2013. szeptember 30., hétfő

Vers hétfőn

Ady Endre: Párisban járt az ősz


Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.




Tóth Árpád: Őszi kérdés


Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!

S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simult, s bús kezeidet nyalta?



Forrás: Ady Endre összes költeményei
            Tóth Árpád összes verse

Share:

2013. szeptember 29., vasárnap

Mustra (2013. október)

Éppen ideje egy újabb válogatásnak, mert most is számos kiszemeltre akadtam a könyvpiacon.

 Versből sosem elég, pláne, ha még illusztrációként festményeket is tűztek mellé, így egy igazi csemegére bukkantam, amire nem is kell sokat várni. Igen, drága, de a képeknek nyilván jogdíjuk is van...

A Liget korábbi antológiáinak (Verses öröknaptár, Vigyél át, révészem, Fénycsóva lobbant) mintájára - 240 magyar vers / 112 festmény / 134 kortárs jegyzet. A Testről feltámadástól feltámadásig követi a test formálódását, s közben megjeleníti a várandósságot és a születést, az arcot, kezet, szakállt és bokát, a test örömeit és fájdalmait, a szerelmes vágyat és az éhséget, a kielégülést és a halált.


Testet ölt
Verses-képes antológia a testről
Illusztráció: magyar festők művei
382 oldal
Liget Műhely Alapítvány
6000 Ft
Várható megjelenés: október 1.  


A Helikon folytatja az új köntösbe öltöztett Márai sorozatát. Nagyon cselesek, mert Az igazi korábban a Judit... és az utóhanggal egy kötetben jelent meg. 


 ,,Egy nő tudja az ilyesmit..." Lehet-e az érzelmeket az értelem segítségével megsemmisíteni, teszi fel a kérdést Márai e mélylélektani drámában. A válasz: nem, mert az érzéseket néha, szerencsés esetben meg lehet szelídíteni és el lehet sorvasztani, de az értelem soha nem győzheti le. Az 1941-es regény egy zátonyra futott házasság monológja; Márai előbb a feleség, aztán a férj szemszögéből avatja be olvasóit a bonyolult szerelmi háromszögbe; a kettősség és a párhuzamok látszólag kusza egyvelege bravúros pontossággal metszi át a viszonyokat és a viszonyulásokat. Márai nem igazságot szolgáltat (egyáltalán lehet?), csupán ott a nyitott-megválaszolt kérdés mindannyiuk feje fölött: mi is a mozgatórúgó? Van-e különbség abban, ahogy a férfi tekint a nőre, mint fordítva? Vagy vannak szerelmen felüli motivációk is? 

Márai Sándor: Az igazi
284 oldal
Helikon Kiadó
3490 Ft
Várható megjelenés: október 4. 


,,És minden nő életében kopogtatnak a férfiak." Ez a két írás folytatása és befejezése Az igazi című regénynek, mely a negyvenes évek elején jelent meg, írja jegyzetében Márai 1979-ben. Természetesen önálló mű (is), miközben annyiban kapcsolódik az említett regényhez, hogy abban Judit a ,,titokzatos" harmadik fél a házassági háromszögben. A jelen történet a cselédlányból nagyvilági hölggyé változó asszony története, aki vágyik a házasság biztonságára...persze minek árán? Az utóhangban pedig ott a feloldozás és a csattanó... Márai hátborzongató képet fest a szerelemről, a magányról. Egyáltalán arról a másik valóságról. Amiről hallgatni szoktak. 

Márai Sándor: Judit... és az utóhang
228 oldal
Helikon Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: október 4.


Még mindig Márai:

,,A semmiből üzenem: az életnek, akármilyen gyászos, zavaros és véges is, van értelme. Egyetlen értelme van: az emberi értelem." Az 1942-ben megjelent Ég és Föld Márai tudatosan befelé forduló, sztoikus időszakának termése. Marcus Aurelius tanácsát megfogadva ,,kulcsra zárja szívét", és csak az írásnak él. A kötet talán legélőbb része az öregedésről szól. A negyven és ötven év közti ember nem olyan csípős és türelmetlen többé, megóvni szeretne, megmenteni. A jelennek él, mert nincs más boldogság, csak a valóság megismerése, elviselése és megértése. Krúdy Gyuláról írja az önmagát is jellemző sorokat: Krúdy nem ,,avatott be" senkit a világ titkaiba. Fütyült az olvasóra, a világra. Ezzel a tiszta szándékkal ide lehet jutni végül, egy földszintes házba, Óbudára. Ez minden, amit elérhetünk. Ez a valóság. És ez Márai. Az aforizmagyűjtemény a Márai életbölcsességei sorozatban jelenik meg Kő Boldizsár illusztrációival. 

Márai Sándor: Ég és föld
196 oldal
Helikon Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: október 18.


