Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2013

Vers kedden, avagy 130 éve született Babits Mihály

Már hetekkel ezelőtt elővettem a Babits-kötetem, hogy verset keressek e jeles napra, és amikor ezt elolvastam, reméltem, hogy jól választok:


Babits Mihály: Alkonyi prológus

Itt van az alkony, jó takaró
a hegyek ormán lilul a hó
itt van az alkony, csittul a zaj:
elhallgat a fény és fölvillan a dal.

Villanj csodavillany, villanj csodanóta
ki fájsz a szívemben ki tudja mióta?
Mióta daloltam, amióta lettem:
mert fájni születtem, ki dalra születtem
s még messzire zenghetsz majd mostoha dal,
megéri, megéri, aki fiatal.

A nappal, a lárma űzött a magányba,
hol senkise hallott, a puszta homályba:
most itt van az alkony, most jer elő,
mint éji merénylő, titkos szerető:
mert kedves az alkony annak, aki lázad
és kedves az alkony annak, ki szeret:
elhagyni ilyenkor, kicsábul, a házat
s nem tűrni az égnél lentebb födelet.
Az ég is ilyenkor kitakarózik
és emberi szemnek kirakja a kincsét;
a lélek az égbe fölakarózik,
mozgatja a szárnyát és rázza bilincsét:
Dal, éji merénylő, titkos szerető,
dal, most…

Vers hétfőn

Damjan Damjanov: Köd Fordította: Weöres Sándor

Mint gyermek álma, száll le hirtelen,
fátyla alatt  eltűnik szétziláltan
a zöld erdő-kontúr ezüstösen.
Minden elsüllyed fehér horpadásban.
Lassan, győzőn a világra omol,
hatalmas nemlétté átváltoztatja.
És magamra maradok, mint bagoly,
vagy mint elhagyott hajlékba falazva.
Homályos aggály vakondként kotor
szemembe és szívembe észrevétlen:
az én halálom is valamikor,
eljő, mint ő. Hűvösen és sötéten.
Szememre kúszik félelmetesen,
a madarakat s fákat eltakarja.
Elmosódik, mint könnyben, életem,
valahová tűnik, bár nem akarva...
De a ború nem örök. Szerteszáll
s rálátni a szép parttalan világra.
És meg kell értenem, hogy a halál
nem olyan változékony, mint a pára.


Vers: Weöres Sándor: Egybegyűjtött műfordítások III. 
Költők Északtól-Délig
892 oldal
Helikon Kiadó, 2012
4990 Ft

Vers hétfőn

Heltai Jenő: Ősz
Nyomon kisér az éjszakában
Valami halk, sejtelmes ének.
A csöndességben az öreg fák
Egymásnak titkokat mesélnek.

Szelíden egymáshoz simulnak
A mesemondó, karcsú ágak
És mintha mindnek lelke volna,
Suttognak, sírnak, muzsikálnak.

Majd elhallgatnak. Bántja őket
Az őszi éjjel szörnyű csendje
S reszketve, félve összebújnak,
Mintha a lelkük dideregne.

A szél suhogva vág közéjük,
A sok levél sóhajtva rezdül -
A hervadás fehér tündére
Most megy az éjszakán keresztül.


Vers: Heltai Jenő versei
505 oldal
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970
(A papírborítón egy madárrajz van, de az enyémen sem volt már meg)

Hadley szemével

Amikor bő egy évvel ezelőtt megláttam ezt a regényt (csak a címét olvastam el és már kattintottam is tovább) az előrendelések között, csak legyintettem a címet olvasva, hogy: úgyis csak egy újabb romantikus regény, amiből nem kérek, köszönöm. Aztán ismét találkoztam a könyvvel, és kiderült, hogy nagyon is érdekel, és az első akció alkalmával be is szereztem. És egy évig várt a sorára...

     Hadley Richardson 28 éves, egy nem éppen rózsás gyerekkort és családi légkört tudhat a magáénak, így ennyi idősen már nem sok jót remél az élettől. Azonban, amikor egy barátnőjéhez utazik látogatóba, megismerkedik az akkor 20 éves Ernest Hemingwayjel, aki már megjárta az olasz frontot és leghőbb vágya, hogy író lehessen.

     A mindennapos találkozások alkalmával valami ösztönösen vonzza őket egymáshoz, de Hadley nem biztos magában. Tisztában van vele: ő nem az a fajta nő, aki után minden férfi megfordul az utcán, ráadásul jóval idősebb is. Végül mégis igent mond, és hamarosan Párizsban talá…

Vágy és selyem

Mostanában eszembe jutott, hogy elég régen olvastam olasz szerzőtől és ez nem mehet így tovább :). Éppen egy éve, hogy először került le a polcról a Selyem, és akkor egyetlen értelmes gondolat sem jutott róla eszembe, így elmaradt a bejegyzés róla. De annyira jó ez a könyvecske, hogy nem hiányozhat a blogból, így a hétvégén  újraolvastam.

