2013. december 30., hétfő

Vers hétfőn

 Ez az egyik kedvenc versem. A legjobb pillanatban fedeztem fel, és így az év végén különösen aktuális.

Ady Endre: Én kifelé megyek


Egy-egy szitok, szép szó, üvöltés
Jön messziről még-még utánam,
Zúgó fülemig alig ér el,
Mértföldeket lép-lép a lábam:
Én kifelé megyek.

Hátul: egyre messzebb az Élet,
Elől: jön-jön az Ismeretlen,
Nem gyűlölöm, kiket gyűlöltem,
Nem szeretem, kiket szerettem:
Én kifelé megyek.

Mit hagyok itt, nem is tudom már,
Messzebb-messzebb visz minden óra.
Fekete-zöld babérfák terhe
Esőzik a bús távozóra:
Én kifelé megyek.



Vers

2013. december 29., vasárnap

Sárgacsőrűek


   Az első kötet végén Pierre és Samson de Siorac úgy döntenek, Montpellier-be mennek tanulni. Bár Pierre nemesnek született, azonban másodszülöttként nem ő Mespech várának örököse, így tanulnia kell, hogy valamilyen mesterségben járatos legyen és ezáltal jövedelemre tegyen szert. Pierre az orvosi pálya, míg Samson a patikusság mellett dönt, és 1566 júniusában szolgájukkal, a kék és barna szemű Miroul-lal nekivágnak a hosszú és nem éppen veszélytelen útnak, bár a tanítás csak Szent Lukács napján (október 18.) kezdődik.

   Hamarosan csatlakoznak Caudebec báró Rómába tartó zarándokaihoz, hogy az út biztonságosabb és kevésbé unalmas legyen számukra. Azonban három hugenotta számára nem éppen egyszerű egy katolikus csapattal együtt utazni, de Pierre-t most sem hagyja cserben az esze, miközben a szép, ám annál félénkebb Samsoné egészen máshol jár.

   Egy sikeres "haditett" után hőseink útjai elválnak a zarándokokétól és megérkeznek Montpellier városába, ahol Sanche patikus mester házában szállnak meg. A nagy hírű mester "érdekes" családjával él, ahol éppen az a szokás, hogy a feleség csak egy függönnyel arrébb elválasztva, vacsora közben hozza világra csemetéjét.

   A házhoz tartozik Fogacer baccalaureus is, aki a későbbiekben a tanulmányaik megkezdésére készíti fel - természetesen jó pénzért - az ifjakat, és megismerteti őket leendő professzoraikkal, valamint a várossal is.

   Elérkezik Szent Lukács napja és Pierre és Samson első napja nem vár eseményeket tartogat...

   A továbbiakban nemcsak a tanulmányokkal, a kialakuló barátságokkal és afférrokkal ismerkedhetünk meg, hanem a vallási és politikai helyzettel is. ne feledjük, hogy Franciaország katolikus fele a hugenották ellen, míg hugenotta fele a katolikusok ellen van, és egy ilyen puskaporos helyzet mindig magában hordozza az események vérfürdőbe torkolását. Arról nem is beszélve, hogy Pierre nemcsak a szebbik nemet, de a bajt is vonzza.

   A szűk másfél év történetét feldolgozó regényben a már említettek mellett jó néhány fogadóba ellátogatunk, felkeresünk nem egy befolyásos személyt, kiderül, mi rejtőzik egy tűboltban, milyen titkot rejt Fogacer vagy éppen hogyan tanultak a korabeli orvostanhallgatók.

   Magam sem tudom, miért, bár pörögnek az események, valamiért a Montpellier-ben történtek sokkal izgalmasabbak voltak (a lapok is gyorsabban fogytak), mint az odáig vezető út, habár addig sem volt hiány kalandokból.

  Ezt a részt is nagyon szerettem, Pierre narrátorként emlékezik egy-egy korábbi eseményre és az otthon maradottakra, így nem éreztem teljesen feledékenynek magam. E mellett folyamatosan gondoskodik róla, hogy egy percig se unatkozzunk ott, ahol ő megjelenik. Ráadásul jobbnál jobb gondolatokat gyűjtöttem össze tőle, ill. van egy tanács is köztük, amit ő kap egy félvilági nőtől:
Nagy kellemetlensége a szerzetesi életnek, hogy ott az ember nem köteles a kapott ütésekért elégtételt venni, mint a nemesek között szokás. Ellenkezőleg, mivel az alázat náluk erénynek számít, nyakig beléburkolózhatnak, mint holmi köpönyegbe. 

A hálátlanság valóban furcsa vétek, s ámbár igen elterjedt, az nem teszi kevésbé ocsmánnyá, ellenkezőleg: úgy elcsúfítja a lelket, mint a pestises fekély akár a legszebb testet is. 

Pierre, olyan a nő, akár a szél s a vihar; hogy mire képes, senki előre meg nem mondhatja. 

Ha világunkat csakugyan Isten teremtette s jónak teremtette, szeretném tudni, ki packázta azóta ennyire el!

Olykor nem könnyű bizony tisztába jönnünk vele: mit is érzünk, s még kevésbé, hogy mit is kívánunk. 

Ám hogy mi jogon ítéli el Isten nevében egyik ember a másikat, azt, az ördögbe is, meg nem foghatom!
Az ember gonosz, s az igazságszolgáltatás sánta. 

  A könyv fél tégla mérete ne ijesszen el senkit az olvasástól, mert csak ismételni tudom magam: számtalan kalandban, veszélyben, szerelemben és hátborzongató eseményben lesz részünk, ha elolvassuk a sorozat második kötetét.

   Ráadásul hála a rengeteg latin kifejezésnek és mondatnak, kiderült, hogy az elmúlt egy évtizedben nem is kopott meg annyira a latintudásom, mint gondoltam. Azért a latinul nem tudóknak sem kell megrémülniük, az idegen szavakat és kifejezéseket mindig megtaláljuk a lábjegyzetben.


