Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2013

"Nem szeretném megzavarni a világtörténelmet, kedves Julia"

Eredetileg Pirandello színműveiről terveztem bejegyzést mára, elvégre a Színházi világnapon nálam nem hiányozhat legalább egy drámáról a bejegyzés. Pirandello helyett Dürrenmatt lett a kiválasztott és A nagy Romulus. De megnyugtatok Mindenkit: mindkettő zseniális!

   Az alcím Történelmietlen történelmi komédiát ígér. Ezt olvasva gondoltam, egy vicces vasárnap délelőttnek nézek elébe.

   476. március idusán járunk Romulus császár campaniai villájában, ahol a Római Birodalom a bukására készül. Spurius Titus Mamma ezen a reggelen érkezik meg lóhalálában a hírrel, hogy  a germánok betörnek, a birodalom az utolsókat rúgja. Azonban Romulus császár színe elé kerülni nem olyan egyszerű, a komornyikok fel is világosítják a császári parancsnokot, aki néhány nap múlva a kötelező formaságok után közölheti az uralkodóval a fontos hírt.

   Romulus később meg is érkezik a reggelihez. Miközben a császár a komornyikokat faggatja arról, hogy az elődeiről, ill. az Odoaker germán fejedelemről elneve…

Vers hétfőn

      Március 27-én ünnepeljük a Színházi világnapot, ami idén szerdára esik, de a mai verseket ebből az alkalomból választottam.
Mellesleg segítségemre volt a Kosztolányi-kötet szalagkönyvjelzője, aminek vége, amikor kibontottam a könyvet a dobozból, éppen ennél a versnél kandikált ki. És még egy jeles nap: Kosztolányi Dezső március 29-én született (1885-ben). Juhász Gyula szonettje pedig egyszerűen gyönyörű.


Kosztolányi Dezső: Színésznő

Kékkel-sárgával burkolja magát,
félarca maszk, a másik meztelen,
valamitől állandóan részeg
s kancsít.

A könnye glicerin,
fiatal mellén hét tőrdöfés,
méreg az ajkán.
Minden este meghal,
aztán vacsorázik.
Miért sikoltoz?

Miért rántja le a csillagokat?
Miért gyújtja föl a szobát?
Miért hazudja azt, ami nincsen?

Lángot evett
s ábrándokkal vajúdik.
Tombolva, kacagva
vérben szüli meg a sorsod, a sorsom.
Szent kettősség titkos csodája,
szeretőnk, anyánk.



Juhász Gyula: Színházi szonett

Szeretlek színház! Pompázó hazugság,
Te fényes, tarka, bár sorsunk setét…

Mustra (2013. március - április)

Közeledik a Könyvfesztivál, így a kiadóknál is sorra látnak napvilágot a könyvek. A felhozatalt végignézve leginkább a szemem forgattam, amikor megláttam az erotikus könyvek dömpingjét. Mielőtt repülnének felém a féltéglák, leszögezném, hogy nem vagyok prűd, csak már ezek borítója is azt sugallja, hogy aki ezt kinyitja, nyugodtan szabadságra küldheti olvasás közben az agyát, mert nem lesz rá szüksége, én meg valamiért nem vagyok híve az ilyesminek. Még szerencse, hogy azért akad néhány olyan újdonság is, aminek a borítója nem úgy néz ki, mint egy pornó dvd-jé, tartalma sem egyenlő azzal és a leendő olvasót sem tekinti csekély értelműnek.

Indítsunk egy frissen megjelent könyvvel, ami íróink és újságíróink párbajaival ismerteti meg az olvasót:

A magyar írók és újságírók párbajainak krónikája az esetek sokaságával döbbenti meg a mai olvasót. Don Péter kultúrtörténész az 1834 és 1920 közötti korszak irodalmából és sajtójából gyűjtötte össze azokat a nevezetes párbajokat, melyeknek …

Vers csütörtökön, avagy A Költészet Világnapja

Ma délután szembesültem a jeles nappal, így nem maradhatunk ma (sem) vers nélkül:

GiosuèCarducci: A rímhez Fordította: Takács Zsuzsa

Üdvözöllek, rím! A lantos,
hogyha rangos,
téged üldöz játszi kedvvel.
Ám te villogsz, meg se mukkansz,
csak kibuggyansz,
ím a nép szivéből egyszer.