Egy érdekesség az életrajzi regények kedvelőinek:


Charlie Chaplin vallomást ír legkisebb fiának, Christophernek. Úgy érzi, a halál már a sarkában van. 88 éves, és hat esztendeje minden Szenteste látogatást tesz nála az Öreg Hölgy, aki magával akarja vinni. De egyezséget kötöttek: ha a Csavargónak sikerül megnevettetnie a látogatót, kap egy év haladékot a következő karácsonyig. Eddig hat alkalommal úszta meg, de ezúttal úgy érzi, nincs elegendő ereje még egyszer eljárni a táncot a Kaszással. Ezért akarja fiának, akit már nem lesz alkalma felnevelni, elmondani, amit mindig eltitkolt az életrajzírók - és talán egy kicsit önmaga - elől... Sötét erdőkben bóklászó cigánykaravánokról, éhezésről és nyomorról, egy alkoholista apa és egy bomlott elméjű anya súlyos örökségéről, a cirkusz és varieté lenyűgöző, ámde kegyetlen világáról, Kalifornia első filmstúdióiról és az amerikai Közép-Nyugat álmos kisvárosainak mélyén szunnyadó gyűlöletről, üvegcsontú műlovarnőkről, csődbe ment impresszáriókról, és a nagy szerelem, a mozi születésének megdöbbentő titkáról mesél. Az élő ágyúgolyók, szomorú bohócok és a filmipar szerencselovagjai között csetlő-botló Csavargó a tragédia és a komédia határának borotvaélén táncol, de ez a tánc a vágy, az illúzió, a szépség és a boldogság tánca. Fabio Stassi szicíliai származású olasz író, 1962. május 2-án született Rómában, jelenleg Viterboban él és a római Sapienza Egyetem Keleti Tanulmányok Könyvtárában dolgozik, mint könyvtáros. 

Fabio Stassi: Charlie utolsó tánca
Fordította:  Bíró Júlia
332 oldal
Libri Kiadó
3490 Ft
Várható megjelenés: október 17.


Azért nincs már olyan messze a Karácsony, így kiadók is lassan, de biztosan készülnek erre az időszakra. Az Athenaeum már két éve kiadott egy novellaválogatást, amit most egy újabb kötettel folytat:

Andersen, Oscar Wilde és Dickens, Babits, Kosztolányi és Móricz. Ebben a kötetben tőlük, illetve a magyar- és a világirodalom egyéb mestereitől válogattunk megható karácsonyi történeteket. Tizenkét lélekemelő és szórakoztató mese az ünnepek ünnepéről, amikor a szeretet fényként ragyogja be otthonunkat, és mi is megállunk egy pillanatra, hogy gyermeki csodálattal nézhessünk egymásra. Egy szép és nemes karácsonyi ajándék a szeretet ünnepén mindenkinek, aki hisz a könyvek megváltó erejében.

Karácsony este
Újabb tíz megható történet a magyar és a világirodalom nagyjaitól 
200 oldal
Athenaeum Kiadó
1990 Ft
A Líránál már rendelhető, a Libri szerint október 15-én jelenik meg. 


Audrey Niffenegger ezúttal felnőtteknek írt mesét:

Szellemes, fanyar humorú, gótikus stílusú, gyönyörűen illusztrált könyv egy lányról, aki a holló és a postás szerelméből fogant, és akinek idővel szűkös lesz az emberi test, ezért szárnyakat szeretne. Felnőtteknek írt történet a kirekesztettségről, a szabadság utáni örök vágyról, a határtalan szerelemről és a szeretet erejéről, mindez a világszerte népszerű Az időutazó felesége írónőjétől. Igazi irodalmi és képzőművészeti csemege, féltve őrzött, életünket végigkísérő meséink polcán a helye.





Audrey Niffenegger: Varjúkisasszony
Fordította: Szabó T. Anna
80 oldal
Athenaeum Kiadó
4490 Ft
Várható megjelenés: október 21.


A végére hagytam azt a három könyvet, amit biztosan be fogok szerezni:

Folytatódik az Így szerettek ők, és az új kötetnek is gyönyörű a borítója. Ezúttal nemcsak íróink, költőink magánéletébe pillanthatunk be, hanem pl. a Jászai Mariéba is.

Tudott arról, hogy:
  • Karinthy Frigyes fegyverrel a kezében szöktette meg férjétől első feleségét, Judik Etelt, miután párbajozott is miatta?
  • Jókai Mórt elmebetegnek akarták nyilvánítani rokonai, hogy ne vehesse el a nála 54 évvel fiatalabb Grósz Bellát?
  • Szabó Lőrinc azt tervezte, hogy hármasban fognak élni feleségével, és annak legjobb barátnőjével, Korzáti Erzsébettel, aki hosszú évekig a költő szeretője volt?
  • Kazinczy Ferenc csak éjszakánként beszélt magyarul feleségével, Török Sophieval, nappal pedig németül magázódtak?
  • Molnár Ferenc ollóval kivágta nadrágja térdeit, hogy bebizonyítsa: felesége, Vészi Margit nem gondoskodik róla?
  • Füst Milán hatvan éven át tartott fenn szerelmi kapcsolatot Jaulusz Erzsébettel, de csak néhány napig éltek együtt?
  • Örkény István le akarta lőni első feleségét és annak szeretőjét, akik a brit hírszerzés ügynökei voltak?
  • Rejtő Jenő két alkalommal is a gépírónőjét vette feleségül, akiknek estélyi ruhában kellett gépelniük?
  • Bródy Sándor szíven lőtte magát, miután szeretője, Erdős Renée elhagyta?
  • Ady Endre és Dénes Zsófia esküvője már ki volt tűzve, amikor is a menyasszony édesanyja megakadályozta a házasságot?
  • Jászai Mari elhagyta a halálos beteg Reviczky Gyulát egy 18 éves fiatalember kedvéért, akit ő nevezett el Szomory Dezsőnek?
  • Móricz Zsigmond egy garniszállóra vitte az utcán megismert fiatal Litkei Erzsébetet, az Árvácska modelljét, aki ezután élete utolsó társa lett?  
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Újabb magyar irodalmi szerelmeskönyv
164 oldal
Corvina Kiadó
4500 Ft
Várható megjelenés: október 25.

