Ugrás a fő tartalomra

"Leráncigálom az operát a mennyországból a Földre"


  Bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony. Mindannyiunk számára ismerősen csengenek Puccini legismertebb operáinak címei, de ki is volt ez a Giacomo Puccini, aki ezeket a máig halhatatlan remekműveket írta? Hogyan hódította meg előbb szülővárosát, Luccát, majd Olaszországot és később az egész világot muzsikájával, melyben egyszerre volt jelen a verizmus és a bel canto?
Minderre választ kapunk Bókay János regényéből, aki személyesen is ismerte Olaszország egyik legnagyobb zeneszerzőjét.

   1864-ben Luccában özvegyen marad Michele Puccini felesége hét gyermekével: öt lánnyal és két fiúval. A toszkán város zenei vezetői és egyházi karnagyai generációk óta a Puccini család férfitagjai voltak, így a városatyáknak új emberre kell testálniuk a feladatot. Milyen viccesnek tűnik, hogy a többség az akkor hatéves Giacomo Puccinira szavaz, de amíg a fiú eléri a nagykorúságot, nagybátyja, Fortunato Magi látja el a feladatát.

   A Puccini család nem dúskál az anyagiakban, ám a muzsika szeretete mindannyiuk számára ugyanolyan fontos. A kis Giacomo pedig már gyerekfejjel tudja, hogy ő mást akar, mint elődei. Nem akar Luccában maradni, valami másra vágyik.
Tizennégy évesen a San Paolino bazilikában Pünkösdvasárnap beteg nagybátyja helyett orgonált, ahol saját művét adta elő - hatalmas sikerrel. 

   Wagner és Verdi operái rendkívüli hatással voltak rá gyermekkorában, és azt sem bánta, ha több, mint húsz kilométert kellett gyalogolnia, hogy megnézhesse az Aidát, ahol az egyik páholyban Verdit is megpillantotta. És ez az élmény örökre meghatározta Puccini sorsát: végleg eldöntötte: operát akar írni.

   - Leráncigálom az operát a mennyországból, az Olympusról, a Walhalláról ide a Földre, kihajigálom belőle a félisteneket, a hősöket, a hősnőket mind és apró, kicsi embereket ültetek a helyükbe, apró, kicsi gondokkal... Az én témám a koplalás lesz, a didergés, a nyomor, a betegség, a szerelem, a féltékenység... a mi nyomorult kis siralmas életünk minden nyavalyáját és örömét fogom odavetíteni a zenés színpadra, éppen úgy, amint ahogy azt az írók teszik a prózai színpadon (miért ne lehetne?) ... csak az emberi érzéseknek fogok hangot adni, semmi egyébnek... a szívemből fogok írni és szíveknek fogok írni, hogy megrendítsem a hallgatóimat, hogy megéreztessem velük azt a megfoghatatlanul szörnyű és mégis gyönyörűséges emberi tragédiát, ami az élet, odaállítom őket a szegények, a szenvedők, az üldözöttek mellé... én nem tapsokat akarok aratni, hanem könnyeket... emberséget akarok a zenés színpadra hozni hősiesség helyett, valóságos életet a kiagyalt legendák helyébe... tetszik engem érteni? 

   A helyi konzervatórium tanárai is buzdítják az ifjú Giacomót, ám ahhoz, hogy Milánóban tudjon továbbtanulni, pénzre van szükség. Mindannyian bíznak az ifjú titán tehetségében, aki tehetségével biztosan elnyeri a tandíjmentes helyet, ám az úthoz és a milánói élethez sem biztosítottak az anyagiak, így a királynőhöz és az egyik nagybátyjukhoz fordulnak támogatásért.
  Így Puccini öccsével karöltve útnak indul Milánóba, hogy egy kis hónapos padlásszobában éldegélve sajátítsák el a zeneszerzés tudományát.

   Puccini életét gyermekkorától az utolsó perceiig követjük nyomon. Ott lehetünk az első operái (Le Villi - A lidércek - érdekes, hogy mindig az olasz címmel emlegetik; Edgar) megszületésénél, majd az igazi sikert meghozó Manon Lescaut-nál és a többi operáját megelőző szövegkönyv utáni kutatásnak és civakodásnak (micsoda hangulat lehetett Pucciniék!
   Elkísérjük az ősbemutatókra szülőhazájában, Bécsben, Budapestre (amit nagyon szeretett a maestro), New Yorkba. Észak-Amerikában egy magyar Pillangó, Szamosi Elza tette népszerűvé a Pillangókisasszonyt.

   De ami a legfontosabb: megismerjük Puccinit, az embert, aki a sikerei csúcsán is szerény tudott maradni (sokan példát vehetnének róla), aki a felesége szerint örök gyerek maradt és aki el sem tudta képzelni a munkát napi száz!!! szál cigaretta, liternyi kávé és bor nélkül.


   Bókay János hiteles regényt szeretett volna írni, hiszen - ahogy a bevezetőben is írtam - személyesen találkozott Puccinivel és eredeti forrásokból dolgozott, bár néhány apróságot megváltoztatott, de ezekre is külön felhívja az Olvasó figyelmét az utószóban. A regény nemcsak hiteles, de rendkívül olvasmányos, lebilincselő és letehetetlen, az utolsó oldalak pedig egyszerűen szívbemarkolóak. Nem csoda, hogy halála egész Olaszországot, sőt az egész világot megrázta.

   Utoljára 2002-ben a K.u. K. Kiadó gondozásában jelent meg a regény, melynek fülszövege szerint a hatvanas-hetvenes években igazi bestseller volt. 


    Ha a regény feledésbe is merült nálunk, Olaszország és Torre del Lago (ahol élete nagy részét töltötte a maestro) nem feledkezett meg leghíresebb lakójáról és idén immáron 60. alkalommal kerül megrendezésre nyáron a Puccini-fesztivál.
   Akit sikerült felcsigáznom, itt talál egy kis ízelítőt az operákból. 



Nem kell érthetetlen zenét írni ahhoz, hogy valaki modern legyen. A művésznek közérthető nyelven kell beszélnie, s mindenkihez kell szólnia, a világ minden emberéhez, de a legtisztább művészi eszközökkel. Éppen ez a nehéz, éppen ezt tudják kevesen. "Én mindenkinek írok, minden fajnak, fehérnek, feketének és sárgának egyaránt..." Szóról szóra így mondta.

Bókay János: Bohémek és pillangók 
Puccini életregénye
599 oldal
Zeneműkiadó, 1973

Megjegyzések

  1. Nem olvastam, de máris a Kosárba tettem és megrendelem. Az ilyen könyvekre vadászom :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, de jó! :) Remélem, tetszeni fog :). Emiatt szerettem meg Puccini zenéjét. Várólistás nálam Fajth Tibor - Dr. Nádor Tamás Puccini c. könyve (Gondolat Kiadó, 1977, Szemtől szemben sorozat) és Julian Budden szintén a Maestroról szóló könyve (Európa, 2011) is. Beléjük lapozva ígéretesek ők is :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…