Robert Merle: Csikóéveink
Francia história sorozat II. 
Eredeti cím: En nos vertes anées
Ford.: Görög Lívia
544 oldal
Európa Kiadó, 2011
3500 Ft
A borítón: Louis (vagy Antoine) Le Nain: Őrszobán

2013. december 28., szombat

Mindent a nagypapáról


    Ha az ember lánya Molnár Ferenc-rajongó, előbb-utóbb elkezd érdeklődi kedvence életrajza után, és vadászni kezd a róla szóló könyvekre. Ha pedig azt a bizonyos életrajzi regényt történetesen az imádott szerző unokája írta, még inkább kíváncsivá teszi az ember lányát.

    Egy novemberi hétvégén került a kezembe a könyv, és azonnal magába szippantott. Olyannyira, hogy az első felét vasárnap estére befejeztem, ugyanis egy kettő az egyben kötetről van szó: az első rész Molnár Ferenc életét, míg a második annak az öt nőnek történetét beszéli el, akik akkoriban a legfontosabbak voltak az író életében.

    Az első részből kiderül, milyen családba született 1878. január 12-én Neumann Ferenc, hogyan lett joghallgatóból újságíró, mikor és miért választotta a Molnár vezetéknevet, miért hordott monoklit (téved, ha valaki azt hitte, csupán a divat vitte rá!) és hogyan születtek sikert sikerre halmozó színművei, ill. regényei, majd hogyan hódította meg a világot és élt a drága mérges, akinek művei még a másik kedvencemre, Pirandellora is hatottak.

    A második részben egyértelműen a szerelem áll a középpontban és az az öt nő, akik közül három a felesége lett; egy, akit igazán szeretett, mégsem őt választotta és egy, aki útitársa volt a száműzetésben.

Darvas Lilivel

  Tudom, hogy elfogult vagyok, de egyszerűen olyan jó volt olvasni ezt a könyvet! A sok-sok anekdotát, a levélrészleteket, visszaemlékezéseket MF-ről, aki úgy élt sikerei csúcsán, mint egy igazi celeb (persze nem a szó mai értelmében).
 Ekkor (1908-ban már ismert szerző volt) próbálta felkeresni, amúgy bejelentetlenül, valamelyik napilap riportere. A fiatalember déltájban csöngetett be Molnár lakásába, és az ajtó résében végre-valahára megjelent egy borzas szobalány. - Molnár úr még alszik - közölte a riporterrel, majd így folytatta: - De ne is tessék várni, mert ha majd felébred, rendbe teszi magát és átmegy a New York kávéházba, onnan meg a Fészek Klubba, és nem is jön haza hajnalig.
   - És mikor ír Molnár Ferenc? - kérdezte a meglepett ifjú hírlapíró.
   - Molnár úr sosem ír - hangzott a határozott válasz.

    Molnár Ferenc élete ugyanis nyitott könyv volt a korabeli budapesti lapok újságírói és olvasó számára. Talán nem volt olyan lapszám, amelyben nem lehetett volna róla vagy éppen valamelyik aktuális szerelméről olvasni. Vonzotta a botrányokat, sokszor erőszakos is volt (igen, ezért én is ferde szemmel nézek rá), mégis, közben olyan remekműveket írt, mint a Liliom vagy szívem csücske, a Játék a kastélyban. Talán, ha nincs az az ominózus pofon, nem születik meg előbb egy novella, majd pedig a világon a mai napig legismertebb és legtöbbet játszott Molnár-színmű, a Liliom.

   A két rész olvasása között több hét is eltelt, amit javaslok minden leendő olvasónak, ugyanis a Liliom öt asszonyában ismétlésekkel, már az előző részből ismert történetekkel is találkozhatunk. Ez gyors egymás utáni olvasás esetén zavaró, sőt idegesítő is lehet, azonban egy rövid szünet beiktatása után bátran vágjunk bele, hiszen nem egy kevésbé ismert MF-művel találkozhatunk rögtön az elején! ;)

  Gondolom, már a fentiekből kiderült, hogy az unoka nemcsak a szépet és jót meséli el könyvében a nagypapáról, hanem az igazat is, ugyanis elfogulatlanul ír. És ki tudhatna többet róla, mint egy családtag?

    Nem feledkezhetem meg az első részben található fényképgyűjteményről sem, melyek között találhatunk képeket MF mellett Vész Margitról, Fedák Sáriról és  színházi pillanatokról is, ill. egy igazi gyöngyszemre akadtam, amit még eddig sehol sem láttam ;). Tessék, legalább belelapozni a könyvbe és kiderül, melyik fotóra gondolok! ;)

  Továbbra is elfogult vagyok mint az MFK oszlopos tagja, de bízom abban, hogy mások előtt is világossá válik, hogy minden gyarlósága ellenére MF egy rendkívüli intelligenciával és humorral megáldott ember volt, akinek ma is érdemes a kezünkbe venni és/vagy megnézni egy-egy művét (olvasás közben már összeírtam magamnak egy rövid listát a kötetben említett novellákból), majd utána a többit is. Elvégre nem csak A Pál utcai fiúk íróját tisztelhetjük benne. De csak óvatosan az olvasással, mert több mű végkifejletére is fény derül a könyvben, érdemes tehát néhányat előtte elolvasni! ;)
Az MFK tagjainak kötelező olvasmány!!!



Sárközi Mátyás: Színház az egész világ
Molnár Ferenc regényes élete - Liliom öt asszonya
328 oldal
Noran Kiadó, 2010
3799 Ft

2013. december 26., csütörtök

Jelenetek egy házasságból


   Úgy tűnik, minden évre jut egy-egy Móricz-feldolgozás (ami természetesen nem gond, sőt!), így biztosítva van a Karácsony előtti olvasmányom. Idén A galamb papné lett a kiválasztott.

   Nagy hír járja Gáton: a helyi pap, Pap Énók Pünkösdkor eljegyezte a nem helybeli, ám jó nevű családból származó  Zádor Icát. Nagy a felháborodás a faluban, hiszen a harmincöt falubeli lány közül egy sem kellett a tiszteletesnek, neki egy harminchatodikra esett a választása.