Két csók közt is oly hatásos
vagy s a táncos,
tarka-barka förgetegben;
messzi múltat, szép reményt is
összebékítsz,
szárnyra kelve míg kerengsz fenn.

Ó, de vígan vágsz te vissza,
hogyha tiszta
vágy iramlik este tájban;
s míg aratnak egyre, három
– furcsa kánon –
gazda lépte döng vidáman.

Bajnokoknak büszke torkán,
hogyha orkán
zúg, a virtust zenged egyre,
ha a dárda, vérbenázva,
szörnyű lárma
közt, lesújt a pajzshegyekre!

Kardja tört el egykor, arra,
hol Navarra
tartománya áll, Rolandnak;
zengő kürtjeidbe fújva,
újra s újra
nagy nevéről szólsz te annak.

Dús sörényű és bozontos
táltosod most
gyors futásra ösztökélve,
elmerengsz ott fenn a hátán,
Cid románcán,
s megkapaszkodsz üstökébe.

Majd a Rhône hol fut szalad…

A Zöldmanzárdos ház Anne-je

Újabb lemaradásomat kezdtem el pótolni a napokban, amikor is kezembe vettem az Anne sorozat első kötetét. Mivel gyerekkoromban rendszeresen műsorra tűzték, így egy-két dolog ismerős volt a történetből. Aztán tavaly októberben vagy novemberben (az egyik hosszú hétvégén) a ViaSat3-on ismételték, és míg a karácsonyi jószágok rajzolásával és kivágásával foglalatoskodtam, a sorozat első részét néztem közben. Azóta eltelt néhány hét, de kijelenthetem, ezennel én is belépek az Anne-rajongók népes táborába.



     Azért írnék pár mondatot a történetről, ha valaki esetleg nem ismerné.
A Prince Edward-sziget Avonlea nevű kis falujában él a már nem éppen fiatal testvérpár: Marilla és Matthew Cuthbert, akik egy nap úgy döntenek, örökbe fogadnak egy árvát, elvégre egy segítő kéz mindig jól jön a gazdaságban. Matthew ünneplőben el is indul az állomásra, ami rögtön szemet szúr Mrs. Rachel Lynde-nek, akinek természetesen mindig mindenről tudnia kell.
Matthew meg is érkezik az állomásra, azonban a …

Vers hétfőn

Március 22-e A víz világnapja:  Luigi Pirandello: Árnyék a vizen Ford.: Képes Géza

Az álom, ahol élek, árnyék a vizen,
zöld ágak árnyéka,
tótágast álló házaké és fellegeké.
És minden remeg itt: egy fal fehér oromzata
a kék mennybolton; kötél
fut rajta át; utcai lámpa
és egy fa fekete törzse, mit derékban átvág
         a víz színén lebegő, homályos
         sárga papírlap…
Víz árnyéka, folyékony város…
Ragyogó remegés, tiszta ég
roppant kupolája – és zöld,
zöld, zöld levelek szövevénye, minden mintha
menni, maradni, élni akarna, – öntudatlanul.
Nem tud semmit a víz; nem tudnak semmit a fák;
és nem tud semmit az ég, sem a házak…
Csak egy szegény ember tudja mindezt,
aki magánosan baktat a homályba merült
csatorna szomoru partján.


Vers:innen.

Madrigálok, szonettek, kaszidák, Cigány-románcok és egyéb költemények

Nos, a cím nem lett túl ötletes, ráadásul a felsoroltakon kívül még más költeményeket is olvashatunk, ha kezünkbe vesszük ezt a lassan négy évtizeddel ezelőtti válogatást.
Federico García Lorca két évvel ezelőtt került be a kedvenceim közé, amikor hála a szokásos nyári akciónak, beszereztem a színjátékait, és amikor megláttam a verseit, tudtam, hogy meg kell velük is ismerkednem. Bár az ismerkedés kisebb-nagyobb megszakításokkal hónapokig tartott, a Lorca iránti rajongásomnak ez mit sem ártott.

