Ugrás a fő tartalomra

Mustra (2014. március)

A tavasz beköszöntével egyre több könyv is újra napvilágot lát, csak győzzük  kapkodni a fejünket és frissíteni a kívánságlistáinkat.

A számos sorozat mellett folytatódik a Szabó Magda is, most Az őzzel. Három éve olvastam ezt a könyvet, és mindig az jut eszembe, amikor felhúzom magam, hogy nem akarok olyan lenni, mint a főszereplője, Encsy Eszter. Mégis az egyik kedvenc könyvem. Egyébként nekem sokkal jobban tetszik az előző sorozat a puritán fehér borítóival.

Az őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is.
Az őz megjelenése idején – 1959-ben – úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. A nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: „...míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget.” 

Szabó Magda: Az őz
216 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: március 5.


Míg  fordítás alatt van az általam oly nagyon imádott Mario Vargas Llosa tavaly megjelent regénye, addig is itt egy új gyöngyszem, amit feltétlenül be kell majd szereznem. Borító még nincs és  a könyv is csak aLibrinél rendelhető elő egyelőre.

A modern képzőművészet újra és újra azt a trükköt adja el, amivel a zseniális Marcel Duchamp valamikor új útra terelte a képzőművészetet.

A futball, ez a csodálatos játék, amely mindig magas szinten magában hordozta az esztétikumot, most a hordaember hordaösztöneihez való visszatérés eszközévé vált.

A vallás manapság gyakran csak látványosság, máskor pedig a demokráciát fenyegető veszély.

A szex érzelemmel és szenvedéllyel teli, szertartásos játékból puszta időtöltéssé változik.

És így tovább: a Nobel-díjas perui író szomorúan, gúnyosan vagy dühösen sorolja és elemzi a hanyatlás jeleit: szerinte az igazi kultúra amely még a lét legfontosabb kérdéseivel foglalkozott, s amely nem elandalítani, hanem gyakran felrázni akarta az embert meghalt, vagy legalábbis haldoklik, és mindent elönt a felszínes látványosság, a light kultúra, a szórakozás.

Vargas Llosa minden viszolygása mellett példás kíváncsisággal figyeli ezt az új kultúrát, melyben az írott szó egyre jelentéktelenebb szerepet játszik a filmekhez, tévéműsorokhoz, videojátékokhoz, mangákhoz, rock-, pop- és rapkoncertekhez képest s melyben ő maga kihalóban lévő dinoszaurusznak érzi magát. 


Mario Vargas Llosa: A látványcivilizáció
Fordította: Scholz László
276 oldal
Európa Kiadó
3290 Ft
Várható megjelenés: március 10. (a Libri szerint)


Nagyon szeretem a Palatinus Nobel-díjasok könyvtára sorozatát, bár csak elvétve kapható egy-egy kötet belőle. Talán Anatole France regénye után a korábbiakra is sort kerítenek.

Anatole France nagy kedvvel és fantáziával emeli be a fantasztikumot szatíráiba az egykori Swift és a majdani Bulgakov rokonaként. A pingvinek szigetében az emberré váló madarak történelmét írja meg, majd az 1914-ben megjelent Angyalok lázadásában a rebellis égiekét. Mi lenne - teszi föl a kérdést az író -, ha az Úr ellen egykor elbukott angyalok újabb kísérletet tennének, s férfi és női alakban megjelennének a századfordulós Párizs lakói közt, velük együtt fuldokolva a baj és szenvedés tengerében. És persze a szerelmi szenvedély, a testiség viharaiban.
Anatole France (1844-1924) hosszú s az utolsó pillanatig aktív irodalmi működését 1921-ben ismerték el Nobel-díjjal. Az indoklás szerint briliáns írói pályafutásáért, letisztultan fennkölt stílusáért, lenyűgözően franciás szellemiségéért és mélységes humanizmusáért ám e dicsőítő jelzőknek szinte soha nem látszott megfelelni. A fennkölt stílust keresztülírta mély, szociális aggódása, humanizmusáért - Zolával együtt - meghurcolták a Dreyfus-perben, franciás jellegét kétségbe vonták, amikor a világháború idején nemzetietlen és tántoríthatatlan pacifista volt, humanizmusa a baloldalra vitte, de a forradalomtól mást várt, mint illett volna. Mindeközben megírta csodálatos regényeit, amelyekről időről-időre hajlamosak vagyunk megfeledkezni, pedig a Thaisz, a Lúdláb királynő, A vörös liliom, A pingvinek szigete, a Jeanne dArc élete, az Angyalok lázadása olvasmányos remeklések.


