Ugrás a fő tartalomra

Két úr szolgája - A hazug - A fogadósnő


 Carlo Goldoni neve nem mindenki számára cseng ismerősen (és nem tévesztendő össze Carlo Collodival, a Pinocchio szerzőjével, ahogy korábban velem is megesett), pedig egy-egy művét ma is játsszák a színházak, nem beszélve arról az újításról, amit az itáliai színjátszásban hajtott végre. Goldoni idejében ugyanis még a commedia dell' arte volt meghatározó a színészek számára, azaz: mindig ugyanazok a szereplők léptek a világot jelentő deszkákra,  mindig ugyanaz alapján a cselekményvázlat alapján és kifejezéseket használva, improvizálva adták elő a történetet. Ezek a maszkok (melyeket a színpadon viseltek) pedig egész életükben végigkísérték őket. Tehát, ha valaki egyszer Pantalone bőrébe bújt, élete végéig őt játszotta, sosem lehetett pl. Arlecchino.

   Goldoni ezt a hagyományt törte meg azzal, hogy a színészek kezébe előre megírt szöveget adott, amit azoknak szóról szóra meg kellett tanulniuk, immáron nem az adott közönség igényei szerint formálták figurájukat. Az viszont tény, hogy Goldoni megőrizte a commedia dell' arte szereplőit, hiszen a kötetben szereplő komédiák alakjai között is megtaláljuk őket.

    Két úr szolgája: a velencei Pantalone leányát, Claricét eljegyzi Silvio, Lombardi doktor fia. A jegyesek és az örömapák egyaránt boldogok, amikor megérkezik Truffaldino, egy szolga, aki a gazdáját, Federigo Rasponit készül bejelenteni Torinóból. Pantalonéban meghűl a vér: Claricét korábban Federigonak ígérte, ám a férfit megölték. Federigo feltámadt volna?

    A vendég valójában Beatrice, Federico férfiruhába bújt húga, aki adósságait jött behajtani és szerelmét, Florindot keresi, aki Federico meggyilkolása után elmenekült a városból.

   Amíg Beatrice Pantalonéék házában tárgyal, a habókos Truffaldino az utcán várakozik és mérgelődik, elvégre már ideje lenne az ebédnek! Ekkor érkezik meg álnéven Florindo, akinek kapóra jön az ott álldogáló szolga, aki azonnal elfogadja az ajánlatát. Így Truffaldino egyszerre két urat szolgál, amit csak megold majd valahogy és ekkor még nem is sejti, micsoda zűröket tartogat ez számára, ahogy Federico feltámadása is a jegyeseknek...

BEATRICE Menjünk a fogadójába.
BRIGHELLA A szolgáját merre hagyta?
BEATRICE Az utcán.
BRIGHELLA Hol szedte össze ezt az ütődöttet?
BEATRICE Útközben fogadtam fel. Néha tényleg bolondnak látszik, pedig nem az. A hűségére végképp nem lehet panaszom.
BRIGHELLA A hűség nagy dolog.
BEATRICE Hát még a szerelem!


   Truffaldino és a két úr számos galibába keveredik a három felvonás során, miközben jókat nevetünk rajtuk. De nem feledkezhetem meg Smeraldináról, Clarice szobalányáról sem, akinek ami a szívén, az a száján, ráadásul a szép szobalány azonnal elbűvöli Truffaldinót, aki a szolgálat mellett a lányról sem feledkezhet meg.


  A hazug: a velencei éjszakában Balanzoni doktor háza előtt sertepertél a doktornál tanuló Florindo és bizalmasa, Brighella. Az ifjú éppen szerenádot készül adatni a doktor egyik lányának, Rosaurának, ám annál szemérmesebb, minthogy felfedje kilétét, hiába erősködik Brighella. A szerenád kezdetét veszi, az erkélyen megjelenik Rosaura és testvére, Beatrice is. A leányok találgatják, vajon melyiküknek és kinek a megbízásából szólt a dal, amikor felbukkan Lelio, akinek kapóra jön a dolog. Mit is mondhatna, minthogy ő adatta a szerenádot, de nem árulja el, melyik lánynak (elvégre azt sem tudja, hová keveredett).

