2014. március 24., hétfő

, , ,

Vers hétfőn

Annyira gyönyörű ez a vers, és bár eredetileg a Képes Géza fordítását választottam, de rájöttem, hogy a Végh Györgyé is annyira szép, hogy nem maradhat ki (mellesleg az Olasz költőkben is utóbbi szerepel).


Giuseppe Ungaretti: A hajnal születése
Fordította: Képes Géza


Lábáig leomló köpenyében, fején fénykoszorú,
lebegve, csalfán és mintha csalogatna,
melléről egy sápadtan izzó
virágot leszakít
s eldobja az éj, a csillagszemű szűz.

Ez az óra választja el az első ragyogást
az utolsó remegéstől.

Örvény nyílik az ég halvány peremén.

Smaragd ujjak
finom mozdulatokkal, tapogatva
szövik a vásznat.

És aranyárnyak ringatják a röpke,
öntudatlan sóhajokat
s patakokként futnak a barázdák.



Giuseppe Ungaretti: A hajnal születése
Fordította: Végh György


Lenge palástban, fénykoszorúban
menekül s hivogatóan
mosolyogva kebléről
letép a leány-éj egy sápadt
parazsú virágot, s elhajítja.

Most válik el a legelső derengés
a végső vacogástól.

Ónos örvény nyílik az ég peremén.

Smaragd ujjak
furcsa pörgése
szövi a gyolcsot.

S aranyból árnyak, elnémítják a fürge,
öntudatlan sóhajokat,
patakká gyorsul a barázda.


Versek 
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.