorozatra. De a kíváncsiságom, csak erősebb volt, amikor télen a Dunán adták, bele-belenéztem. Végül sorozat ide, sorozat oda,  Mónika idei bejegyzése adta meg a végső lökést, hogy ez bizony egy nekem való regény lesz, így végre belekezdtem.


   Denise Baudu a normandiai Valognes-ból érkezik szülei halála után két öccsével Párizsba posztókereskedő nagybátyjukhoz. Míg a nagybácsi házát keresik, elkápráztatja őket egy hatalmas áruház, melynek kirakatai szebbnél-szebb áruval vonzzák magukhoz az arra járók tekintetét. Ez az áruház a Hölgyek Öröme. Tulajdonosa, Octave Mouret érdekházasság révén jutott vagyonához, ám felesége elhunyt, így mindent a fiatal és ambiciózus kereskedő örökölt, akinek nem titkolt szándéka, hogy az egész háztömböt uradalma alá vonja, mit sem törődve a szomszédos kiskereskedőkkel, akiket ezzel koldusbotra juttat.

   Sajnos a nagybácsi üzletében is fehér holló mostanában a vásárló, ezért ő is azt tanácsolja unokahúgának, próbáljon szerencsét a szomszédos monstrumnál, elvégre Valognes-ben már szert tett némi eladói tapasztalatra. Nagyobbik öcsét egy asztalosműhelyben várják, míg az ötéves Pépét egy asszony gondjaira bízza.
  Denise másnap, míg bátorságát igyekszik összeszedni a Hölgyek öröme előtt, megismerkedik a fiatal Henri Deloche-sal, aki ugyanezért van itt: munkát keres. Mindketten állást kapnak, bár Denise csak Mouret-nek köszönheti szerencséjét, aki valamit meglát a lányban.

   Ám az első hónapok keservesek: a konfekció osztály többi eladónője és annak vezetője, Aurélie asszony sem nézi jó szemmel a kis kócost. Denise egyedül a finom fehérnemű osztályon dolgozó Pauline-nel barátkozik össze. A napi robotot, a kopott cipő okozta szenvedést csak fokozza nagyobb öccsének állandó színre lépése, aki rendszerint pénzért jön.

   Közben Mouret tovább szövögeti a terjeszkedésről álmait, melyek megvalósítása érdekében a csáberejét sem rest bevetni, hiszen ha valaki, ő aztán mindent tud az asszonyokról, és ezeknek az ismereteknek köszönheti kereskedelmi sikereit, és nincs az a nő, aki ne mondana nemet neki. Legalábbis ő így gondolja.

 (...) Ebből kiderült, hogy az előbb ismertetett tények fölött áll vezérlő elvként a nő kihasználása. Minden erre a célra tört, a folyvást megújított tőke, az áruk fölhalmozásának rendszere, az olcsóság, mely vonz, az árak nyílt feltüntetése, ami megnyugtat. Az asszonyon marakodnak a versengő áruházak, az asszonyt ejtik alkalmi áruik csapdájába, az asszonyt szédítik meg kirakataikkal.Új vágyakat ébresztettek a testében, óriási kísértéssé váltak, melyben a nőnek szükségszerűen el kell buknia; előbb a jó háziasszony vásárlókedvének enged, aztán a kacérság martalékául esik, és végül felfalják. Az áruházak megtízszerezték az eladást, demokratizálták a fényűzést, s ezzel a pazarlás rettentő eszközévé lettek, kirabolták a háztartásokat, terjesztették az egyre drágább divat őrületét. És ha az áruházakban királynő volt az asszony, gyengeségeiben szolgai módon körülrajongott és előzékenyen kiszolgált királynő, valóban szerelmes királynő módjára uralkodott is, akinek alattvalói kufárkodnak, míg ő vérének egy-egy cseppjével fizeti meg minden egyes szeszélyét. Mouret-ban még megvesztegető kedvessége mögött is egy kegyetlen zsidó lakott, aki fontszámra mérte ki a nőt: templomot emelt neki, tömjéneztette egy sereg segéddel, megalkotta egy új vallás szertartásait. Egyre csak rá gondolt, egyre újabb csábítási terveken törte a fejét; és a háta mögött, miután kifosztotta és idegileg tönkretette, titokban éppen úgy megvetette, mint a férfi a szeretőjét, aki meggondolatlanul odaadta magát.

    Mónikának valóban igaza volt: ez a regény tényleg nagyon tetszett nekem! Bár én is szeretem a szép anyagokat és ruhákat, de mégsem ez volt, ami miatt megszerettem, hanem Zola miatt. Ahogyan bemutatta az áruház életét: a hatalmas és gyönyörű külcsín alatt rejtőző ellentéteteket, machinációkat és szenvedéseket: itt nincsenek igaz barátságok, itt az egy osztályon dolgozók csak érdekből vannak jóban a többiekkel, valójában pedig ott igyekszenek megfúrni a másikat, ahol tudják, hogy előrébb lépjenek a ranglétrán és magasabb jutalékhoz jussanak.

   Itt nem számít, hogy egész nap rohangálni kell, hogy hiába pakolják le az egész polcot, a vevő nem biztos, hogy vásárol. Itt akkor is mosolyogni kell és az áruház nevéhez méltóan örömet kell sugározni, ha az ócska cipő már feltörte a lábat.

  A külső csillogás mögött nemcsak ármánykodás és pletyka, hanem aprócska személyzeti szobák és ehetetlen koszt is része az áruház számos alkalmazottjának.

   És a vásárlók sem különbek: a nők, akik nem maradhatnak le a társaság többi hölgytagja mellett. Mit számít az, hogy szegény Marty különórákat vállal, hogy felesége és lánya nehogy kilógjon a grófnő és társaik mellett, hogy az ő kemény munkával szerzett pénzét néhány óra alatt elköltsék a Hölgyek Örömében.


