Ugrás a fő tartalomra

A vád tanúja és más novellák


    A bejegyzés írása előtt jutott eszembe, hogy az első találkozásom A Krimi Királynőjével egy hangoskönyv volt, melyen két-három novellát hallgattam meg. Amikor kinyitottam ezt a kötetet, rögtön be is ugrott, hogy a Fülemüle-villát már ismerem, de csak nagy vonalakban derengett fel a történet.

    Aki hozzám hasonlóan már elolvasott néhány regényt Lady Agatha-tól, de még nem volt szerencséje ehhez a gyűjteményhez, valószínűleg meglepetés fogja érni: a megszokott meghal valaki, majd később esetleg mások is, felbukkan Miss Marple vagy Poirot, hogy kiderítse mi történt és mindezt a történet végén közli a többi  szereplővel-elrendezés itt nem feltétlenül érvényesül.

    A címadó történetben egy ügyvéd igyekszik bebizonyítani ügyfele, egy fiatal férfi ártatlanságát, akit egy gazdag, idős hölgy meggyilkolásával gyanúsítanak. A férfi természetesen ártatlannak vallja magát, de amikor az ügyvéd az alibit igazoló feleséggel beszélget a tárgyalás előtt, a nő a férje ellen vall. Mit lehet itt tenni?
  Egy fordulat után újabb meglepetés éri nemcsak az ügyvédet, hanem az olvasót is...

Egyszerűen elképesztő az egész. Elképesztő egy asszony. Nagyon veszélyes asszony. Az asszonyok pokoliak tudnak lenni, ha a vérét szomjazzák valakinek. 

   A piros lámpában egy szeánszra vagyunk hivatalosak. Dermot Westet az indulás előtt különös érzés keríti hatalmába: kigyullad a veszélyt jelző piros lámpa, talán nem kellene elmennie. De ő mégis másként dönt és a megjelent szellem a médiumon keresztül azt üzeni az egyik jelenlévő férfinak, hogy ne menjen haza. A házban három férfi is jelen van, vajon kinek és miért szól ez a különös üzenet?

   - Rengeteg butaságot összehordanak erről, tudom, Mrs. Everleigh. De hát mit is jelent a kifejezés, hogy hatodik érzék?
   - Maguk tudósok mindig olyan szigorúak. Pedig az ember néha egész döbbenetes módon tud dolgokat... egyszerűen tud, megérez, úgy értem... néha már hátborzongató... de tényleg, Claire érti, mire gondolok, igaz-e Claire?


   A negyedik címszereplője egy titokzatos férfi, aki három másik társaságában utazik vonaton. Útitársai: Parfitt kanonok (emlékeim szerint más AC-műben is felbukkant már, de nem emlékszem, melyikben), Sir George Durand ügyvéd és dr. Campbell Clark elmeorvos. A három utas a test és lélek témáját kezdi boncolgatni, amikor szóba kerül egy francia parasztlány története, akiben négy személyiség is lakozott. Ekkor kapcsolódik be a titokzatos negyedik, aki ismerte a szóban forgó lányt.


   S. O. S.  Mortimer Cleveland autója sötétedéskor lerobbant, de szerencséjére a közeli dombon megpillant egy házat, ahol vacsorát és szállást kap. A vacsorán azonban furcsa mondatok tanúja lesz a családi asztalnál. Lefekvés előtt pedig három betűt talál a poros asztalon: S. O. S. Vajon miért írhatta Mr. Dinsmead egyik lánya Mortimer Cleveland asztalára?


   Csak akarni kell: egy idős szívbeteg hölgy orvosa azt tanácsolja a nő unokaöccsének, hogy minden izgalomtól kímélje nénikéjét, ugyanis egy apróság is végzetes lehet a számára. A fiú, hogy  nénikéje ne unatkozzon, meglepi egy rádióval, amit Mrs. Harter esténként szívesen hallgat. Azonban egyik este furcsa zaj zavarja meg a muzsikát és mintha régen elhunyt férje szólna hozzá a készülékből...