Anatole France: Lázadó angyalok
Fordította:
314 oldal
Palatinus Kiadó, 2014
3800 Ft
Várható megjelenés: március 10.


Ki ne hallott volna már legalább Kundera leghíresebb regényéről? Az Európa ezt a sorozatát is nemrégiben frissítette és most éppen ez a regény van soron: 

Milan Kundera talán leghíresebb, ma sem halványuló népszerűségű regénye sztori és filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindig megőrzi szépirodalmi jellegét. Főhőse egy jó nevű sebész, Tomás, nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretőit. S egy szép nap e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán; hősünk beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, és feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexuális életéről azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel elmondhatatlan fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomás ellentmondásos alakja mögé pedig Kundera a "prágai tavasz" eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az első napok euforisztikus gyűlöletét, végül a "normalizáció" éveinek megaláztatásait rajzolja fel háttérnek.

Miféle sors, milyen jövő várhat itt Tomásra, Terezára vagy épp Sabinára, a festőnőre, Tomás egyik szeretőjére? Megoldás-e, ha az emigráns megszabadul minden kötöttségtől? Hiszen súlya csak annak van, ami örökkévaló vagy örökkön ismétlődik. Az egyének és a nemzetek sorsa nem ilyen. Az igazi dráma azonban - mondja Kundera - nem a súlyosság, hanem a könnyűség drámája: hogy minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. Hogy a jóvátétel, a bosszú vagy a megbocsátás szerepét a feledés veszi át.


Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Fordította:
408 oldal
Európa Kiadó
3290 Ft
Várható megjelenés: március 13. 


Egy újabb "frissítés", ezúttal a Merle-sorozatból. Ez a kötet is várólistás nálam, és örülök, hogy egy nyári akcióban annak idején féláron volt a korábbi keménytáblás kiadás, melynek a borítóján egy delfin mosolyog és lecsaptam rá.


Színhely: az Egyesült Államok. Itt végez kísérleteket egy delfinpárral Sevilla professzor. Lelkes kutatócsoport segíti munkájában. A két delfin bámulatosan fogékony. Rendkívüli az intelligenciájuk, szeretetreméltóságuk: szellemileg szinte egyenrangú társai az embernek. Csakhamar már az angol nyelvre tanítja őket mesterük. A békés kutatók és a delfinek idilljét azonban megzavarja az amerikai titkosszolgálat embere. Ezeket a kedves, szelíd állatokat háborús célokra akarják felhasználni. Vajon sikerül-e?
A Goncourt-díjas világhírű írónak, a Francia história szerzőjének egyik legolvasottabb műve az Állati elmék, amelyet maga a szerző afféle hibrid műnek, az európai irodalomban évszázados hagyományokkal rendelkező állatregény és az Amerikából diadalútjára indult "politics-fiction" ötvözetének minősít. A dokumentumszerűen megírt, ám rendkívül izgalmas, regényes formában tálalt és felettébb elgondolkoztató történet gondos zoológiai tanulmányokon alapul ugyan, de a realitás és a fantáziavilág mezsgyéjén játszódik. Akárcsak a vele rokon témájú és szintén most megjelenő Majomábécé.


Robert Merle: Állati elmék
Fordította: Réz Ádám
576 oldal
Európa Kiadó
3290 Ft
Várható megjelenés: március 13.


Poirot és Mrs. Ariadne Oliver ismét együtt nyomoz :).

"Vajon az anyja ölte meg az apját, vagy az apja ölte meg az anyját?"

Mrs. Ariadne Oliver kivételesen részt vesz egy irodalmi banketten, de azt kívánja, bár ne tette volna. Egy különösen utálatos nőszemély azt követeli, derítse ki, hogy keresztlánya, Celia Ravenscroft szülei miért haltak meg. Mrs. Oliver Hercule Poirot-hoz fordul, és együtt kezdik üldözni az elefántokat, vagyis azokat a vénségeket, akik ismerték Ravenscroftékat. És az elefántok nemcsak nem felejtenek, mint az angol mondás tartja, hanem valóban mindenre emlékeznek.

A könyv másik fordításban, másik kiadónál már megjelent Az elefántok nem felejtenek címen.