   Ősszel meg is köttetik a frigy, és az új asszony beköltözik a paplakba. Telik-múlik az idő, immáron egyhetes házasok a papék, de még egy gáti sem tette tiszteletét náluk, ami a menyecskének nincs ínyére és felháborodásának hangot is ad. Ha nem éppen a látogatók hiánya miatt panaszkodik, egyre csak azt kérdezgeti az urától: nem unta-e meg? Mit is válaszolhat erre egy ifjú férj? Soha, soha, soha - ismételgeti Énók. Azonban az asszonyka nem tágít, folyamatosan kételyével ostromolja a férjét.
   - Soha, soha! - ismételgette a férj, s a hangja egyúttal azt a régebbi sohát is megéreztette.
   - Csak ne álnokoskodnál! - mondta gügyögve az asszony. - Mintha nem tudnám, mire gondolsz!
   - Ugyan mit, no?
   - Mit? Azt, hogy az ördög vigyen el engem a nyakadról... De próbálj csak rám unni! akármit is csinálok! Majd meglátod, mi lesz!...

   Minő szerencse, hogy végre megérkezik az első látogató, a kurátorné a legfrissebb pletykákkal, és elújságolja, hogy Énók egykori iskolatársa és barátja, a katona és nagy Don Juan hírében álló Thorsa Ábris visszatért a faluba.

   Végre, egy igazi hír! Egy igazi szoknyavadász, akit majd jól móresre taníthat az asszonyka!
De előbb még a barinkai papot és kollégáját fújja erre a szél, míg egy napon feltűnik Thorsa Ábris is a faluban, és ez a paplak életébe is változást hoz.

   Milyen is ez a galamb papné, ahogy a gátiak elnevezték? Akaratos, hisztis és az őrületbe kergeti a férjét és  kicsit az olvasót is. A városi lány, aki attól tart, hogy már az első héten elparasztosodik, a férje ráun, akit a legutolsó paraszt is elrángathat magához ahelyett, hogy a feleségével töltené minden idejét. Énók pedig igyekszik minden kívánságát teljesíteni, bár lassan kezd belefáradni az állandó veszekedésekbe.

   A kisregény mozgatórugóját főként a párbeszédek adják, csak később kerül hangsúly a cselekményekre is. De mielőtt bárki is megijedne, addig sem fog unatkozni, hiszen a galamb papné gondoskodik erről.
   A továbbiakban pedig a számára titokzatos királyfi, Ábris felbukkanása hozza mozgásba a szálakat, akinek terve van a házaspárral. Hogy sikerül-e? Arra csak a kisregény végén derül fény ;).
 
   Mindenesetre addig sok minden történik Icával és Énókkal, akik egy pillanatra sem hagyják elkalandozni az olvasó figyelmét, hiszen nekem sem egyszer jutott eszembe, hogy jól megrázzam valamelyiküket, hogy végre magukhoz térjenek. Még szerencse, hogy velük is mindig történik valami ;).

   Egy szó, mint száz: minden adott (egy falu, egy házaspár, azon belül is egy szépasszony, egy lehetséges harmadik), hogy ismét egy Móricz-remekművet vegyünk a kezünkbe

  Tegnap este megnéztem az idén készült filmváltozatot, és bár rögtön kiszúrtam néhány aprócska változtatást, mégis a kisregény elolvasása (csak 160 oldal) után érdemes megnézni. Én pedig készülhetek a következő Móricz-mű elolvasására.


Móricz Zsigmond: A galamb papné
162 oldal
Európa Kiadó, 2011
2500 Ft
A kisregény a MEK-ban

2013. december 23., hétfő

Vers hétfőn

Néhány Kedves Olvasómnak ismerős lehet a mai versek egyike ;). Elárulom, hogy kb.: két éve olvastam a Nők Lapjában a második versszakát és gyorsan kiírtam belőle, aztán idén eszembe jutott újra.
(Eredetileg az imádott Heltai Jenőtől választottam verset mára, de nem akartam már megint gonosz lenni.)


Nemes Nagy Ágnes: Karácsony


Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
– S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.




Áprily Lajos: Karácsony-est


Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.




 Ezzel a két verssel szeretnék 
Minden Kedves Olvasómnak 
Nagyon Boldog, Békés, 
Meghitt Karácsonyt kívánni! :)



Versek

2013. december 19., csütörtök

PONS - Gasztrokulturális kalandozások olaszul


    Múlt hónapban  fedeztem fel ezt a könyvet, és mivel két webáruházban is akciós volt, no meg már nagyon hiányzott az olasz nyelv, le is csaptam rá. Egyetlen fájdalmam, hogy elég vékony kötettel van dolgunk.

    20 témakörben ismerkedhetünk meg az olasz gasztronómiával, történelemmel, kultúrával (irodalommal, filmmel, festészettel, zenével), sporttal, illetve közéleti szereplőkkel és sok minden mással is.

    Minden témakör bevezetőjében két-két érdekességet tudhatunk meg az adott témáról, majd ezt követik a feladatok, melyek közt van szókígyó, lyukas szöveg kiegészítése a megadott szavakkal, igaz-hamis állítások, képtársítás a megfelelő címhez stb.

     Nagy elánnal vetettem bele magam az első témakörbe, és rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok hiányosságom van, amit igyekszem majd bepótolni, viszont operában, irodalomban és sportban még jó vagyok.

   Nagyon szép, igényes kiadás (ez látszik az árán is) és fényes papírra nyomtatták, ami a szépséges képek miatt is fontos volt, ellenben, ha a feladatoknál radírozunk, akkor sem szakad el.

   Egy hét alatt a végére értem, amit azért is sajnálok, mert nagyon szórakoztató volt, sok új dolgot megtudtam és biztos, sokat fogom még forgatni.

   Két negatívum: a fülszöveg szerint a Szószedetben minden felbukkanó szó szerepel. Nos, nem. Nekem is elő kell vennem még a jól bevált Akadémiai Kiadós szótáramat, hogy minden világos legyen.
   Ha olaszul Lazio a tartomány neve, akkor miért tartotta meg a szerző a latin Latium változatot? 

  De mindezt leszámítva, minden olaszul tanulónak és tudónak ajánlom, mert önállóan is használható, hiszen a könyv hátulján megoldókulcsot és számos érdekességet találunk a feladatokhoz.
Az utolsó témakör után pedig el sem hisszük, hogy máris a végére értünk és számtalan aprósággal és érdekességgel lettünk gazdagabbak. De aztán kezdhetjük elölről.


