2014. március 31., hétfő

Vers hétfőn

Giosuè Carducci: San Guido előtt
Fordította: Jékely Zoltán


A ciprusok, melyek kettős sorát ott
látod Bolgheri s San Guido alatt,
mint ifjú és száguldó óriások,
elém ugráltak, hogy láthassanak.

Reám ismertek és – Légy üdvöz itt! –
zúgták felém és mélyen meghajoltak.
– Mért nem szállsz le s pihensz meg egy kicsit?
Az este hűs s jól ismered az útat.

Illatos árnyékunkba ülj le bátran,
nem érzed a tenger felől a misztrált?
Kőhajításaid mind megbocsájtva:
már nem haragszunk, rég volt az, s nem is fájt.

Még ringnak rajtunk fülemilefészkek,
ily gyorsan, ah, alólunk mért szaladsz?
S a verebek este itt csevetélnek
és repdesnek köröttünk, ó, maradj!

– Szép ciprusocskák, drága régi fáim,
jobb időkből maradt hű cimborák,
maradnék én, feleltem – jó sokáig,
oly boldogan maradnék itt tovább.

Ám ciprusocskák, hagyjatok ma mennem:
hisz a világ azóta változott.
Ha tudnátok ti... nem hogy dicsekedjem,
de hát ma én már híresség vagyok.

S tudok olvasni görögöt s deákot
s írok, írok s teszek még annyi mást;
már nem vagyok, cipruskák, az a vásott,
s nem hajigálok, kaviccsal, kivált.

S nem fákra főként! – Holmi sugdolózás
borzolta a didergő lombokat,
s mély zöld közül kitündökölt a rózsás,
kegyes vigyorgó alkony-égi Nap.

Ekkor megértém végre, hogy a fák s Nap
meghatva szánakoznak sorsomon,
s a sugdosásnak szóformája támadt:
Szegény ember vagy, tudjuk, az bizony!

Tudjuk bizony jól, a szél maga mondta,
mely elragadja egy-egy sóhajod,
hogy kebeledben dúl a harc naponta,
s szüntetni nem tudod s nem akarod.

Csak mondd el itt, hallgatjuk türelemmel,
emberi búdat és fájdalmadat.
Látod, milyen nyugodt és kék a tenger
s milyen mosolygón hull belé a Nap!

S hogy tele van az este repdeséssel,
és a verébhad mily vigan cseveg!
Majd a fülemülék is szólnak éjjel:
maradj s ne kergess rossz ködképeket;

ködképeket, melyek gondok-gyötörte
szívek mélyéből törnek fel, akár
a lidérc, mely éjféli temetőkert
útján bolyongóknak előtte jár.

Maradj; s majd holnap délben, ha a tölgyek
árnyékos alján állnak a lovak,
az orruk összedugják, s kör-körösleg
csendes a sík az izzó Nap alatt,

elénekeljük majd karénekünket,
mely folyton ég és föld között lebeg:
ama szilfák nimfái mind kijönnek
s fehér fátylukkal meglegyintenek.

S Pán, az örök, ki akkortájt magába'
bolyg puszta ormokon, rónákon át —
halandó! isteni harmóniába
meríti gondjaid zűrzavarát.

S én – túl az Appenninen, messze-messze,
vár Titti – szóltam –, hadd menjek tova.
S Titti olyan, akár egy verebecske,
de rajta nem tollból való ruha.

S eledele nem ciprusok bogyója
s magam manzoniánus nem vagyok,
ki négy felől keres tejbevalóra.
Ég áldjon, édes róna s ciprusok! –

– Mit mondhatunk eztán a cinteremről,
melynek földjében nagyanyád pihen? –
S futottak s gyászmenetnek tűntenek föl,
amely loholva mormog mentiben.

S amint a ciprusos zöld úton álltam,
fent, fent a temetődomb magasán,
fekete, hosszú ünneplő ruhában
látni véltem Lucia nagyanyám.

Lucia asszonyt, kinek ajakában,
– míg haja ringott – a torzkán beszéd,
mely a bohócok manzonizmusában
oly ostoba, csodás zengéssel élt,

Versilia búsongó dallamával
mely réges-rég szívembe költözött,
s mint egy trecentóból maradt virág-dal,
szelídségből s erőből ötvözött.

Ó, nagymama! nagymama! Csupa szépség
volt a gyerekkor! Egyszer hallanám
felnőtt fejemmel még a lány meséjét,
ki bolyg elvesztett kedvese után.

– Elkoptaték biz én hét pár cipellőt,
vasból valót, hogy megtaláljalak;
elváslaték biz én hét hosszu vesszőt,
vasból valót, a bujdosás alatt.

Megtölték könnyeimmel hét palackot,
keserves könnyek hét esztendejét,
s te bús kiáltozásim átalalszod,
kakas kiált, s erre se kelsz te még. –

Mily szép, igaz, ó, nagymama, e monda
mindmáig is! Valóban, így van ám.
S mit oly sok évig éjente s naponta
kerestem hasztalan: itt van talán,

e ciprusok tövén, hol nem remélem
s hiszem, hogy egyszer is pihenhetek:
tán, nagyanyó, ott nyugszik a hegyélen
a másik ciprusoknál, köztetek.

A gőzvasút rohant, rohant lihegve,
amíg szívemben rítt e sirató;
s a zajra felnyerítve, játszi kedvvel
futkározott egy nyáj vidám csikó.

Ám egy szürkés szamár, kék-rőt bogáncsot
rágcsálva, nem zavartatá magát:
a nagy zenebonára rá se rántott,
s lassan, tempósan rágicsált tovább.



Vers 

Lator László (szerk.): Olasz költők
Sziget Verseskönyvek
236 oldal
Sziget Könyvkiadó, 2001
1750 Ft
Share:

2014. március 29., szombat

Mustra (2014. március - április)

A magyar szerzők könyvei után most a külföldiek közül mazsolázok.

A héten jelent meg az Alinea Klasszik sorozatában és új fordításban Virginia Woolf regénye.
(Az a sanda gyanúm, hogy nem ez lesz az egyetlen regény az írónőtől ebben a sorozatban.)

Virginia Woolf: A világítótorony
Fordította: Mátyás Sándor
232 oldal
Alinea Kiadó
2250 Ft


Folytatódik a Merle-sorozat az Európánál (nálam már régóta várólistás):

Egy etológus házaspár örökbe fogad egy csimpánzbébit, s úgy nevelik, mint saját gyereküket: cumiztatják, pelenkázzák, s ami a legfontosabb: megtanítják beszélni, pontosabban mondva, kommunikálni. Erre, az eddigi kísérletek alapján, a süketnéma jelbeszéd látszik legalkalmasabbnak. Chloé, a bébi szépen halad, imádja a „szüleit”, megtanul asztalnál enni, beilleszkedik a családba, úgy viselkedik, mint egy csintalan kisgyerek. Tökéletes az idill, s a tudományos program is sikerrel kecsegtet: megvalósulni látszik az ember régi álma, hogy beszélgessen az állatokkal.
Ám egy nap Chloé, a tükör előtt állva, rádöbben, hogy „csúnya”, más, mint a családja. Mogorva lesz, szeszélyes, hatalmas testi erejével visszaélve rettegésben tartja a családot. A házaspárt egyre többen figyelmeztetik, hogy rossz vége lesz a kísérletnek, Chloét vissza kellene küldeni az állatkertbe, a program nem folytatható...
A nálunk is jól ismert világhírű író a szokott írói módszeréhez híven, szigorúan tartja magát a tudomány eredményeihez, nem bocsátkozik utópiajátékokba. Abból az elvből indul ki, hogy a valóság sokkal izgalmasabb, mint a képzelet. Csak éppen továbbgondolja a kísérleteket. Az Állati elmék-ben például megjósolta, hogy a békés delfineket háborús célokra fogják felhasználni. Hét év sem telt a regény megjelenése után, s a Tonkini-öbölben valóban bevetettek delfineket a vietnami békaemberek ellen. S ki tudja, talán az állatokkal való kommunikációs kísérletek is úgy alakulnak, mint ebben a regényben. 

Robert Merle: Majom abc
Fordította: Dutkay Magyar Katalin
464 oldal
Európa Kiadó
3290 Ft
Várható megjelenés: március


Egy újabb klasszikus, ami új fordításban és új borítóval jelenik meg (és szintén nagy restanciám):

Az ókori Róma.
Nero – költői babérokra áhítozik. A birodalom ügyeivel nem törődik, szórja a pénzt, tobzódik az élvezetekben, a borban, a vérben. Egy tébolyult pillanatában felgyújtatja a Várost. Amikor a nép a tűzvész miatt háborogni kezd, a keresztényekre fogja a gyújtogatást. Az új eszme hívei a katakombákban bujdokolnak, mert aki kézre kerül, arénában végzi.
Péter – Krisztus első tanítványa, a halász. Tömegek zarándokolnak Róma falain kívülre, hogy meghallgassák beszédeit.
Vinicius – gazdag római patrícius, aki keresztény lányt szeret…
Szerelem, irigység, megalománia, kisszerűség, barbarizmus, szentség, tűz, mártírium, katarzis. A fordulatokban bővelkedő romantikus nagyregény népszerűsége 1896-os megjelenése óta töretlen. Meghozta szerzőjének a világhírt, a Nobel-díjat, és több filmfeldolgozás készült belőle.
*********
„A butaság semmivel sem rosszabb a bölcsességnél, és semmiben sem különbözik tőle.”
„Tiétek a hatalom, a testőrség, az erő, legyetek hát őszinték legalább akkor, ha senki sem hallja.”
„Azt olvassuk ma, hogy a vatikáni körök indexre akarták vetni a nagy lengyel könyvét. Ám elolvasta pápa őszentsége, s index helyett hálalevelet, jutalmat, valóságos pápai himnuszt kapott a lengyel… Ahány nagy apostoli, váteszi produktuma van az első ólombetűk óta az emberi szellemnek, ahány nagy teremtő szelleme van az emberiségnek, az mind indexre került… Nagy bölcselők, nagy reformátorok, nagy költők egytől-egyig…
Olyan szép könyv, olyan nagy, csodás könyv a Sienkiewicz könyve… Olyan kár, hogy indexre nem került. Megérdemelte volna!” (Ady Endre, Nagyváradi Napló 1901) 

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis
Fordította: Murányi Beatrix
748 oldal
Európa Kiadó
3990 Ft
Várható megjelenés: március


 Az Európának ismét eszébe jutott Salinger:

Salinger, aki 1951-ben megjelent első – és azóta is egyetlen – regényével, a Zabhegyező-vel vált kultikus íróvá a hatvanas években, később egy sor novellával bizonyította kimagasló írói kvalitásait. Az író Kilenc történet című novelláskötetének egyik darabjában – „Ilyenkor harap a banánhal” – kezdett bele az excentrikus Glass család történetébe; életműve további részében ennek kibontására vállalkozott. A Franny és Zooey két hosszabb történet egy testvérpárról. Franny, a végzős kollégista egy hétvégén barátjával találkozik, és az összeomlás határára kerül, annyira elégedetlen a fiúval, önmagával és általában az élettel. Bátyja, Zooey, a tévében szereplő színész ez után a katasztrofális hétvége után a maga érzékeny módján megpróbálja megvigasztalni, s ennek történetét bátyjuk, Buddy (Salinger alteregója) írja meg. A kötet a nagy virtuális Salinger-regény, a soha el nem készült Glass-krónika egyik mozaikja.