Agatha Christie: Az elefántok mindenre emlékeznek
Fordította:
280 oldal
Európa Kiadó
2490 Ft
Várható megjelenés: március 12. 


Folytatódik a februárban a centenárium alkalmából indult új Hrabal-sorozat is:

Tíz krigli sör egy címért!
Az Őfelsége pincére voltam ennyi gyöngyöző aranyvalutájába került Bohumil Hrabalnak, aki többek közt ennek a művének a címét is a sörözőben szerezte. Magát a művet 1971-ben tizennyolc nap alatt vetette papírra. Főhőse egy Jan Díte nevű pikolófiú. Jan legnagyobb vágya, hogy milliomos legyen. Példaképe Skřivánek főpincér úr, akinek olyan jó szeme van, hogy első látásra biztonsággal felméri az étterembe belépő vendéget. Nem véletlen: ő az angol királynak is felszolgált!

Jan a kuplerájban gavallér, a hétköznapokban élére rakja a garast. Fantáziadús széptevő, tudatos üzletpolitikus. Kisember egyéni ambíciókkal, olykor talán butának is mutatkozó "tipikus cseh kollaboráns". A történelem viharai nem érdeklik. A második világháború kitörése előtt feleségül vesz egy német lányt, germán szakszerűséggel anyává teszi, a háború alatt a megszállók szolgálatába áll - és megszerzi az áhított milliókat.
A végkifejlet? Az is hrabali.

A mű minden mondatából árad az a fajta szellemi, politikai és erotikai szabadság, amely a megírása idején tűrhetetlen volt a hatalom szemében. Az Őfelsége pincére voltam legálisan csak 1989-ben jelenhetett meg az író hazájában. Jiří Menzel filmvásznon is megörökítette.

"Két ember közt a legemberibb kapcsolat a csönd.
Azt, amit ő tudott, csak néhány nagy latin-amerikai író tudta." (Milan Kundera)

"Paradox módon - de ez tipikus hrabali paradoxon - ez az alapvetően nem éppen vidám történet ugyanakkor Hrabal legszórakoztatóbb regénye." (Aleksander Kaczorowski)


Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam
Fordította: Varga György
280 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: március 17.

Erre a könyvre nagyon kíváncsi vagyok, pedig nem szoktam önsegítő könyveket olvasni.


A Citromból limoncellót azokhoz szól, akiknek a közelmúltban súlyos személyes válsággal kellett szembenézniük. Azokhoz szól, akik érezték már úgy, hogy vereséget szenvedtek, de most újra vissza akarják nyerni az életkedvüket. Azokhoz szól, akiket emlékeztetni kell arra, hogy minden tél új tavasznak adja át a helyét.
Nem szükséges Itália szülöttének lenni ahhoz, hogy értékes tanácsokat kapjunk ebből a könyvből, de hatni fog bárkire, aki első kézből szerzett már tapasztalatokat az olasz kultúrából. A mondás - miszerint: "Ha az élettől csak citromot kapsz, készíts limonádét belőle!" - arra utal, hogy fogadjuk el, amit az élet ad, s hozzuk ki a lehető legjobbat belőle. Van ebben igazság, mégis úgy hangzik, mintha arra biztatna, hogy egy életen át csak mosolyogva tűrjünk. Végtére is a citrom, még ha cukrot adunk is hozzá, megőrzi keserű ízét.
A limoncello - az olasz citromlikőr - metafora érzékletesebben írja le, hogyan érdemes szembenézni kihívásainkkal.


Raeleeen  d' Agostino Mautner: Citromból limoncellót
A veszteség feldolgozásától a lélek újjászületéséig olasz módra
Fordította: ?
338 oldal
I. P. C. Könyvek 
3199 Ft
Várható megjelenés: március 17.



Bridget Jones nálunk is visszatért. Bár nem értem ezt a borítót? A tavaly kiadott első két részhez biztosan nem fog passzolni, ha valakinél ez is szempont. Kíváncsi vagyok, mikor filmesítik meg.
Mindenesetre addig lesz idő magyarul is elolvasni.Az ára viszont nagyon borsos, úgyhogy érdemes inkább megvári az Európás könyvmaratont.

