2013. december 9., hétfő

, , , , , , , ,

Vers hétfőn

Borisz Paszternak: Tél elején
Fordította: Illyés Gyula


Nyílt az ajtó, párával dőlt be
a konyhába a levegő,
s lett rögtön minden régi tőle:
gyermek vagyok s lám, este jő.

Száraz, csendes idő; az ajtó
előtt négy-öt lépésnyire
áll kint a tél feszengve, attól,
hogy mégis be kell jönnie.

Tél, s jő minden megint először.
Vezető s bot nélkül amott
úgy mennek együtt, ki a ködből,
a fűzfák, akár a vakok.

A folyó befagyott nagy lapján,
átívelve a partokat,
mint tükör a tükörasztalkán,
áll a sötét égboltozat.

Előtte, hol a messzi síknak
két útja egymást vágja át,
egy nyírfa áll, kontyában csillag,
úgy nézi tükrében magát.



Juhász Gyula: Rorate

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!



Versek: Borisz Paszternak versei
Lyra Mundi sorozat
179 oldal
Európa Kiadó, 1979
Juhász Gyula összes költeményei

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.