J. D. Salinger: Franny és Zooey
Fordította: Elbert János, Tandori Dezső
268 oldal
Európa Kiadó
2590 Ft
Várható megjelenés: március


Ki ne hallott volnaa Távol Afrikától c. filmről? És biztosan sokan vagyunk, akik tudjuk, hogy a film Karen Blixen regénye alapján készült, ami szintén új kiadásban jelenik meg hamarosan:

1912 telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő…"
A házaspár egy kenyai birtokon telepedett le, ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni, ám Blixen báró szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és inkább szafarikat vezetett - így ismerkedett meg Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel.
Karen, a báróné eközben élete nagy, örök szerelmével, Afrikával ismerkedett - a hátborzongatóan gyönyörű afrikai tájjal, a "bennszülöttekkel", a kikuju, maszáj és szomáli emberekkel, kultúrákkal. És viharos, tragikus viszonyt folytatott egy szívrabló angollal, Denys Finch-Hattonnal.
Mindennek eredménye a dán irodalom e gyöngyszeme - meg egy felejthetetlen film, a Távol Afrikától, amelyben két színészzseni, Meryl Streep és Robert Redford játssza a főszerepeket.


Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában
Fordította: Gy. Horváth László
384 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: április 14.


Nagy volt az örömködés, amikor megláttam, hogy az Európának a Lyra Mundi sorozata is eszébe jutott, ráadásul egy olasz költővel élesztik fel. Jövő hónapban tőle is hozok verset.

Az 1975. évi irodalmi Nobel-díj kitüntetettje, Eugenio Montale (1896-1981) a 20. század talán legnagyobb hatású olasz költője. Ő volt az egyik elindítója a hermetizmusnak, a mallarméi tiszta költészet sajátos itáliai változatának - azaz programszerűen igyekezett a valóság durva nyersanyagát kiszűrni költészetéből, annyi prizmán áttörni az elemi érzelmeket, élményeket, hangulatokat, hogy a csak szivárványos ragyogás maradjon belőlük. Ez a kristályos költészet azonban idővel egyre jobban megtelik mindinkább tettenérhető emberi tartalmakkal: az őszinte fájdalmat, az öregedést, a szerelmet, a tájat csakúgy nem lehet kivetni a költészetből, ahogy beletolakszik a társadalom, a történelem, a politika, a félelmetes "hitleri tavasz" is - így válik mind súlyosabbá és gazdagabbá Montale átszellemült költészete. Válogatta, az utószót írta és a szöveget gondozta Lator László.

Eugenio Montale versei
144 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft (húzós, de lesz ez még akciós ;))
Várható megjelenés: április 2. 


Végre egy régóta beszerezhetetlen Agatha Christie-kötet is újra megjelenik :).

Agatha Christie: Gyilkosság a csendes házban
Fordította: Kada Júlia
292 oldal
Európa Kiadó
2490 Ft
Várható megjelenés: április 9. 


Tavaly nagyon örültem, amikor a Libri Könyvkeresőjének hála sikerült megszereznem ezt a könyvet. Erre A Scolar Kiadónak is eszébe jutott:

Philip Matyszak szórakoztató útikönyvéből minden hasznos információt megtudhatunk, ami egy időutazáshoz szükséges az ókori Rómába. Készüljünk fel a kalandokra: a Kr. u. 200 körüli évekbe utazunk! Csupán a képzelőerőnkre és egy fogkefére lesz szükségünk.
A szerző tanácsokat ad arra nézve, hogyan szervezzük meg a tengeri utazást Itáliába, melyik utat válasszuk Rómába, és mit érdemes megnéznünk a város híres hét dombján. Megtudhatjuk, mit kell magunkkal vinnünk egy előkelő lakomára (étkező köpenyt, saját szalvétát és házicipőt), hol találhatók a legjobb piacok, nyilvános fürdők... no és a bordélyházak.
Sétáink során megismerhetjük a belváros összes nevezetességét a Palatinus-dombon magasodó császári palotáktól kezdve a Forum Romanum nyüzsgő forgatagán keresztül a Pantheon pompájáig. Az antik világ legnagyobb és legnépesebb városa rengeteg érdekes látnivalót tartogat, többek közt izgalmas harcikocsi-versenyeket a Circus Maximusba és véres gladiátorküzdelmeket a Colosseumban.
E szellemes és olvasmányos útikönyvet a történelem és az utazás kedvelőinek ajánljuk, valamint mindazoknak, akik valaha elgondolkoztak azon, milyen is lenne ellátogatni az ókori világ legnagyobb városába.
A kötet közel ötven illusztrációja között 11 színes ábrázolás található.


Philip Matyszak: Antik Róma napi öt denariusból
Fordította: Lautner-Deák Krisztina
144 oldal
Scolar Kiadó
3950 Ft
Várható megjelenés: március 31.


Nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvre, melynek segítségével majdnem pontosan 100 évet utazhatunk vissza az időben:
1913: ez az a pillanat, amikor a korszak virága teljében van, az az év, amikor minden lehetségesnek tűnik. A ragyogó kezdetben azonban már felsejlik a hanyatlás. 1913-ban az irodalom, művészet és zene tudja már, hogy az emberiség elveszítette ártatlanságát. Az irodalom, művészet és zene a végletekig elmegy, mintha már nem is lenne holnap. Proust az eltűnt idő nyomába ered, Malevics négyzetet fest, Gottfried Benn beleszeret Else Lasker-Schülerbe, Kirchner megfesti a metropolis arcát, Stravinsky és Schönberg hallatlan botrányokat okoz, Essenben megnyitják az első Aldi-szupermarklet prototípusát, Milánóban az első Prada üzletet. Duchamp biciklikereket szerel egy hokedlire, egy 15 éves, Bertolt Brecht nevű tanuló egy augsburgi diáklap főszerkesztője lesz - Münchenben pedig egy Adolf Hitler nevű levelezőlap-festő akkurátus városképeit árusítja.

Florian Illies könyve lélegzetelállító képet rajzol arról a páratlan évről, amelyben a hosszú 19. század nekicsattan a rövid, háborúkkal és szélsőségekkel terhes 20. századnak, s a felfestett nagyszabású panorámával eleven jelenné varázsolja az 1913-as évet, a virágzás pillanatát és a hanyatlás nagymiséjét.


Florian Illies: 1913
Az évszázad nyara
Fordította: Fodor Zsuzsa
304 oldal
Park Kiadó
3500 Ft
Várható megjelenés: április 3.


Ez a könyv pedig csak fokozza a kíváncsiságomat:

Az Európa Könyvkiadó igazi szenzációval és egyben irodalmi csemegével ünnepli William Shakespeare születésének 450. évfordulóját:
Egy mindeddig publikálatlan Shakespeare-drámát adunk közre!
A darab régi, kiváló szerzőnk, Arthur Phillips közvetítésével került amerikai kiadója, a Random House tulajdonába. Phillipsnek nemcsak üzleti érdekei, de személyes élményei is fűződnek az Arthur tragédiájá-hoz, mely élményekről a maga megszokott, lebilincselő stílusában számol be a drámához írott előszavában.
Phillips Előszavát nemcsak terjedelme teszi a regényirodalom legjavához hasonlatossá, de megformáltsága is: olyan, mint egy ars poeticának is beillő apa–fiú-regény, mely egyben szerelmes regény is, és, igen: izgalmas krimi! Mert Phillips nemcsak azt meséli el, miképpen alakult a viszonya Shakespeare-rel, szüleivel és nővérével az évek során, de bepillantást enged az Arthur tragédiájá-nak hitelessége körüli izgalmas nyomozásba is, részletezve e nyomozásban betöltött saját szerepét.
És miközben így tesz, együtt gondolkodhatunk vele olyan kérdésekről, mint például: Mit jelent az, hogy „eredeti”, és mit, hogy „hamisítvány”? Nem csupán közmegegyezés kérdése-e? És egyáltalán, miképpen állapítható meg egy több mint négyszáz éves szövegről, hogy melyik kategóriába soroljuk – különösen akkor, ha még abban sem vagyunk bizonyosak, valójában kit - vagy kiket - takar a „Shakespeare” szerzői név?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kellett szembenézniük a Random House szerkesztőinek is, amikor a birtokukba került a kézirat, melyet az Európa Könyvkiadó – Phillips Előszavával együtt - Tótfalusi István kiváló fordításában ad közre.

Arthur Phillips: Arthur tragédiája
Fordította: Tótfalusi István
560 oldal
Európa Kaidó
3990 Ft
Várható megjelenés: április 16.
Share:

2014. március 27., csütörtök

Nagy színházi siker volt


    A Színházi világnap idén sem múlhat el legalább egy drámáról írt bejegyzéssel, de ezúttal rögtön öttel is szolgálok.

