2014. január 15., szerda

, , , , , , , ,

Menekülés Londonból


     Bár olvastam már korábban Dickens-műveket, a nagyobb lélegzetűeket eddig - magam sem tudom, miért - elkerültem, pedig a Szép remények is tekintélyes idő óta várakozik az egyik polcomon. Ekkor jött egy karácsonyi akció, melynek köszönhetően ingyen juthattam hozzá az Ódon ritkaságok boltjához. És ha már így alakult, megvártam az átvételt, hogy ez a regény legyen az első idei terjedelmesebb olvasmányom.

      Ugye, milyen szép címe van? Ódon ritkaságok boltja. Az ember csak ízlelgeti, találgat, vajon mi rejtőzik mögötte? Sok-sok régiség, ami senkinek sem kell, de egy nap betéved valaki, aki éppen arra a már évek óta porosodó lovagi páncélra vagy egyébre vágyik. Ki kell ábrándítanom a gyanútlan olvasót, mert a boltban csak egy ideig tartózkodnak a szereplők, a cselekmény zöme máshol játszódik. Azonban, mielőtt bárki gyorsan tovább kattintana, szólnék néhány szót a regényről.

     A címben szereplő londoni boltban és az annak helyet adó házban él a tulajdonosa, egy nagypapa a 14 éves unokájával, Nell-lel. A család egykor jó anyagi körülmények között élt, de mára szinte mindenüket elvesztették.

     A családhoz tartozik Nell bátyja, a kislánynál jóval idősebb Frederick, akit nagyapja léhűtőnek tart, és látni sem akar. Fred abban a hiszemben él, hogy nagyapja gazdag, és húga egy nap nagy vagyon tulajdonosa lesz, ezért megállapodik barátjával, Richard Swiveller-rel, hogy figyelmét a bájos és vagyonos Sophy Weckles helyett inkább Nellre fordítsa.

   A nagypapa álma, hogy Nell egy napon gazdag hölggyé váljon, és az ehhez vezető utat a szerencsejátékban látja, amihez pénzre van szüksége. Saját források híján Daniel Quilp segítségére szorul. A gonosz és ijesztő külsejű törpe (Quilp) legfőbb örömét a felesége, anyósa és a többi ember megfélelmlítésében és sanyargatásában leli, amire minden alkalmat meg is ragad.

     Quilp egy napon furfangos módon tudomást szerez a nagypapa játékszenvedélyéről és véget vet a  kölcsönök folyósításának, majd jogot végzett barátja, Mr. Sampson Brass társaságában beköltözik Nellék házába. Sem a nagypapa, sem  a kislány nem sejti Quilp ármánykodását, így a nagypapa a szerencsétlenség bűnbakjának bolti segédjét, Kitet nevezi meg, akinek útilaput köt a talpára.

     A nagypapa beteg lesz, az őt ápoló kislány pedig jobbnak látja ki sem tenni a lábát a beteg szobájából, mert képtelen elviselni Quilp és Mr. Brass jelenlétét az otthonában, így a nagypapa felgyógyulása után úgy döntenek, megszöknek a házból és Quilp elöl:
- (...) Ha koldusbotra jutunk...
- Ha arra jutunk - jelentette ki a kislány határozottan -, akkor legyünk ám koldusok, csak boldogok!
- Koldusok és boldogok! - mormolta az öregember. - Szegény gyermekem!
- Drága nagypapa! - kiáltotta a kislány olyan hévvel, ami pírt festett arcára, és megremegtette hangját, szenvedélyes gesztusait. - Én nem vagyok gyerek abban, amit gondolok, de ha az volnék is, jaj, hallgass rám, könyörgök: inkább kéregessünk, inkább az út szélén és a mezőkön dolgozva keressük meg szerény betevőnket, mint hogy így éljünk tovább, ahogy most!
     