Nabokov-rajongóként nagyon örülök, hogy ez Európa sok év után ismét kiadja a Baljós kanyart:

A "Baljós kanyar" drámai erejű vízió a huszadik század emberéről, akit egy izmosodó zsarnoki állam fenyeget - olyan állam, mely az Egyenlőség és Közösség jól ismert jelszavainak leple alatt elpusztítja nemcsak a szabad gondolatot, hanem az igaz és mély emberi érzelmeket is. Adam Krug, a filozófus azon kevesek egyike, akik még őrzik szellemi függetlenségüket, s ezért akarja megtörni, hatalma alá gyűrni őt egykori iskolatársa, Paduk, az Átlagemberek Pártjának vezetője: az új szörnyállam vezetője. A nyitó jelenettől kezdve, mely egy kórházban játszódik, ahol a filozófus felesége meghal, az utolsó lapokig, melyeken a szerző, mint Prospero A vihar végén, visszaveszi az uralmat a képzelete által teremtett lények fölött, iszonyatos, egyre növekvő intenzitású dráma zajlik, melynek színe egy álom hátborzongató, villódzó ragyogása. A "Baljós kanyar", Nabokov 1946-ban alkotott regénye páratlanul finom művészi eszközökkel megformált antiutópia, mely izzó gúnnyal parodizálja a fasizmust és a kommunizmust, a század minden kannibál eszméjét, a múlt, a jelen és a jövő valamennyi, önmagát mindenhatónak képzelő diktátorát. A gyilkos gúny mögött a regény ritmusát egy szerető, gyászoló, megözvegyült, aggódó szív dobogása és egy zseniális elme lüktetése adja... 

Vladimir Nabokov: Baljós kanyar
Fordította: M. Nagy Miklós
300 oldal
Európa Kiadó
3200 Ft
Várható megjelenés: október 7.

Még mindig Európa: végre nálunk is megjelenik Sarmago második regénye, aminek  - szerintem - az eddigiekhez képest szokatlan a borítója.

Minden lélekben, ahogy minden házban is, a homlokzat mögött egy belső világ rejtőzik..." Ugyanígy van ez Saramago regényének hőseivel, akik nem tudnak kitörni kisszerű életükből, még bűneik is elhamvadnak, mielőtt beteljesülnének... Mindannyian ugyanabban a házban laknak: a leszbikus kapcsolatot kereső varrólány, akit gyönyör, fájdalom és szégyenteljes titok köt össze testvérével, a sivár házasságának fogságában vergődő, éjjelente olcsó kalandokat hajkurászó szedő, a luxusprostituált, aki végül büszkén kilép megalázó kapcsolatából, és eltűnik az éjszakában... És ott van a suszter, aki még mindig reménykedik egy jobb világban, s a nála lakó fiatalemberrel próbálja elfogadtatni a saját igazát. Abel - akiben az író talán saját magát írta meg - nyughatatlan lélek, nem tudja, mit akar, nem látja, merre visz az útja, és a suszterrel való beszélgetéseiben próbálja meglelni a rejtett lényeget, ami valóságos értelmet adhat a létezésének. "Elmenni sem kívánkozott... tudta, hogy mit találna az utcákon: ...az élet önző lendületét, a mohóságot, a félelmet, a sóvár vágyat, az utcán bolyongó nők hívogató szavát, a reménykedést, az éhséget, a luxust - és az éjszakát, amely lehántja mindenkiről az álarcot, hogy megmutassa az ember igazi arcát." Saramago második regényét könyvkiadója, melynek elküldte, válaszra sem méltatta, s ez a csalódás annyira kedvét szegte, hogy egy időre felhagyott az írással. Most, évtizedekkel később, az író halála után világszerte megjelenik ez a korai alkotása is, amelyben Saramago értő olvasói már felfedezhetik a későbbi Nobel-díjas regényíróra jellemző társadalmi érzékenységet, a filozofálásra való hajlamot és az erős erotikus töltést.

José Saramago: Tetőablak
Fordította: Pál Ferenc
372 oldal
Európa Kiadó
3200 Ft
Várható megjelenés: október 7.
Share:

2013. szeptember 25., szerda

Ezt itt a reklám, de főleg a vers helye

Amikor a múltkor megosztottam a - szerintem a tévében sehol sem vetített - Lipton reklámot, valaki írta, hogy az Omniásat nem látta, ezért most megkerestem a videót is (természetesen minden nő kisminkelve alszik) és a verset is:


Szabó Lőrinc: Versek a havasról II. (Ébredés)


Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok…és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet…Ő
épp fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!… – sikoltotta s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.


Igen, néhány hete azt írtam, hogy leginkább semmit sem reklámozok a blogban, de ilyenkor még szép, hogy kivételt teszek :).

A verset itt találtam.
Share:

2013. szeptember 23., hétfő

Vers hétfőn

Arthur Rimbaud: Ma bohème
Ford.: Radnóti Miklós


Mentem, két öklöm ronggyá rohadt zsebemben.
A köpeny vállamon már eszmévé szakadt.
Szolgáltalak Múzsám, menvén az ég alatt,
s nem álmodott még hejh! szerelmet senki szebben!

Féltett nadrágomon nagy lyuk ékeskedett.
Kicsiny Hüvelyk Matyi, rímet pergetve léptem
s mélán. Szállásra a Nagy Medve várt az égen.
Csillaghad döngicsélt lágyan fejem felett.

Hallgattam züm-zümük s egy árok volt az ágyam
szeptember estjein s a homlokomra lágyan,
mint frissitő ital, estharmat csöppje hullt;

rímeltem s míg a fák között vad árny hajolt át,
térdemre dőltem és sebzett cipőm zsinórját
pengettem egyre csak, mint lanton méla húrt!