Mihez kezd Ön, ha a barátnője hatvanadik születésnapja egybeesik a barátja harmincadik születésnapjával?
Helytelen-e letagadni a korunkat netes párkeresésnél?
Erkölcstelenség-e főnöztetni, amikor az egyik gyerekünk tetves?
Tényleg twittel a Dalai Láma, vagy az egyik titkára csinálja helyette? Akkor ma a technika az ötödik elem? Vagy az a fa?
Lefeküdni valakivel két randi és hatheti sms-ezés után ugyanaz, mint férjhez menni két találkozás és hat hónapi levelezés után Jane Austen korában? Mindezeken és más modern dilemmákon emésztődve csetlik-botlik Bridget Jones a szinglianyaság buktatói között és fedezi fel újra a nőiségét abban az életszakaszban, amelyet egyesek képesek az otromba és ósdi "középkorúság" szóval meghatározni.
Igen, Bridzselők, Bridget visszajött - ám ezúttal némi meglepetéssel érkezett: felnőtt, legalábbis egy kicsit. Most ötvenegy éves, de a körülmények szerencsétlen alakulása folytán megint egyedül van, és két kisgyerekről is gondoskodnia kell, valamint mellettük is időt szakítani szexi fiatal fiújára.

Utolsó találkozásunk óta Bridget fölfedezte a Twittert (ő @JoneseyBJ), lecserélte a chardonnayt koktélra és az önsegélyező könyveket gyermeknevelési szakirodalomra. Korábbi hebrencs kalandjait ezúttal a mély gyász pillanatai ellenpontozzák, amelyek - merjük kijelenteni? - mintha érzelmi érettségről árulkodnának, ám továbbra is képes olyan kelekótyaságokra, mint egy balul végződő botoxoztatás.

Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3. - Bolondulásig
Fordította: Sóvágó Katalin
448 oldal
Európa Kiadó
4590 Ft !!!
Várható megjelenés: március 18.


Nagyon régen olvastam már Virginia Woolfot, úgyhogy lassan itt lenne az ideje valamit levenni a polcról tőle, mindenesetre nagyon megörültem ennek a könyvnek, ami róla szól:

Virginia Stephennek huszonöt éves korában még nem jelent meg regénye, de égette a bizonyítási vágy. Úgy érezte válaszúthoz érkezett: ,,Vagy nyomorult leszek, vagy boldog; dagályos, érzelgős teremtmény, vagy egy olyan író, akinek a sorai egy napon perzselni fogják az oldalakat." Prózája még ma is lángoló, talán ragyogóbban ég, mint valaha. Ez az életrajz arra keresi a választ, hogyan lett egy eltökélt fiatal nőből minden idők egyik legnagyobb írója. Barátságról és sziporkázó ötletességről, nyelvről és szerelemről, tréfákról és szenvedéllyel méltatott hétköznapi dolgokról mesél. Virginia teljes szívvel élte élete minden pillanatát, amelyet azután halhatatlan művészetté formált. Bátor volt, szembeszállt a konvenciókkal, és minden erejével küzdött a betegsége ellen. Alexandra Harris levelek és naplóbejegyzések segítségével idézi meg Woolf életét: a viktoriánus gyermekkortól a kísérletező Bloomsburyig. Tanúi lehetünk, hogyan hajtja az írónőt a belső kényszer egyre tovább és tovább, hogy a próza újabb és újabb formáit próbálja ki. Ez a magával ragadó könyv ideális bevezetés lehet mind Virginia Woolf életébe, mind munkásságába. Kontextusba helyezi az írónő regényeit, nyomon követi utóéletét, és megmutatja, hogy több mint hetven évvel a halála után mitől olyan elevenünkbe vágó és máig ható a prózája. 

Alexandra Harris: Virginia Woolf
Fordította:
216 oldal
General Press
2990 Ft
Várható megjelenés: március 20.


Végre az Alexandra Kiadó  rádöbbent, hogy a Virágot Algernonra lennének potenciális vevők, akik nem érik be a hangoskönyvvel. Ez látszik az árán is. Hét évvel ezelőtt olvasta az egyik csoporttársam, és szerettem volna kölcsönkérni tőle, de mivel a könyv a nővéréé volt, ő nem engedte. Lényegtelen is, hiszen végre lehet egy sajátom és emlékszem, hogy az említett csoporttárs mondrta, hogy a korábbi kiadásban sok volt a nyomdahiba. Reméljük, most odafigyelnek.