   A kék váza rejtélye: Mit tehet egy fiatalember, aki munka előtt szeret golfozni, ám egy reggel női sikolyt hall, aki gyilkosság miatt kiáltozik? Természetesen megkérdezi a hozzá közel lévő fiatal nőt, ő hallotta-e? Ám a nő nem hallott semmit. Előfordul, gondolhatnánk. De mi történik, ha a sikoly másnap ugyanabban az időpontban ismét elhangzik? A férfi nyomozni kezd, és kiderül, hogy a ház -  ahol most a nő él beteg apjával - előző lakói szőrén-szálán eltűntek. A nőnek néhány napja különös álma van és milyen szerencse, hogy a férfi szállodájában egy elmeszakértő is megszállt.


   A Fülemüle-villában él egy hónapja az ifjú pár: Alix és Gerald. A nőnek korábban egyik kollégája, Dick udvarolt, ám anyagiak híján évekig nem gondolhattak a házasságra. Alix nemrégiben jelentős összeget örökölt, ám Dick túlságosan szégyenlősnek bizonyult. Ekkor bukkant fel Gerald, akinek Alix viharos gyorsasággal kimondta a boldogító igent.
  Gerald dolgozni ment, Alixet telefonon figyelmezteti az átutazóban lévő Dick, ám a nő csak féltékenykedésnek hiszi korábbi udvarlója szavait, majd a kertészükkel beszélget. De valami nem stimmel: a kertész péntek helyett szerdán jött. A kertésztől meg is kapja a magyarázatot: a férje azt mondta: holnap elutaznak Londonba! Hogy lehet az, hogy erről Alix nem tud? Vajon miért mondta ezt a férj a kertésznek? Lehet, hogy igaza van Dicknek és valóban nem is ismeri azt a férfit, akihez hozzáment?
  Ahogy elkezdtem, rögtön a fülemben csengett Für Anikó hangja, de a csattanót már régen elfelejtettem és ugyanolyan izgalmas volt olvasni, mint annak idején, amikor meghallgattam.


   Balesetek mindig történnek. És nem csak az utakon. Evans, nyugalmazott rendőrkapitány barátja egy nőben felismeri Mrs. Anthony-t, egy híres bűnügy szereplőjét. Mr. Anthonyról kilenc éve kiderült, hogy arzénfogyasztó és a bíróság bizonyítékok hiányában felmentette a nejét, aki jelentős summát örökölt. Az állítólagos hölgy most Mr. Merrowdene felesége és a férj különböző kísérleteket végez laboratóriumában, többek között Marsh-próbát is (amivel kimutatható az arzén jelenléte). Mindezek tudatában Evans szürke agysejtjei is elkezdenek dolgozni...


   A második kondítás a vacsorát jelző gongra utal. Hubert Lytcham Roche kastélyába nem hívnak meg akárkit, a tulajdonos ugyanis rigolyás és rendkívül ügyel a részletekre. A vacsorát aznap este mégis később tálalják a vonat késése miatt. Negyed kilenckor már mindenki asztalnál ül, de hol lehet Lytcham Roche? Ekkor toppan be valaki, de a házigazda helyett Hercule Poirot lép be, aki a tulajdonos hívott meg. Az társaság elmondása alapján rövidesen kiderül, a házigazda öngyilkos lett. De ahol Poirot megjelenik, minden apró nyom és információ fontossá válik és fény derül az igazságra is.


   Hatpennys nóta: Agatha Christie ismét egy dal címét kölcsönözte a történetéhez. Ismét egy idős hölgy halála okoz fejtörést, ezúttal Sir Edward Palliser királyi tanácsos segítségét kérik az igazság kiderítéséhez. Amikor az idős hölgyet meggyilkolták, a házvezetőnőn kívül négyen tartózkodtak a házban: a hölgy unokahúga és unokaöccse, ill. egy másik unokaöccse a feleségével, aki az utolsó napokban többször összezördült a nénivel. Vajon melyikük a gyilkos?

   Agatha Christie novellái - ahogyan a bejegyzés elején már jeleztem -, megleptek. Nem tudtam, hogy az írónőt a bűntények mellett a paranormális jelenségek is foglalkoztatták. Mindenesetre, ezeket is remek kis történetekbe szőtte a tőle megszokott furmányos módon és csavarral, így bátran ajánlom minden rajongó figyelmébe, ill. azokéba is, akik csak most szeretnének megismerkedni a munkásságával, valamint azoknak a türelmetlen olvasóknak, akik nem bírják ki a regényeiben, hogy a gyilkos kilétére 200-300 oldalt kell várniuk. Pedig éppen ez az izgalmas benne: ahogyan a mi kis szürke agysejtjeink is elkezdenek dolgozni, kombinálni és minden szereplőt gyanúsítani a bűntény elkövetésével.


    A vád tanújából Marlene Dietrich-kel 1957-ben film is készült, melyben a Port.hu-s adatlapja szerint némi átkeresztelés is történt. 1982-ben szintén készült egy filmváltozat, ám érdemes tudni, hogy a történetet Lady Agatha később színművé is átdolgozta, melyet ma is repertoárra tűznek világszerte, ill. az Európánál megjelent Négy színmű kötetben olvasható.


Agatha Christie: A vád tanúja
Tartalom:
-A vád tanúja (The Witness for the Prosecution) Gy. Horváth László fordítása
-A piros lámpa (The Red Signal) Gy. Horváth László fordítása
-A negyedik (The Fourth Man) Gy. Horváth László fordítása
-S. O. S. (S.O.S.) Gy. Horváth László fordítása
-Csak akarni kell (Where There's a Will) Gy. Horváth László fordítása
-A kék váza rejtélye (The Mystery of the Blue Jar) Gy. Horváth László fordítása
-Fülemüle-villa (Philomel Cottage) Borbás Mária fordítása
-Baleset (Accident) Gy. Horváth László fordítása
A második kondítás (The Second Gong) Gy. Horváth László fordítása
Hatpennys nóta (Sing a Song of Sixpence) Gy. Horváth László fordítása
(Forrás: Alexandra.hu)
240 oldal
Európa Kiadó, 2011
2300 Ft

Megjegyzések

  1. Amennyi krimit olvastam AC-tól, furi, hogy a novellákra még nem kerítettem sort. Bár sokat láttam már a Poirot-sorozatban filmen, de azt hiszem most már ezekkel a rövidebb történeteivel is meg kell ismerkednem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A második kondítás közben nekem is beugrott a Poirot-sorozat, hogy vagy ezt láttam vagy egy másik történetben is felbukkan ugyanaz a dolog (szándékosan írok ilyen virágnyelven). A Gyilkosság a csendes házban-kötetet olvastad? Emlékszem, hogy a múltkori mustránál Te is örültél, hogy újra megjelenik?
      Jók ezek a novellák, szerintem tetszenek majd, és hátha idén nyáron is akciós lesz :).

      Törlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Kafka és Dora

Mint a legtöbben, én is középiskolásként találkoztam először Kafka műveivel, egészen pontosan Az átváltozással, amit részletesen kielemeztünk, de a többi művei csak említés szintjén került szóba, az életrajzi hátteréből pedig nem is emlékszem szinte semmire. Mea culpa. Így nagyon örültem, amikor az újdonságok között rábukkantam Michael  Kumpfmüller regényére, amiből megismerhetjük Kafka életének utolsó évét.

     1923 júliusában az akkor már évek óta tuberkulózisban szenvedő és korábbi munkahelyétől, a biztosítótársaságtól nyugdíjazott 40 éves Kafka Müritzbe érkezik nővéréhez és annak gyerekeihez. Az író pihenni, de leginkább betegsége okán a tengeri levegő jótékony hatása miatt dönt az utazás mellett. A tengerparton megismerkedik egy táncosnői álmokat dédelgető fiatal lánnyal, Tilével, aki a közeli Berlini Zsidó Népotthon gyereküdülőjében gyerekfelügyelőként tölti a nyarat, és meghívja a következő estére Kafkát magukhoz. Az üdülőben szakácsként dolgozó Dora Diamant is felfigy…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…