  Lelio úgy hazudik, mint a vízfolyás, amivel még a szolgáját is ámulatba ejti. Pontosabban nem hazudik, csak szellemes ötletei vannak:


ARLECCHINO Csókolom a kezét, lovag úr őnápolyisága.
LELIO Mit szólsz, micsoda rohamot vezettem?
ARLECCHINO Csak azt tudnám, hogy a fenébe nem zavarodik bele a sok cifra hazugságba.
LELIO Szamár! Ez nem hazugság, hanem megannyi szellemes ötlet, káprázatos elmém szertelen tűzijátéka. Az igazi világfi legyen fesztelen, és ha alkalom adódik, gátlástalan!

   Másnap a szerelmes Florindo csipkét küldet Rosaurának, és mit ad isten: a boltosinas érkezésekor Lelio is éppen arra jár. És ez még csak a kezdet! Lelio nem átall még a saját apjának is ferdíteni az igazságon, akit húsz éve nem látott, ha az érdekei úgy kívánják.

   Lelio szellemes ötleteinek kútja kiapadhatatlan, de egy-egy váratlan esemény még őt is összezavarhatja... Vajon mit szól a Rosaura után titkon epekedő Florindo, hogy vetélytársa akad szíve választottjánál? Ráadásul fény derül egy régi egyezségre is, mely szerint Rosaurát egy másik férfinak ígérték, ami ellen mind a lány, mind újonnan felbukkant hódolója ellenkezik. Mindez számtalan félreértést okoz a szereplők között és egy-egy nem várt fordulat is közbeszól.
Természetesen a harmadik felvonás végére minden titokra fény derül és arra is választ kapunk, ki nyeri el a szép Rosaura kezét és mit szólnak a többiek Lelio eddigi szellemes ötleteihez?


  A fogadósnő: a firenzei  fogadó vendégei között nem akadt még olyan férfi, akit el ne bűvölt volna a szép Mirandolina. Most is éppen egy gróf és egy márki tör borsot egymás orra alá, hogy Mirandolina kegyeit elnyerje. Ekkor érkezik meg egy köztudottan nőgyűlöletéről ismert lovag, akit bizony hidegen hagy a szép fogadósnő!


MÁRKI Tessék: A gróf úrnak ez nevetséges!
GRÓF A márki úr szereti a fogadóskisasszonyt. Én meg egyenesen imádom. Ő a nemessége okán vár el viszonzást, én az ajándékaimmal próbálom elérni. Uraságod szerint ez nem nevetséges?
MÁRKI De tudni kell hozzá, hogy milyen odaadóan pártfogolom én a kisasszonyt!
GRÓF (a lovagnak) Ő pártfogolja, én meg költök rá.
LOVAG Ennél jelentéktelenebb vitatémát el sem tudok képzelni. Ekkora izgalom egy nő miatt! Egy nő zaklatta így fel uraságtokat? Egy nő? Nem hiszek a fülemnek! Hát velem aztán nem fordulhat elő, hogy egy nő miatt összeszólalkozzam valakivel. Sose szerettem, de becsülni se becsültem őket semmire, és világéletemben azt tartottam, hogy nincs nagyobb nyűg a földön, mint egy nő lehet a férfinak.


   Na de ki hallott már ilyet?! Majd Mirandolina változtat ezen!
A commedia dell' arte főbb szereplői
A helyzetet bonyolítja két színésznő felbukkanása, valamint a márki és a gróf, ill. Mirandolina fondorlatai is. Vajon kit választ a szép fogadósnő?

    A vígjátékot itthon leginkább Mirandolina címmel játsszák és a fogadósnő szerepe nem véletlenül szerepel a színésznők szerepálmai között.


  Mindhárom komédia igazán remek kikapcsolódást nyújt, jól felépítettek, viccesek és Goldoni általános igazságokat mondat el a szereplőivel, de mindezt észrevétlenül. Kell ennél több?

  A kötet végén a fordító, Magyarósi Gizella ismertetőit olvashatjuk a szerzőről, a korabeli színjátszásról, Goldoni színházreformjáról és néhány szót a három komédiáról.

   Végezetül elárulom, hogy annyira megszerettem Goldoni színműveit, hogy hamarosan együtt indulunk nyaralni ;). 


