Ugrás a fő tartalomra

Menekülés Londonból


     Bár olvastam már korábban Dickens-műveket, a nagyobb lélegzetűeket eddig - magam sem tudom, miért - elkerültem, pedig a Szép remények is tekintélyes idő óta várakozik az egyik polcomon. Ekkor jött egy karácsonyi akció, melynek köszönhetően ingyen juthattam hozzá az Ódon ritkaságok boltjához. És ha már így alakult, megvártam az átvételt, hogy ez a regény legyen az első idei terjedelmesebb olvasmányom.

      Ugye, milyen szép címe van? Ódon ritkaságok boltja. Az ember csak ízlelgeti, találgat, vajon mi rejtőzik mögötte? Sok-sok régiség, ami senkinek sem kell, de egy nap betéved valaki, aki éppen arra a már évek óta porosodó lovagi páncélra vagy egyébre vágyik. Ki kell ábrándítanom a gyanútlan olvasót, mert a boltban csak egy ideig tartózkodnak a szereplők, a cselekmény zöme máshol játszódik. Azonban, mielőtt bárki gyorsan tovább kattintana, szólnék néhány szót a regényről.

     A címben szereplő londoni boltban és az annak helyet adó házban él a tulajdonosa, egy nagypapa a 14 éves unokájával, Nell-lel. A család egykor jó anyagi körülmények között élt, de mára szinte mindenüket elvesztették.

     A családhoz tartozik Nell bátyja, a kislánynál jóval idősebb Frederick, akit nagyapja léhűtőnek tart, és látni sem akar. Fred abban a hiszemben él, hogy nagyapja gazdag, és húga egy nap nagy vagyon tulajdonosa lesz, ezért megállapodik barátjával, Richard Swiveller-rel, hogy figyelmét a bájos és vagyonos Sophy Weckles helyett inkább Nellre fordítsa.

   A nagypapa álma, hogy Nell egy napon gazdag hölggyé váljon, és az ehhez vezető utat a szerencsejátékban látja, amihez pénzre van szüksége. Saját források híján Daniel Quilp segítségére szorul. A gonosz és ijesztő külsejű törpe (Quilp) legfőbb örömét a felesége, anyósa és a többi ember megfélelmlítésében és sanyargatásában leli, amire minden alkalmat meg is ragad.

     Quilp egy napon furfangos módon tudomást szerez a nagypapa játékszenvedélyéről és véget vet a  kölcsönök folyósításának, majd jogot végzett barátja, Mr. Sampson Brass társaságában beköltözik Nellék házába. Sem a nagypapa, sem  a kislány nem sejti Quilp ármánykodását, így a nagypapa a szerencsétlenség bűnbakjának bolti segédjét, Kitet nevezi meg, akinek útilaput köt a talpára.

     A nagypapa beteg lesz, az őt ápoló kislány pedig jobbnak látja ki sem tenni a lábát a beteg szobájából, mert képtelen elviselni Quilp és Mr. Brass jelenlétét az otthonában, így a nagypapa felgyógyulása után úgy döntenek, megszöknek a házból és Quilp elöl:

 - (...) Ha koldusbotra jutunk...
 - Ha arra jutunk - jelentette ki a kislány határozottan -, akkor legyünk ám koldusok, csak boldogok!
 - Koldusok és boldogok! - mormolta az öregember. - Szegény gyermekem!
 - Drága nagypapa! - kiáltotta a kislány olyan hévvel, ami pírt festett arcára, és megremegtette hangját, szenvedélyes gesztusait. - Én nem vagyok gyerek abban, amit gondolok, de ha az volnék is, jaj, hallgass rám, könyörgök: inkább kéregessünk, inkább az út szélén és a mezőkön dolgozva keressük meg szerény betevőnket, mint hogy így éljünk tovább, ahogy most!
     