   Annyira sajnáltam szegény Denise-t az első hónapokban, amikor alig volt pénze, Jean mégis állandóan megjelent nála, miközben neki elő kellett teremtenie Pépé tartásdíját, ócska cipőjét javítgatta, a mosdótálban ázott valamelyik ruhája és a többiek egyszerűen megvetették és mindenfélét pletykáltak róla. De ezúttal is bebizonyosodott, hogy minél piszkosabb valaki, annál szívesebben vájkálódik a mások életében. 

   Mouret legyen bármekkora sármőr, mégsem nyerte el végleg a szimpátiámat. Ő az előfutára a napjainkat uraló hatalmas plázáknak. Mert a Hölgyek Öröme is leginkább a mai plázákhoz hasonlítható: egy zümmögő méhkas, melyben állandó a sürgés-forgás, melynek tulajdonosát csak az épület méretének, osztályainak és a bevétel nagyságának növelése érdekel, miközben csak ostobának tartja az öreg Bourass-t, aki szép summáért sem hajlandó megválni kicsiny esernyőboltjától. Mert az öreg nem akar behódolni az új kereskedelem hullámának és hű marad elveihez. Mouret-nak nem számít, ha veszteséggel kell is eladnia az áruját, a lényeg, hogy ne maradjon a nyakán és áraival is legyőzze a konkurenciát.


  Zola remekül ismerte a különböző társadalmi rangú és helyzetű embereket, erről tesz bizonyosságot a regény minden sora. Remek korkép a korabeli kereskedelemről, felkapaszkodókról, szegényekről és a csőd szélén álló kicsikről, akik szélmalomharcot vívnak az egyre terjeszkedő és hatalmasabb óriással.
  Mouret módszereit pedig nyugodtan nevezhetjük a marketing előfutárainak.

  Hogy van-e olyan nő, mint Denise? Igen, van, csak nagyon kevés. Szándékosan titkolózom, mert különben "lelőném a poént", ami távol álljon tőlem. Mindenesetre az ő sorsa rendkívül tanulságos, és ha nem is mindig értjük egy-egy döntését, a jelleme mégis példaértékű.

  Rendkívül olvasmányos, olykor szívbemarkoló, nagyszerű regény. Igazán kár (de a botrányos megfelelőbb jelző), hogy a sorozatot (aminek második évada is van és magyar felirattal megtekinthető online is a különböző sorozat-, ill. filmnéző oldalakon) a BBC angolosította és nem sok köze maradt a regényhez, pedig ők híresek a remek adaptációikról. Én mindenesetre a könyv mellett teszem le a voksomat, mert igazán kár lett volna kihagyni. Nem is értem, hogy nem került fel az 1001-es listára? Tudom, tudom, A Patkányfogó és a Germinal viszont rajta van. Ahogy a várólistámon is.

(...) a világ végelhülyülésben szenved.  És ez az állapot azóta is tart...



Émile Zola: Hölgyek öröme
Eredeti cím: Au Bonheur des Dames
Sorozat: A Rougon-Macquartok 11.
Kiadói sorozat: Aranytoll
Fordította: Benedek Marcell
398 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2007
3490 Ft
A regény a MEK-ban

Megjegyzések

  1. Jaj, de jó poszt lett - az a zárómondat mindent vitt (és milyen igaz!) :D
    Nem olvastam még Zolát, de ezek után ezt a könyvét tuti, hogy el fogom. Azt hiszem otthon csak a Nana és a Tisztes úriház van meg, de ezeket sem olvastam (még). Kár, hogy a sorozatnak sok köze nincs a könyvhöz, pedig a BBC tényleg jó adaptációkat szokott készíteni ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Grazie mille, sei molto gentile :$, és amikor azt a mondatot olvastam, tudtam, hogy itt a helye. Sajnos, hogy 131 éve tart és egyre súlyosbodik :S.
      Fricinek van egy nagyon jó Nana-paródiája, azt imádom, bár még az eredetit nem olvastam.
      Ez a könyv Neked is tetszeni fog, nagyon jó :).
      A BBC-t meg nem értem :S.

      Törlés
  2. Már jó ideje el szeretném olvasni én is ezt a könyvet.
    Egyrészről mert én is láttam a sorozatot (az angolosítás ellenére is tetszett), másrészt a Tisztes úriház 'folytatásának' tekinthető, harmadrészt nagyon megszerettem Zola regényeit. Szóval most megint kaptam egy 'lökést', hogy elővegyem ... talán a nyaralás alatt, úgyis már letöltöttem a mek-ből Kindlemre :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te a Tisztes úriházat olvastad, ugye? Utánanéztem és ez tényleg kicsit a folytatása, mert tudom, hogy Mouret abban bukkan fel és itt már befutott kereskedő és szépfiú. Ha elkezded egyszer, elkap a gépszíj és nem akarod majd letenni ;). Ha nem tudnám, hogy a sorozat is egy regény alapján készült, akkor jobban tetszett volna, de nem tudom, miért, engem iszonyatosan irritált a Mouret-t játszó színész :O
      Azt tudtad, hogy a sorozatnak második évada is van? A neten több helyen meg lehet nézni, de magyar szinkron még nincs hozzá.

      Törlés
    2. Igen olvastam :)
      Van második évad??? Megyek keresek feliratot, azzal jobban szeretem nézni :D Köszii!

      Törlés
    3. Közben elolvastam a bejegyzésed róla :).
      Ahol rábukkantam, ott van hozzá felirat, így már nem kell keresned és szívesen ;).

      Törlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…