Carlo Goldoni: Három komédia
Két úr szolgája - A hazug - A fogadónő
Eredeti cím: Servitore di due padroni - Il bugiardo - La locandiera
Európa Diákkönyvtár
Fordította: Magyarósi Gizella
290 oldal
Európa Kiadó, 2005
850 Ft

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

"Tragédiából a bohózatba mily hirtelen vált a világ szövegkönyve!"

Annak idején nagyon szerettem a görög és a római mitológiát - bár az Odüsszeiáért már kevésbé rajongtam - , így nem lett volna meglepő, ha négy éve már lecsaptam volna Stefano Benni első magyarul megjelent regényére. Ráadásul még olasz is. De mégsem így lett.
Aztán nemrég felfedeztem a nagy nyári leárazás közepette, meg is rendeltem, és kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni.

Odüsszeuszunk, Ullise (a barátainak Lello) Isolani egy kis és veszteséges kiadóban dolgozik szerkesztőként, idejét főleg gépiratok (mivel már senki sem ír könyvet kézzel) olvasásával tölti. Emellett főnöke írókat hívogattat Lellóval telefonon, mivel egy különleges kiadványhoz szeretne tőlük előszót kicsikarni, az írók azonban vele már nem állnak szóba.
Ulisse pékinszomniában szenved: éjszaka nem tud aludni, ellenben nappal bárhol képes elbóbiskolni és ilyenkor szürreális álmai vannak.

Egy nap különös levelet kap egy Achille nevű férfitól, aki arra kéri, hogy a megadott napon és a megadott időben, de csakis akkor…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

"Radnay Pál lányának lenni..."

A Radnay család és a nyár eleje immáron két éve összekapcsolódott nálam, így elképzelhető az öröm, amikor májusban a Könyvhétre megjelenő újdonságok között felfigyeltem a Krisztina bárónőre, a család magyarpetei ágához tartozó lány regényére.

  Az immár éltes Krisztina egy bordeaux-i szőlőskertben emlékezik vissza a Likőrös Löli és Peches Pali tizenkét éves kislányára, aki 1922 márciusában nagy változás előtt áll. Trianon után vagyunk, apja adósságokat halmozott fel, ezért kénytelen egyetlen lánya nevelését a várfalvaikra bízni, ahol Krisztina biztonságban lehet. Anyja számára szinte semmit sem jelent a kislány, apjától mégis nehéz a búcsúzás. De egy Radnay ezt nem mutatja. Így a vörös hajú, se nem szép, se nem csinos, sovány kislány Loni néni és Ista bácsi házába kerül. Nagyanyja nem is érti, miért nem őt választották, de nem is túlságosan bánja, számára Méri fia anyagi helyzete előrébb való.

   Így kerül a Kotnyeles Krisztina Lexi szárnyai alá, barátkozik össze a nála ekkor öt év…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

A magyar irodalom legszebb szerelmes versei 77 oldalon

Erre a kis kötetre az újságosnál bukkantam a Nők Lapja Nyárhoz csomagolva. Megnéztem a kötet nélküli számot, és mivel jónak ígérkező cikkeket láttam benne, így megvettem.
Annyit elmondanék, hogy tavaly hónapokig vettem szerdánként  a Nők Lapját, amit aztán továbbadtam a nagymamámnak, aki mindig örült neki. Aztán felfedeztem, hogy a lap célcsoportként a 18-49 éves, városi, ABC kategóriás nőket jelöli meg. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem erről a háztartási gépek energiafogyasztása és az autókategóriák jutnak eszembe, nem pedig az emberek. Mivel én sem feleltem meg minden kritériumuknak és a nagymamám sem, úgy döntöttem, hogy annak a heti 250 Ft-nak van jobb helye is. Ehhez csak annyit fűznék hozzá - hogy bár a blog nincs teletűzdelve hirdetésekkel, ahogy a Nők Lapja - , nekem soha eszembe nem jutott, hogy célcsoportot jelöljek meg. Teljesen mindegy, hogy valaki városban, faluban vagy tanyán él, 18 vagy 88 éves, vezető beosztásban dolgozik-e vagy alkalmazott, tanul vagy esetleg mun…