    Korábban már írtam, hogy színházban (az egri Gárdonyi Géza Színházban)  láttam A Tündérlaki lányokat, és később balga módon nem vettem meg az írott változatát (egészen pontosan a novellát), amikor még beszerezhető volt. De az évek során sem feledkeztem meg a színműről, és egy Bookline-on folytatott keresés során rábukkantam erre a kötetre, így rögtön három másik szerzővel és négy másik drámával is gazdagíthattam a gyűjteményemet.

A kötetet Móricz Zsigmond egy-egy műve nyitja és zárja, közöttük pedig az általam imádott Heltai Jenő és a két új szerző: Herczeg Ferenc és Szép Ernő színműve olvasható.

Móricz Zsigmond: Sári Bíró
Nagy dolog készülődik a Nyírségben: másnap lesz a bíróválasztás. Ketten jelentkeznek: a jelenlegi bíró, aki már évtizedek óta látja el feladatát a faluban, míg riválisa Pengő Kovács, aki mellesleg keresztkomája. A bíró fiai közül csak a legkisebb nem nősült még meg, kiszemeltje pedig Pengő Kovács lánya, Lizi.
Míg a férfiak iszogatnak, addig a bíróné, Sári mindent elkövet, hogy férje a másnapi választás után is posztján maradhasson. Így nem is csoda, ha megindul a szóbeszéd és a gúnydal születik Sári bíró nevével a faluban. Mindezt tetézi, hogy az a hír járja, Lizit más veszi feleségül, a bíró fiát, Jóskát pedig Manci igézte meg.
Hogy mi sül ki ebből? Egy igazi, a korábbi népszínművet a korhoz igazító vígjáték, ahol a fontos események kiinduló pontja a libák szomszédságában található.

JÓSKA: Mongya, ídesapám, ijen jókor reggel hogy esik a hazudás?
BÍRÓ (ijedten): Már nincs jókor, fiam. Nyóc óra.
JÓSKA: Osztán mán nyóckor jólesik?
BÍRÓ: Fiam, a hazudás, az jólesik tele hassal is, meg éhgyomorra is. 


Heltai Jenő: A Tündérlaki lányok
A Tündérlaki lányok valójában Bergként születtek és öt éve él édesanyjával a négy lány: Boriska, Olga, Manci és a legkisebb, a tizenhat esztendős Sári. Boriska színésznő, és hogy családját eltartsa, a gazdag báró szeretője lett. Olga régóta várja kinevezését, hogy hivatali munkával keresse meg a kenyerét és a család se legyen a továbbiakban rászorulva Boriska támogatására, de a kinevezésnek mindig valamilyen akadály áll az útjába.
Manci, a tornatanár Petrencey menyasszonya, azonban hozomány híján a frigyet nem köthetik meg.
Felbukkan a színen Pázmán Sándor, újságíró és költő, aki Boriskába szerelmes és meg akarja kérni a lányt.
Nem feledkezhetem meg Malvin néniről sem, aki manikűrözéssel tartja el magát és rendszeres látogatója Bergéket.
Mindezt látva, Sári dönt: majd ő megmenti a család és nővére becsületét.

BORISKA: Nem vagyok boldog, de nincs jogom ahhoz, hogy ezen az állapoton változtassak.
SÁNDOR: Van. A boldogsághoz mindenkinek joga van...
BORISKA: De a csaláshoz senkinek. Ó igen, én is szeretnék szeretni, én is szeretnék örülni valakinek, aki egészen az enyém, aki szerelmemért csak szerelemmel fizet, akinek odaajándékozhatom magamat, kedvesen és gyöngéden, mint egy szál rózsát. De nem lehet. Rabszolgának adtam el magamat örökre, önként. Becsületes üzlet volt, és becsülettel állom, amit vállaltam.
SÁNDOR: De a bilincsei, hála istennek, elég tetszetősek. Aranyból vannak.
BORISKA: Azért még nem könnyebbek. Nem azért fáj a bilincs, mert vasból van, hanem azért, mert szorít.


Herczeg Ferenc: Kék róka
Pál és Cecile házasok. A férfi tudós, minden percét a munkájának szánja, éppen könyvet ír. Ekkor toppan be gyámleányuk, Lencsi, aki tanítónő és most kapta meg rajztanári diplomáját. Cecile házon kívül van: kék rókaprém után járja a várost. megérkezik Sándor, a házaspár régi barátja, aki bogarat tesz barátja fülébe, habár Pál nem veszi a lapot: vajon hol járt a felesége? Aznap egy ismerős cipőt látott beszállni Trill báró kocsijába.  Hogy az igazságot kiderítsék, másnap vacsorát rendeznek, ahová Sándor meghívja a bárót is.

CECILE: A nők nem hazudnak mindig. Csak akkor, ha másképp nem lehet. De ebben az esetben másképp is lehet. (Sándor gúnyos arcába tekint, hirtelen dühbe jön.) Hát tegyen, amit akar - bánom is én! (Szünet után kárörvendően mosolyog.) Hanem hallja, azért én nem irigylem magát. El fog utazni, meg fog szökni, de  a kézipoggyásszával együtt magával fogja vinni a kínzó kétségeit is... És megjósolom magának: soha, soha nem fog tisztán látni ebben a dologban! Mert legyen egy asszony bűnös, vagy legyen ártatlan: a legostobább nőnek is van annyi esze, hogy meg tudja védeni a maga titkait.
A harmadik felvonás pedig meglepetéseket tartogat...


Szép Ernő: Patika
Ez volt az a dráma, amelynek az első felvonását egyszerűen végigszenvedtem. A laposladányi kaszinóban nagyban megy az ulti, amikor megérkezik a patikus feleségével és az új segédjükkel, a Pestről jött Balogh Kálmánnal. Az ifjú sokat hallott már a vidéki bálokról, így rögtön három gallérral felszerelkezve érkezik az alkalomra, de a kártyacsata nem akaródzik véget érni és a bálozók sincsenek még ott, a cigányokat is csak kizavarják, érkeznek az emberek, de a lányok, akiket Balogh annyira vár, nem jönnek. Várakozás közben Ignácné (a postamesterné) traktálja a patikusnét és az ifjút.
Ellenben a második felvonás már sokkal ígéretesebben indul: éjszaka, a patikus névnapon van, felesége pedig fogfájására keres valamit a patikában, amikor belép a szomszéd szobában elszállásolt segéd.

BALOGH: Nagyságos asszony, kérem, én mindig azt hittem, hogy az élet boldogság. Én életemben még sohase voltam boldog. Már huszonnégy éves vagyok, nagyságos asszony kérem, már el is múltam, most májusba, és még nem voltam boldog. A gimnáziumban se voltam boldog, mert mindig csak tanultam és tanítottam, mert szegény sorsú növendék voltam. Az egyetemen se voltam boldog, kérem, Pesten se, mert ott is csupa küzdelem és nélkülözés volt az életem. De mi az koplalni, mi az fázni, egyáltalában, mi az snassznak lenni ahhoz képest, hogy az ember boldogtalan. Kérem, én olyan boldogtalan voltam Pesten. Annyit sóhajtottam az utcán. Annyi könnyet csepegtettem az asztalra a hónapos szobában, este, mikor olvasni akartam. A Gyöngytyúk utcában laktam, nagyságos asszony kérem, ott könnyeztem. Jaj, nagyságos asszony, én most úgy szeretnék elbeszélni mindent, mindent, amit láttam életemben, mindent, ami történt velem és mindent, ami nem is történt. Mindent, öö a gondolkozást, a... a képzelődést, az érzést... Nagyságos asszony,kérem, én már annyi minden érzést ismerek... csak a boldogságot nem ismerem. Tetszik tudni, mi az? Teszik tudni? A szerelem! A szszerelem! A vad, szép szerelem! A nagy, lobogó, őrült szerelem! A szerelem! Az a boldogság! Szszerelem! Ahh


Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül
Három napja tart a vigadalom Balázs nyírségi birtokán, ahol harminc vendég volt jelent, evett-ivott, táncolt. Már folyik a takarítás Pólika, Balázs felesége utasítása szerint, de a házigazdának nem akaródzik véget vetni a mulatságnak, egyre húzatja a cigányokkal a címadó nótát. Pólikánál betelik a pohár és visszamegy az őt nevelő három öregasszonyhoz: Zsani, Pepi és a süket Mina nénihez. A három néni összefog, hogy megmentse a fiatalok házasságát.

PÓLIKA: Ha az ember a lábát kihúzza hazulról, mindjárt vége a világnak.



A kedvencem egyértelműen A Tündérlaki lányok lett, Heltai Jenőben most sem csalódtam. Remekül kombinálja a humort és a morális kérdéseket. A pletykák szerint a lányok alakját a kor népszerű színész testvérpárja, Gombaszögi Ella és Frida ihlette.
Kiemelném még a Kék rókát és a Nem élhetek muzsikaszó nélkült. Mindkettő humoros, szórakoztató és Mina néni süketségén jókat nevettem. Érdekesség, hogy Móricz műve eredetileg próza volt, ezt dolgozta át nem sokkal a bemutató előtt színművé.

A Sári bíró - ahogy a másik Móricz-színmű - visszavisz a régi időkbe (a jól megszokott népnyelv most sem maradhat el) és megállapíthatjuk, hogy az emberek ma sem változtak.
A Patika második és harmadik felvonása már gördülékenyebb volt, és határozottan jobban tetszett. Ha pontoznám, egy négyest biztosan kapna, és már várólistás nálam Szép Ernő Fiú, leány c. kötete is.


 A kötet végén található Utószóban mindent megtudhatunk a darabok első színházi előadásairól, sikereiről.
Bár azt nem értem, miért sokkal kisebb betűtípussal nyomtatták ezt a néhány oldalt? 

Érdemes megismerkedni, mely színművek vonzották a közönséget a színházakba évtizedekkel ezelőtt, és ki tudja, talán mi is kedvet kapunk, hogy valamelyiket (vagy akár mindet) megnézzük :).