A harminckét éves Charlie Gordon, aki a szellemileg visszamaradt felnőttek iskolájába jár, önként veti alá magát egy veszélyes orvosi kísérletnek. Csak homályosan érti, hogy mi is fog vele történni, de egyvalamiben biztos: okos akar lenni. Úgy véli, ez lesz a kulcs ahhoz, hogy az emberek értékeljék és szeressék. De a kísérlet egész más eredménnyel jár, mint amire számított. Charlie előmeneteli jelentéseiből megismerhetjük a szinte analfabéta, melegszívű ember útját az emberektől elidegenítő zsenialitás elefántcsonttornyáig, majd azon túl is.
A Virágot Algernonnak először novellaként jelent meg 1959-ben, később bővítette Keyes regénnyé. Az írás elnyerte mind a Hugo-, mind a Nebula-díjat, és számos filmes és színpadi feldolgozása készült. Megjelenése óta huszonhét nyelvre fordították le, és világszerte több mint ötmillió példányban kelt el. Mindez azt mutatja, hogy Keyes műve az eltelt évtizedek alatt cseppet sem kopott meg, ma is ugyanolyan erőteljes, mint ötven éve, bár némileg más szempontból. Ami a hatvanas években tudományos fantasztikumnak számított, az a 21. század olvasója számára, a génsebészet eredményeinek ismeretében, már sokkal inkább egy kivételes ember szívszorító memoárja, aki megküzdött a saját tudatlanságával, környezete elutasításával és a felnövés félelmével. A pszichológus-író örökérvényű alkotása - Charlie vallomásain keresztül - a toleranciáról, az emberi tartásról és az élni akarásról mesél.


Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Fordította: Szepessy György
253 oldal
Alexandra Kiadó
3699 Ft
Várható megjelenés: március 28.


Az ötödik Sally tudtommal nem tűnt el annyira a boltokból, mint a Virágot Algernonnak, mindenesetre ő is új köntöst kap a hónap végén:

Sally Porter elvált, pincérnőként dolgozik, és magányosan él a nagyvárosban. De egyúttal, bár nincs tudatában, további négy, igen különböző személyiség is: Nola, a finom és intellektuális művészlélek, aki műtermet bérel Greenwich Village-ben; Derry, aki mindig vidám és derűs, és mindenkivel szemben megértő; Bella, a telhetetlen csábító, aki imád énekelni és táncolni; végül pedig a gyűlölettel teli Jinx, aki maga a megtestesült agresszió.
Amikor a dolgok kezdenek összecsapni a feje fölött, Sally fejfájást érez, majd elveszti az öntudatát, és egy másik személy veszi át a helyét. Ha egy férfit kell az ujja köré csavarni, Bellává válik. Ha az eszére van szükség, Nola kerül elő. És amikor éppen megerőszakolni próbálják, megjelenik a bosszúálló Jinx. A bölcs és türelmes pszichiáterre, Dr. Roger Ashre vár a feladat, hogy megbirkózzon a többszörösen hasadt személyiség eme különös esetével, és fáradságos terápia útján megpróbálja egyesíteni a négy önálló személyiséget, létrehozva az ötödik Sallyt.
A küzdelemnek Dr. Ash számára is nagy a tétje. Ő is válságban van, kiégett, a házassága tragédiába torkollt. Sally esete valódi próbakő: meg tud-e újulni, képes-e együttérzésre.
Meg tudja-e tehát gyógyítani egymást orvos és betege?


Daniel Keyes: Az ötödik Sally
Fordította: Szilágyi Tibor
320 oldal
Alexandra Kiadó
3699 Ft
Várható megjelenés: március 28.

Megjegyzések

  1. Annyira jók ezek az új borítók, a Bridget J. 3 részét nagyon várom és ezt a VW életrajzot most láttam először - kell nekem is! :)))

    VálaszTörlés
  2. Jó mustra, sok szépség jön az újrakiadások között is. :) A BJ elég borsos árral érkezik, uhh.

    VálaszTörlés
  3. A két Keyes-könyvet kinéztem magamnak én is, végre, hogy újra lehet majd kapni, nekem nem sikerült anno beszereznem őket. Az egyiket könyvtárból olvastam, a másikat kölcsönkaptam, de ezek olyanok, amikből szeretnék saját példányt :) Az áruk az tényleg húzós, de majd várunk az akcióra! :))

    VálaszTörlés
  4. Dóri, nagyon szépek, de örülök, hogy nekem még a régiek vannak meg ;).
    Eszembe is jutottál a VW-életrajznál ;).
    Bridgetre én is kíváncsi vagyok, de szerencsére nem tartozik azon könyvek közé, amelyek nélkül nem tudok élni.