   A kötet tizenegy részre különül el, melyek Lorca egy-egy korszakából kiemelt művekkel ismertetik meg az olvasót 1921-től 1936-ig, ill. olvashatunk kötetben meg nem jelent verseket és népdalokat is.

   Ha valakit, Lorcat biztosan nem skatulyázhatja be senki sem, miszerint csak egyetlen versformában alkotott volna, bizonyítják ezt a kötetben szereplő gallego költemények, gázelek, kaszidák, szonettek és népdalok egyaránt.

  Sokak kedvence a Cigány-románcok, és teljes mértékben egyetértek ve…

Rejtély a kastélyban

Egyik este éppen újabb olvasmányon törtem a fejem, amikor a kezembe került Szerb Antal regénye. Természetesen ez is azon könyvek egyike, amiket már régóta szerettem volna elolvasni. Le is került a polcról és azonnal megvett magának. Bár csak kb.: harmincnyolc oldalt olvastam belőle, de már biztos voltam benne, hogy nagyon fogom szeretni ezt a különös történetet.

   Főszereplőnk,- akinek szemszögéből az eseményeket is megismerjük -, Bátky János, fiatal budapesti filológus. Bátky napközben a British Museum könyvtárában kutakodik Londonban, alkalmanként esténként pedig különböző összejöveteleken vesz részt. Így van ez akkor is, amikor egy estélyen meghívást kap Wales-be, a tizenhatodik Earl of Gwynedd llanvygan-i kastélyába. Hősünk ekkor nem is sejti, mire vállalkozott.

A különös iránt való mélységes vonzalmam elvezetett valami nagy rejtély elé, ami, ki tudja, talán engem vár, hogy megfejtsem. És őszintén sajnáltam, hogy mindenhez inkább értek, mint a tropikus betegségekhez. Éreztem,…

Vers hétfőn

Giosuè Carducci: Márciusi énekFord.: Majtényi Zoltán
Mint terhes asszony, hogyha zsibbadt-lankatag,
lankatag álom árnya száll rá s ellepi,
s fekszik ziláltan nyoszolyáján és piheg,
sírós fohásszal tört szó fakad ajkain,
s arcára lázak gyors vörössége rohan,

olyan a föld: árny, felhők árnya árad el,
húz át a sápadt nap s a zöld vetés között,
nedves szél rázza mandulafák s almafák
vörös, fehér virágait s lepergenek,
s a pórusokból a televény dalt lehel:

– Tenger füvellők rétjéről fellebbenő
égi üszők, ti szürke s fehér fellegek,
tejet zuhintson duzzadozó tőgyetek
mezőre, dombra, mely rügyet bont és kacag
s erdőre, hol az első lüktetés fut át –

így énekel mind a bimbó, a serkenő,
így énekel mind a megmoccanó csira,
a vágyakozva, mohón nyújtózó gyökér;
így énekel ki holtak csontjai közül
az élet magva, sarja s a szellemeké.

Íme, a víz zuhog, a mennydörgés dübög,
a párás ólból bámul ki a kisboci,
tyúk kotkodál és suhogtatja szárnyait,
kakukk-fohász búg gyümölcskertek mélyiből
és hancurozna…

Egy asszony élete

Elizabeth Barrett-Browning nevével tíz évvel ezelőtt találkoztam egy levelező felvételi előkészítő alkalmával. Mivel azt a csomagot már galád módon nem küldtem vissza, így évekig meg is feledkeztem róla. Aztán öt évvel ezelőtt egy könyvesbolti portyázás alkalmával a kosaramban landolt a Flush, amit szerettem olvasni, de már ideje lenne feleleveníteni. Idén ismét eszembe jutott a legnagyobb angol költőnő, és mivel Niki is biztatott, mennyire jó ez a regény, nem kellett sokat azon töprengenem, mit olvassak legközelebb.

   Persze, most is úgy jártam, mint már sokszor: tizenéves koromban kimaradtak Kertész Erzsébet regényei, de rájöttem, hogy az ő művei sincsenek korhoz kötve.