MEK: Móricz Zsigmond nem élhetek muzsikaszó nélkül


Nagy színházi siker volt
A magyar dráma gyöngyszemei 1.
385 oldal
Unikornis Kiadó, 1994
Eredeti ár: 890 Ft (antikváriumokban még beszerezhető)
Share:

2014. március 25., kedd

"Mindig egyesen előre!"


   Erich Kästner neve összeforrt A két Lottival, és bár tudtam, hogy olyan ifjúsági regények szerzője is mint az Emil és a detektívek vagy a Május 35, mostanáig valamiért kimaradt. Meg ez a Május 35 is milyen furcsán hangzik? Csak legyintettem rá. Egészen addig, míg Dióssy Klári nem említette ezt a regényt a Ridikülben. Eszembe is jutott, hogy ez bizony nekem is megvan, és másnap megkerestem, hogy kicsit behozzam a gyerekkori lemaradásomat.

   A kisiskolás Konrád minden csütörtököt Ringelhuth nagybácsinál tölt, aki aznap mindig éjszakai műszakot vállal a gyógyszertárban, ahol dolgozik. Különlegesek ezek a csütörtökök: a nagybácsi ugyanis agglegény, így nincs, aki főzzön rá és olyan különleges csemegék kerülnek ilyenkor az asztalra mint a vagdalt szalonnás lepény vagy a málnaszörppel locsolt hússaláta.

    Május 35-e is egy ilyen csütörtökök egyike, amikor Ringelhuth bácsi és unokaöccse éppen hazafelé tartanak, amikor egy fekete lóval találkoznak az utcán.

     Konrádnak fogalmazást kell írnia a Csendes-óceánról, amihez nem fűlik a foga. A kisfiú azért kapta ezt házi feladatként, mert jól számol, és aki jól számol, annak nincs fantáziája. De hogyan írjon másnapra fogalmazást egy olyan dologról, amit nem is látott még?
De mire jó egy öreg szekrény, ha nem arra, hogy átjáró legyen egy másik világba, és Konrád nagybátyjával és a Negro Kaballo névre hallgató korábban megismert fekete lóval útnak induljon?
    Az utazás pedig számos kalandot és ismerőst tartogat a számukra.

    Humoros és rendkívül tanulságos ez a könyv, ami nemcsak gyerekeknek, de felnőtteknek is remek szórakozást nyújt. Míg a gyerekek számára egy egy izgalmas út a Csendes-óceánig, addig a felnőtteket igencsak elgondolkoztatja bizonyos dolgokon, melyek elé Erich Kästner görbe tükröt tart. Találkozhatunk történelmi személyekkel, eljutunk Eldorádóba és nem is gondolnánk, milyen előny az, ha egy gyerek is van a társaságunkban

     Horst Lemke illusztráció pedig csak pluszt adnak az olvasáshoz, bár egyszer-kétszer az illusztráció megelőzi az adott történést, erre jobban figyelhettek volna.

   Ha kíváncsiak vagyunk, hogyan jut el egy éles eszű kisfiú a nem mindennapi nagybátyja és egy érettségizett ló társaságában a Csendes-óceánhoz, és milyen fogalmazást ír minderről,  és szeretnénk mi is részesei lenni a kalandjaiknak, bátran vegyünk kezünkbe a Május 35-öt az év bármelyik napján, nem csak május 35-én.

  
Erich Kästner: Május 35
avagy Konrád a Csendes-óceánhoz lovagol
Eredeti cím: Mai 35
Fordította: Fenyő László
Illusztrálta: Horst Lemke
131 oldal
Móra Könyvkiadó, 1982
Az új kiadás ára: 1990 Ft, ill. megvásárolható hangoskönyvben is, amit Gálvölgyi János olvas fel (2900 Ft).
Share:

2014. március 24., hétfő

Vers hétfőn

Annyira gyönyörű ez a vers, és bár eredetileg a Képes Géza fordítását választottam, de rájöttem, hogy a Végh Györgyé is annyira szép, hogy nem maradhat ki (mellesleg az Olasz költőkben is utóbbi szerepel).


Giuseppe Ungaretti: A hajnal születése
Fordította: Képes Géza


Lábáig leomló köpenyében, fején fénykoszorú,
lebegve, csalfán és mintha csalogatna,
melléről egy sápadtan izzó
virágot leszakít
s eldobja az éj, a csillagszemű szűz.

Ez az óra választja el az első ragyogást
az utolsó remegéstől.

Örvény nyílik az ég halvány peremén.

Smaragd ujjak
finom mozdulatokkal, tapogatva
szövik a vásznat.

És aranyárnyak ringatják a röpke,
öntudatlan sóhajokat
s patakokként futnak a barázdák.



Giuseppe Ungaretti: A hajnal születése
Fordította: Végh György


Lenge palástban, fénykoszorúban
menekül s hivogatóan
mosolyogva kebléről
letép a leány-éj egy sápadt
parazsú virágot, s elhajítja.

Most válik el a legelső derengés
a végső vacogástól.

Ónos örvény nyílik az ég peremén.

Smaragd ujjak
furcsa pörgése
szövi a gyolcsot.

S aranyból árnyak, elnémítják a fürge,
öntudatlan sóhajokat,
patakká gyorsul a barázda.


Versek 
Share:

2014. március 23., vasárnap

Magyar mustra (2014. március - április)

A rengeteg megjelenésre váró könyvek között könnyen elveszhet az ember, ezért nem egyszerre egy zsáknyi könyvet válogattam össze, hanem csak a - szerintem - figyelemre méltó magyar újdonságok közül szemezgetek. Legközelebb majd jöhetnek a külföldi szerzők művei.

A Helikon folytatja a tavaly új köntösbe öltöztetett Márai sorozatát, ezúttal olyan kötetekkel is, amelyek egyideje eltűntek a boltok polcairól:


  

A gyertyák csonkig égnek fülszövege nagyon sokat elárul, így inkább mindenki döntse el, olvasás előtt mennyit szeretne tudni a két barát történetéről. 

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
176 oldal
Helikon Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: április 4.

A Béke Ithakában az Odüsszeusz folytatása Márai szemszögéből:
,,...úgy éreztem, nincs boldogtalanabb asszony a szárazföldön és a szigeteken, mint én, Ithaka királynője." ,,Az emberiség öntudata soha nem fogadta el az Odysseia idillikus befejezését. A XXIV. ének, a békekötés nagy himnusza nem fejezhette be ezt a szenvedélyes mesét. Az olvasó - minden korban - érezte, hogy Ulysses nem találhatott végleges otthont a hazatérés idilljében. A Költő - vagy a költők - szándéka érzékelhető: Ulyssesnek még új utakat jósol az eposz." A nagy utazó, Odysseus történetének Homérosz-féle befejezése, a hazatérés öreguras megbékélése valamiképpen mindig is a történet továbbszövésére sarkallta az embereket. Talán ezért is van, hogy alakja számtalan művészeti ág számtalan alkotásában él tovább, és hogy tengernyi olyan mű született, amely az eredeti befejezést átírva-elhagyva tovább folytatja a Nagy Csavargó kalandos életét. Ezek közé tartozik e kiváló regény is, amely a címben jelzett otthoni békét egészen más színben láttatja. 

Márai Sándor: Béke Ithakában
336 oldal
Helikon Kiadó
3490 Ft
Várható megjelenés: április 10.


,,Mindenki tudta, hogy valaminek történni kell. Az újságok is megírták." A nápolyi kisemberek színes, kedélyes életét némileg megváltoztatja, hogy az 1940-es évek végén valahonnan Kelet-Európából menekültek érkeznek ide, köztük egy titokzatos pár, a ,,szellem embere" és élettársa. A férfi végül öngyilkos lesz, s e tettének okait kutatják a pap, a rendőr, a hatóság képviselői. Az 1957-ben írt regényben, mely valójában rejtett önvallomás, Márai arról szól, miért is érezte úgy, hogy el kell hagynia hazáját, vállalnia kell az önkéntes száműzetést, bármilyen keserű is az. A San Gennaro vére egyben az európai hagyományvilág hanyatlásának regénye is, melynek lüktető feszültségét a ,,nápolyi vércsoda" legendájával azonosítja a szerző. A vallomás során Márai lebilincselő képet rajzol a korabeli Magyarországról éppúgy, mint Nyugat-Európáról, az emigráns létről, befogadásról és kirekesztettségről, pártok és eszmerendszerek természetrajzáról.

Márai Sándor: San Gennaro vére
336 oldal
Helikon Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: április 15.


Ha április, akkor A Költészet Napja, és a jeles nap alkalmából ismét napvilágot lát Az év versei és Az év novellái antológia: 

  

 "Immár tizenharmadik éve jelenik meg népszerű antológiánk, amely alapkötete a Költészet Napján, április 11-én a Thália Színházban megrendezésre kerülő, rendkívül sikeres Versmaratonnak.
Az év versei a magyar irodalmi élet színe-javát tárja az olvasók elé. A reprezentatív gyűjtemény - hagyományainkhoz híven - mintegy negyven magyarországi és határon túli magyar folyóirat közlése alapján az elmúlt év legjobb verseiből nyújt színvonalas, sokoldalú válogatást." (a Kiadó)

Csontos János (szerkesztő): Az év versei
380 oldal
Magyar Napló Kiadó
2500 Ft
Várható megjelenés: április 11.

Kontra Ferenc (szerkesztő): Az év novellái
300 oldal
Magyar Napló Kiadó
2500 Ft
Várható megjelenés: április 11.