Antonietta Abbruscato: Gasztrokulturális kalandozások olasz nyelven
Az olasz csizma nyomában
Eredeti cím: Italienisch rund um den Steifel
Fordította: Bokor Gabriella
128 oldal
Klett Kiadó, 2013
2860 Ft

2013. december 17., kedd

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

   Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet ez előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebben a kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 
 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012
     348 oldal                                          288 oldal

  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi kötetre Joanne Harris-től. Úgyis vannak, akik bele sem lapoznak a könyvbe vásárlás előtt, és majd csak otthon vagy az ajándék átadásakor szembesülnek a ténnyel, hogy a marketing áldozatai lettek.
De miért is háborgunk, hiszen kell a karácsonyi plusz bevétel, és ki lenne az, aki az advent ideje alatt megvenne egy könyvet, aminek az a címe, hogy: Egy macska, egy kalap és egy kevés madzag? A Joanne Harris-rajongóktól eltekintve senki. 

  Öt novellát olvastam eddig a tizenhatból, ebből az egyik a címadó volt, és nem az a tipikus karácsonyi történet volt, amire felcsillan az ember szeme, hogy: de jó lesz majd ezzel hangolódni az ünnepre. Nem, ez nem ilyen.

  Az már csak a hab a tortán, hogy a 305. oldalon véget ér az utolsó novella, ezt követi a Tartalomjegyzék, a Köszönetnyilvánítás és végül pár sor az írónőről, majd a maradék 48!!! oldalon (ha jól számoltam) 3!!! teljesen más könyvből vett részletet olvashatunk! És mindezt 3500 Ft-ért.
A kötet olvasása utáni bejegyzésem itt olvasható. 

2013. december 16., hétfő

Vers hétfőn

Úgy látszik, a hónap költője Babits Mihály lesz :).

Babits Mihály: Csillag után 


Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok...
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
igéretes csillagot.
Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
Gépkocsin, vagy teveháton -
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.
Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
»Aranyad tilos kivinni!«
szólna ott a vámos rám.
»Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni.«
Százszor megállítanának, -
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserüszagu mirrhámmal
kenném véres lábadat.


Vers: Babits Mihály összegyűjtött versei

2013. december 14., szombat

"a bor többlet, illatos és titokzatos ajándék..."


   A Helikon tavaly indította útjára a Márai életbölcsességei sorozatát, melynek első lépcsőfokaként új külsőbe öltöztette A négy évszakot és a Füves könyvet, ill. harmadikként megjelentetett egy válogatást, melyben a borral, a borfogyasztással - és -kulturával kapcsolatos idézeteket gyűjtötték egybe Márai műveiből.

  Már a címből is sejthető, hogy Márai szerette a bort, és ha valaki író és szeret valamit, előbb-utóbb felbukkan a műveiben is.

A kötet öt témakör, pontosabban öt idézet szerint gyűjti csokorba az írásokat, ill. az életműből vett idézeteket. Olyan művek egy-egy részletével találkozhatunk, mint pl.: a Napló, az Egy polgár vallomásai, A gyertyák csonkig égnek vagy a Szindbád hazamegy.

   Bevallottan nem vagyok egy nagy borivó, de Márai minden írásában éreztem a rajongást és a tiszteletet a nemes ital iránt, hogy - mint mindent - a bort sem mindegy, hogy mikor, hol, hogyan és kivel fogyasztjuk.
Szindbád csak olyan helyen kedvelte a bort, ahol fecsegő emberek, vihorászó, futó kocsmai asszony népség, szószátyár kocaivók nem zavarják a komoly férfit borivás közben. Mint az okos nők, akik nem szeretik, ha szerelmeskedés, csókolódzás közben a férfi, teljesen fölöslegesen, szavakat is intéz hozzájuk, mert a beszéd csak eltereli a szerelemről a figyelmet, úgy Szindbád sem szerette, ha borozás közben hiú szavakkal, oktalan locsogással zavarják önhitt asztalszomszédok azt a mindennél különösebb, áhítatos, néma és tiszteletre méltó lelkiállapotot, mely a poharazó ember kedélyvilágát jellemezte.

    A hosszabb-rövidebb, de annál tartalmasabb idézetek képet adnak Márai életművéről is. Aki eddig ódzkodott a szerző egy-egy művétől, a Boros könyv olvasgatása közben biztosan kedvet kap, hogy egy-egy neki tetsző idézetet az eredeti helyén is elolvasson. Olvasás közben már azon gondolkodtam, melyik könyvét válasszam majd legközelebb a polcról.

    Ideális választás ajándékba (hozzám is így került) nemcsak borivóknak és a Márai-rajongóknak, hanem azoknak is, akik csak szeretnék megismerni a szerzőt, de eddig féltek tőle vagy nem tudták, melyik művét lapozzák fel elsőként.
 
  Bár ugyanúgy olvastam, mint egy hagyományos könyvet, nyugodtan választhatunk időnktől függően a hosszabb-rövidebb írások közül. Mire a kötet végére érünk, megértjük, miért is választottam éppen ezt az idézetet a bejegyzés címének, mert ez a válogatás is éppen olyan. Kő Boldizsár illusztráció pedig csak erősítik mindezt. És ne feledjük: in vino veritas.

A másik: a bor és a kenyér csakugyan feltétele egy műveltségnek, amelynek gyűjtőneve a "keresztény". Másféle műveltséghez nincs közöm, következésképp máshol csak élni, létezni tudok, dolgozni és alkotni nem. De a bor és kenyér igazában csak a mediterrán tájakon az őstáplálék, ahogy - igazában - csak itt volt "keresztény" műveltség; amit Nyugat és Észak ebből csinált, az már csak felvett kereszténység volt; az élménynek csak itt volt ereje, s ehhez bor és kenyér kellett. Ezért élek itt, s ezért kísérlek meg mindent továbbra is itt élni, ezeken a partokon. Máshol nincs is igazi bor, sem kenyér a világban; bort termelnek még Turkesztánben és Ausztráliában, de miféle bor az? Olyan, mint a műveltség, ami kisarjadhat ilyen bor mellett.

