2014. június 29., vasárnap

, , , ,

Mindent vagy semmit!


   Kiskara aprócska alföldi falu, mely évszázadokkal korábban fellázadt földesurai, a Karay család ellen. A karaiak egyetlen vagyona a föld, melybe minden évben búzát vetnek, majd learatnak és ebből élnek. Tavasztól őszig a földeken munkálkodnak, míg  télen összejárnak, a férfiak kártyáznak és iszogatnak.

  Ebben a faluban él az immár jómódú gazda, Turi Dani feleségével, Erzsivel és két kisfiukkal. Turi Dani az egyetlen a faluban, aki nemrégiben mert változtatni: míg mindenki búzát vetett, ő repcével próbálkozott és munkáját sikert koronázta. Azóta tiszteletet vívott ki magának és nincs olyan nő a faluban, aki ne dolgozna szívesen nála napszámban. Dani pedig házasember létére sem veti meg a szebbik nemet, ezért nem egy falubeli rosszallását vívta ki. De mind közül a legjobban Erzsi unokatestvére, Takács Gyuri gyűlöli. Az a férfi, aki negyvenévesen is az anyjával él, és annak idején ugyanúgy tette a szépet az asszonynak, aki mégis Danit választotta. Mert Takács Gyuri látja azt, amivel Dani nem törődik: hogy az asszony szenved, testileg-lelkileg sorvadozik az ura hűtlensége miatt.

- Látod, látod - mondta csendesen a férj -, olyan vagy, mint a sár. Mit kezdjek veled. Ha egy ujjal hozzád nyúlok, véged. Affenébe, száz asszony is kicsi vón nekem...
Dani felállott. Villogó szemmel nézett az asszonyára.
- Én meg azt mondom neked - adta ki kemény hangon a parancsot -, hogy eredj a dolgodra, egyébre ne legyen gondod. Ott a konyhád, ott az udvarod, ott a gyerekeid. Az én bajomba ne piszkálj bele... Ha nem tudsz segíteni, ne állj keresztbe... Semmi bajod. Tudod, hogy szeretlek; érted élek; meg értetek, a gyerekekért. Az egész világot ide akarom hordani a kötődbe; még a mai napig egy bokor kendőt se adtam más asszonyszemélynek rajtad kívül. Mit sajnálsz? Lekopott a csókolóm? Nézze meg az ember. Mi közöd hozzá, hogy csinálom a magam seftjét, csak sikerüljön.

  Turi Danit pedig nem csak a vére, a hatalomvágy is hatja. Tudomására jut, hogy a gróf eladná a földjeit és eldönti: megszerzi azokat. Amikor felkeresi az ügyvédet, számára ismeretlen jelenet tanúja lesz: az ügyvéd gyengéden öleli meg a feleségét. De ez az ölelés nem olyan, amiben neki naponta része van a parasztasszonyokkal és otthon. Ez valami más.  Hej, ha egyszer egy ilyen asszonyt és így ölelhetne! Miután megismeri a grófnőt - akinek az egyik lány már sokat mesélt a paraszt Don Juanról és kellően felkeltette kíváncsiságát -, elhatározza: nem csak a földet, az asszonyt is megszerzi a cél érdekében is. Elvégre a grófnő is csak nő.
Forró délutánokon és olyan éjjeleken, mikor magában maradt, behívatta magához Borát, s a kis, ideges, karcsú parasztlány odafeküdt az ágyába, és beszélt hajnalokig. Mintha száraz rőzsét hordott volna a parázsra. Nyíltan és a szeméremnek sejtelme nélkül beszélt, s a száján úgy bugyogtak ki a forró szók, mint a gejzír kénes sugara. Beleszédítették a hallgató asszonyt a kis falu bűzös világába. A lányon át szétsugárzott körülötte az állatok, a lovak, a tyúkok, a galambdúcok, a fürdetlen parasztasszonyok nyers és tartózkodás nélküli párzásainak szaga, s megjelent előtte a Turi Dani neve és varázsos híre, és lassan vaskos keleti hőssé nőtt előtte a paraszt Don Juan, aki mint büszke kakas uralkodik az életnek e trágyás, soktyúkú szemétdombján.
Érezte, hogy életében most először forrt föl benne az a vad, érzéki, oktalan és céltalan buja gerjedelem, amely elfogja és megrázza az emberi testet, és sarkaiból kiveti a lelket. És néha szinte megrémült már attól, mi lesz, ha csakugyan hatalma alá kerül a paraszt díszménnek, akihez már valami földön járó istenhez búgnak és nyihognak és táncolnak ezek a buja sárló kancák.

  Móricz Zsigmond első, 1910-ben folytatásokban megjelent regényében az alföldi parasztok és urak mindennapjainak bemutatása mellett fontos szerepet kap a testiség leírása, ami valljuk be, akkoriban eléggé meglephette, de fel is csigázta az olvasókat. 

  Móricz nagyon jól ismerte ezt az életet, ahol az emberek életét az évszakok váltakozása irányítja. Mintha mi is ott lennénk a tűző napon, amikor Turi Dani és a férfiak kaszával aratnak, a nők pedig követik őket, hogy a levágottt gabonát összegyűjtsék. De magunk előtt látjuk a gyerekeket, akik a szobában a nedves földpadlón játszanak, miközben anyjuk a konyhában sürög-forog vagy a téli behavazott utakat.

  Látszólag egyszerű történettel van dolgunk, gondolhatnánk: itt ez a hatalomvágyó és szoknyavadász Turi Dani, akinek még esze is van, egy megcsalt és szomorú feleség, Dani szülei, a féltékeny és bosszúszomjas Takács Gyuri, a grófnő és Bora, az egyszerű parasztlány. Móricz tolla olyan lélektani ábrázolásokat ír le, hogy rájövünk, nem is olyan egyszerűek ezek a szereplők, pedig az elején milyen jókat mosolyogtunk Dani és Erzsi párbeszédén. Vívódások, sóhajok, könnyek, öröm, harag, bosszú és a Móriczra oly jellemző naturalizmus. Csak úgy sisteregnek a lapok, az utolsó fejezeteket pedig lélegzetvisszafojtva olvassa az ember. Aztán csak néz, és arra gondol, milyen zseniális ez a Móricz! Hogy fér el ennyi érzelem, nyomor, szenvedés kevesebb, mint 220 oldalon!

   Végül az jutott eszembe, miért nem szerettem Móriczot középiskolásként? Olyan semleges volt a viszonyunk. Ellenben amint becsuktam a regényt, rögtön bevillant, hogy hamarosan újra kell olvasnom az Úri murit. 

  A bejegyzés apropója: 135 éve ezen a napon született Móricz Zsigmond.


Móricz Zsigmond: Sárarany
228 oldal
Európa Kiadó, 2008
2500 Ft
A regény a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.