Idén 140 éve született gróf Bánffy Miklós, akinek neve az Erdélyi történet kapcsán cseng ismerősen (nálam is várólistás), és a Helikonnak köszönhetően ezúttal egy humorban gazdag művét ismerhetjük meg:

 ,,Az apokrif Fortéjos Deák (...) kizárólag egy elmés formai ötlet szüleménye. Rövid történetkék vannak benne, de ezeknek nem fontos sem a meséje, sem a mondanivalója - az írónak csak egy volt fontos: az a forma, amelyen a novella ősei, a reneszánsz-kor novellái vannak írva, szerkezetének együgyű lazaságával, hangjának gyermetegségével, frivol dolgokat erkölcsi tanulságok átlátszó kendőjével leplező szemforgatásával, vallási szigor mögé búvó életörömével, amely éppen úgy meg tud nyilatkozni csintalan asszonyok férjet kijátszó ravaszkodásaiban, mint Assisi Szent Ferenc állatszelidítő jóságában" - írta a kötetről Schöpflin Aladár (Nyugat, 1932), amikor már nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a Kisbán Miklós szerzői név mögött gróf Bánffy Miklós áll. Az álnéven kiadott álemlékirat igazi stílusbravúr, hiszen azt akarja elhitetni olvasójával, hogy egy 17. századi pikáns műről van szó; ehhez még kiadói előszót is fabrikált a rafinált szerző. Ám a figyelmes olvasó már itt gyanút foghat, hiszen a tudományos álca mögül félig-meddig előbukkan a karneváli maszk a sebesvári könyvtár és a Kolozs-monostori Képtelen levéltár említésekor. Ki ez a farsangi figura Fortéjos Boldizsár, aki egy személyben világutazó, babonákon nevető protestáns diák, aki groteszk meséivel megmutatja a világ ,,másik arcát"? Valóban memoriálét olvasunk, vagy csak egy zseniális paródiával van dolgunk?

Gróf Bánffy Miklós: Fortéjos Deák Boldizsár Memoriáléja
140 oldal
Helikon Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: március 28. 


 Mátyás királyt senkinek sem kell bemutatni, hiszen sokunk kedvence a róla készült rajzfilmsorozat, melyből jobban megismerhettük. De nem minden fér bele egy rajzfilmbe, így Harsányi Zsolt regényében még jobban megismerhetjük az egyik legnagyobb királyunkat. (A borító egyszerűen gyönyörű. A nagy képen Benczúr Gyula festménye látható.)

 Harsányi Zsolt Hunyadi Mátyás életútját dolgozza fel életrajzi regényében. Nem csupán az álruhában járó, keménykezű, de igazságos, trónra született uralkodót, a legendák Mátyás királyát írta meg, hanem a nemzeti király mítoszát ügyesen egyezteti, kapcsolja össze a történeti valósággal.
Ez a Mátyás harcra és tudományra nevelődött: országa első bajvívója, s műveltsége, gyors észjárása tudósokat megszégyenítő. A fiatal lovag eszményképei apja - a hagyomány szerint Zsigmond király természetes fia - a törekvő Hunyadi János, és bátyja, a Cillei-Gara szövetség áldozatául esett László, az érett királyé azonban már Nagy Lajos és Zsigmond is, hiszen Mátyás is erős hadsereget, fejlett gazdaságot, virágzó tudományt és művészetet akar. Titkos álma, a német-római császárság űzi, hajtja egyre nyugat felé, miközben jól látja a török veszedelmet is.
A mű nemcsak tanulságos (szerzője hatalmas forrásanyagra támaszkodott, s a regény Mátyás valamennyi emlékezetesebb tettéről beszámol), hanem mindezt fordulatosan, a történelmi regény színes, vonzó módszerével közvetíti az olvasónak. Harsányi Mátyás királya - amellett persze, hogy a magyarság egyik legnagyobb géniusza, s uralkodása a rendező értelem remeke - hús-vér ember, reneszánsz zsarnok, szerelmében megcsúfolt, meggyötört férfi, fiáért aggódó, büszke apa.

Harsányi Zsolt: Mathias Rex
656 oldal
Lazi Kiadó
3499 Ft
Várható megjelenés: március 24.


Nagyon örülök, hogy folytatódnak az Operamesék Rost Andrea előadásában, mert az előző válogatás is bekerült a kedvenceim közé, és a hangoskönyv után a teljes könyvet is elolvastam, melyből ezúttal a Pillangókisasszony meséjével biztosan megismerkedhetünk :).  
Rost Andrea előadásában
Kossuth Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: április 3.
Share:

2014. március 21., péntek

Valamit valamiért


   Éppen és egy éve, hogy csatlakoztam a Dürrenmatt-rajongók táborába, miután elolvastam A nagy Romulust. Amikor nemrég megjött a tv újság és megláttam benne, hogy szerda este a Dunán másik nagysikerű művének filmváltozatát, eldőlt, hogy addig el kell olvasnom a drámát.

   A három felvonásos tragikomédia helyszíne egy 1950-es évekbeli  kitalált kisváros, Güllen, ami az évek során tönkrement. Pedig egyszer Goethe is megszállt itt és Brahms is itt komponálta az egyik kvartettjét. Azóta a gyárak bezártak, az emberek az utcára kerültek, munkanélküli-segélyből és az ingyenkonyhán élnek. Míg korábban minden vonat megállt az állomáson, mára már csak két vonat maradt, a nagy vonatok csak átutazóban érintik Güllent. Egy szóval: a város csődbe ment, még a városházán sem maradt más egy ócska írógépen kívül.

  Mégis, ez a pusztulásra ítéltetett kisváros most lázban ég: délután tér vissza több mint négy évtized múlva Claire Zachanassian, aki időközben milliárdos lett és a város szülötteként megmentőként tekintenek rá. Az állomáson négy polgár, a polgármester, a tanár, a pap és a szatócs, Ill készülődik az illő fogadtatásra. A társaság Illben bízik, aki Claire ifjúkori szerelmeként a régi szép idők felidézésével bizonyára meg tudja győzni az asszonyt, hogy anyagi támogatást nyújtson Güllennek.

   Folynak az előkészületek, azonban az idős hölgy korábban érkezik, így a fogadtatás másként alakul. A különös kísérettel (egy főkomornyik, a hetedik férj és két egykori fegyenc, majd később két öreg vak, akiknek neve csak egyetlen betűben tér el), rengeteg poggyásszal és egy koporsóval (hamarosan kiderül, miért hozta magával) érkezett asszony az Arany Apostolban tartandó köszöntés előtt szeretné felkeresni a számára egykoron fontos helyeket.

ILL Most majd minden másképpen lesz.
CLAIRE ZACHANASSIAN Meghiszem azt.
ILL (fürkészőn) Segítesz rajtunk?
CLAIRE ZACHANASSIAN Ifjúságom városát nem hagyhatom cserben.
ILL Tudod-e, hogy ehhez milliókra van szükség?
CLAIRE ZACHANASSIAN Milliókra? Nem számít.


   A köszöntő közben a megjelentek már arról suttognak, hogy a város jelentős anyagi támogatás elé néz, már csak az összeg nagysága titok. Elérkezik a várva várt pillanat: az öreg hölgy bejelenti, hogy egy milliárdot ad: fél milliárdot a városnak, míg a másik felét a lakosság közt kerüljön szétosztásra. A megjelentek ovációban törnek ki, de Claire ekkor egy feltételt szab, ami megdöbbenti a kisváros lakosait. Annak idején Claire-t hatalmas igazságtalanság érte, amiért most készül revansra.

   A bejelentés nem várt hatást vált ki a polgárokból és néhány nap alatt a város képe is megváltozik. Az első felvonás humoros párbeszédeinek helyét átveszi a feszültség, ami végigkíséri a következő két felvonást, míg a döntés megszületik. Vajon hogy dönt Güllen?  Megéri-e a kért áldozatot a pénz, az emberek jóléte és a város fellendülése? Lehet-e erősebb a kapzsiság az emberségnél? Minderre választ kapunk a tragikomédia végén. Közben pedig elgondolkodhatunk: vajon mi hogy döntenénk?

   A bejegyzés elején említett német-osztrák filmváltozatban a cselekményt napjainkba helyezték át, és bár néhány változtatást eszközöltek, de ebből is látszik, mennyire aktuális ma is. A Guldenburgok örökségéből ismert Christiane Hörbiger zseniáliasan alakítja a bosszúra éhes, hideg üzletasszonyt.
Nem csak német nyelvterületen, a világ bármelyik országában megtalálható Güllen mai mása, de inkább másai. Nem is kell olyan messzire mennünk.
Ki tudja, talán egy nap nálunk is megjelenik az öreg hölgy és benyújtja a számlát.
   


Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
Eredeti cím: Der Besuch der alten Dame
In: Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus - Az öreg hölgy látogatása
Európa Diákkönyvtár
Fordította: Fáy Árpád
208 oldal
Európa Kiadó, 2007
820 Ft
Share:

2014. március 19., szerda

Keserédes történetek


    Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltalán nem hozza karácsonyi hangulatba az olvasót, nem akar azonnal fát díszíteni, mézeskalácsot sütni vagy képeslapokat írni, sőt inkább elgondolkodtatja, ahogyan nem egy másik írás is a kötetben.

   A skandináv mitológia alakjai ismét visszatérnek egy-egy történet erejéig, ezúttal Manhattanben találkozhatunk velük.

   A Harry Stone és Elvis 24 órás egyháza egy remek és rendkívül humoros - nem a klasszikus értelemben vett - detektívtörténet, amin nagyon jól szórakoztam.

   Mégis a legjobban a való világból vett történetek tetszettek és gondolkodtattak el.

   A Bársony és keserű mandulából már jól ismertem és nagyon megszerettem Faith-t és Hope-ot, akik egy idősek otthonában tengetik napjaikat, melynek lakói ezúttal kirándulásra készülnek, de mit kezdjenek ott egy vakkal és egy mozgássérülttel? Így a két asszony az otthonban marad. De szerencsére vannak még olyan emberek, akik nem feledkeznek meg másokról, így Faith és Hope világot lát.

   Jó néhány oldallal később ismét találkozunk a két idős hölggyel, a Faith és Hope visszavág c. történetben, ami rendkívül izgalmas és nem lehet nem szeretni őket.