    PuPilla: Igen, jó, hogy nem feledkeztek meg sok jó könyvről ;).
    A BJ-t már keresték boltban, de szerintem majd csak lesnek, amikor meglátják az árát.

    Nikkincs: Én még egyiket sem olvastam, de kíváncsi vagyok rájuk. Még jó, hogy az Alexandra adja ki őket, így várhatjuk a 40%-os akciót :P.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

"Tragédiából a bohózatba mily hirtelen vált a világ szövegkönyve!"

Annak idején nagyon szerettem a görög és a római mitológiát - bár az Odüsszeiáért már kevésbé rajongtam - , így nem lett volna meglepő, ha négy éve már lecsaptam volna Stefano Benni első magyarul megjelent regényére. Ráadásul még olasz is. De mégsem így lett.
Aztán nemrég felfedeztem a nagy nyári leárazás közepette, meg is rendeltem, és kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni.

Odüsszeuszunk, Ullise (a barátainak Lello) Isolani egy kis és veszteséges kiadóban dolgozik szerkesztőként, idejét főleg gépiratok (mivel már senki sem ír könyvet kézzel) olvasásával tölti. Emellett főnöke írókat hívogattat Lellóval telefonon, mivel egy különleges kiadványhoz szeretne tőlük előszót kicsikarni, az írók azonban vele már nem állnak szóba.
Ulisse pékinszomniában szenved: éjszaka nem tud aludni, ellenben nappal bárhol képes elbóbiskolni és ilyenkor szürreális álmai vannak.

Egy nap különös levelet kap egy Achille nevű férfitól, aki arra kéri, hogy a megadott napon és a megadott időben, de csakis akkor…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

"Radnay Pál lányának lenni..."

A Radnay család és a nyár eleje immáron két éve összekapcsolódott nálam, így elképzelhető az öröm, amikor májusban a Könyvhétre megjelenő újdonságok között felfigyeltem a Krisztina bárónőre, a család magyarpetei ágához tartozó lány regényére.

  Az immár éltes Krisztina egy bordeaux-i szőlőskertben emlékezik vissza a Likőrös Löli és Peches Pali tizenkét éves kislányára, aki 1922 márciusában nagy változás előtt áll. Trianon után vagyunk, apja adósságokat halmozott fel, ezért kénytelen egyetlen lánya nevelését a várfalvaikra bízni, ahol Krisztina biztonságban lehet. Anyja számára szinte semmit sem jelent a kislány, apjától mégis nehéz a búcsúzás. De egy Radnay ezt nem mutatja. Így a vörös hajú, se nem szép, se nem csinos, sovány kislány Loni néni és Ista bácsi házába kerül. Nagyanyja nem is érti, miért nem őt választották, de nem is túlságosan bánja, számára Méri fia anyagi helyzete előrébb való.

   Így kerül a Kotnyeles Krisztina Lexi szárnyai alá, barátkozik össze a nála ekkor öt év…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

A magyar irodalom legszebb szerelmes versei 77 oldalon

Erre a kis kötetre az újságosnál bukkantam a Nők Lapja Nyárhoz csomagolva. Megnéztem a kötet nélküli számot, és mivel jónak ígérkező cikkeket láttam benne, így megvettem.
Annyit elmondanék, hogy tavaly hónapokig vettem szerdánként  a Nők Lapját, amit aztán továbbadtam a nagymamámnak, aki mindig örült neki. Aztán felfedeztem, hogy a lap célcsoportként a 18-49 éves, városi, ABC kategóriás nőket jelöli meg. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem erről a háztartási gépek energiafogyasztása és az autókategóriák jutnak eszembe, nem pedig az emberek. Mivel én sem feleltem meg minden kritériumuknak és a nagymamám sem, úgy döntöttem, hogy annak a heti 250 Ft-nak van jobb helye is. Ehhez csak annyit fűznék hozzá - hogy bár a blog nincs teletűzdelve hirdetésekkel, ahogy a Nők Lapja - , nekem soha eszembe nem jutott, hogy célcsoportot jelöljek meg. Teljesen mindegy, hogy valaki városban, faluban vagy tanyán él, 18 vagy 88 éves, vezető beosztásban dolgozik-e vagy alkalmazott, tanul vagy esetleg mun…