Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2013

Vers hétfőn

Ady Endre: Párisban járt az ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.




Tóth Árpád: Őszi kérdés

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe
És feldöbbenve:…

Mustra (2013. október)

Éppen ideje egy újabb válogatásnak, mert most is számos kiszemeltre akadtam a könyvpiacon.

 Versből sosem elég, pláne, ha még illusztrációként festményeket is tűztek mellé, így egy igazi csemegére bukkantam, amire nem is kell sokat várni. Igen, drága, de a képeknek nyilván jogdíjuk is van...

A Liget korábbi antológiáinak (Verses öröknaptár, Vigyél át, révészem, Fénycsóva lobbant) mintájára - 240 magyar vers / 112 festmény / 134 kortárs jegyzet. A Testről feltámadástól feltámadásig követi a test formálódását, s közben megjeleníti a várandósságot és a születést, az arcot, kezet, szakállt és bokát, a test örömeit és fájdalmait, a szerelmes vágyat és az éhséget, a kielégülést és a halált.


Testet ölt
Verses-képes antológia a testről
Illusztráció: magyar festők művei
382 oldal
Liget Műhely Alapítvány
6000 Ft
Várható megjelenés: október 1.  


A Helikon folytatja az új köntösbe öltöztett Márai sorozatát. Nagyon cselesek, mert Az igazi korábban a Judit... és az utóhanggal egy kötetben jelent meg. 


 …

Ezt itt a reklám, de főleg a vers helye

Amikor a múltkor megosztottam a - szerintem a tévében sehol sem vetített - Lipton reklámot, valaki írta, hogy az Omniásat nem látta, ezért most megkerestem a videót is (természetesen minden nő kisminkelve alszik) és a verset is:


Szabó Lőrinc: Versek a havasról II. (Ébredés)

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok…és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobo…

Vers hétfőn

Arthur Rimbaud: Ma bohème Ford.: Radnóti Miklós

Mentem, két öklöm ronggyá rohadt zsebemben.
A köpeny vállamon már eszmévé szakadt.
Szolgáltalak Múzsám, menvén az ég alatt,
s nem álmodott még hejh! szerelmet senki szebben!

Féltett nadrágomon nagy lyuk ékeskedett.
Kicsiny Hüvelyk Matyi, rímet pergetve léptem
s mélán. Szállásra a Nagy Medve várt az égen.
Csillaghad döngicsélt lágyan fejem felett.

Hallgattam züm-zümük s egy árok volt az ágyam
szeptember estjein s a homlokomra lágyan,
mint frissitő ital, estharmat csöppje hullt;

rímeltem s míg a fák között vad árny hajolt át,
térdemre dőltem és sebzett cipőm zsinórját
pengettem egyre csak, mint lanton méla húrt!


Paul Verlaine: Holdfény Ford.: Szabó Lőrinc

Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomoru lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,

a szép s bús hol…

Szerb Antal kapcsos albuma

Amikor tavaly "hivatalosan is megszületett" a Vers hétfőn, rájöttem, hogy az itthoni készlet bizony kevés ahhoz, hogy minden héten legalább egy-egy vers bekerüljön a rovatba. Igen, van internet is a világon, de vannak pillanatok, amikor messziről elkerülöm a laptopomat és egyébként is szívesebben keresgélek egy-egy verseskötetben. Ekkoriban fedeztem fel Szerb Antal Száz versét, és gyorsan be is szereztem, nehogy lemaradjak róla. A Rendszeres Olvasók azóta egyszer-kétszer találkoztak a kötet borítójával egy-egy hétfőn, de be kell vallanom, hogy csak nemrég vettem elő úgy a polcról, hogy akkor most szépen el is olvasom. Pedig nagyon szeretek verset olvasni és egy-egy hosszú nap után, sokkal jobban esik kézbe venni egy verses kötetet, mint regényt.

    Szerb Antal az előszóban elmeséli, hogy annak idején a fiatal lányok jeles alkalmakra kapcsos albumot kaptak, amiben a nekik tetsző verseket gyűjtögethették. Ezen a hagyományon nyugszik az antológia megszületése. Szerb Antal …

Vers hétfőn

Tóth Árpád: Szeptemberi szonett

Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.

Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok,
Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek;
S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed
Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.

Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva
Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja,
Köszöntelek e szirtről, leghívebb dervised.

Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel,
S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan: most eredj el,
S átkos, dús ajándékul az őszi bút vigyed.



Babits Mihály: Ősz, Kripta, Ciprus, Szüret, Tánc, Kobold

A szürke ég ma roppant kriptabolt
s a remény zöldje: síron cipruság -
ki vagy, te titkos, suttogó kobold,
kinek a lába tört vállamra hág?
ki vagy te láthatatlan uj kobold,
kinek a lába vállamon tipor?
a gondok lába gyakran ott tiport,
de te könnyü vagy, mint a könnyü b…

A tanítónő

Anne Shirley immár tizenhat és féléves, elvégezte a főiskolát és néhány nap múlva ő lesz a tanítónő Avonlea-ben abban az iskolában, ahol nemrég még ő is a padot koptatta. Közben egy mogorva és furcsa szokásokkal megáldott úr, Mr. Harrison költözött a szomszédos birtokra Rozsda nevű nem éppen mindennapi papagájával.

     Néhány nap, és megkezdődik a tanítás, de ez alatt a pár nap alatt Anne és Diana ismét találkozik, és előbbi ismételten kalamajkába keveredik.

    Anne tehát visszatért Marillához a Zöldmanzárdos házba, ahol Mrs. Rachel Lynde is rendszeresen látogatóba érkezik, és vannak napok, amikor hősnőnk is inkább elkerüli ezt a drága asszonyt:

Mrs. Lynde holnapra szóló jó tanácsaitól sem ment meg az ég, gondolta magában Anne, és egy kis fintort vágott, de azt hiszem, ezúttal kifogok rajta, és nem megyek be. Olyan a tanácsa, mint az erős paprika: kis mennyiségben étek, nagyban méreg, főleg, ahogy ő adagolja... Nos, inkább átszaladok egy kicsit Mr. Harrisonhoz beszélgetni.


Vers teával és Kulka Jánossal

Egy hozzám hasonló versimádó mindenre vevő, aminek köze van a versekhez. Ezzel nem mondtam újat senkinek. Amikor 2011 decemberében az Omnia is egy-egy verset kapcsolt a reklámjához, alig vártam a reklámblokkot, hogy hátha ez is lesz. Aztán eltűnt. Sajnos.
És most a Lipton kapcsolta össze a lírát és a teát, ráadásul nem is akárhogyan. Amikor ma délután felfedeztem winrudi blogjában a hírt, rögtön megnéztem és eldöntöttem, hogy utánozó majom ide, utánozó majom oda, de ezt nekem is meg kell osztanom. Szánjon rá Mindenki néhány percet, mert ez egyszerűen gyönyörű. Napokig be sem kapcsolom a tévét, de mostantól, amikor a távirányító után nyúlok, ismét várni fogom a reklámokat, hátha...
(Bocsánat, Kedves Látogató, de a blogger elnyelte a hozzászólásokat, így újat sem lehet írni a bejegyzéshez.)





Készült egy kisfilm Schell Judittal is:

Ecce homo

Egy átlagos napon autók várakoznak a lámpánál, míg emberek jönnek-mennek a zebrán. Aztán egyszer csak az egyik autóban ülő férfi megvakul. Kiáltozni kezd, senki sem érti, mi történhetett vele, de egy férfi felajánlja, hogy segít neki hazajutni. A segítőkész illető felkíséri a vakot a lakásába, elköszön tőle, majd meglép a szerencsétlen férfi autójával. De öröme nem tart sokáig, hamarosan ő is elveszíti a látását.

   A vak férfi csendesen ül a lakásában, várja haza a feleségét. A nő megérkezik, és ő sem érti, mitől vakulhatott meg a férje. Úgy döntenek, felkeresnek egy szemészt, majd szembesülnek az autólopással, így taxival indulnak el. A rendelőben egy kancsal kisfiú, egy fekete szemüveget viselő lány és egy félszemű öregember társaságában várakoznak.

      Az orvos sem találkozott még ilyen esettel, ezért este otthon a könyveibe temetkezve próbál megoldást találni rá. Egyszer csak észreveszi: már ő sem lát. Reggel a minisztériumtól kér segítséget, de ott nem akarnak foglalkozni a pr…

Értesítés

Értesítem Kedves Olvasóimat, hogy szeptember 22-én végleg törlésre kerül a Molyos profilom, mivel 14 napos határidőt ad a rendszer, ha valaki meggondolja magát. Mivel én nem fogok belépni a megadott 14 napon belül, ezúton kérek Mindenkit, aki eddig ott írt hozzászólást a bejegyzésekhez, hogy mostantól a blogban szíveskedjen ezt megtenni, amennyiben szeretné ternészetesen. Tudtommal a hozzászólás írása mindenki előtt nyitott, kizárólag egy kódot kell bepötyögni, mielőtt valaki elküldi, ill. legyen szíves, írjon egy (bece)nevet, hogy a válaszban meg tudjam szólítani :).
   A blog követésének pedig több módja is van, ha valaki szétnéz a bal oldali oszlopban. Tehát, nem marad le semmiről, ha úgy gondolja :).

    Nem térnék ki az elmúlt napok történéseire, de maradjunk annyiban, hogy már régóta érlelődött bennem a törlés gomb megnyomásának gondolata, és ehhez nincs köze ahhoz, ami a többiekkel történt. Tényleg.

     Rájöttem, hogy nagyon jó itt nekem a saját kis szemétdombomon,…

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Őszi nap
Fordította: Komlós Aladár


Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár.
A napórákra árnyékod bocsássad
s a szeleket ereszd a földre már.

Parancsold: a gyümölcsök érjenek be,
adj még két délies napot nekik,
add, hogy beteljesedjék mindenik
s a mézet gyűjtsd a dús szőlőszemekbe.

Kinek most sincs még háza, sose lesz,
s ki most maga van, már marad magára
éjszaka olvas, folyton levelez
s a ligetben bolyg, valakit keres,
mikor a lombok őszi tánca járja.



John Keats: Az őszhöz Fordította: Tóth Árpád

Halk párák s édes ízek évszaka
Jössz s hű híved, a sárga nap örül
És összefogtok s dús fürtök soka
Csügg a szőlőn a nádtetők körül,
Vén alma-ágat áldott súly töret
S zamat tölt minden őszi magvakat,
Dinnye dagad, feszül édes bele
A mogyoróknak s száz bimbó fakad:
Késő virág, minőt a méh szeret,
S már azt hiszi: örök méz-szüret,
Bár nyári sejtje csordultig tele.

Ki nem látott még téged? Kiszököm
S megleslek gyakran csűrök közelén,
Ülsz gondatlan a téres küszöbön
S hajad lágyan le…

Mustra (2013. szeptember)

A szeptember beköszöntével a kiadók is újra elárasztanak bennünket jobbnál jobb könyvekkel. Nézzük, miket is érdemes szemügyre venni - szerintem - a boltokban! :)

Érdekesek ezek a kiadók, mivel Philippa Gregory regényei először a Palatinusnál jelentek meg, aztán átvette a Cartaphilus és most a Librinél jelenik meg a következő. Nem is ez a legfontosabb, a lényeg, hogy ismét visszatérhetünk a Rózsák háborújába az írónővel.
Remélhetőleg bedobják majd egy 1+1 vagy 2+1 akcióba...



Philippa Gregory: A folyók asszonya
Fordította: Todero Anna
400 oldal
Libri Kiadó
3990 Ft
Várható megjelenés: szeptember 9.


Nem is merek belegondolni, mióta várakozik a polcomon a regény Diákkönyvtáras kiadása, úgyhogy hagyjuk is.
Mindenesetre az Európa ismét megjelenteti az új Merle sorozatában a regényt.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a Malevil új kiadása sem tetszik és örülök, hogy még az előző, keményfedeles kiadás van meg, mert ennyi pénzt elkérni egy puhatáblás könyvért finoman szólva is ra…

Vers hétfőn

Kosztolányi Dezső: Szeptember elején

A hoszú, néma, mozdulatlan ősz
aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.

Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy a kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,
fülébe súg, elég volt már, elég,
s õ bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcseség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.



Forrás: MEK/Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...