2013. december 29., vasárnap

, , , , , , , ,

Sárgacsőrűek


   Az első kötet végén Pierre és Samson de Siorac úgy döntenek, Montpellier-be mennek tanulni. Bár Pierre nemesnek született, azonban másodszülöttként nem ő Mespech várának örököse, így tanulnia kell, hogy valamilyen mesterségben járatos legyen és ezáltal jövedelemre tegyen szert. Pierre az orvosi pálya, míg Samson a patikusság mellett dönt, és 1566 júniusában szolgájukkal, a kék és barna szemű Miroullal nekivágnak a hosszú és nem éppen veszélytelen útnak, bár a tanítás csak Szent Lukács napján (október 18.) kezdődik.

   Hamarosan csatlakoznak Caudebec báró Rómába tartó zarándokaihoz, hogy az út biztonságosabb és kevésbé unalmas legyen számukra. Azonban három hugenotta számára nem éppen egyszerű egy katolikus csapattal együtt utazni, de Pierre-t most sem hagyja cserben az esze, miközben a szép, ám annál félénkebb Samsoné egészen máshol jár.

   Egy sikeres "haditett" után hőseink útjai elválnak a zarándokokétól és megérkeznek Montpellier városába, ahol Sanche patikus mester házában szállnak meg. A nagy hírű mester "érdekes" családjával él, ahol éppen az a szokás, hogy a feleség csak egy függönnyel arrébb elválasztva, vacsora közben hozza világra csemetéjét.

   A házhoz tartozik Fogacer baccalaureus is, aki a későbbiekben a tanulmányaik megkezdésére készíti fel - természetesen jó pénzért - az ifjakat, és megismerteti őket leendő professzoraikkal, valamint a várossal is.

   Elérkezik Szent Lukács napja és Pierre és Samson első napja nem várt eseményeket tartogat...

   A továbbiakban nemcsak a tanulmányokkal, a kialakuló barátságokkal és afférrokkal ismerkedhetünk meg, hanem a vallási és politikai helyzettel is. Ne feledjük, hogy Franciaország katolikus fele a hugenották ellen, míg hugenotta fele a katolikusok ellen van, és egy ilyen puskaporos helyzet mindig magában hordozza az események vérfürdőbe torkolását. Arról nem is beszélve, hogy Pierre nemcsak a szebbik nemet, de a bajt is vonzza.

   A szűk másfél év történetét feldolgozó regényben a már említettek mellett jó néhány fogadóba ellátogatunk, felkeresünk nem egy befolyásos személyt, kiderül, mi rejtőzik egy tűboltban, milyen titkot rejt Fogacer vagy éppen hogyan tanultak a korabeli orvostanhallgatók.

   Magam sem tudom, miért, bár pörögnek az események, valamiért a Montpellier-ben történtek sokkal izgalmasabbak voltak (a lapok is gyorsabban fogytak), mint az odáig vezető út, habár addig sem volt hiány kalandokból.

  Ezt a részt is nagyon szerettem, Pierre narrátorként emlékezik egy-egy korábbi eseményre és az otthon maradottakra, így nem éreztem teljesen feledékenynek magam. E mellett folyamatosan gondoskodik róla, hogy egy percig se unatkozzunk ott, ahol ő megjelenik. Ráadásul jobbnál jobb gondolatokat gyűjtöttem össze tőle, ill. van egy tanács is köztük, amit ő kap egy félvilági nőtől:

Nagy kellemetlensége a szerzetesi életnek, hogy ott az ember nem köteles a kapott ütésekért elégtételt venni, mint a nemesek között szokás. Ellenkezőleg, mivel az alázat náluk erénynek számít, nyakig beléburkolózhatnak, mint holmi köpönyegbe.

A hálátlanság valóban furcsa vétek, s ámbár igen elterjedt, az nem teszi kevésbé ocsmánnyá, ellenkezőleg: úgy elcsúfítja a lelket, mint a pestises fekély akár a legszebb testet is.

Pierre, olyan a nő, akár a szél s a vihar; hogy mire képes, senki előre meg nem mondhatja.

Ha világunkat csakugyan Isten teremtette s jónak teremtette, szeretném tudni, ki packázta azóta ennyire el!

Olykor nem könnyű bizony tisztába jönnünk vele: mit is érzünk, s még kevésbé, hogy mit is kívánunk.

Ám hogy mi jogon ítéli el Isten nevében egyik ember a másikat, azt, az ördögbe is, meg nem foghatom!

Az ember gonosz, s az igazságszolgáltatás sánta.

 A könyv fél tégla mérete ne ijesszen el senkit az olvasástól, mert csak ismételni tudom magam: számtalan kalandban, veszélyben, szerelemben és hátborzongató eseményben lesz részünk, ha elolvassuk a sorozat második kötetét, így biztosítva, hogy egyetlen pillanatig se unatkozzunk.

   Ráadásul hála a rengeteg latin kifejezésnek és mondatnak, kiderült, hogy az elmúlt egy évtizedben nem is kopott meg annyira a latintudásom, mint gondoltam. Azért a latinul nem tudóknak sem kell megrémülniük, az idegen szavakat és kifejezéseket mindig megtaláljuk a lábjegyzetben.


Robert Merle: Csikóéveink
Francia história sorozat II. 
Eredeti cím: En nos vertes anées
Ford.: Görög Lívia
544 oldal
Európa Kiadó, 2011
3500 Ft
A borítón: Louis (vagy Antoine) Le Nain: Őrszobán
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.