    A szökés sikerül, így kezdetét veszi kettejük vándorlása és menekülése a bosszúszomjas Quilp elöl, ami számos vidám és szomorú eseményt és mellékszereplőt tartogat számunkra, akik közül a kedvencem Mr. Brass bájos húga, a szintén jogászi vénával megáldott Sally lett.

   De Nell és nagyapja útja mellett megismerhetjük Kit további sorsát; Quilp intézkedéseit, hogyan akar mielőbb a szökevények nyomára jutni és addig is mivel tölti napjait, ill. Dick Swiveller élete is fordulatot vesz.

   Bár a címben beharangozott boltnak nem sok szerepe jut, de ez a szökés után fel sem tűnt. Egyre kíváncsiabban vártam, mi történik hőseinkkel. Dickens pedig nagyszerűen játszik az elbeszélés fonalával: hirtelen egy gyors váltással Kit családja körében  vagy Quilp vagy Mr. Brass irodájában találjuk magunkat. Mégis azt kell, hogy mondjam: ezek a váltások egyáltakán nem zavaróak, sőt még inkább kíváncsibbá tettek az aktuális szállal kapcsolatban.

   Nellt az elején túlságosan naivnak tartottam, de kiderült, hogy valójában egy hihetetlenül kitartó és eszes kislány, aki bármire hajlandó, hogy együtt maradhasson a nagyapjával, akit egy bizonyos pont után nagyon nem szerettem, de a későbbiekben bebizonyította, mennyire szereti az unokáját. Bár számomra Nell akkor is a jó kislány mintaképe, akinek egyetlen hibája sincs.

  Quilpet csak utálni lehet, hiszen lételeme a kapzsiság és a gonoszság. Nem is értem, hogy mehetett hozzá a felesége? Megértem, hogy akkoriban megvetette a társadalom a pártában lévőket bizonyos kor után, de nem volt más? Szegény asszony nagyon naiv.
  Kitről korán kiderült, hogy ő a családfenntartó, de édesanyja és a testvérei mellett nem feledkezik meg másokról sem.
  Mr. Brass nem egyszer bizonyította, milyen talpnyaló tud lenni valaki, ha az érdekei ezt kívánják.
  Dick Swiveller-ről csak annyit árulnék el, hogy a végére nagyon megkedveltem és remekül szórakoztam, amikor felbukkant.

    Elég terjedelmes és szó szerint nehéz (az első oldalakon elég kényelmetlen tartani) olvasmánnyal lesz dolga annak, aki bele kezd, de nem fogja megbánni, mert jólesik olykor elmerülni a régi korok világában és hagyni, hogy Dickens legyen a kalauzunk, aki egyetlen elvarratlan szálat sem hagy, így hiányérzet nélkül érünk az "utazás" végére. Az élményt pedig csak fokozzák az eredeti kiadás illusztrációi, melyek közül szinte minden fejezetben találkozhatunk eggyel.

   A regényből több filmváltozat is készült, és remélem, sikerül valamelyiket megnézni.
  

Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja
Eredeti cím: The Old Curiosity Shop
Fordította: Tábori Zoltán
Illusztrálta: George Cattermole és Habrot Browne (Phiz)
620 oldal
Európa Kiadó, 2012
4200 Ft

Megjegyzések

  1. Nagyon kedvcsinálóan írtál róla :-) Ez a kötet nekem is megvan, én egy ezresért szereztem be anno. És az illusztrációk tényleg csodaszépek benne! (legalább már ezt megnéztem, mikor megvettem :-DD ) A Szép remények után elhatároztam, hogy Dickens is felkerül a "Minden évben egy könyvet tőle"-listámra Jane Austen mellé, úgyhogy valószínű ebben az évben ez kerül majd sorra tőle.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy sikerült kedvet csinálni hozzá ;). A kedvenceim a bájos Sally Brassról készült illusztrációk :D. Tervben van a Szép remények idei elolvasása, és ha a nyári akcióban megint lesznek Dickens-kötetek, akkor beszerzek egyet-kettőt :).:

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…