   A Barrett család elsőszülött gyermeke, a tizennégy éves Elizabeth tíz testvérével és nevelőikkel él a Hope End-i kastélyban. Elizabethet nevelőnőjük legnagyobb megrökönyödésére nem érdekli a varrás, sem a zongorázás, ő legszívesebben öccseivel és azok nevelőjével igyekszik elsajátítani a görög és a latin nye…

Tündérmese

Ha ez ember lánya délután úgy érzi, már nem tudna odafigyelni egy drámára vagy regényre, eszébe jut, hogy inkább mesét olvas. Így került az én kezem ügyébe is Tündér Lala története, ami szintén kimaradt annak idején. Bár a filmváltozatát valószínűleg láttam sok-sok évvel ezelőtt, de egy kockára sem emlékszem belőle.
A borító ne tévesszen meg senkit, nekem ez a kiadás van meg.


    Tündérország királynőjének, Írisznek mostanában sok a baja, ugyanis tízéves fia, Lala  igen sok gondot okoz nemcsak neki, de másoknak is. Lala előszeretettel kutat édesanyja holmijai között, ahol talál magának egy adag konvertort (aminek köszönhetően azzá változik át, amivé csak akar) és veszi magához anyja jogarát, hogy elhagyja Tündérországot. Tündérországon túl található az Író öble, ahol annak idején valóban egy író élt, ő volt az egyetlen ember, akit mind a tündérek, mind a szövetségeseik megtűrtek a területen.

    A helyzetet csak bonyolítja, hogy a királynő az eltűnés napján éppen államtanácsra …

Vers hétfőn

Ady Endre: Mindent másképpen szeretnék

Pénz, számonkérem tőled
Az életet, a terveket,           
A hazámat, az anyámat,
Az Istent s a gondolatot
És a szeretőmet.                                             

Mind ottvesztek,
Ahol te elmaradtál,
Ahol magamra hagytál
És ma más volna mindenem
És ma több volna mindenem.   

Átkozott koldusság-Nílus,
Mely mindent elöntöttél,
Mely életemre jöttél
S kicserélted az életem
S szívem eliszapoltad.

Többje volnék a jövőnek,
Az életnek, a terveknek,
A hazámnak, az anyámnak,
Istennek és gondolatnak
És a szeretőmnek.

Más volnék, de elöntött
Ez a koldusság-Nílus,
Amely engem megcsúfolt,
Hamisított, kicserélt
És ledöntött.

Nem vagyok, aki vagyok,
Enyéimnek olyanja,
Mint törvényes gyermekek
Derüs, bölcs, szülő anyja,
Nem vagyok a magamé.

Most jobban, mint akárha,
Pénz, te átkos távoli,
Pörölök, sírván, veled,
Mert miattad vagyok én
Magam tagadó mása.

Mindent másképp szeretnék,
Isten volnék sokakért,
Ha nem fogna az iszap
S ha önmagam: önmagam
Lehetnék.


"Csak egy ember, akinek Gatsby a neve"

A nagy Gatsby. Ki ne hallott volna róla, főleg mostanság, amikor cirka két hónap múlva megérkezik hozzánk is a legújabb filmváltozata. Így hát végre én is megismerkedtem Mr. Gatsby-vel.


    Bevallom, az első néhány oldalon át kellett rágnom magam, de aztán gyorsan "belerázódtam". Narrátorunk, Nick Carraway visszaemlékezéséből csöppenünk a '20-as évek Amerikájának világába: a szesztilalom és a jazz korszakába. A nyugati partról jött Nick a bankszakmában helyezkedik el és New Yorkhoz közeli West Eggben bérel házat azon a nyáron. Míg az ő otthona igazán jelentéktelennek mondható, a szomszédjában áll Jay Gatsby hatalmas kastélya.

Nick az unokatestvérééhez, Daisy-hez hivatalos, aki öt éve él férjével, Tommal. Náluk ismerkedik meg egy számára ismerős nővel, Miss Baker-rel, akiről hamarosan kiderül, hogy nem más, mint Jordan Baker, a golfjátékos. A társaság beszélgetése közben Jordan megemlíti Gatsby nevét, azonban a nő csendre inti a férfit és más témára tereli a szót:
To…
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...