Márai Sándor: Boros könyv
Válogatta: Mészáros Tibor
164 oldal
Helikon Kiadó, 2012
2990 Ft

2013. december 12., csütörtök

Pepe szemével


  Nem szoktam jó ideje reklámozni, ha ajándékot kapok, de ez a verseskötet is íhy jutott el hozzám. Ahogy az lenni szokott minden új szerzeménynél, rögtön belelapoztam,  megnézegettem és letettem az asztalra a többi olvasandó könyv közé.

  Másnap reggel korábban ébredtem, és hogy legalább a reggel jól induljon, kezembe vettem, és ez a 20-30 perccel korábbi idő elég is volt, hogy a végére érjek.

  A kötetben szereplő 24 vers Pepe, egy már majdnem hatéves kisfiú véleménye az őt körülvevő világról: a családról, az óvodás társakról és a napi eseményekről.

NEM ÉRTEM,

a reklámokban minden anyuka örül,
ha koszosan megy haza a gyereke.
Az enyém meg nem.

  Ez után a rövid, de annál velősebb vélemény után érthető miért olyan szeretnivalóak ezek a versek. Mert ki lenne őszintébb, ha nem a gyerekek? Ők még bátran kimondják és ki is mondhatják a gondolataikat, legyen szó a lányok hajviseletéről, a doktor bácsiról, a lakótelepükről vagy éppen a képviselőfánkot csomagoló Gyöngyi néniről, akit jó, ha figyelmeztetünk arra, hány fős is a családunk ;).

    Talán a szülő kicsit pironkodik olykor-olykor miattuk, de mások éppen jót mosolyognak az őszinte szavakon, melyeket Lakner Zsuzsa képei tesznek még szerethetőbbekké.

   Kicsiknek és nagyoknak egyaránt remek kikapcsolódást nyújt, akár egy hosszú nap végén vesszük a kezünkbe, akár a napunkat indítjuk vele :).

    Turbuly Lilla Pepe történeteit mesekönyvekben is folytatta és folytatja.


Turbuly Lilla: Titkosírás
Lakner Zsuzsa képeivel
42 oldal
Artemisz Kiadó, 2008
2280 Ft

2013. december 9., hétfő

Vers hétfőn

Borisz Paszternak: Tél elején
Fordította: Illyés Gyula


Nyílt az ajtó, párával dőlt be
a konyhába a levegő,
s lett rögtön minden régi tőle:
gyermek vagyok s lám, este jő.

Száraz, csendes idő; az ajtó
előtt négy-öt lépésnyire
áll kint a tél feszengve, attól,
hogy mégis be kell jönnie.

Tél, s jő minden megint először.
Vezető s bot nélkül amott
úgy mennek együtt, ki a ködből,
a fűzfák, akár a vakok.

A folyó befagyott nagy lapján,
átívelve a partokat,
mint tükör a tükörasztalkán,
áll a sötét égboltozat.

Előtte, hol a messzi síknak
két útja egymást vágja át,
egy nyírfa áll, kontyában csillag,
úgy nézi tükrében magát.



Juhász Gyula: Rorate

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!



Versek: Borisz Paszternak versei
Lyra Mundi sorozat
179 oldal
Európa Kiadó, 1979
Juhász Gyula összes költeményei

2013. december 6., péntek

Emmuska és a többiek


    Széplelkű Olvasó, készüljön fel egy időutazásra a 19. század utolsó évtizedébe, amikor virágkorát élte az Osztrák-Magyar Monarchia, élén Ferenc Józseffel és Sisivel, mindenki a betyároktól, míg Tiszaszalók a Prémes Rémtől rettegett, a bárói család tagjait a rangjukhoz méltóan szólították és gyerekkorukban angol kisasszonyuk volt, aki időközben elsajátította a mi anyanyelvünket is. Ebbe a korba kalauzol el Emmuska társaival.

    Rögtön egy cimbalmos "fegyverhordozójával" ismerkedhetünk meg, de azonnal átveszi a cselekmény fonalát tőle egy orvos a Bad Ischl-i fürdőhelyen, majd Ferenc József és Sisi párbeszédébe csöppenünk és végre megszólal a híres cimbalomművész, Nyári Flóris is, aki a világot járva mindig küld egy-egy anzikszot ismeretlen édesapjának, aki bizonyára büszke a fiára.

   Flóris ezúttal egy hosszú levélben megírja apjának, hogy csalódott eddigi jótevőjében és levelet készül írni emiatt régi kedves ismerősüknek, Emmuskának, azaz Orczy Emma bárónőnek.

   Flóris koncertjén, amit a császár tiszteletére ad, meg is jelenik Emmuska a férjével, ám az est nem várt fordulatot vesz. Emmuska pedig Flóris szavain felbuzdulva útnak indul angol férjével, a festő Montagu Barstow-val, hogy kiderítse az igazságot és lerántsa a leplet a Tiszaszalókot rettegésben tartó Prémes Rémről is.

   Azonban már a hazautuk sem zökkenőmentes: útközben betyárok támadnak rájuk, majd kénytelenek szembesülni Emmuska két szerzetes nagybátyjának rigolyáival, aztán felbukkan Emmuska egykori hódolója, a jéggyáros Bideskuthy Kristóf báró is. És ha még mindez nem lenne elég, elkísérhetjük őket a Millenniumi ünnepségekre, ahol szintén nem unatkoznak.

   De milyen is ez az Emmuska, aki annak idején családostól volt kénytelen elmenekülni a hajdani birtokukról? Mutassa be egyik angol barátnője!
Furcsa, hogy egy bárónőnek ilyen alantas ízlése legyen, de eleve furcsa, hogy egy bárónő magyar legyen. Az én gyanúm szerint ez a két fogalom kizárja egymást. Nem mintha idegengyűlölő lennék, isten őrizz. Ezt a buta idegengyűlöletet amúgy is könnyen fel lehetne számolni, elég lenne hozzá, ha mindenki otthon maradna: a magyarok Ausztriában vagy hol, a franciák Franciaországban, a bergengótok Bergengóciában, és mi, angolok is férjünk el az Egyesült Királyságban, Indiában, Hong  Kongban, Észak-Afrikában, Óceániában és Gibraltáron. De ezek a magyar bárók kinőtték az országukat, ezeknek Albion is kéne még, idejönnek és nekiállnak szerezni. Emlékszem, hogy amikor ez a Bódog báró ideérkezett, rögtön szerzett egy operát. Il Renegato volt a címe, nem tudok magyarul, de valami olyasmit jelent, hogy renegát.

