Ugrás a fő tartalomra

A gavallérok


    Selma Lagerlöf neve sokunk számára összefonódott a Nils Holgerssonnal. Azt viszont - talán - kevesebben tudják, hogy ő az első nő, akit irodalmi Nobel-díjjal tüntetettek ki, és már a Nils Holgersson előtt is tollat ragadott. Első műve, az 1891-ben íródott Gösta Berling, mely az 1820-as Svédországába kalauzolja el az olvasót.

    Gösta Berling fiatal pap, aki szívesebben látogatja kis faluja kocsmáját, mint Isten házát, emiatt több alkalommal is elmarad a vasárnapi istentisztelet. Azon a vasárnapon, amikor megismerjük, a püspök és a környékbeli papok is megjelennek a templomban, hogy ítéletet mondjanak fölötte. A fiatal pap azonban meglepi az egybegyűlteket, akiknek egy rossz szava sem lehet aznapi szolgálata ellen, a gyülekezet kiáll mellette és a püspök is elégedetten távozik. Gösta megmenekült. Legalábbis úgy érzi, de később a püspököt szállító Christian Bergh meggondolatlan és félreérthető kijelentése miatt mégis úgy dönt, otthagyja a hivatását és a falut.

   Gösta felkészült a biztos halálra, de még időben rátalál Samcelius őrnagyné, aki megmenti az életét, és meghívja Ekebybe a gavallérok közé. Az őrnagyné házának egyik szárnyában él a tizenkét gavallér, akiknek más dolga sincs az iváson és a mulatozáson kívül. E színes csapat tagja lesz Gösta, és Karácsonykor különös dolog történik: az őrnagynét elkergetik, Ekebyben a gavallérok veszik át a hatalmat, ami a környéken élőkre és a természetre is nem várt hatást gyakorol.

   A gavallérok uralkodásának egy éve alatt fokozatosan bontakozik ki előttünk nemcsak az ők, de a környékbeliek élete és múltja is. Akadnak közöttük szegények, gazdagok, szép reményű fiatalok (köztük a szép grófné), jók és rosszak egyaránt. Mindannyiukban közös, hogy valamilyen kapcsolat fűzi őket Gösta Berlinghez, ám előttük sem ismeretlen az elcsapott pap előélete.

   - No, milyen a világ Ekebyben, az ígéret földjén? 
   - Tejben-vajban fürdünk - válaszolta Gösta. Elvesszük a hegyektől az ércet és borral töltjük meg a pincéinket. A földek aranyat teremnek, azzal megaranyozzuk az élet nyomorúságát, az erdeinket pedig kiirtjuk, hogy tekepályákat meg mulatókat építsünk.
   Hanem Uggla asszony felsóhajtott erre a válaszra, aztán elmosolyodott és csak ez az egy szó jött az ajkára:
  - Poéta!
  - Sok bűn nyomja a lelkemet -válaszolt Gösta -, de verset még sohase csináltam életemben. 
  - Mégis csak poéta vagy, Gösta, ezt a melléknevet már el kell tűrnöd. Több költeményt éltél végig, mint akárhányat a mi költőink megírtak. 
  
   Olyan ez a regény, mint egy svéd népmesegyűjtemény: a már említett jó és rossz, fiatal és öreg szereplők mellett felbukkan egy medve, a dovrei boszorkány és az erdei tündér is.
Minden fejezet egy-egy új mesét: örömöt, mulatságot vagy bánatot, olykor egy-egy új szereplőt és mindig valamilyen tanulságot és számos bölcs, a népi megfigyelésen alapuló gondolatot (de nem okoskodást) tartogat.
 
   De milyen is ez a Gösta Berling, aki minden nő szívét megdobogtatja? Jellemezze ő saját magát!

Gösta Berlinget nagyon könnyű rosszra csábítani! Ó, milyen nyomorult is vagyok én! 

    Hogy a továbbikban megváltozik-e Gösta, azt természetesen nem árulom el. Mindenesetre az írőnő a táj mellett őt is nagyon szerette.
Aki pedig szereti a felnőtteknek szóló meséket és szívesen visszarepülne az 1820-as évekbeli Svédország legtöbbször hóborította, olykor napsütötte középső részére, bátran vágjon bele az olvasásba, nem fog csalódni. Ilyenkor télen különösen jó volt elmerülni ebben a történetfüzérben.

   Bár a rengeteg nyomdahiba nem egyszer kisebb zavart okozott: nemcsak egy-egy elírással találkoztam, hanem ki kellett találnom, hogyan kezdődött vagy éppen végződött eredetileg az a mondat. Erre illett volna odafigyelni, főleg egy ilyen sorozatnál.

A regényből 1924-ben Greta Garbo főszereplésével (ő játszotta a grófnőt és nem Göstát, ahogy valahol olvastam) film is készült.


Selma Lagerlöf: Gösta Berling
Eredeti cím: Gösta Berlings saga
Fordította: Benedek Marcell
416 oldal
Palatinus Kiadó, 2010
Nobel-díjasok könyvtára
3600 Ft

Megjegyzések

  1. Mindig lelkiismeret furdalásom van ahányszor meglátom ezt a kötetet a polcon. Annak idején nagy örömmel vettem meg, de sajnos azóta is csak kerülgetjük egymást. Sokszor leemeltem már, de mindig gyorsan helyre került, valami visszatartott az olvasástól. A posztod alapján felesleges aggódnom, talán idén nekem is kedvem lesz hozzá.

    VálaszTörlés
  2. Ne aggódj, mert jól döntöttél, amikor megvetted ;). Mindjárt bepötyögöm az Idézetekhez, amiket bejelöltem, hátha azok még inkább meghozzák a kedved. ;)
    (Amiatt meg pláne ne, hogy jó ideje vár a polcon, nálam is vannak így páran :$.)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.
A blog menüje (címkék, bejegyzések, bloglista stb.) fent, a Keresés melletti három csíkra/sávra kattintva érhető el.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…