Paul Verlaine: Holdfény
Ford.: Szabó Lőrinc


Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomoru lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,

a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.



Versek:  
Share:

2013. szeptember 18., szerda

Szerb Antal kapcsos albuma


   Amikor tavaly "hivatalosan is megszületett" a Vers hétfőn, rájöttem, hogy az itthoni készlet bizony kevés ahhoz, hogy minden héten legalább egy-egy vers bekerüljön a rovatba. Igen, van internet is a világon, de vannak pillanatok, amikor messziről elkerülöm a laptopomat és egyébként is szívesebben keresgélek egy-egy verseskötetben. Ekkoriban fedeztem fel Szerb Antal Száz versét, és gyorsan be is szereztem, nehogy lemaradjak róla. A Rendszeres Olvasók azóta egyszer-kétszer találkoztak a kötet borítójával egy-egy hétfőn, de be kell vallanom, hogy csak nemrég vettem elő úgy a polcról, hogy akkor most szépen el is olvasom. Pedig nagyon szeretek verset olvasni és egy-egy hosszú nap után, sokkal jobban esik kézbe venni egy verses kötetet, mint regényt.

    Szerb Antal az előszóban elmeséli, hogy annak idején a fiatal lányok jeles alkalmakra kapcsos albumot kaptak, amiben a nekik tetsző verseket gyűjtögethették. Ezen a hagyományon nyugszik az antológia megszületése. Szerb Antal tíz témában gyűjtötte össze a világirodalomból azokat a verseket, amelyek sokat jelentenek a számára. És ahogy elkezdtem olvasni a kötetet, csak ámulni és bámulni tudtam az ízlésén. Mert ezek a versek még mai is sokat jelenthetnek egy-egy Olvasó számára. Hiszen a tíz témába csupa olyan került, ami a mindennapok része: emberek, állatok, sorsok vagy éppen érzések.

    Találkozhatunk ismerős és ismeretlen költők verseivel eredeti nyelven és a legkiválóbb magyar fordításukkal, ami nyelvtanulás szempontjából sem utolsó szempont.
 Nem is tudnék és nem is szeretnék egyet sem kiemelni sem a versek, sem a költők közül, mert mindannyiuk megér egy misét. Annyit azért elárulok, hogy sikerült újabb alapanyagot találni az elkövetkező hétfőkre és nem egy költő került fel a listámra, akiknek utánanézek majd.

   Ahogyan pedig az utószóban elhangzik, ennek az antológiának nem a könyvespolcon, hanem az éjjeliszekrényen a helye, hogy bármikor vigasztalást, örömöt vagy csak néhány nyugodt percet nyújtson az Olvasónak.

  A kötet végén Szerb Antal jegyzete segít eligazodni a költők között. A kedvencem a Goethéről írt ismertető lett.

   Zárszóként pedig álljon itt Szerb Antal néhány sora a kötet előszavából. Ki tudja, talán néhányan kedvet kapnak egy kapcsos album összeállításához. A Vers hétfőn is ilyen, csak már nem kapcsos albumban, hanem a blogban gyűjtöm a verseket. De talán egyszer papírformában is összegyűjtöm őket, hogy akkor is velem lehessenek, amikor nincs bekapcsolva a gépem.

   Kedves olvasó, légy régimódi, szerezd be a kapcsos albumot, és írd bele a legszebb verseket, amelyekkel utadon találkozol; hidd el, nem kárba veszett idő, amit ezzel töltesz. Írd tele a kapcsos albumot, és tedd el vagy vidd magaddal. Ki tudja, mit tudsz megmenteni ezekben a szörnyű időkben, és ki tudja, mit tudsz megmenteni az ifjúságodból, amely nem kevésbé rohamos tempóban szokott elnyargalni, mint  a rohanó idők. De ha kedves verseid veled lesznek, nem maradsz üres kézzel üres ég alatt. Ha a versek megmaradnak, talán a lényeg marad meg. 


A kötetben szereplő versek közül az alábbiak találhatóak meg a blogban is: 
Percy Bysshe Shelley: Dal
Rainer Maria Rilke: Őszi nap
William Wordworth: Táncoló tűzliliomok
Paul Verlaine: Álma
Thomas Gray: egy elkényeztetett cicáról, mely az aranyhalas medencébe fúlt...  
Charles Beaudelaire: Bűvös, szép őszi ég vagy...  
John Keats: Stancák


Szerb Antal (Összeáll.): Száz vers
Görög, latin, angol, francia, német, olasz válogatott költemények eredeti szövege és magyar fordítása
431 oldal
Magvető Kiadó, 2007
2890 Ft
Share:

2013. szeptember 16., hétfő

Vers hétfőn

Tóth Árpád: Szeptemberi szonett


Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.

Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok,
Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek;
S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed
Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.

Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva
Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja,
Köszöntelek e szirtről, leghívebb dervised.

Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel,
S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan: most eredj el,
S átkos, dús ajándékul az őszi bút vigyed.



Babits Mihály: Ősz, Kripta, Ciprus, Szüret, Tánc, Kobold


A szürke ég ma roppant kriptabolt
s a remény zöldje: síron cipruság -
ki vagy, te titkos, suttogó kobold,
kinek a lába tört vállamra hág?
ki vagy te láthatatlan uj kobold,
kinek a lába vállamon tipor?
a gondok lába gyakran ott tiport,
de te könnyü vagy, mint a könnyü bor.