    A regény a legjobbkor került a kezembe: éppen egy ilyen könyvre volt akkor szükségem, ahol szinte minden szereplő tökkelütött, akik már az első néhány oldalon mosolyt csaltak az arcomra, majd a továbbiakban már nevetés lett belőle.

   Egyáltalán nem zavaró, hogy a cselekményt minden fejezetben más-más szereplő meséli el, éppen ez teszi még inkább fordulatossá és ez adja meg a sava-borsát, nem beszélve az olyan nevekről, mint Kapor Vince (aki egy rettegett haramia) vagy Tüske Böske (az Orczy nagybácsik szakácsnője).

  Imádtam Montagu Útirajz Magyarországból c.írásait, amiket hazaküldött, hogy honfitársai jobban megismerkedjenek Magyarországgal és a magyarokkal. De nem feledkezhetem meg az iker nagybácsikról (az Angyalokról) sem, a szolgájukról, Gábrisról, aki mindent elkövet, hogy a mennyországba jusson, sőt egyszer még egy postagalamb is szóhoz jut.

   Kiemelném a korabeli nyelvhasználatot és a regényben már korán felbukkanó lokálpatrióta27 (mekkora húzás a szerzők részéről, hogy beleírták! ;)) véleményét, aki közli, hogy a könyv tele van tárgyi tévedésekkel és különben is pocsék. Igen, máskor én is bőszen jegyzeteltem volna és listát írtam volna a hibákról, de egyáltalán nem érdekeltek, mert annyit nevettem olvasás közben és nem is lett volna hozzá már energiám sem. Tehát, aki különösen otthon van az Orczy család történetében ill. a magyar történelemben, és nem hajlandó elsiklani egy-két módosítás fölött, inkább kerülje a könyvet.
Akit viszont mindez nem zavar, sőt, talán fel sem tűnne neki, ha lokálpatrióta27 nem jelezné, és szeretne jól szórakozni, míg egy izgalmas rejtély végére jár, és közben megismerkedhet a dualizmus Magyarországával, bátran vágjon bele  az olvasásba, nem fog csalódni! ;) Le sem akarja majd tenni ;).


   Ha még akad néhány Széplelkű Olvasó, akinek még nem sikerült döntenie, hozok néhány idézetet, hogy megkönnyítsem a dolgát:
(...) Hulltában is fennen szárnyalt hangja: "Apádat Sátános!" A "nos" inkább "nyekk"-nek hangzott. Seraphin úr addigra úgyszintén odaért, s egy marék útközben kitépett fűvel és százszorszéppel hajigált, azt kiabálván: "Vad eret ró! Vad eret ró!" Én mindig úgy tartottam, zúzódásra a százszorszéptől sokkalta többet ér a körömvirág vagy a kövirózsa nedve, de nagy az Isten patikája, s a két angyali aggastyán bizonnyal jobban kiismeri magát. 

- Akinek vasvillával osztják az észt, nehezen okosodik. 

     Csak azért mondom, milyen ez a Gábris igazán, miközben nem győz eleget szenteskedni a két öreg kompolyossal. Azok meg engem szapulnak, micsoda világ cifrája volnék, mintha én dugdosnám a Gábris lapátját ideétől odáig. Megszólják a szegény lányt mindenért, amit akarnak tőle, na.
     Bezzeg az úri hölgyeknek szabad a vásár. Ha az Emmuska bárónő kocsizik ki egyedül a Bideskuthy nagyságos úrral, akkor csak a sátánt veszik elő, annak meg mindegy. 

    Miféle tréfa, mókás évődés, mi? És mit szólsz közbe? Az a jó asszony halálra rémült, a férjével együtt! Az milyen egy nyámnyila, mintha nem is angol, de mindjárt francia. (...) Apád csak egyszer emelt kezet rám, kapott is egy olyat a forró teáskannával, hogy holtáig emlegette. Te is kaphatsz, úgyis mindjárt öt óra. 

  - Na, sipirc innét végtére - kötöttem el az ebet a karótól, mire az acsarogva ugrott neki Jencinek. - Nem fognak a báró úrék minden jöttment postással szóba ereszkedni! 
   - De én is üdvözülni akarok!  - pattant föl a lócára olyan hévvel, mintha a Mennyországba vezető lépcső első grádicsa lenne.
   - Az rajtam múlik, tudod jól. Megígértem, hogy szólok az érdekedben, és akkor szorítanak neked egy helyet a kakasülőn. 
   - Az biztosan az Isten háta mögött van!
   - Hova akarsz előre tolakodni, mi? Csak fontosabbak a pápák meg a szentek meg az Angyalok meg az Angyalok szolgái!

    - (...) Hanem az lenyűgöző, milyen könnyedséggel és választékossággal beszéli az angol nyelvet.
    - Akárcsak felséged. Megvallom, nehezebb helyzetben lennék, ha svédül kellene társalognom felségeddel. 
    - Nekem sem lenne könnyebb. Mármint nem svédül, a svéd az anyanyelvem ugyebár, hanem magyarul. Ámbár néhány szót már megtanultam az Ön zengzetes nyelvén.
    - Például, ha nem veszi tolakodásnak? 
    - A lunchosh connerdeg bosswn shagbah o tourhush voshvillayovol!
    - Hm, ez igazán... lenyűgöző. És azt is méltóztatik tudni, mit jelent?
    - Ha jól értesültem, valamely szelídebb méltatlankodás.
    - Viszonylag szelíd. Hozzávetőleges értelmezésben: a gubancos szőrzetű, jellemzően maszkulin ördög, felhasználva a szennyezett vasvilláját, lépjen szodomita nemi kapcsolatba veled!
 