   A Kíván újra csatlakozni? narrátora egy anya, akit fia ismertetett meg a Twitterrel, amikor egyetemre ment, és így állandóan kapcsolatban tudtak maradni. Sajnos a fiú azóta meghalt, de a Twitteren még mindig él.
Eszembe is jutott, hogy milyen igaz:

Online senki sem hal meg.

   Azt hiszem, mindannyiunknak van olyan ismerőse, aki az interneten valamilyen formában tovább él. De vajon el tudjuk-e engedni őket? Ezt a témát boncolgatja az írónő. 

   Szintén az internet, egészen pontosan az online játékfüggőség áll A Játék középpontjában. Bár Joanne Harris maga is azt írja a bevezetőben, reméli, nem igaz, mégis a lelke mélyén úgy érzi, sajnos, mégis az.

- Neked hány pontod van?
Lenézett a bagettre, amit nem evett meg.
- Nem emlékszem válaszolta.
  Hát, ez bazi nagy hazugság volt. Amikor az ember a Játékot játssza, mindig számon tartja, hány pontja van. Mint a Twitteren a követői: mindig tudja, ha elveszt egyet, és mindig érzi azt a kis nyilallást, amikor az egyik már nem követ...

   A Süti főszereplője egy édességfüggő nő, aki imádja a sorozatokat, az emésztést segítő kekszet és a mindenféle színű cukormázas süteményeket és fánkokat. A férje a vetélése után elhagyta, ám most mégis úgy érzi, hogy gyermeket vár, méghozzá nem is akármilyet.
Zseniális példázata annak, mi mindent képes elhitetni magával egy ember.

    Az út dala - mely a kötet záró története - volt számomra a legfájdalmasabb. Három afrikai gyerek minden áldott nap kiült az út szélére, hogy az arra menőket és az eget figyelje. De mára már csak az egy szem lány, Maleki ül ott, mert testvérei elmentek, hogy évekkel később pénzzel a zsebeikben térjenek haza és az ötgyerekes család élete jóra forduljon. Csak a család nincs tisztában azzal, hova is kerültek a gyerekeik: valójában gyermekkereskedők karmaiba adták őket, akik a gyerekeket prostituáltaknak és szolgáknak adják tovább. És a várva vált gazdagság is elmarad.

   Ahogy ismételten olvasni kezdtem a novellákat, már eszembe sem jutott, hogy félretegyem. Rájöttem, hogy azért szeretem az írónőt, mert bárkinek a bőrébe bújva el tudja velem hitetni, hogy annak a szereplőnek a gondolatait olvasom, együtt tudok érezni vele vagy éppen utálom. A való világból vett ötletekért pedig külön dicséret jár, mert rajtuk keresztül hívja fel a figyelmünket olyan dolgokra, amelyek mellett talán naponta mi is elmegyünk vagy aggódunk miatta, de hajlamosak vagyunk egyszerűen a szőnyeg alá söpörni vagy rágörcsölni. Ilyen történet a Kísértetek a gépben, ami rendkívül tanulságos.

  Az internethez menekül. Ott senki sem látja. Avatárként létezhet, szavak formájában a képernyőn, hangként  a sötétben. Itt kedvére felfedezheti a világot, a világot, amelyben nemcsak neki, de senkinek sincs arca. 

   Joanne Harris ismét nagyot alkotott, és nagyon tetszett, hogy minden novella elején néhány mondatot mesél az aktuális történet keletkezéséről. Ebben a kötetében is mindenki megtalálja a saját szája ízének leginkább megfelelő keserű vagy édes történetet. A hozzám hasonló rajongóknak pedig igazán hedonista élményben lesz részük.

   Dicséret illeti a fordítót, Szűr-Szabó Katalint is, aki a manapság túlzottan elterjedt tegeződés ellenére sem ezt a formát, hanem a magázódást választotta (az angolban nincs különbség tegeződés és magázódás között), ami - szerény véleményem szerint is - jobban illik Joanne Harrishez.


   Mire a kötet végére, pontosabban a záró novellához értem, meglepődve tapasztaltam, hogy nem esett szét a kötése és a gerince sem tört be. Előbbit csupán azért sajnálom, mert így egyszerűen és gyorsan megszabadulhattam volna a maradék 38 oldaltól, aminek semmi köze Joanne Harrishez, csak a kiadónak így olcsóbb reklámozni az olyan könyveit, amelyekre nem érdemes a szemünket pazarolni.
Joanne Harris és a könyvei is megérdemelnének végre egy normális kiadót, aki csak azt nyújtja a pénzünkért, amire kiadtuk, nem rontja el marketingfogásból az eredeti címet és nem akar tudat alatt ránk tukmálni egy rakás limonádét. Azt pedig a mai napig nem értem, miért nézi csekély értelműnek a kiadó az olvasókat, hogy Joanne Harrist állandóan a Csokoládé szerzőjeként emlegeti. Imádom a Csokoládét, de mellette még írt egy-két másik könyvet is. Tudom, Ulpius.


Joanne Harris: Egész évben karácsony
Eredeti cím: A Cat, a Hat and a Piece of String
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
348 oldal (ebből 308 a Joanne Harrisé, a maradék gyújtós reklám)
Ulpius-ház, 2013
3499 Ft
Share:

2014. március 17., hétfő

Vers hétfőn

Umberto Saba: Egy reggel éneke
Fordította: Takács Zsuzsanna


Végső dalom, szívem, tőled remélem,
és rágondolva elgyönyörködöm.

A tenger fényes, napsütötte partján,
— nem is tudom, álmomban-e vagy ébren —
egy matrózt láttam, szinte még gyerek volt.
A kötelet a cölöpről leszedte,
s az indulásra kész hajó a tenger
tükrén vakítva rengett.
S ő énekelni kezdett,
csak úgy, magának, s tudtam, ráfigyel
a város és a tengerpart, a dombok,
és legjobban szivem figyelt a szóra:
„A szerelemtől végy búcsút — dalolta —,
ha boldogságodat nem hozta el!"
Jókedv sugárzott róla. Béke és csend
övezte szép arcát. Amerre láttam,
nem mozdult semmi sem közel se távol;
a hajnalban a napfény szinte lángolt
a tenger széles síkján és az égen.
Magában van — tűnődtem el —, hajóját
vajon hová akarja majd kikötni?
„Szerelmem így már nem mehet tovább"
zengett a dal (nyomodba úgy szegődik,
mint utcalány a kocsma mélyén,
utánad jár az ének).
Hogy minden csupa fény lett
a hajnalban, a hangja mást jelentett.
Szívem, tudod, hisz annyi furcsa dolgot
kérdeztem én; hogy holnap messze jár majd,
hogy képzelgés vajon e kínzó bánat,
vagy puszta vétke fájó életemnek?
Csak énekelt, vidám volt, egyre gyorsabb,
s azon merengtem, vakmerő hajós csak,
vagy földre szállott félisten talán?

Elhallgatott s a kis hajóba ugrott;
szívemben villanó emlékezés.




Pénteken, azaz március 21-én ünnepeljük A Költészet Világnapját. Azt hiszem, ez a vers tökéletes választás a jeles alkalomra.

Vers
Share:

2014. március 12., szerda

Az online antikváriumokról

Talán van, aki emlékszik arra, hogy két éve írtam a könyves webáruházakról, és akkor megígértem, hogy legközelebb az antikváriumokat veszem górcső alá. Az ígéret szép szó és jobb később, mint soha. Kezdjük is! :)

Talán a legtöbbször a Régi könyvekről rendeltem, ahol minden héten akad valamilyen akció és lehetőség van ingyenes átvételre az ország több pontján is. Természetesen Pick Pack Ponton is át lehet venni a rendelést, de ennek külön díja van, ahogy a házhoz szállításnak is.
Néhány nap alatt elkészül a csomag, amiről értesítőt is küldenek, amint megérkezett az átvételi helyre, ahol 5 napig őrzik meg.
Szeretem őket, mert a rendelés állapota a honlapjukon nyomon követhető, minden könyvről van legalább egy fotó is, így nem vesz az ember zsákbamacskát, és ha valamilyen hibája van a könyvnek (pl.: nincs meg a védőborítója), mindig jelzik az adatlapon. Külön öröm, hogy ők nem ragasztanak antikváriumos matricát  a könyvre.

Antikvárkönyv: két éve rendeltem tőlük, mert a Könyvárnak hála találtam egyet Molnár Ferenc 1989-es Színművekjéből. Megrendeltem a könyvet, megérkezett a visszaigazolás, de nem küldtek újabb értesítést, hogy mikor lehet érte menni. Három budapesti antikváriumban van lehetőség ingyenes átvételre. Szétnéztem a honlapjukon, de nem találtam információt arról, hogy postáznak-e, vagy futárszolgálattal kérhető-e a rendelés.
Egyébként minden rendeléshez törzsvásárlói pontot adnak, amit az átvételi helyen vásárolhatunk le.

Antikvárium.hu: náluk is mindig akad egy-egy akció, és lehetőség van ingyenes átvételre az ország több pontján.
A házhoz szállítás 8.000 Ft-tól ingyenes, a Pick Pack Pontos szállítás díja: 675 Ft, ami a rendelés összegének növekedésével csökken.
A rendelésről beérkezéséről és az átvételről is e-mailben értesítenek.
Ők sem matricázzák a könyveiket és minden könyvhöz tartozik fénykép és állapot-leírás.

Libri Antikvárium: tavaly fedeztem fel őket és a Libris törzsvásárlói kedvezményünket ugyanúgy érvényesíthetjük vásárlásnál, mint az új könyvek esetében. Online vásárlásnál 5% kedvezményt biztosítanak, és ehhez jön még a törzsvásárlói kedvezményünk, így akár 15% kedvezménnyel vásárolhatunk és a vásárlás összegét hozzáírják az adott évi vásárlásainkhoz.
Az adott könyvről nincs mindig borító, de a könyv állapotát feltüntetik az adatlapon.
A megrendelt könyvet átvehetjük ingyenesen bármelyik Libri könyvesboltban, ill. Pick Pack Ponton. 8.000 Ft feletti összeg esetén pedig ingyenes a házhoz szállítás.
Sajnos előszeretettel ragasztanak vonalkódos matricát a könyvekre, de szerencsére könnyen eltávolítható. Ugyanolyan gyorsak, mint a "sima" Libri, azaz néhány nap alatt át is vehetjük a rendelésünket.

