Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2013

Vers hétfőn

Percy Bysshe Shelley: Dal Fordította: Radnóti Miklós

A téli fán gyászolva üldögél
egy özvegy nagy madár;
fölötte fagy leng, lassu szél,
és lenn a víz megáll.

A síkos föld kopár, virága jég,
fagy járja át a fát,
csönd van, csak egy malomkerék
suhog a légen át.



Percy Bysshe Shelley: Ha a lámpa eltört Fordította: Szabó Lőrinc

Ha a lámpa eltört,
porba fúl a sugár;
ha oszolnak a felhők,
a szivárvány is tovaszáll;
lant húrja ha pattant,
édes dala semmibe vész;
ajk csókja ha csattant,
jön utána a gyors feledés.

Mint mécset a szikra
nem él túl, s húrt a zene,
nem zendül a szív, ha
a lelket csend töri le:
csak gyászdala hallik,
mint szél romokon ha fut át
s tenger ha morajlik
halottért sírva imát.

Fészket mire sző két
szív, a szerelem kiröpül
s otthagyja a gyöngét
a multtal egyedül.
Szerelem, ha szégyen,
hogy minden ingatag,
mért kell neked éppen
a szív, a legingatagabb?

Vad láza sodor majd,
mint vihar a varjakat;
hidegen gunyol majd
az ész, mint téli nap;
nem véd puha ketrec,
sas-fészked elrohad

10 könyv és az Olvasó

Ha egy téli délután egy Andiamo valamelyik könyves webáruház háza táján garázdálkodik és olyan könyvre bukkan, ami két év alatt szinte mindenhonnan eltűnt, okvetlenül meg kell rendelnie. Aztán, amikor megkaparintja a dobozt, letépi róla a papírt és kezébe veszi a zsákmányt, muszáj beleolvasnia. Így hát nem sokkal később hozzá is kezd és imádja, mert ez a kedves Italo Calvino őt szólítja meg, az Olvasót, akiről később kiderül, hogy valójában férfi, de nomen est omen, így efölött is továbbsiklik.

     Andiamo közben egyre lelkesebben lapoz, hiszen Calvino odafigyel az Olvasóra: megkérdezi, kényelmesen ül-e/fekszik-e, nincs-e egyéb problémája, ami a későbbiekben megszakíthatja az olvasást. Andiamo még mindig lelkes, gondolja, az olasz irodalomban eddig még nem csalódott - pedig csak egy aprócska szegletével ismerkedett meg eddig -, most sem lesz ez másként. Aztán az első történetet kicsit szokatlannak találta, de aztán egyre izgalmasabb lett és aztán puff, vége. De sebaj, a regénybeli O…

Vers hétfőn

 Kosztolányi Dezső: Téli alkony

Aranylanak a halvány ablakok...       
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszin égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.



Forrás:
Kosztolányi Dezső összes versei
Osiris Kiadó, 2002
3600 Ft

Mustra (2013. február)

A tavasz közeledtével éledeznek a kiadók is, így ismét több ígéretesnek tűnő könyvet sikerült összeválogatnom.
Ezúttal hozom a fülszöveget is. A választék most is igazán eklektikus: van itt krimi, klasszikus, történelem, szépirodalom, úti beszámoló. Vágjunk is bele! :)

Elsőként itt is van a korábban már megjelent Szerelem és barátság Jane Austen-től, de aztán eltűnt a boltokból. A Lazi Kiadó pedig ismét megjelenteti:

Jane Austen korai műveinek e kötete vidám és nélkülözhetetlen olvasmány, amely nem hiányozhat azok könyvespolcáról, akik szeretik a halhatatlan írónőt és írásait. Ezek az írások többnyire zabolátlanok, gyakran túláradóan vidámak, s tréfát űznek az általánosan elfogadott irodalmi és társadalmi szabályokból. A gyűjtemény egyesíti magában a túláradó ifjonti életerőt, valamint a szerző kései műveinek éleselméjűségét és lesújtó társadalomkritikáját, ezáltal nem csupán az érett írói látásmód csodálatos bizonyítéka, hanem az emberi ostobaság egyik legszellemesebb karikat…

Séta a múltba

Amikor levettem a Katalin utcát a polcról, azt gondoltam, két-három délután alatt a végére érek, elvégre olyan rövid. Hogy én mekkorát tévedtem! Eleinte csak minden estére egy-egy fejezet jutott, sőt az első részben csak kapkodtam a fejem, nem értettem, mi köze ennek a három fejezetnek egymáshoz, ki kicsoda és mi lesz ebből? Aztán később kitisztult a kép és megszoktam a narrátorváltást is, ugyanis a regény nagy részében hol E/3. személyben ismerjük meg az eseményeket, hol pedig E/1. személyű narrátorunk van.

   A kezdeti kuszaság, amikor a szereplők felnőttkori jelenében találjuk magunkat, akik visszaemlékeznek a Katalin utcában töltött évekre. Ez a rész eléggé kaotikus, így nem árt nagyon odafigyelni minden egyes mondatra, hogy aztán fokozatosan összeálljon a kép.