»Bár életed - így suttogsz ó kobold -
rossz álom s benne láz az ifjuság
s a szürke ég egy roppant kriptabolt
s a remény zöldje: síron cipruság;
s mint álmos ólom ez a kriptabolt,
oly ólmos álom élted és a kor:
felejtve mindent - semmi! - idd a bort
a lelki bort, amely számodra forr.«

»Van szüret minden őszben! Idd a bort,
sajtold a szőlő véradó husát
és táncos lábbal könnyedén tipord,
mert minden lázban van még ifjuság.
Szüretre hívlak! fogd fel a csuport,
fogd fel a mustot, mely a kádba forr!«
Igy súgsz és táncolsz bennem ó kobold,
oly könnyü lábbal, mint a könnyü bor.


Forrás: Tóth Árpád összes verse
            Babits Mihály összegyűjtött versei
Share:

2013. szeptember 13., péntek

A tanítónő


        Anne Shirley immár tizenhat és féléves, elvégezte a főiskolát és néhány nap múlva ő lesz a tanítónő Avonlea-ben abban az iskolában, ahol nemrég még ő is a padot koptatta. Közben egy mogorva és furcsa szokásokkal megáldott úr, Mr. Harrison költözött a szomszédos birtokra Rozsda nevű nem éppen mindennapi papagájával.

     Néhány nap, és megkezdődik a tanítás, de ez alatt a pár nap alatt Anne és Diana ismét találkozik, és előbbi ismételten kalamajkába keveredik.

    Anne tehát visszatért Marillához a Zöldmanzárdos házba, ahol Mrs. Rachel Lynde is rendszeresen látogatóba érkezik, és vannak napok, amikor hősnőnk is inkább elkerüli ezt a drága asszonyt:

Mrs. Lynde holnapra szóló jó tanácsaitól sem ment meg az ég, gondolta magában Anne, és egy kis fintort vágott, de azt hiszem, ezúttal kifogok rajta, és nem megyek be. Olyan a tanácsa, mint az erős paprika: kis mennyiségben étek, nagyban méreg, főleg, ahogy ő adagolja... Nos, inkább átszaladok egy kicsit Mr. Harrisonhoz beszélgetni.


   A szép reményekkel és nagy tervekkel felfegyverzett Anne már az első napon szembesül azzal, hogy nem is olyan egyszerű egy csapat gyereket okítani. Emellett régi iskolatársaival megalakítják a Faluszépítők Társaságát, ami - mint bármelyik faluban a világ bármely pontján - megosztja Avonlea lakóit. 

   Ha pedig még nem lett volna elég a változásokból és kihívásokból, a Zöldmanzárdos ház hatéves ikrekkel bővül, akiknek nevelése nem csupa móka és kacagás.


   Még szerencse, hogy Anne a régi barátnőnek, Dianának bármikor kiöntheti a szívét és később egy igazi rokonlélekre is bukkan...(Rokon lélekre találni pedig tapasztalatból mondom, mindig öröm ;).)

    Mivel egy olyan pillanatban kezdtem el olvasni a könyvet, amikor azt éreztem, ide Anne Shirley kell, nem is gondoltam arra, hogy ez bizony egy folytatás, és a folytatások nem mindig sikerülnek olyan jól, mint az első kötetek. Nem kell ettől tartanunk, mert Anne bár már az iskolapad másik oldalán áll, belül ugyanaz az álmodozó, jóakaratú, sokszor bajba keveredő, mégis szeretni való lány maradt, akit korábban megismertünk. Csak ez a lány már komolyabb dolgokkal tölti a napokat, és igyekszik megfelelni a saját maga elé tűzött kihívásoknak, nem beszélve azokról, amiket a tanítványai, azok szülei és az ikrek, leginkább a mindenre kíváncsi, rosszcsont Davy állít elé:

 - Csak egy vigasztal - mondta elégedetten -, hogy a mennyországban teleehetem magam lekvárral. 
   Anne szája sarka veszélyesen megrándult:
   - Elképzelhető... ha szükségünk lesz rá. De miből gondolod, hogy ott sok lekvár lesz?
   - Hogyhogy miből? Hát benne van a katekizmusban!
   - Ugyan már, Davy, semmi ilyesmi nincs benne!
   - De ha mondom, hogy van - erősködött Davy. -  Múlt vasárnap Marilla tanított nekem egy kérdést: "Miért szeressük Istent?", és a válasz az volt: "Mert az Úr megőriz, és megvált bennünket." A megőrzés az egy szent szó arra, hogy lekvárt tesz el.
   - Muszáj egy kortyot innom - mondta Anne sietve.
   Amikor visszajött, nem kevés idejébe és fáradozásába telt, amíg megértette Davyvel, hogy a katekizmusban az a szó egészen mást jelent.
   - Sejtettem, hogy túl szép, hogy igaz legyen sóhajtott fel végül Davy csalódottan. - Különben sem igen értettem, honnan van ideje a befőzéshez, amikor az ének szerint az egész egyetlen ünnepnap. 


    Míg Davy ilyen és hasonló kérdésekkel árasztja el Annet, garantáltan mosolyt csal minden Olvasó arcára. Hiszen ki ne szeretne egy ilyen gyereket, akit minden érdekel, akinek mindenhez van hozzáfűznivalója? Ugye, hogy kicsit Anne-re emlékeztet?

 Aki pedig ilyet mond (már Anne-ről van szó):

- Gumicsizmában nem lehet erdei nimfa az ember.
azt nem lehet nem szeretni.