Bookline antikvárium: egy másik kedvencem. Nem egyszer jártam már úgy, hogy kerestem náluk az új könyvek közt valamit, be volt állítva az Antikvár könyvekben is keres opció, és valamelyik antikváriumukban jóval olcsóbban rábukkantam egy-egy szuper állapotú példányra.
A könyvek mellett nem mindig szerepel a borító, de a kiadás évét általában feltüntetik és az állapotát is. Ha sérült, jelzik.
Bizonyos témaköröket szoktak akciózni, de ahogy írtam, nem egyszer lehet olcsón kifogni egy-egy könyvet.
A szállítási díjaik:

Forrás
Minden vásárlásunk után kapunk pontot, amellyel kiválthatjuk akár a következő rendelésünk szállítási költségét.
Ők is matricázzák az antikvár könyveket, amiket néhányszor post-it-re ragasztanak, amit egyszerűen eltávolíthatunk, de nem egyszer kellett levakarnom, és még utána is ragadt a borító. Végül rájöttem, hogyan szabadulhatunk meg könnyen tőlük: nedves vattakoronggal töröljük át a borítót néhányszor és már el is tűnt a ragacs. Ez a módszer puhatáblás könyveknél és védőborítóknál is bevált. A kivétel, ami erősíti a szabályt: Robert Merle A sziget c. regényének 2003-as Európás kiadásának hátulja még mindig ragacsos.
Egy-két rossz tapasztalatom volt velük: a csomagban nem az a kiadás érkezett meg, amit az interneten láttam. Azonnal írtam egy reklamáló levelet és visszaküldtem a könyvet. Mivel 8 napunk van, hogy elálljunk a rendeléstől, így nem problémáztak rajta és később a pénzemet is visszautalták.

Líra antikvár: náluk is nem egy gyöngyszemre bukkantam már. A vásárlásnál érvényesíthetjük a Lírás törzsvásárlói kedvezmányünket is, így akár 7%-kal olcsóbban vásárolhatunk. Ez kevésnek tűnhet, de sok kicsi sokra megy.
A vásárlás összege a Librihez hasonlóan ugyanúgy beszámít a törzsvásárlói összesítőbe.
A rendelés ingyenesen átvehető bármely Líra könyvesboltban, ill. meghatározott szállítási díj ellenében Pick Pack Ponton, de kérhetünk házhoz szállítást is. Pick Pack Pontra vagy házhoz 10.000 Ft felett szállítanak díjtalanul.
Szintén matricázzák a könyveket, de ezek is könnyen eltávolíthatóak.

Mit hagytam ki? :)
Share:

2014. március 10., hétfő

Vers hétfőn

Giovanni Pascoli: A hattyúdal
Fordította: Lator László


A hattyú énekel. A tiszta ének
elnyújtva száll a víz felett, akárha
megütött rézcimbalmok zengenének.

Határtalan a sarki éj homálya.
Örök jégből nagy hegyek súlyosodnak
a tenger dermedt kősivatagára.

A hattyú énekel; füstöl a roppant
sötét égbolt, kigyúl sárgán derengve;
szálakra bomló zöld fénykéve lobban.

Mint itt-ott megérintett hárfa, egyre
zeng-bong az ének érce; már aláhull
a zöld tündöklés a kristályhegyekre.

Az éjszakában színes lobogás gyúl,
szikrázik óriási koszorúja,
s a virradat mély csarnoka kitárul.

A zöld, a bíbor lángol feltolulva,
sugárkévék bomolnak, szétereznek,
leomlanak, majd felragyognak újra.

Most elhalón harang ütése reszket,
a hattyú mozdul és kitárja lassan
nagy szárnyait, és száll, száll egyre messzebb,

fehéren, fenn, a lángoló magasban.



Vers 
Share:

2014. március 8., szombat

"Az élet nem majális"


   A tavaszt talán nem is kezdhettem volna jobban, mint Szabó Magdával: az ő gondolataival és visszaemlékezéseivel, amelyeket a '90-es években vetett papírra.

   Az írónő ebben a kötetében szeretett volna emléket állítani egykori franciatanárának, Möszjőnek, akiről később Kőnig tanár urat is mintázta. (Aki esetleg soha életében nem hallott még az Abigélről, de szeretné elolvasni vagy legalább a sorozatot megnézni, csak utána vegye kezébe ezt a könyvet.)

   Szabó Magda egész életét meghatározták a szigorú református gimnáziumban töltött évek, aki az  I. világháború után, a nagy gazdasági világválság idején és nem sokkal a II. világháború kitörése előtt koptatta az iskola padjait. Nem volt elég a mindennapos tanulás, a Biblia ismerete, a tanárok ezenfelül is többet követeltek a diákoktól.
Ekkor érkezett egy fiatal franciatanár a Dócziba, aki más volt, mint a többiek. Ő szemet hunyt minden csíny fölött, nála nem volt sarokba állítás, sem egyéb büntetés. Mit is kezdett egy ilyen tanárral egy lányosztály? Remekül szórakozott Möszjőn, akinél mindent lehetett, ám egy kirándulás alkalmával megértették, miért ilyen és életük végéig hálával emlékeznek rá és a Dócziban töltött évekre.

"Megváltó Krisztusom - gondolta a kutyás Szabó, akinek szürke macskája az írógép mellett aludt az íróasztalon, hogy tudtunk volna tisztességben megmaradni az iskola nélkül, ha nem arra nevelnek, hogy tudjuk, az élet nem majális, hanem rossz, kegyetlen, igazságtalan, mégis jónak, irgalmasnak és igazságosnak kell lennünk benne, és hányszor és hányféleképpen tapasztaltuk, hogy ami velünk és a mieinkkel történik, emberi ésszel valóban nem követhető." 

    A Dóczis évek egy-egy eseményén pedig a hozzám hasonló Abigél-rajongók szeme is többször felcsillan majd. De nemcsak a diákévek emlékeiről olvashatunk, hanem a tanári pályán eltöltött éveiről és az írónő  későbbi életéről is, ill. megismerhetjük véleményét az aktuálpolitikáról, az oktatásról, vallásról, a magyar történelem és irodalom nagyjairól is.

   Igazi keserédes gyűjtemény ez: míg remekül szórakozunk azon, Szabó Magda hogyan vélekedik a tanítványai által olvasott ponyvákról és ő maga hogyan birkózott meg az Erzsébet, a nemesszívű c. "remekművel" (így érezhették magukat a Drága Olvasóim, amikor DS-lel szenvedtem),  igen csak elgondolkodunk azon, hogy a századforduló táján megjelent gyerekeknek szánt lapok tanácsadói(?)/szerkesztői milyen szívtelenül válaszoltak egy-egy kis olvasójuk levelére. Az jutott eszembe, ezeknek az embereknek nem volt gyerekük? Vajon velük is így bántak a szüleik vagy a tanáraik?

  De a leginkább a fejünkbe szöget ütő írások csak ezután következnek: a már említett politikai helyzetről alkotott vélemény; visszaemlékezés egy örömteli, ám ürömmel végződő utazásra; karácsonyi emlékek.
 
  Ma is előszeretettel emlegetik a politikusok István királyt, de vajon eszükbe jutott-e bármelyiküknek valaha, hogy méltónak érzik-e magukat hozzá? Vagy Karácsonykor eszükbe jut-e nekik és másoknak is, akik szívesen panaszkodnak piszlicsáré dolgok miatt, az a sok száz, ezer, százezer ember, akinek még annyija sincs, mint a panaszkodóknak, akik egyik napról a másikról élnek? Mert Szabó Magdának igen. Bár ő sincs olyan rózsás helyzetben, mégis egy magányos Szentestén megáll emlékezni és gondolkodni.

   Milyen más lenne, ha mindannyiunkat úgy indítottak volna el abba a bizonyos nagybetűsbe, hogy tudjuk: Az élet nem majális. Talán könnyebb lett volna elviselni a kint ért számtalan pofont, ami kitárt karok helyett fogadott bennünket.

   Nagyon sokat kaptam ettől a könyvtől: nagyon sokszor bólogattam magamban egy-egy fejezetet olvasva és kaptam egy remek indoklást, mit válaszoljak, amikor valaki megdöbben azon, hogy nem olvasok ponyvát: "Kár a szemedért." Ezt tanácsolta Magda néni is a tanítványainak.

   Van valami abban is, hogy egy új év a születésnapunkon kezdődik, nem pedig január 1-jén. Szabó Magda minden év októberében, a születésnapja előtt kipakolta a fiókjait és kidobott belőlük mindent, amire már nem volt szüksége, hogy az újabb évet "tiszta lappal" kezdhesse. Ezt a szokást én is bevezetem és mindenkinek ajánlom.
 
    Elmondanám, hogy nem politizálok, úgyhogy teljes mértékben egyetértek Szabó Magda a témához kapcsolódó minden írásával, kezdve Benedek Elek meséjével, melyben egy székely népballadát, Fekete Nagy János és Adorjáni Balázs történetét dolgozta fel, nem beszélve arról a bizonyos londoni színről és a fentebb említett István királyról.

   Ahogy a politika, a vallás is - szerintem - mindenkinek a magánügye, amit illik tiszteletben tartani, de akad nem egy olyan gondolata az írónőnek, amiben van igazság és nem árt(ana) megfontolni.

Az Okosok kiirtották az oktatásból a morál alaptörvényeit, a mosolyogni való naivsággal és művészi érték nélkül, de módfelett hatékonyan verselő kismesterek üzeneteit, újgazdagék nemzedéke már se paptól, se tanítótól nem hallotta a Krisztus is megbecsülte tisztaszívűek figyelmeztetését: nem a vagyon, hanem az irgalmasság jelzi a társadalmi rangot. Az adni tudás. 

