2013. december 23., hétfő

, , , , ,

Vers hétfőn

Néhány Kedves Olvasómnak ismerős lehet a mai versek egyike ;). Elárulom, hogy kb.: két éve olvastam a Nők Lapjában a második versszakát és gyorsan kiírtam belőle, aztán idén eszembe jutott újra.
(Eredetileg az imádott Heltai Jenőtől választottam verset mára, de nem akartam már megint gonosz lenni.)


Nemes Nagy Ágnes: Karácsony


Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
– S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.




Áprily Lajos: Karácsony-est


Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.




 Ezzel a két verssel szeretnék 
Minden Kedves Olvasómnak 
Nagyon Boldog, Békés, 
Meghitt Karácsonyt kívánni! :)



Versek
Share:

4 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett ez a Nemes Nagy Ágnes vers! :)
    És itt kívánok én is neked nagyon boldog karácsonyt! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon örülök, hogy Neked is ennyire tetszik a vers ;), tervben van egy NNÁ összes beszerzése és köszönöm szépen a jókívánságokat! :)

    VálaszTörlés
  3. Mindkét vers igazán csodálatos! És még egyszer nagyon boldog karácsonyt kívánok Neked!

    VálaszTörlés
  4. Csak ismételni tudom önmagam ;), hogy jól választottam :).
    Köszönöm szépen ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.