   Anne kalandjai tehát ott folytatódnak, ahol elköszöntünk tőle. Csakhogy a cserfes kislányból komoly tanítónő lett, akit még mindig zavar egy-egy előbukkanó szeplő az orrán és a hajszíne, de legfőbb célja, hogy egyszerűen szeretné megszépíteni az emberek életét és a helyes irányba terelni a nebulókat. És ki szeretne ilyen tanító nénit magának, ha csak néhány órára is, amíg ezt a kötetet elolvassa? Természetesen nem feledkezhetem meg a többiekről sem, akik között régi ismerősökre találkozunk, de lesznek újak is. Bennük sem fogunk csalódni.


Lucy Maud Montgomery: Anne az élet iskolájában
Anne sorozat 2. 
Eredeti cím: Anne of Avonlea
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
292 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2008
2299 Ft
Share:

2013. szeptember 11., szerda

Vers teával és Kulka Jánossal

Egy hozzám hasonló versimádó mindenre vevő, aminek köze van a versekhez. Ezzel nem mondtam újat senkinek. Amikor 2011 decemberében az Omnia is egy-egy verset kapcsolt a reklámjához, alig vártam a reklámblokkot, hogy hátha ez is lesz. Aztán eltűnt. Sajnos.
És most a Lipton kapcsolta össze a lírát és a teát, ráadásul nem is akárhogyan. Amikor ma délután felfedeztem winrudi blogjában a hírt, rögtön megnéztem és eldöntöttem, hogy utánozó majom ide, utánozó majom oda, de ezt nekem is meg kell osztanom. Szánjon rá Mindenki néhány percet, mert ez egyszerűen gyönyörű. Napokig be sem kapcsolom a tévét, de mostantól, amikor a távirányító után nyúlok, ismét várni fogom a reklámokat, hátha...
Bocsánat, Kedves Látogató, de a blogger elnyelte a hozzászólásokat, így újat sem lehet írni a bejegyzéshez. A Youtube-ról pedig sajnos a videókat is eltávolították.





Készült egy kisfilm Schell Judittal is:

Share:

Ecce homo


Egy átlagos napon autók várakoznak a lámpánál, míg emberek jönnek-mennek a zebrán. Aztán egyszer csak az egyik autóban ülő férfi megvakul. Kiáltozni kezd, senki sem érti, mi történhetett vele, de egy férfi felajánlja, hogy segít neki hazajutni. A segítőkész illető felkíséri a vakot a lakásába, elköszön tőle, majd meglép a szerencsétlen férfi autójával. De öröme nem tart sokáig, hamarosan ő is elveszíti a látását.

   A vak férfi csendesen ül a lakásában, várja haza a feleségét. A nő megérkezik, és ő sem érti, mitől vakulhatott meg a férje. Úgy döntenek, felkeresnek egy szemészt, majd szembesülnek az autólopással, így taxival indulnak el. A rendelőben egy kancsal kisfiú, egy fekete szemüveget viselő lány és egy félszemű öregember társaságában várakoznak.

      Az orvos sem találkozott még ilyen esettel, ezért este otthon a könyveibe temetkezve próbál megoldást találni rá. Egyszer csak észreveszi: már ő sem lát. Reggel a minisztériumtól kér segítséget, de ott nem akarnak foglalkozni a problémával, egyáltalán komolyan sem veszik.

   Hamarosan egy szempillantásnyi idő alatt egyre többen vakulnak meg, így az ország vezetőinek is lépniük kell: a vakokat egy elhagyatott elmegyógyintézetbe vezénylik, ahol szigorú szabályok között kell tölteniük napjaikat. Az orvost elkíséri a felesége is, és ismét találkozik korábbi pácienseivel.

   A minisztérium közben felfedezi, hogy azok vakulnak meg, akik egy-egy vakkal valamilyen formában kapcsolatba kerültek, így a feltételezett személyeket is ugyanabba az intézetbe szállítják. Az elmegyógyintézet két szárnyában vakok és látók várnak. Nemcsak a látásuk visszanyerését vagy éppen elvesztését, hanem  nap, mint nap az élelmiszerellátmányt. És egy ilyen mindentől elzárt helyen egyszer csak elszabadul a pokol.



    A szereplőknek most sincs nevük, egyszerűen csak az orvos, az orvos felesége, a sötét szemüveges lány, akiről olvasunk, mégis ez hozza közelebb hozzánk őket. Nem kellenek ahhoz nevek, hogy átérezzük, ami velük történik, vagy elgondolkodjunk azon, ugyanabban a helyzetben mi mit tennénk?

Miért vakultunk meg, Nem tudom, egy nap talán megtudjuk az okát, Elmondjam mire gondolok, Mondd, Arra gondolok, hogy nem is vakultunk meg, hogy vakok vagyunk, Vakok, akik látnak, Vakok, akik látnak, és mégsem látnak.

   Ezt a kérdést teszik fel maguknak, ami valljuk be, nemcsak őket, de minket, olvasókat is elgondolkodtat.
Egy ideje ez volt az első regény, amit nem bírtam letenni. Egyszerre voltam kíváncsi, mi fog történni és egyszerre szörnyülködtem és kavart fel. Vajon mi mit tennénk ebben a helyzetben? És valóban ennyi gonoszság lakozik az emberekben? Azt kell, hogy mondjam: igen. Mindig is voltak, vannak és lesznek emberek, akik képesek lesznek mindazt megtenni, amit szándékosan nem írok le, hogy ne lőjem le senki előtt a "poént".

    Saramago egyszerűen szembesít bennünket azzal, milyen mélyre süllyedhet az ember, hogy ilyen helyzetben is akadnak, akik előnyt kovácsolnak a hátrányból, és az emberi mohóság, kapzsiság és gonoszság nem ismer határokat. Pláne, ha a létezéséről van szó. Egyike azon könyveknek, amit jó lenne, ha egyszer mindenki a kezébe venne. Ki tudja, talán utána másként tekintene a többiekre és kinyílna a szeme. Látna, nem csak nézne.