    A budapesti Katalin utcában 1934-ben három ház áll szorosan egymás mellett, melyeket csak a kerítés választ el egymástól. Itt él Elekes iskolaigazgató feleségével és két lányával, Irénnel és Blankával. Elekes szigo…

Vers hétfőn

Horatius: Thaliarcushoz I. 9.  Fordította: Szabó Lőrinc

Nézd a Soractét! nézd, magas orma hogy                                                               
ragyog fehéren! roskad a hó alatt
   és nyög az erdő, és a fagyban
       a folyamok vize mind beállott.

Fűts hát, hadd oldja vad szigorát a tél,
fűts jó keményen! s hozd ide kétfülű
   kancsódat, és tölts bőkezűbben,
       óh, Thaliarchus, a legjavából!

A többit bízd rá, bízd az egekre: ha
legyűrték a tengerkavaró vihart,
   megint feláll a karcsu ciprus,
      s nem csikorognak a fák a kertben.

Ne bánd, a holnap mit hoz; akármire
ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak; és
    ne vesd meg, ne kerüld, barátom,
       a szerelem gyönyörét s a táncot,

míg rá nem őszül ifju fejedre a
mogorva vénség! Hívnak a versenyek,
   s ilyenkor édes sugdolózni
      titkon az alkonyi félhomályban,

ilyenkor édes a kacagás, amely
megmondja, merre bujt el a kedvesed,
   s a zálogul rabolt gyürű, mit
       a keze véd, de a szíve enged.
Vers: Catullus, Vergiliu…

A három testőr és a negyedik

Kb. 20 éve ajándékba kaptam a regény egyik rajzfilmváltozatát, ami 1986-ban készült és ugyanúgy emberek voltak a szereplők, nem pedig állatok, ahogyan más változatban. Emlékszem, hogy sokszor megnéztem és szerettem is, de az eredeti változata mindeddig kimaradt.


   D' Artagnan, a fiatal gascogne-i nemes legnagyobb álma, hogy királyi testőr lehessen, így útnak indul apja ajándékaival, melyek közül a legértékesebb az az ajánlólevél, mellyel megnyílhat az út előtte, ha átadja Tréville úrnak, a testőrök parancsnokának. Ifjú hősünk azonban az első pihenő alkalmával kénytelen a kardja után nyúlni, és az értékes papirosnak is lába kél. Így érkezik meg Párizsba, ahol felkeresi Tréville urat, majd sorban összeakasztja a bajuszát a három testőrrel: Athosszal, Porthosszal és Aramisszal, akik hamarosan a legjobb barátai lesznek. Híven szolgálják királyukat (XIII. Lajos)  és királynőjüket (Ausztriai Anna), míg igyekeznek minél több borsot törni a ravasz Richelieu bíboros és kéme, a gyönyö…

Vers hétfőn

Tóth Árpád: Séta az alkonyatban
A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s keskeny öklére könyöklött,
Néztem e teltszárú, lágyzáru öklöt,
S éreztem: messze-messze ül e lány,
S tudtam: nincsen számomra mosolya...

S a bánat halkan így szólt hozzám: Látod?
Ezt is lelked karjával átkaroltad,
S ez is, ha fáradt fővel ébredsz holnap,
Bús viziód lesz, s sírni fogsz, hogy áldott
Keze homlokod nem éri soha...

Ne nézd tovább, beteg vággyal ne nézd őt,
Aki másért olyan szép, nem teérted,
Hisz maholnap elfárad ifju térded,
S gyakran hajtod már kezedre nehéz főd:
Nem vár öröm, ha eddig elmulasztád...

Hiába már, ha olykor vad vágy ver föl,
Hinned: itat még borával az élet,
S hogy papjaként, ki nem tud bút, se kételyt,
Te is, dalodból, mint aranykehelyből
Osztod még áhitattal szent malasztját...

Hiába!... már a városvégi lankán
Bolyongtam, künn egy agg szántotta földjét,
A bölcsek szelíd nyugalma ömölt szét
Szépmívű arca évötvözte lapján,
Köszöntött, és én elmerengve néztem.

Ökrei a barázdát lomhán…

Az igazi Füves könyv

Még tavaly olvastam Márai egyik legismertebb művét, a Füves könyvet, amiről - természetesen - korábban már annyi szépet és jót hallottam, olvastam. Már az elején eldöntöttem, hogy nem fogom "befalni", hanem szépen lassan haladok vele, minden napra beosztom, mert ezt a könyvet így érdemes olvasni.

   Márai 202 hosszabb-rövidebb tanáccsal látja el az Olvasót. Az élet minden területével kapcsolatban megosztja gondolatait, legyen szó a babonákról, az ünnepekről, a művészetekről vagy az olyan apróságokról, mint a füstszűrő szipkák.

    Kicsit meglepődtem, amikor viszonylag az elején azzal szembesültem, hogy az író férfiaknak írta a könyvét, majd miután dicshimnuszt zengett a nőkről, később megnyugtatta az Olvasót, hogy a nőkkel nem kell törődni. Nos, itt az önérzetem fellázadt, de továbbolvastam és nem bántam meg.
  Bár akad néhány tanács, ami manapság már kevésbé állja meg a helyét és egy másik ambivalens párosítással is találkoztam (a zenéről: egyszer ne hallgassunk zenét, …
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...