Győrei Zsolt - Schlachtovszky Csaba: Emmuska
Kackiás nemzeti vadregény
530 oldal
Libri Kiadó, 2013
3990 Ft

2013. december 3., kedd

Mustra (2013. december)

Ha a múlt hónapban sikerült egy zsáknyi könyvet összeválogatni, akkor mostanában két zsáknyi is összegyűlhet, hiszen az év vége közeledtére a kiadók is rákapcsolnak. Először a Líra honlapján néztem szét, mert ott a legkevesebb az előrendelhető könyvek száma, de már az első oldalon ilyen gyönyörűségekre bukkantam:


Ugye, milyen gyönyörűek? Emlékszem, hogy a Velencés művészeti kalauzzal évekkel ezelőtt szemeztem már a Szépséghibás boltban, de kicsit borsos volt még rokkantan is az ára. Annak a borítóján a Szent Márk tér volt, de ez a mostani sokkal szebb.
A szecesszióról annyit, akinek nem lenne ismerős a korszak, hogy: Gustav Klimt.

Brigitte Hintzen - Bohlen - Jürgen Sorges: Róma
Művészeti kalauz
626 oldal
Vince Kiadó
Várható megjelenés: december 13.

Anne Mueller von der Haegen - Ruth Strasser: Toscana
Művészeti kalauz
626 oldal
Vince Kiadó
4995 Ft
Várható megjelenés: december 13.

Marion Kaminski: Velence
Művészeti kalauz
578 oldal
Vince Kiadó
4995 Ft
Várható megjelenés: december 13.

Mattias Scheidel - Regine Schulz: Egyiptom
Művészeti kalauz
508 oldal
Vince Kiadó
4995 Ft
Várható megjelenés: december 13.

Gabriele Fahr - Becker: Szecesszió
424 oldal
6995 Ft
Vince Kiadó
Várható megjelenés: december 13.

Az Ulpius is rájött, hogy nem mindenki vevő az erotikus "remekművekre", ezért a klasszikusok felé fordult, és bumm, így lett az Ulpius Klasszikusok sorozat.
A kötetek egységesen 1999 Ft-ba kerülnek (előrendelve 1599 Ft/db), és várhatóan a hónap második felében jelennek meg. Jó tudni, hogy az Alexandránál, a Líránál és Librinél is 2+1 akció van, érdemes úgy bevásárolni belőlük. Még arra lennék kíváncsi, vajon megtartották/megtarthatták-e az eredeti fordításokat vagy újrafordították?
Válasz: a Nanát, az Üvöltő szeleket és A skarlát betűt új fordításban olvashatjuk


Émile Zola: Nana
Ford.: Jancsó Júlia
398 oldal

Emily Brontë: Üvöltő szelek
Ford.: Feldmár Terézia
418 oldal

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű
Ford.: Feldmár Terézia
254 oldal

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Ford.: Kosztolányi Dezső
342 oldal


 Ki ismeri a Lonely Planetnek ezt a sorozatát? Érdemes beszerezni?

Lonely Planet Italian Phrasebook
272 oldal
Lonely Planet Publication Ply Ltd., 2012
2350 Ft













Nyugodtan tessék gonosznak nevezni, de a következő könyv elolvasása sokaknak nem ártana (és én is el fogom olvasni! ;))...

 Ha Hasfelmetsző Jack azt mondaná, azért tette, amit tett, mert megihlette rá az Evangélium, hajlanánk arra a gondolatra, hogy legalábbis szokatlan módon olvasta az Újszövetséget. Azt hiszem, ezt mondanák azon tétel legengedékenyebb védelmezői is, mely szerint az olvasásba minden belefér. Azt mondanánk, Jack a maga módján használta az Evangéliumokat... esetleg azt (vagy ők azt mondanák), hogy tiszteletben kell tartanunk az olvasatát - még ha, mivel misreading -jének ez az eredménye, én jobban szeretném is, ha Jack nem olvasna többet. De nem mondanánk, hogy az iskolás gyerekek Jackről vegyenek példát, tőle tanulják meg, mi mindent lehet kezdeni egy szöveggel.

A példa nem pusztán "szellemes" kíván lenni: az állítja, hogy van legalább néhány eset, amikor mindenki elismerné, hogy egy adott értelmezés fenntarthatatlan. Falszifikációs bizonyítéknak ennyi is elegendő. És ha akár csak egy elfogadhatatlan olvasatról beszélhetünk, már meg is születik a probléma, hogy akkor vajon milyen kritérium alapján tehetünk különbséget az olvasatok között.

Umberto Eco 1990-es kötetének tanulmányai az értelmezés határairól szólnak, az interpretációs energia szélsőséges pocsékolásának eseteiről és az olvasás gazdaságosságának kritériumáról.

Ez a "dekonstrukció" gyakorlatát vitató könyv akár irányváltás is lehetne a Nyitott műhöz képest, ahol Eco úttörő és provokatív módon a befogadást és az értelmezést helyezte kiváltságos pozícióba. Csakhogy a Nyitott mű valójában az értelmezői kezdeményezés és a műhöz való hűség közötti dialektikát hangsúlyozta; ma viszont helyre kell állítani az olvasó szándéka és a mű szándéka közötti feszültséget (miközben a szerző szándéka fantazmagórikus és elérhetetlen marad).

A végtelen szemiózis alapelve nem valamiféle örvendetesen ellenőrizhetetlen jelentéssodródást feltételez, hanem egy olyan értelmezői közösség - egyezségein alapuló helyzetet, mely tiszteletben tartja egy mű szemantikai koherenciáját.
Az, hogy egy szövegnek végtelen számú értelmezése lehet, nem jelenti azt, hogy mindegyik értelmezés "jó" is. És ha eldönthetetlen is, hogy melyek a "jó" értelmezések, az mindenképp megmondható, hogy mi az, ami elfogadhatatlan.


Umberto Eco: Az értelmezés határai
Fordította: Nádor Zsófia
544 oldal
Európa Kiadó
3600 Ft
Várható megjelenés: december 4. 


 Sinkovits Imrét sem kell bemutatnom senkinek: 

A nemzet szeretett színészéről, akit utolsó útjára szinte egész Budapest elkísért, szép, munkásságát átfogó albummal emlékezik meg a szerző - az értő kolléga - a Nemzeti Színház egykori igazgatója. Ha valaki, akkor ő valóban hiteles portét tud alkotni a közelmúlt talán legnépszerűbb magyar művészéről. Saját bevallása szerint e munkához felhasználta több mint két évtizedes levelezésüket, a családtagok visszaemlékezéseit és olyan anyagokat, amelyeknek feldolgozásához a legkülönfélébb kutatások alapján jutott hozzá bizonyítja ezt a kötet előszavában rögzített megannyi köszönetnyilvánítás. A cím Sinkovits egyik kiemelkedő alakítására utal, aki nem sejti miért, a könyvben megtalálja a választ.