   A regényből 2008-ban film is készült.


José Saramago: Vakság
Eredeti cím:  Ensaio sobre a Cegueira
Fordította: Pál Ferenc
386 oldal
Európa Kiadó, 2011
3000 Ft
Share:

2013. szeptember 9., hétfő

Értesítés

           Értesítem Kedves Olvasóimat, hogy szeptember 22-én végleg törlésre kerül a Molyos profilom, mivel 14 napos határidőt ad a rendszer, ha valaki meggondolja magát. Mivel én nem fogok belépni a megadott 14 napon belül, ezúton kérek Mindenkit, aki eddig ott írt hozzászólást a bejegyzésekhez, hogy mostantól a blogban szíveskedjen ezt megtenni, amennyiben szeretné ternészetesen. Tudtommal a hozzászólás írása mindenki előtt nyitott, kizárólag egy kódot kell bepötyögni, mielőtt valaki elküldi, ill. legyen szíves, írjon egy (bece)nevet, hogy a válaszban meg tudjam szólítani :).
   A blog követésének pedig több módja is van, ha valaki szétnéz a bal oldali oszlopban. Tehát, nem marad le semmiről, ha úgy gondolja :).

    Nem térnék ki az elmúlt napok történéseire, de maradjunk annyiban, hogy már régóta érlelődött bennem a törlés gomb megnyomásának gondolata, és ehhez nincs köze ahhoz, ami a többiekkel történt. Tényleg.

     Rájöttem, hogy nagyon jó itt nekem a saját kis szemétdombomon, mert ott kapirgálok, ahol akarok, azt reklámozom, amit akarok (leginkább semmit) és véletlenül sem koppint senki sem az orromra miatta vagy egyéb miatt.

   Azzal a kezdetek óta tisztában vagyok, hogy a látogatottságom sosem fogja az egeket ostromolni, de kit érdekel, ha egy-két olyan hozzászólás érkezik, amiben valaki leírja, hogy tetszett neki az adott hétfői vers vagy egy könyves iromány és elolvassa az ominózus könyvet, vagy csak örül, hogy nekem is tetszett.




   Más: bár a mai nap a verseké, de ha már így adódott, lassan, de biztosan születőben vannak az új könyves irományok is, szerdára már be is időzítettem egyet :).
    Mostanában versfüggő lettem (igen, még jobban, mint eddig), úgyhogy hamarosan verseskötetről is írok majd megint.
Share:

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Őszi nap
Fordította: Komlós Aladár

Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár.
A napórákra árnyékod bocsássad
s a szeleket ereszd a földre már.

Parancsold: a gyümölcsök érjenek be,
adj még két délies napot nekik,
add, hogy beteljesedjék mindenik
s a mézet gyűjtsd a dús szőlőszemekbe.

Kinek most sincs még háza, sose lesz,
s ki most maga van, már marad magára
éjszaka olvas, folyton levelez
s a ligetben bolyg, valakit keres,
mikor a lombok őszi tánca járja.



John Keats: Az őszhöz
Fordította: Tóth Árpád

Halk párák s édes ízek évszaka
Jössz s hű híved, a sárga nap örül
És összefogtok s dús fürtök soka
Csügg a szőlőn a nádtetők körül,
Vén alma-ágat áldott súly töret
S zamat tölt minden őszi magvakat,
Dinnye dagad, feszül édes bele
A mogyoróknak s száz bimbó fakad:
Késő virág, minőt a méh szeret,
S már azt hiszi: örök méz-szüret,
Bár nyári sejtje csordultig tele.

Ki nem látott még téged? Kiszököm
S megleslek gyakran csűrök közelén,
Ülsz gondatlan a téres küszöbön
S hajad lágyan leng a cséplés szelén,
Vagy épp aratsz s halk mákillat hatol
Hozzád s elaltat és nem éri már
Sarlód a szomszéd, reszkető kalászt,
Vagy főd, mint fáradt béresé, hajol
Patak tükrére s friss italra vár,
Vagy bor-prés mellett les lassú, sóvár
Szemed, hogy végső cseppig hullni lásd.

Hol a tavasz nótái? mind halott?
Mi gondod rá! van néked is zenéd:
Míg esti felleg sző be halk napot
S a tarlón rózsák színét szűri szét,
A parti fűzfák közt busongva dong
A szúnyograj, mely száll meg szétomol,
Mert kapja-ejti kényén könnyű lég,
Kövér nyáj béget s visszazeng a lomb,
Tücsök cirpel, veres begy is dalol:
Vékonyka fütty a szérűskert alól
S gyűlő fecskék zajától zúg az ég.


Forrás: Rilke verse 

            Keats verse
      
Share:

2013. szeptember 8., vasárnap

Mustra (2013. szeptember)

          A szeptember beköszöntével a kiadók is újra elárasztanak bennünket jobbnál jobb könyvekkel. Nézzük, miket is érdemes szemügyre venni - szerintem - a boltokban! :)

Érdekesek ezek a kiadók, mivel Philippa Gregory regényei először a Palatinusnál jelentek meg, aztán átvette a Cartaphilus és most a Librinél jelenik meg a következő. Nem is ez a legfontosabb, a lényeg, hogy ismét visszatérhetünk a Rózsák háborújába az írónővel.
Remélhetőleg bedobják majd egy 1+1 vagy 2+1 akcióba...



Philippa Gregory: A folyók asszonya
Fordította: Todero Anna
400 oldal
Libri Kiadó
3990 Ft
Várható megjelenés: szeptember 9.


Nem is merek belegondolni, mióta várakozik a polcomon a regény Diákkönyvtáras kiadása, úgyhogy hagyjuk is.
Mindenesetre az Európa ismét megjelenteti az új Merle sorozatában a regényt.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a Malevil új kiadása sem tetszik és örülök, hogy még az előző, keményfedeles kiadás van meg, mert ennyi pénzt elkérni egy puhatáblás könyvért finoman szólva is rablás. Bár ez a borító nem rossz, a Malevilhez képest nagyon jó.

Robert Merle: Mesterségem a halál
Fordította: Gera György
412 oldal
Európa Kiadó
3200 Ft
Várható megjelenés: szeptember 17.


A következő könyv borítóján megláttam, hogy Mario Vargas Llosa ajánlja, így hát nem lehet rossz. Bár kicsit A kelta álmát juttatja eszembe...
A komolyabb témát kedvelők figyelmét hívnám fel rá:

A spanyol polgárháború utolsó napjaiban történt, hogy egy köztársasági katona megmentette az ellenség fő ideológusának életét. A különös történet egészen véletlenül jutott a fiatal író, Javier Cercas fülébe, s aztán sokáig nem hagyta nyugodni. Mi is történhetett igazából? El tudjuk-e képzelni azt a pillanatot?

A köztársasági csapatok helyzete már reménytelen, vonulnak vissza a francia határ felé, amikor valaki úgy dönt, végezzék ki a francóista foglyok egy csoportját. Köztük van Rafael Sánchez Mazas író, a Falange alapítója és ideológusa. Mazasnak azonban sikerül megszöknie, elrohan az erdőbe, s amikor egy köztársasági katona megtalálja, csak ránéz, majd visszafordul, Itt nincs senki!, - mondja a társainak.

Cercas úgy érezte, Mazas életéből s főként ebből a sztoriból, a rejtélyből - vajon miért döntött úgy az a katona, hogy megkíméli a fő falangista életét - jó dokumentumregényt lehet írni. Meg is írja, de úgy érzi, valami még hiányzik S akkor találkozik Roberto Bolaóval, a Spanyolországban élő híres chilei íróval, aki elmesél neki egy másik történetet, amely aztán teljesen megváltoztatja a tervezett regényt sőt magának a szerzőnek az életét is. Mert lehet, hogy Bolao történetének hőse ugyanaz a katona s talán még él, még lehet beszélni vele.

Cercas könyve az elmúlt évtized legnagyobb spanyol könyvsikere, nagyszerű film is készült belőle David Trueba rendezésében. George Steiner szerint olyan könyv, amely biztosan klasszikussá válik.
Javier Cercas 1962-ben született Ibahernandóban. Több kötete megjelent már (esszék, cikkek, regények), amikor 2001-ben a Szalamiszi katonák-kal óriási sikert aratott, számos díjat nyert el hazájában, és világszerte az egyik legolvasottabb kortárs spanyol szerző lett. Hasonlóan sikeres 2009-ben megjelent Anatomía de un instante (Egy pillanat anatómiája) című könyve, melyben az 1981-es spanyolországi puccskísérletet dolgozta fel; valamint legújabb regénye, a Las leyes de la frontera (A határ törvényei), amelyben egy kamaszokból álló bűnbanda történetét meséli el. 



Javier Cercas: Szalamiszi katonák
Fordította: Körösi Ivett
224 oldal
Európa Kiadó
2900 Ft
Várható megjelenés: szeptember 9.  



A Helikon ismét megörvendezteti a rajongókat egy beszerezhetetlen Baricco új kiadásával. Most örülök, hogy tavasszal találtam egyet az előző kiadásból a boltban, amit félre is tettek nekem és egy Könyvheti akciónak köszönhetően a mostani árnál kb.: egy ezressel olcsóbban beszereztem. Igen, már csak el kellene olvasni. 

Aki látta Az óceánjáró zongorista legendáját, azért, aki még nem, azért olvassa el. Én is sorra kerítem. 


Alessandro Baricco: Novecento 
Fordította: Gács Éva
72 oldal
Helikon Kiadó
2490 Ft
Már megjelent




Ha művészettel, és azon belül is festésszettel kapcsolatos újdonságra bukkanok, az nem maradhat ki a válogatásból. 
Antonello Negri most megjelent könyve is ilyen: 

A tizenegy tanulmányt egybefogó kötet a modern művészet alkotóinak a világába vezeti be az olvasót. Bemutatja a művészeknek a XIX. századtól megváltozott társadalmi helyzetét, akadémiai és magániskolai képzését, megmutatkozási formáit a múzeumokban, kiállítótermekben, világkiállításokon, folyóiratokban, valamint szerveződéseit és társulásait, a nőművészek érvényesulésének kezdeti nehézségeit. Az egyetemes szemléletű könyv az európai és az amerikai művészet jelenségeinek újdonságait tárja fel érdekes, olvasmányos formában sok képpel és alapos jegyzetanyaggal kiegészítve. A tanulmányok sokrétűsége hozzájárul a modern művészet sokoldalúbb megismeréséhez. 

Antonello Negri: Festők társasága
Fordította: Bánki Vera 
288 oldal
Holnap Kiadó
3900 Ft
Már megjelent
Share:

2013. szeptember 2., hétfő

Vers hétfőn

Kosztolányi Dezső: Szeptember elején


A hoszú, néma, mozdulatlan ősz
aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.

Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy a kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,
fülébe súg, elég volt már, elég,
s õ bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcseség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.



Forrás: MEK/Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei
Share: