Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2013

Vers hétfőn

Arany János: Letészem a lantot

Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, művészi gonddal
Függött a lantos ujjain; -
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Zengettük a jövő reményit,
Elsírtuk a mult panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körűl a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorujába.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Ah, látni véltük sirjainkon
A visszafénylő hírt-nevet:
Hazát és népet álmodánk, mely
Örökre él s megemlege…

Egy táskával a világ körül

Nagyon megszerettem tavaly Nellie Blyt, aki 1889-ben egy rejtélyes gyilkos miatt vette nyakába a világot és egy titokzatos járványnak is a végére járt. Jules Verne akkor egy fogadást ajánlott a számára: utazza be kevesebb, mint 80 nap alatt a Földet. Nellie természetesen elfogadja a kihívást, hogy földön és vízen versenyt fusson az idővel.

    Az utazás 13. napjától az utolsóig követhetjük nyomon ezt a mindenre elszánt nőt, aki ekkor még nem is sejti, mi minden vár rá a következő két hónap alatt...

   Nellie a Victoria fedélzetén érkezik Egyiptomba, hogy onnan továbbhajózzon Ceylonba. Útitársai közt van Von Reich, egy bécsi üzletember és a Warton házaspár, előző üzleti partnerei és meglehetősen sznob emberek. Éppen Port Said-ben sétálgatnak a piacon, amikor gyilkosság szemtanúi lesznek, sőt az áldozat, egyik útitársuk, Mr. Cleveland éppen Nellie karjai közt leheli ki a lelkét és utolsó szavának egyedül ő lesz fültanúja. Nem is lenne igazi újságíró, ha nem szeretne a dolog végér…

Vers hétfőn

Sylvia Plath: Születésnapi ajándék Ford.: Tandori Dezső


Mi ez itt, fátyol alatt, rút, szép?
Átdereng; melle van, éle van?

Biztos páratlan, biztos épp ilyet akartam.
Míg fő a tésztám, érzem, hogy néz rám, s így gondolkodik:

„Hát ennek kell itt megjelennem,
Ez lesz a kiválasztott? karikás szem, sebhely.

Méri a lisztet, leszedi, ami fölösleg,
Ahogy a szabály, a szabály, a szabály.

Ezé lesz a kinyilatkoztatás?
Úristen, kész röhej!"

De csak dereng egyre, azt hiszem, kellek neki.
Bánom is én, ha csontváz, ha gyöngyház.

Egyáltalán, az idén nem kell nagy ajándék.
Végső soron véletlen, hogy még élek.

Boldogan megöltem volna magam ezúttal, akárhogy.
Most meg ezek a fátylak, ez a függöny-derengés,

Januári ablak áttetsző szaténja,
Kiságynemű-fehér, halott lélegzet-csillámos. Ó, elefántcsont!

Mert agyar lesz, kísértet-oszlop.
Hát nem érted, nekem mindegy, micsoda.

Nem adhatod oda?
Ne restelkedj - nem számít, bármilyen kicsi.

Ne útálatoskodj, felkészülten minden rémségre.
Üljünk le, kétfelől, c…

"Időnként futunk, mert Radnayak vagyunk."

Éppen egy éve ismerhettük meg az erdélyi Radnay családot, akiknek történetét fél évszázadon át követhettük nyomon. Már akkor biztos volt a folytatás, amit nagyon vártam és a Könyvhétre meg is jelent.

   A folytatásban a főszerep Zoltán ópa dédunokáinak, az ikreknek, Zsófinak és Lórinak jut, akik édesapjukkal, nagyszüleikkel és dédszüleikkel élnek a várfalvai erdőben, távol mindentől. A házban nincs se víz, se áram, az ikreknek kilométereket kell minden nap bicikliznie az iskolába, de a család nem akar ezen változtatni. A gyerekek táncosnő édesanyja egy napon elhagyja a családot. Miért szánja el magát erre a lépésre egy anya? Egyszerűen nem tudja elfogadni férje politikai nézeteit, hiszen egy Radnay a pokolban is úr, és mindenáron kitart az elhatározása mellett. 1989-et írunk ekkor. A politikai üldöztetések hatására, ami a legifjabb fiút, Lórit is utolérheti, a család úgy dönt, hogy a Tata és két gyermeke Magyarországon próbál boldogulni. A döntés 1992-ben egyik napról a másikra…

Vers hétfőn

Amikor Niki is Kertész Erzsébet Elizabeth-ét olvasta, felhívta a figyelmem a regényben szereplő versekre is, egészen pontosan a mai versre, mely sajnos ma is aktuális, és minden évben június 12-én tartják a Gyermekmunka elleni világnapot.


Elizabeth Barrett-Browning: A gyermekek sírása Ford.: Vajda Endre

Ó jaj, milyen szörnyű gyermekélet,
melyben már csupán halálra várnak ők!
Tört szívükre gyógyító kötésnek
áhítják a síri szemfedőt...
Gyermekek, hát fussatok ki a szabadba!
Mint vidám rigófiókák, énekeljetek,
tarka réten gyermekláncfüvet szakasztva,
s húzzátok az ujjatokra gyűrűnek!
Ám ők szólanak: A rét virága,
ugye, az is olyan, mint a gyom?
Jobb nekünk már itt a mélyárnyékú bánya;
a hímes rét messze van nagyon.

Mert a lelkünk, testünk elcsigázott;
ugrándozni, futni nem kíván.
Arra jó nekünk csupán a réti pázsit,
hogy ledőljünk és álom szálljon reánk.
Térdünk már az állástól is reszket,
s arcra bukunk, ha elindulunk.
Fáradt szempillánk mögött nekünk a legszebb
rózsa színe is csak…

Vers hétfőn

Friedrich Schiller: Vágyódás Ford.: Rónay György

Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd fojtogat,
boldog volnék, ah! ha végül
meglelném a kiutat.
Halmot látok messze zölden,
örök ott az ifjuság!
Volna szárnyam, volna röptem,
hogy sietnék oda át!

Harmóniák hangja szárnyal,
édes égi nyugalom,
s enyhe balzsam-illatárral
száll felém a fuvalom.
Aranyszínben dúsan érett
gyümölcs int a lomb alatt
és virágot nem emészt meg
soha ott a téli fagy.

Mily jó lehet ott a fényben,
hol örökös nap ragyog!
S a tetőn a tiszta lég fenn –
ó milyen lágy lehet ott!
Jaj de nékem útam állja
a dühöngő áradat;
oly magasra csap fel árja,
hogy a szívem elakad.

Ott egy sajka ring a vízen
Ahl de rajta nincs hajós.
Ne habozz hát! bele frissen!
Vitorlája dagadoz.
Higgy és merj, s ne várd hiába
az istenek zálogát;
mert a csodák szép honába
csak egy csoda vihet át.



Forrás
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...