Ugrás a fő tartalomra

Catherine Morland, a hősnő


   Négy éve már írtam Jane Austen ezen regényéről, de valamiért nem vagyok teljesen megelégedve azzal a bejegyzéssel, így az újraolvasás után megérdemel egy - remélhetőleg - jobbat.

   Catherine Morland nem született hősnőnek. Fullertonban él szüleivel és kilenc testvérével, ahol a környék semmiféle szórakozási lehetőséggel nem kecsegtet. Catherine olyan semmilyen kislány: szeleburdi, szépnek sem nevezhető, így hát híján van mindannak, ami egy hősnőt jellemezhetne.

  De ahogy telnek az évek, Catherine is megváltozik, betölti tizenhetedik életévét, egészen takaros lánnyá serdül és a világ is feltárul előtte: azon a télen Mr. Allent az orvosa fürdőkúrára küldi Bathba, ahová a felesége is elkíséri, aki úgy dönt, magával viszi pártfogoltját, Catherine-t is.

     Micsoda hely Bath! Van itt ivócsarnok, Alsó és Felső Kaszinó, esténként színházba és koncertekre lehet járni, míg otthon legfeljebb a könyvekben juthatott el ilyen helyekre Catherine. De van egy bökkenő: sajnos nincs ismerősük a városban, így az első esték egyhangúan telnek. Ám minő szerencse, hogy felbukkan egy fiatalember, Mr. Henry Tilney, aki szívesen szóba elegyedik a hölgyekkel. Ráadásul Mrs. Allen egy hölgyben felismeri egykori iskolatársnőjét, aki immáron a Mrs. Thorpe nevet viseli és gyermekeivel érkezett a városba. Catherine gyorsan barátságot köt Isabella Thorpe-pal és kiderül, bátyjaik együtt tanulnak Oxfordban, a téli szünetet James Morland már a családnál töltötte.

   Mr. Tilney néhány napra eltűnik, ami Catherine-t elszomorítja - bár a világ előtt ezt be nem vallaná -, de rövidesen megérkezik húgával, akivel hősnőnk is megismerkedik és összebarátkozik.
   Isabella mellett felbukkan bátyja, John és Catherine fivére, James is.

   Catherine, mivel eddig nem járt társaságba, így nem ismerhette meg az emberi jellemet sem, végtelenül naiv. Nem meglepő tehát, hogy a folyamatosan magáról beszélő John Thorpe eleinte nem zavarja, de később belátja: Mr. Thorpe kellemetlen ember.

  Isabella hamarosan igencsak örömteli hírrel szolgál legdrágább Catherine-e számára, de ekkor felbukkan a színen a Tilney testvérek bátyja, Tilney kapitány is.

  Eleonore Tilney kisasszony annyira szívébe zárja Catherine-t, hogy távozásuk előtt meghívja magukhoz Northanger Klastromba, amit hősnőnk boldogan el is fogad és szabadjára ereszti képzeletét: vajon mi vár rá a titokzatos klastromban? Hiszen mi másra is gondolhatna egy olyan lány, aki falja a gótikus regényeket? 

Forrás
  - Kegyed igen kedvező elképzelést alkotott  a klastromról - mondta mosolyogva Henry.
  - De még mennyire. Hát nem gyönyörű, ódon hely, szakasztott, mint amilyenről az ember olvas?
 - És kegyed kellőképpen felvértezte magát, hogy mindazon rémségekkel találkozik, amelyeket egy épület "amilyenről olvas az ember", csak tartogathat? Eléggé erős a szíve? Felkészültek az idegei ál-falakra, rejtekajtókra?
- Ó, igen! Nem hiszem, hogy könnyen megijednék, hiszen olyan sokan lesznek a házban - meg aztán nem volt lakatlan és elhagyatott hosszú évekig, mikor a család váratlanul megérkezik, értesítés nélkül, ahogy általában történni szokott.

    Már nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára a regényt, de most, hogy újra kinyitottam, ismét roppant jól szórakoztam. Az eddig megszokott első fejezetbeli szereplőbemutatás is ironikus és humoros, ahogyan az egész regény is.

  Hősnőnk, aki nem született annak, ám egy csapásra mégis azzá válik, hihetetlenül butuska, járatlan a világ dolgaiban és mindehhez még naivitás is párosul. Mindez természetesen jól jön az öntelt és gőgös Isabellának és bátyjának, akik kapva kapnak az alkalmon, hogy közelebbi viszonyba kerülhessenek a leányzóval, ha már James megnyerte tetszésüket. John Thorpe és kedves húga méltán kerül fel a legidegesítőbb Austen-alakok listájára.

  Catherine életét pedig már ez előtt is felbolygatja valami: szerelmes lesz. De vajon Mr. Tilney hogyan érez iránta? Reménykedhet-e hősnőnk miközben Bath-ban  kart karba öltve sétálgat Isabellával, együtt táncol Henry-vel vagy éppen a Tilney testvérekkel tölti idejét?

   A klastrom titka nagyon szellemes, a többi Austen-regénytől merőben eltérő alkotás. Itt sem maradhatnak el a közös táncok, spekulálgatások, intrikák és az irónia, de ezúttal a korban oly nagy népszerűségnek örvendő gótikus regény paródiáját is visszaköszön a lapokon.

Szombat délután 14:20-kor pedig megnézhetünk egy igencsak izgalmasnak ígérkező dokumentumfilmet Miss Austenről az m1-en.


Jane Austen: A klastrom titka
Eredeti cím: Northanger Abbey
Fordította: Borbás Mária
224 oldal
Palatinus Kiadó, 2006
2200 Ft

Megjegyzések

  1. Élvezetes bejegyzés lett, valamikor nekem is el kellene ismét olvasnom. Utolsónak olvastam az Austen regények közül, és emlékszem, hogy nagyon szerettem, ahogy a belőle készült filmet is (de hát a legtöbb Austen-adaptációt szerettem). És kösz az infót a szombati dokumentum filmről, nem tudtam róla. Remélem nem felejtem el.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy sikerült meghozni a kedved az újraolvasáshoz ;). Nekem a harmadik regényem volt, és nekem is tetszett a filmváltozata.
    Szívesen, én már kíváncsian várom :).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…