   Szeretettel ajánlom Minden Kedves Olvasómnak, aki szeret elgondolkodni az olvasottakon, és nem riad meg az igazán komoly témáktól sem. Mert Szabó Magda kegyetlenül őszinte: felnyitja a szemünket a világra. Mi pedig ne csukjuk be, hanem járjunk nyitott szemmel és gondolkodjunk is (olykor panaszkodás helyett is).


Szabó Magda: Merszi, Möszjő
237 oldal
Európa Kiadó, 2008
2300 Ft
Share:

2014. március 5., szerda

"Hölgyhöz méltatlan, piszkos, titokzatos időtöltés"

 A dél-angliai Lyme Regis nevű kisvárosban élt a  XIX. század első felében két nő, akit a társadalmi pozíciójuk elválasztott volna, ők mégis barátságot kötöttek. Mary Anning, aki születése óta itt tengeti napjait és aki kisgyerekként túlélt egy villámcsapást, ami örökre meghatározta az életét. Azóta igyekszik újra átélni azt a borzongató érzést, amit akkor érzett. A társadalmi ranglétra legalján lévő kislány kövületeket gyűjt a tengerparton, melyek eladásával járul hozzá családja megélhetéséhez.

 Elizabeth Philpot bátyja és egyik nővére esküvője után költözik szintén pártában maradt nővérével és húgával az isten háta mögötti városkába, miután a londoni életszínvonalukat már nem biztosítaná a jövedelmük.

 Elizabeth is szívesen kószál a tengerparton halkövületek után kutatva, őt azonban ezek szépsége és eredete vonzza, sőt, a természettudományok iránti érdeklődése. Így ismerkedik meg az akkor már vénlánynak számító Elizabeth a gyereklány Maryvel.

Az őskövületek gyűjtése valóban különös kedvtelés. Nem mindenkit vonzanak, hisz voltaképpen réges-régi teremtmények maradványai. Ha túl sokat gondolkozunk róluk, rájövünk, hogy rég halott testet tartunk a kezünkben. Aztán meg azon töprenghetünk, hogy ezek nem ebből a világból, hanem egy olyan régmúltból valók, amelyet nagyon nehéz elképzelni. Ezért vonzódom annyira hozzájuk, és azért szeretek leginkább halkövületeket gyűjteni, meglepő mintázatú uszonyokkal és farkuszonnyal, mert ezek a minden pénteken elfogyasztott halra emlékeztetnek, és így inkább a jelen részének tűnnek. 

Akkoriban egy nő nem kaphatott belépőt a tudományos életbe, de a Lymbe-ba érkező tudósok szívesen veszik igénybe Mary helyismeretét és szakértelmét, hiszen a dicsőség úgyis őket illeti majd. Ezeket a sétákat azonban a kisváros nem néz jó szemmel és megindul a pletyka.

Mindketten sejtik, hogy a felszín alatt egy napon különleges leletre bukkannak, amit Mary fel is fedez és ami alaposan gondolkodóba ejti nemcsak a korabeli tudós férfiakat, hanem Elizabethet is, hiszen akkoriban mindenki vallásos neveltetésben részesült, gondolkodásukat a vasárnapi prédikáció és a Biblia olvasása határozta meg. Mit is kezdhetnének egy olyan állat maradványával, ami mára kihalt? Mi volt a célja ezzel az állattal Istennek? Mi a helyzet, ha Isten nem hat nap alatt teremtette a világot? Ha a napok valójában évezredek? Lehet, hogy a méltán tisztelt lelkész a világ koráról végzett számításai sem pontosak? Hogyan egyeztethető össze a vallás és a geológia?

Ezeket a kérdéseket boncolgatja regényében Tracy Chevalier. De - ahogyan azt már megszokhattuk tőle - pontos korrajzot, a korabeli tudományos élet bemutatását  és két nő későbbi sorsát is megismerjük hol egyikük, hol másikuk szemszögéből.

A regény eleje lassan indult, aztán elég gyorsan haladtam vele, mert nagyon olvasmányos, mégsem éreztem azt, hogy szívesen nekivágnék a világnak, hogy én is fosszíliák után kutassak a tengerparton (pedig gyerekkoromban nagyon szerettem a dinoszauruszokat).
 
Mary számomra túlságosan naiv volt, aki nagyon makacs is tud lenni, ha úgy akarja. Az anyját, Mollyt pedig finoman szólva sem zártam a szívembe, aki első látásra egy tudatlan asszony, mégis olyan üzleti érzékkel bír, hogy a lányát is képes mindenezek fölé helyezni. Elizabeth sokkal szimpatikusabb volt: olyan nő, aki modern gondolkodású és anyagi helyzetéhez és képességeihez mérten igyekszik segíteni Mary és családja életét, akár hölgyhöz méltatlan módon is viselkedni, ha erre van szükség.

Mary Anning
 Olvasmányos és érdekes volt valós személyeket megismerni és bepillantani a korabeli tudományos életbe, úgyhogy mindenképp  érdemes megismerkedni Mary Anninggel, az első paleontológusnővel és a XIX. századi Anglia életével egy új aspektusból.

Mary Anningről bővebben angolul





Tracy Chevalier: Isten teremtményei
Eredeti Cím: Remarkable Creatures
Fordította: Kiss Marianne
328 oldal
Geopen Kiadó, 2009
3490 Ft
Share:

2014. március 3., hétfő

Vers héfőn

Giacomo Leopardi: Szombat a faluban
Fordította: Rába György


Menyecske tér most vissza a mezőről,
a nap aranyba vonja,
szénacsomó a hátán és kezében
frissen szedett csokor, ibolya, rózsa,
hogy szokásnak adózva, fürtjeit, keblét csinosítsa,
ahogy kivánja a másnapi ünnep.
Szomszédok települnek
a lépcsőre, és fonni kezd a néne.
Ott hanyatlik le a nap vele szemközt.
És szóra fakad régi, jó időkről,
amikor még ép testtel és serényen
ő készült ünnepére,
mikor még táncra perdült este azzal,
ki leggyönyörűbb éveit kisérte.
Leszáll a barna alkony,
tágas az ég derűje, s a kelő hold
fényén megnyúlnak újra
az árnyékok a háztetőn s a dombon.
Most jelt ad a közelgő
ünnepre a harangszó,
s gyorsabban ver a hangra
úgy érzed, még a szív is.
Gyerekek zsivajogva
szanaszét hancuroznak,
zsibong a piacocska,
csupa vígság e lárma.
És hazatér a kapás fütyörészve
a szűkös vacsorára,
s magában vágyva-vár a pihenőre.
Midőn a fáklyák fénye mind kialszik,
s egyetlen nesz se hallszik,
hallod, kalapács koppan, sír a fűrész
az asztalosnál, aki virraszt
a műhely magányában, mécsvilágnál
a fát vésve, gyalulva,
hogy kész legyen a munka pirkadatra.
Ez a legkedvesebb napja a hétnek,
boldogan múlik, víg-szorongva,
dc unalom, bánat sodorja
az órákat már holnap, s gondolatban
ki-ki heti gondjára visszaréved.
Tréfáskedvű fiucska,
bimbózó korod, ez a korszak
olyan, mint egy elröppenő, vidám nap,
napja derűnek, tisztaságnak,
és előtte fut az ünnepnapoknak.
Vigadj, én gyermekem. Kegyes e percben
az ifjúság hozzád, a zsenge.
Mást nem mondok neked. Csak az a messze
ünnep majd hozzád ne legyen kegyetlen.


Olaszul nem tudóknak is ajánlom, mert úgyis érdemes meghallgatni, milyen gyönyörű eredetiben is:



Vers
Share:

2014. március 2., vasárnap

A legjobb nevű irodalmi alakok

PuPilla bejegyzése megihletett engem is, akit egy angol nyelvű lista gondolkodtatott el, ezért összegyűjtöttem a nekem legjobban tetsző nevű irodalmi alakokat. A lista nem teljes, mert biztosan nem egy eszembe fog még jutni később is.

Kapásból ők jutottak eszembe, akiket PuPillával is megosztottam:
Rawdon Crawley  - évekkel ezelőtt olvastam a regényt, de rögtön beleszerettem ebbe a névbe :)
- William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
Florentino Ariza és Fermina Daza - Gabriel García Márquez:  Szerelem a kolera idején
a szép Remedios -  a Száz év magányból
Cesira - Alberto Moravia:  Egy asszony meg a lánya
Gösta Berling
Pierre és Samson de Siorac a Francia históriából (egészen pontosan az első hat részben szerepelnek, ha jól tudom)
Heltai Jenőtől: Laboda Péter (rokonlelkek vagyunk ;)) és Patkány Etus a Naftalinból
Csontos Szigfrid és Mák István Az utolsó bohémból
Almády úr - Molnár Ferenc: Játék a kastélyban, bár az ő keresztneve nem derül ki :)

Akik még eszembe jutottak:
Romajzer Adél - Az üvegcipőből
Clarissa Dalloway  (olyan szép dallamos, ugye?) Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Blanche DuBois (ugye, milyen szép?) - Tennessee Williams: A vágy villamosa
Cecile de Volanges - Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok
Noszty Feri és Kopereczky Izrael Izsák  (Kopereczkyéknél külön története van a névadásnak)
Thorsa Ábris - Móricz Zsigmond: A galamb papné
Lobo említette Pillánál D' Artagnant, nekem Constance Bonacieux  és Milady de Winter a kedvenceim :)
Vianne Rocher a Csokoládé-trilógiából
Hervé Joncour  - Alessandro Baricco: Selyem 
Ha Jane Austen, akkor Mr. Knightley az Emmából (aki egyébként George), ill. az utálatos Mrs. Elton leánykori neve is nagyon tetszik: Augusta Hawkins

Nem maradhatnak ki az oroszok sem: a héten fejeztem be Gogoltól a Holt lelkeket és Pavel Ivanovics Csicsikovnak mindenképpen itt a helye, ahogy Nozdrjovnak (először bele is tört a nyelvem) és Szelifannak is.



Biztosan sokan kimaradtak, úgyhogy kíváncsian várom, kinek kik a kedvencei :).
Share: