2014. május 7., szerda

, , , , , , ,

"Leráncigálom az operát a mennyországból a Földre"


  Bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony. Mindannyiunk számára ismerősen csengenek Puccini legismertebb operáinak címei, de ki is volt ez a Giacomo Puccini, aki ezeket a máig halhatatlan remekműveket írta? Hogyan hódította meg előbb szülővárosát, Luccát, majd Olaszországot és később az egész világot muzsikájával, melyben egyszerre volt jelen a verizmus és a bel canto?
Minderre választ kapunk Bókay János regényéből, aki személyesen is ismerte Olaszország egyik legnagyobb zeneszerzőjét.

   1864-ben Luccában özvegyen marad Michele Puccini felesége hét gyermekével: öt lánnyal és két fiúval. A toszkán város zenei vezetői és egyházi karnagyai generációk óta a Puccini család férfitagjai voltak, így a városatyáknak új emberre kell testálniuk a feladatot. Milyen viccesnek tűnik, hogy a többség az akkor hatéves Giacomo Puccinira szavaz, de amíg a fiú eléri a nagykorúságot, nagybátyja, Fortunato Magi látja el a feladatát.

   A Puccini család nem dúskál az anyagiakban, ám a muzsika szeretete mindannyiuk számára ugyanolyan fontos. A kis Giacomo pedig már gyerekfejjel tudja, hogy ő mást akar, mint elődei. Nem akar Luccában maradni, valami másra vágyik.
Tizennégy évesen a San Paolino bazilikában Pünkösdvasárnap beteg nagybátyja helyett orgonált, ahol saját művét adta elő - hatalmas sikerrel. 

   Wagner és Verdi operái rendkívüli hatással voltak rá gyermekkorában, és azt sem bánta, ha több, mint húsz kilométert kellett gyalogolnia, hogy megnézhesse az Aidát, ahol az egyik páholyban Verdit is megpillantotta. És ez az élmény örökre meghatározta Puccini sorsát: végleg eldöntötte: operát akar írni.
    - Leráncigálom az operát a mennyországból, az Olympusról, a Walhalláról ide a Földre, kihajigálom belőle a félisteneket, a hősöket, a hősnőket mind és apró, kicsi embereket ültetek a helyükbe, apró, kicsi gondokkal... Az én témám a koplalás lesz, a didergés, a nyomor, a betegség, a szerelem, a féltékenység... a mi nyomorult kis siralmas életünk minden nyavalyáját és örömét fogom odavetíteni a zenés színpadra, éppen úgy, amint ahogy azt az írók teszik a prózai színpadon (miért ne lehetne?) ... csak az emberi érzéseknek fogok hangot adni, semmi egyébnek... a szívemből fogok írni és szíveknek fogok írni, hogy megrendítsem a hallgatóimat, hogy megéreztessem velük azt a megfoghatatlanul szörnyű és mégis gyönyörűséges emberi tragédiát, ami az élet, odaállítom őket a szegények, a szenvedők, az üldözöttek mellé... én nem tapsokat akarok aratni, hanem könnyeket... emberséget akarok a zenés színpadra hozni hősiesség helyett, valóságos életet a kiagyalt legendák helyébe... tetszik engem érteni?

   A helyi konzervatórium tanárai is buzdítják az ifjú Giacomót, ám ahhoz, hogy Milánóban tudjon továbbtanulni, pénzre van szükség. Mindannyian bíznak az ifjú titán tehetségében, aki tehetségével biztosan elnyeri a tandíjmentes helyet, ám az úthoz és a milánói élethez sem biztosítottak az anyagiak, így a királynőhöz és az egyik nagybátyjukhoz fordulnak támogatásért.
  Így Puccini öccsével karöltve útnak indul Milánóba, hogy egy kis hónapos padlásszobában éldegélve sajátítsák el a zeneszerzés tudományát.

   Puccini életét gyermekkorától az utolsó perceiig követjük nyomon. Ott lehetünk az első operái (Le Villi - A lidércek - érdekes, hogy mindig az olasz címmel emlegetik; Edgar) megszületésénél, majd az igazi sikert meghozó Manon Lescaut-nál és a többi operáját megelőző szövegkönyv utáni kutatásnak és civakodásnak (micsoda hangulat lehetett Pucciniék!
   Elkísérjük az ősbemutatókra szülőhazájában, Bécsben, Budapestre (amit nagyon szeretett a maestro), New Yorkba. Észak-Amerikában egy magyar Pillangó, Szamosi Elza tette népszerűvé a Pillangókisasszonyt.

   De ami a legfontosabb: megismerjük Puccinit, az embert, aki a sikerei csúcsán is szerény tudott maradni (sokan példát vehetnének róla), aki a felesége szerint örök gyerek maradt és aki el sem tudta képzelni a munkát napi száz!!! szál cigaretta, liternyi kávé és bor nélkül.


   Bókay János hiteles regényt szeretett volna írni, hiszen - ahogy a bevezetőben is írtam - személyesen találkozott Puccinivel és eredeti forrásokból dolgozott, bár néhány apróságot megváltoztatott, de ezekre is külön felhívja az Olvasó figyelmét az utószóban. A regény nemcsak hiteles, de rendkívül olvasmányos, lebilincselő és letehetetlen, az utolsó oldalak pedig egyszerűen szívbemarkolóak. Nem csoda, hogy halála egész Olaszországot, sőt az egész világot megrázta.

   Utoljára 2002-ben a K.u. K. Kiadó gondozásában jelent meg a regény, melynek fülszövege szerint a hatvanas-hetvenes években igazi bestseller volt. 


    Ha a regény feledésbe is merült nálunk, Olaszország és Torre del Lago (ahol élete nagy részét töltötte a maestro) nem feledkezett meg leghíresebb lakójáról és idén immáron 60. alkalommal kerül megrendezésre nyáron a Puccini-fesztivál.
   Akit sikerült felcsigáznom, itt talál egy kis ízelítőt az operákból. 



Nem kell érthetetlen zenét írni ahhoz, hogy valaki modern legyen. A művésznek közérthető nyelven kell beszélnie, s mindenkihez kell szólnia, a világ minden emberéhez, de a legtisztább művészi eszközökkel. Éppen ez a nehéz, éppen ezt tudják kevesen. "Én mindenkinek írok, minden fajnak, fehérnek, feketének és sárgának egyaránt..." Szóról szóra így mondta.

Bókay János: Bohémek és pillangók 
Puccini életregénye
599 oldal
Zeneműkiadó, 1973
Share:

2 megjegyzés:

  1. Nem olvastam, de máris a Kosárba tettem és megrendelem. Az ilyen könyvekre vadászom :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, de jó! :) Remélem, tetszeni fog :). Emiatt szerettem meg Puccini zenéjét. Várólistás nálam Fajth Tibor - Dr. Nádor Tamás Puccini c. könyve (Gondolat Kiadó, 1977, Szemtől szemben sorozat) és Julian Budden szintén a Maestroról szóló könyve (Európa, 2011) is. Beléjük lapozva ígéretesek ők is :)

      Törlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.