Ablonczy László: Sinkovits Imre a Hargitán
580 oldal
Kairosz Kiadó
6500 Ft


Egy újabb kedvenc levelezése  ezúttal a Kalligramtól :).

Kosztolányi Dezső Levelezése I. 1901-1907.
900 oldal
Kalligram Kiadó
3900 Ft
Várható megjelenés: nem találtam dátumot, de a Librinél előrendelhető, ott bukkantam rá :).






Nemrégiben szereztem be a Ne engedj el...-t,, mert valamiért azt sugallta a regény, hogy meg kell vennem. Igen, tudom, el fogom hamarosan olvasni :). De addig is itt egy új, ráadásul - szerintem - nagyon szép című regény a szerzőtől. És még festő is van benne :).

Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
216 oldal
Cartaphilus Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: december 5.


Idén 200 éves sokunk kedvence a Büszkeség és balítélet, amit az Alinea Kiadó a jeles alkalomból új fordításban jelentet meg.
Nyugodtan lehet velem vitatkozni, de mi a manónak kellett újrafordíttatni (persze, Weisz Böbének is legyen munkája), amikor a Szenczi Miklósé zseniális???







Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Fordította: Weisz Böbe
368 oldal
Alinea Kiadó
2950 Ft
Várható megjelenés: december 5. 


Ugye, milyen gyönyörű ez a borító? Ha nem kaptam volna meg két éve már a Jézuskától a Cartaphilusos kiadást, akkor most felkerülne a kívánságlistámra, így csak a várólistámon került előrébb.
A facebookon olvastam nemrégiben a Helikon oldalán, hogy Márainak ez volt a kedvenc könyve.

Az ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is.
"Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud."

1927-ben Hugo Ball, a zürichi dadaizmus vezető egyénisége Hesse születésnapjára megjelentet egy kis életrajzot az íróbarátról, melyben így ír a Demianról: A Demiannal a költő áttör minden határt: áttör önmagához, lehatol egészen az ősi összefonódottságig. És ének ez a mű az anyaság hatalmáról; ének az emberi lény gyökereiről. Nyelvezete áttetszően tiszta, és mégis olyannyira halálosan félelmetes, hogy a Gertrud hangjához hasonlóan képes megszólaltatni a szenvedély, sőt még a vérfertőző, káini szenvedély minden vad, édes ízét is, miközben teljesen tiszta emberi gondolatokat és viharokat is fel tud ragyogtatni. Mert a kor is beleszüremlett ebbe a nyelvezetbe méghozzá milyen kor! Egy testvérgyilkos, lázadó, törvényellenes kor!

Hermann Hesse (1877-1962) Nobel-díjas német költő és prózaíró, a XX. század világirodalmának egyik legismertebb alakja, a Grimm-testvérek után világszerte a legolvasottabb német szerző. Műveit több mint ötven nyelvre lefordították, és mintegy százötven millió példányban adták ki. Több írását megfilmesítették, színpadi adaptációt készítettek belőlük, és halála óta a német nyelvterületen kívül, ahol már életében is híresnek számított, a világ különböző tájain és országaiban újra és újra felfedezik, és szinte kultikus tisztelet övezi. Műveiről neveztek el többek között beat-együttest és kávéházat. A Steppenwolf nevű amerikai zenekar Born to be wild számával Peter Fonda Easy rider című filmje révén vált világhírűvé. A Demian című regény az első világháború alatt íródott, és Hesse művészetében egy új alkotói korszak kezdetét - és talán egyik csúcspontját is - fémjelzi. A német irodalomban már a romantikában közkedvelt lélekábrázolás hagyományit folytatva, a freudi és jungi pszichoanalízis eredményeit is felhasználva rajzolja meg az először Emil Sinclair álnéven kiadott regény ennek a fiatalembernek lelki fejlődését, tusakodását önmagával és a világgal, míg végül lélekvezetői - Max Demian és Éva asszony - segítségével felnőtté válván az első világháború borzalmai közepette rátalál önmagára. Márai Sándor Első élmény. Demian címmel már 1923-ban közölt róla kritikát a Kassai Naplóban.


Hermann Hesse: Demian 
Emil Sinclair ifjúságának története
144 oldal
Helikon Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: december folyamán


Végül, de nem utolsósorban még egy kedvenc:

A Bársony és keserű mandula után ismét novellákkal lepi meg a rajongóit Joanne Harris.

Joanne Harris: Egész évben Karácsony
Ford.: Szűr-Szabó Katalin
348 oldal

Ulpius-ház
3499 Ft
Várható megjelenés: december 5./15.






2013. december 2., hétfő

Vers hétfőn

Babits Mihály: Ádventi köd


Tél van megint!
Reggel amint
fölébredek,
még betekint
az utcalámpa
sötét szobámba,
mert odakint
köd van megint.

Elbuvik a
nap-paripa
az ég dugottabb
aklaiba,
hova a csillag-
állatok bujnak
nappalira:
Kos, Bak, Bika...

Tán a ravasz
égi lovas
»sötéten tartja«,
míg egy kamasz
s vig turf-inas
a forró pálya
gyepét kitárja:
az uj tavasz.

S én mint kinek
nagy versenyek
tétén végső
reménye remeg,
szorongva kérdem,
mit rejtenek
e függönyök
s az istenek?

És lesz-e még
hogy fölfakad
a borulat,
s küld-e a nap
egy sugarat,
mint vért a seb,
vagy megfuladt
a köd alatt?

És lesz-e még
Lángja elég
hevitni, mint
valaha rég
e földi lét
fagyát s az ember
vak életét
valaha még?

Ágyon ülök
s nincs egy szemernyi
kedvem kikelni.
Talán örök
marad a köd
amely beföd
s kásásan ing a
tetők fölött.

Óh könnyű rímek,
friss zengzetek,
csengessetek!
Végem, ha vígaszt
nem lelhetek
tibennetek...



Vers: Babits Mihály összegyűjtött versei
    
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...