    A szökés sikerül, így kezdetét veszi kettejük vándorlása és menekülése a bosszúszomjas Quilp elöl, ami számos vidám és szomorú eseményt és mellékszereplőt tartogat számunkra, akik közül a kedvencem Mr. Brass bájos húga, a szintén jogászi vénával megáldott Sally lett.

   De Nell és nagyapja útja mellett megismerhetjük Kit további sorsát; Quilp intézkedéseit, hogyan akar mielőbb a szökevények nyomára jutni és addig is mivel tölti napjait, ill. Dick Swiveller élete is fordulatot vesz.

   Bár a címben beharangozott boltnak nem sok szerepe jut, de ez a szökés után fel sem tűnt. Egyre kíváncsiabban vártam, mi történik hőseinkkel. Dickens pedig nagyszerűen játszik az elbeszélés fonalával: hirtelen egy gyors váltással Kit családja körében  vagy Quilp vagy Mr. Brass irodájában találjuk magunkat. Mégis azt kell, hogy mondjam: ezek a váltások egyáltakán nem zavaróak, sőt még inkább kíváncsibbá tettek az aktuális szállal kapcsolatban.

   Nellt az elején túlságosan naivnak tartottam, de kiderült, hogy valójában egy hihetetlenül kitartó és eszes kislány, aki bármire hajlandó, hogy együtt maradhasson a nagyapjával, akit egy bizonyos pont után nagyon nem szerettem, de a későbbiekben bebizonyította, mennyire szereti az unokáját. Bár számomra Nell akkor is a jó kislány mintaképe, akinek egyetlen hibája sincs.

  Quilpet csak utálni lehet, hiszen lételeme a kapzsiság és a gonoszság. Nem is értem, hogy mehetett hozzá a felesége? Megértem, hogy akkoriban megvetette a társadalom a pártában lévőket bizonyos kor után, de nem volt más? Szegény asszony nagyon naiv.
  Kitről korán kiderült, hogy ő a családfenntartó, de édesanyja és a testvérei mellett nem feledkezik meg másokról sem.
  Mr. Brass nem egyszer bizonyította, milyen talpnyaló tud lenni valaki, ha az érdekei ezt kívánják.
  Dick Swiveller-ről csak annyit árulnék el, hogy a végére nagyon megkedveltem és remekül szórakoztam, amikor felbukkant.

    Elég terjedelmes és szó szerint nehéz (az első oldalakon elég kényelmetlen tartani) olvasmánnyal lesz dolga annak, aki bele kezd, de nem fogja megbánni, mert jólesik olykor elmerülni a régi korok világában és hagyni, hogy Dickens legyen a kalauzunk, aki egyetlen elvarratlan szálat sem hagy, így hiányérzet nélkül érünk az "utazás" végére. Az élményt pedig csak fokozzák az eredeti kiadás illusztrációi, melyek közül szinte minden fejezetben találkozhatunk eggyel.

   A regényből több filmváltozat is készült, és remélem, sikerül valamelyiket megnézni.
  

Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja
Eredeti cím: The Old Curiosity Shop
Fordította: Tábori Zoltán
Illusztrálta: George Cattermole és Habrot Browne (Phiz)
620 oldal
Európa Kiadó, 2012
4200 Ft
Share:

2 megjegyzés:

  1. Nagyon kedvcsinálóan írtál róla :-) Ez a kötet nekem is megvan, én egy ezresért szereztem be anno. És az illusztrációk tényleg csodaszépek benne! (legalább már ezt megnéztem, mikor megvettem :-DD ) A Szép remények után elhatároztam, hogy Dickens is felkerül a "Minden évben egy könyvet tőle"-listámra Jane Austen mellé, úgyhogy valószínű ebben az évben ez kerül majd sorra tőle.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy sikerült kedvet csinálni hozzá ;). A kedvenceim a bájos Sally Brassról készült illusztrációk :D. Tervben van a Szép remények idei elolvasása, és ha a nyári akcióban megint lesznek Dickens-kötetek, akkor beszerzek egyet-kettőt :).:

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.