   1861-ben járnunk egy francia városban, Lavilledieu-ban. Itt él a 32 éves Hervé Joncour gyönyörű feleségével, Hélène-nel. Hervé Joncour apja, a polgármester katonai pályára szánta, de egy napon megjelent a városban Baldabiou, aki kijelölte a fiatalember számára az utat:

Karon fogta Hervé Joncourt, és az apjához vitte:
- Tudja, mi ez? - és kérdezés nélkül az irodájába lépett. 
- A fiam.
- Nézze meg jobban.
A polgármester hátradőlt bőr karosszékében, és csurogni kezdett róla az izzadság. 
- Hervé fiam két nap múlva visszamegy Párizsba, ahol fényes karrier várja a hadseregünkben, ha Isten és Szent Ágnes is úgy akarja. 
- Pontosan. Csakhogy Isten máshol …

Vers hétfőn

Giosuè Carducci: Szent Márton napja San Martino Ford.: Majtényi Zoltán

Kopár dombok sorára
szemergő köd kering-szál,
lenn csapdos, bőg a misztrál,
s az ár fehérre forr,

de must erjed falunkban,
s kedvünk a sok sikátor
fanyar hordószagától
gyöngyöt vet, mint a bor.

Lobog a rőzse, serrceg
a pörgő nyárs; fütyölve
vadász áll a küszöbre,
és fölmereng, ahol

vörhenyes fellegek közt
egy fekete madárraj
mint tilos eszme szárnyal,
s az éjben bujdokol.


Robert Burns: Ha mennél hideg szélben Ford.: Weöres Sándor

Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!

Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!


Versek: Lator László (szerk.): Olasz költők antológiája
236 oldal
Sziget K…

Mustra (2013. november)

Ahogy közeledik a Karácsony, újabb és újabb könyvek árasztják el a boltokat. Nézzük, mire érdemes mostanság a pénzünket költeni vagy felírni a kívánságlistánkra! :)

Most komolyan: sírok! Imádom ezt a regényt és miért kellett új borítót tervezni hozzá? Miért nem volt jó a korábbi szürke, rajta a férfi sziluettjével? És miért éppen ilyen béna borítót kellett választani? Nem értem, az Európa miért rontja el mostanában nem egy könyv borítóját? Pedig náluk korábban sosem volt erre panasz.


Fagyos éjszaka. Dermedt csöndbe burkolódzik a szögesdróttal körülkerített, nagy kiterjedésű birtok. Egyetlen bejáratánál őrtorony magasodik, ahol egy tengelye körül forgó gépfegyver mellől egy milicista lány fürkészi a kihalt tájat, amelyet a kísértetiesen pásztáz egyre-egyre a fényszóró sugara.
Hol vagyunk? Koncentrációs táborban? Vagy csupán egy védett körzetben, ahol tudós férfiak a halálos kimenetelű agyvelőgyulladás ellenszerét kutatják? A regény valamikor a nyolcvanas években játszódik az Egyes…

Vers hétfőn

Ady Endre: Párisban járt az ősz
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.




Tóth Árpád: Őszi kérdés
Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe
És feldöbbenve:…

És Te, hol blogolsz?

A héten Ilweran mutatta meg, ők hol blogolnak. A kezdeményezés természetesen az interneten indult külföldön, majd jutott el hozzánk, de azok számomra is túlságosan sterilek, mondhatnám műviek voltak. Mintha valaki csak fel akarna vágni vele valamelyik lakberendezési magazinban, de mégsem látszik a képeken, hogy ott bizony élnek. Ahhoz az asztalhoz leül valaki a gondolataival, melyekből igyekszik egy kerek egészet összeállítani.

A saját asztalomról annyit kell tudni, hogy a kép a tegnapi takarítás után készült, és általában tényleg így szokott kinézni. 

Kábelrengetegem azért van, mert minden a bal oldali polcon lévő hosszabbítóba van bedugva, de hogy mégse legyen olyan ronda, a tavaly Beától karácsonyra kapott baglyokkal és levelekkel (egyébként iratkapcsok) dobtam fel. Már régen kinőttem a plüssállatkás korszakomból, de az eklektikus polcomon látható baglyot tavasszal nem tudtam otthagyni 100 Ft-ért a turkálóban.
Az asztalon mindig azok a könyvek kapnak helyet (most elég kicsi a rak…
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...