2014. március 8., szombat

, , , , ,

"Az élet nem majális"


   A tavaszt talán nem is kezdhettem volna jobban, mint Szabó Magdával: az ő gondolataival és visszaemlékezéseivel, amelyeket a '90-es években vetett papírra.

   Az írónő ebben a kötetében szeretett volna emléket állítani egykori franciatanárának, Möszjőnek, akiről később Kőnig tanár urat is mintázta. (Aki esetleg soha életében nem hallott még az Abigélről, de szeretné elolvasni vagy legalább a sorozatot megnézni, csak utána vegye kezébe ezt a könyvet.)

   Szabó Magda egész életét meghatározták a szigorú református gimnáziumban töltött évek, aki az  I. világháború után, a nagy gazdasági világválság idején és nem sokkal a II. világháború kitörése előtt koptatta az iskola padjait. Nem volt elég a mindennapos tanulás, a Biblia ismerete, a tanárok ezenfelül is többet követeltek a diákoktól.
Ekkor érkezett egy fiatal franciatanár a Dócziba, aki más volt, mint a többiek. Ő szemet hunyt minden csíny fölött, nála nem volt sarokba állítás, sem egyéb büntetés. Mit is kezdett egy ilyen tanárral egy lányosztály? Remekül szórakozott Möszjőn, akinél mindent lehetett, ám egy kirándulás alkalmával megértették, miért ilyen és életük végéig hálával emlékeznek rá és a Dócziban töltött évekre.
"Megváltó Krisztusom - gondolta a kutyás Szabó, akinek szürke macskája az írógép mellett aludt az íróasztalon, hogy tudtunk volna tisztességben megmaradni az iskola nélkül, ha nem arra nevelnek, hogy tudjuk, az élet nem majális, hanem rossz, kegyetlen, igazságtalan, mégis jónak, irgalmasnak és igazságosnak kell lennünk benne, és hányszor és hányféleképpen tapasztaltuk, hogy ami velünk és a mieinkkel történik, emberi ésszel valóban nem követhető."

    A Dóczis évek egy-egy eseményén pedig a hozzám hasonló Abigél-rajongók szeme is többször felcsillan majd. De nemcsak a diákévek emlékeiről olvashatunk, hanem a tanári pályán eltöltött éveiről és az írónő  későbbi életéről is, ill. megismerhetjük véleményét az aktuálpolitikáról, az oktatásról, vallásról, a magyar történelem és irodalom nagyjairól is.

   Igazi keserédes gyűjtemény ez: míg remekül szórakozunk azon, Szabó Magda hogyan vélekedik a tanítványai által olvasott ponyvákról és ő maga hogyan birkózott meg az Erzsébet, a nemesszívű c. "remekművel" (így érezhették magukat a Drága Olvasóim, amikor DS-lel szenvedtem),  igen csak elgondolkodunk azon, hogy a századforduló táján megjelent gyerekeknek szánt lapok tanácsadói(?)/szerkesztői milyen szívtelenül válaszoltak egy-egy kis olvasójuk levelére. Az jutott eszembe, ezeknek az embereknek nem volt gyerekük? Vajon velük is így bántak a szüleik vagy a tanáraik?

  De a leginkább a fejünkbe szöget ütő írások csak ezután következnek: a már említett politikai helyzetről alkotott vélemény; visszaemlékezés egy örömteli, ám ürömmel végződő utazásra; karácsonyi emlékek.
 
  Ma is előszeretettel emlegetik a politikusok István királyt, de vajon eszükbe jutott-e bármelyiküknek valaha, hogy méltónak érzik-e magukat hozzá? Vagy Karácsonykor eszükbe jut-e nekik és másoknak is, akik szívesen panaszkodnak piszlicsáré dolgok miatt, az a sok száz, ezer, százezer ember, akinek még annyija sincs, mint a panaszkodóknak, akik egyik napról a másikról élnek? Mert Szabó Magdának igen. Bár ő sincs olyan rózsás helyzetben, mégis egy magányos Szentestén megáll emlékezni és gondolkodni.

   Milyen más lenne, ha mindannyiunkat úgy indítottak volna el abba a bizonyos nagybetűsbe, hogy tudjuk: Az élet nem majális. Talán könnyebb lett volna elviselni a kint ért számtalan pofont, ami kitárt karok helyett fogadott bennünket.

   Nagyon sokat kaptam ettől a könyvtől: nagyon sokszor bólogattam magamban egy-egy fejezetet olvasva és kaptam egy remek indoklást, mit válaszoljak, amikor valaki megdöbben azon, hogy nem olvasok ponyvát: "Kár a szemedért." Ezt tanácsolta Magda néni is a tanítványainak.

   Van valami abban is, hogy egy új év a születésnapunkon kezdődik, nem pedig január 1-jén. Szabó Magda minden év októberében, a születésnapja előtt kipakolta a fiókjait és kidobott belőlük mindent, amire már nem volt szüksége, hogy az újabb évet "tiszta lappal" kezdhesse. Ezt a szokást én is bevezetem és mindenkinek ajánlom.
 
    Elmondanám, hogy nem politizálok, úgyhogy teljes mértékben egyetértek Szabó Magda a témához kapcsolódó minden írásával, kezdve Benedek Elek meséjével, melyben egy székely népballadát, Fekete Nagy János és Adorjáni Balázs történetét dolgozta fel, nem beszélve arról a bizonyos londoni színről és a fentebb említett István királyról.

   Ahogy a politika, a vallás is - szerintem - mindenkinek a magánügye, amit illik tiszteletben tartani, de akad nem egy olyan gondolata az írónőnek, amiben van igazság és nem árt(ana) megfontolni.
Az Okosok kiirtották az oktatásból a morál alaptörvényeit, a mosolyogni való naivsággal és művészi érték nélkül, de módfelett hatékonyan verselő kismesterek üzeneteit, újgazdagék nemzedéke már se paptól, se tanítótól nem hallotta a Krisztus is megbecsülte tisztaszívűek figyelmeztetését: nem a vagyon, hanem az irgalmasság jelzi a társadalmi rangot. Az adni tudás.

   Szeretettel ajánlom Minden Kedves Olvasómnak, aki szeret elgondolkodni az olvasottakon, és nem riad meg az igazán komoly témáktól sem. Mert Szabó Magda kegyetlenül őszinte: felnyitja a szemünket a világra. Mi pedig ne csukjuk be, hanem járjunk nyitott szemmel és gondolkodjunk is (olykor panaszkodás helyett is).


Szabó Magda: Merszi, Möszjő
237 oldal
Európa Kiadó, 2008
2300 Ft
Share:

2 megjegyzés:

  1. De rég olvastam már Szabó Magdát! Ideje lenne megint:)

    VálaszTörlés
  2. Hajrá! Kíváncsian várom, melyik könyvét választod majd ;).
    Nekem is nagyon hiányzott már :).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.