2014. február 17., hétfő

, , , , , ,

Vers hétfőn

                       Nemes Nagy Ágnes: Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.



Umberto Saba: Tél
Fordította: Takács Zsuzsa


Éjjel. Kegyetlen tél van. Félrehúzod
kissé a függönyt s kinézel. Kuszált
hajad vakít, s a hirtelen örömtől
sötéten izzó két szemed kitágul:

amit most láttál, világvége volt
és vigaszt öntött beléd látomása,
a szíved mélyén most elégedett vagy.

Nekiered a csupa jég tavaknak
egy ember kinn, felette ócska lámpa.


Versek: Nemes Nagy Ágnes
             Umberto Saba
Kép: Pinterest
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.