Ugrás a fő tartalomra

Emmuska és a többiek


    Széplelkű Olvasó, készüljön fel egy időutazásra a 19. század utolsó évtizedébe, amikor virágkorát élte az Osztrák-Magyar Monarchia, élén Ferenc Józseffel és Sisivel, mindenki a betyároktól, míg Tiszaszalók a Prémes Rémtől rettegett, a bárói család tagjait a rangjukhoz méltóan szólították és gyerekkorukban angol kisasszonyuk volt, aki időközben elsajátította a mi anyanyelvünket is. Ebbe a korba kalauzol el Emmuska társaival.

    Rögtön egy cimbalmos "fegyverhordozójával" ismerkedhetünk meg, de azonnal átveszi a cselekmény fonalát tőle egy orvos a Bad Ischl-i fürdőhelyen, majd Ferenc József és Sisi párbeszédébe csöppenünk és végre megszólal a híres cimbalomművész, Nyári Flóris is, aki a világot járva mindig küld egy-egy anzikszot ismeretlen édesapjának, aki bizonyára büszke a fiára.

   Flóris ezúttal egy hosszú levélben megírja apjának, hogy csalódott eddigi jótevőjében és levelet készül írni emiatt régi kedves ismerősüknek, Emmuskának, azaz Orczy Emma bárónőnek.

   Flóris koncertjén, amit a császár tiszteletére ad, meg is jelenik Emmuska a férjével, ám az est nem várt fordulatot vesz. Emmuska pedig Flóris szavain felbuzdulva útnak indul angol férjével, a festő Montagu Barstow-val, hogy kiderítse az igazságot és lerántsa a leplet a Tiszaszalókot rettegésben tartó Prémes Rémről is.

   Azonban már a hazautuk sem zökkenőmentes: útközben betyárok támadnak rájuk, majd kénytelenek szembesülni Emmuska két szerzetes nagybátyjának rigolyáival, aztán felbukkan Emmuska egykori hódolója, a jéggyáros Bideskuthy Kristóf báró is. És ha még mindez nem lenne elég, elkísérhetjük őket a Millenniumi ünnepségekre, ahol szintén nem unatkoznak.

   De milyen is ez az Emmuska, aki annak idején családostól volt kénytelen elmenekülni a hajdani birtokukról? Mutassa be egyik angol barátnője!

Furcsa, hogy egy bárónőnek ilyen alantas ízlése legyen, de eleve furcsa, hogy egy bárónő magyar legyen. Az én gyanúm szerint ez a két fogalom kizárja egymást. Nem mintha idegengyűlölő lennék, isten őrizz. Ezt a buta idegengyűlöletet amúgy is könnyen fel lehetne számolni, elég lenne hozzá, ha mindenki otthon maradna: a magyarok Ausztriában vagy hol, a franciák Franciaországban, a bergengótok Bergengóciában, és mi, angolok is férjünk el az Egyesült Királyságban, Indiában, Hong  Kongban, Észak-Afrikában, Óceániában és Gibraltáron. De ezek a magyar bárók kinőtték az országukat, ezeknek Albion is kéne még, idejönnek és nekiállnak szerezni. Emlékszem, hogy amikor ez a Bódog báró ideérkezett, rögtön szerzett egy operát. Il Renegato volt a címe, nem tudok magyarul, de valami olyasmit jelent, hogy renegát.


    A regény a legjobbkor került a kezembe: éppen egy ilyen könyvre volt akkor szükségem, ahol szinte minden szereplő tökkelütött, akik már az első néhány oldalon mosolyt csaltak az arcomra, majd a továbbiakban már nevetés lett belőle.

   Egyáltalán nem zavaró, hogy a cselekményt minden fejezetben más-más szereplő meséli el, éppen ez teszi még inkább fordulatossá és ez adja meg a sava-borsát, nem beszélve az olyan nevekről, mint Kapor Vince (aki egy rettegett haramia) vagy Tüske Böske (az Orczy nagybácsik szakácsnője).

  Imádtam Montagu Útirajz Magyarországból c.írásait, amiket hazaküldött, hogy honfitársai jobban megismerkedjenek Magyarországgal és a magyarokkal. De nem feledkezhetem meg az iker nagybácsikról (az Angyalokról) sem, a szolgájukról, Gábrisról, aki mindent elkövet, hogy a mennyországba jusson, sőt egyszer még egy postagalamb is szóhoz jut.

   Kiemelném a korabeli nyelvhasználatot és a regényben már korán felbukkanó lokálpatrióta27 (mekkora húzás a szerzők részéről, hogy beleírták! ;)) véleményét, aki közli, hogy a könyv tele van tárgyi tévedésekkel és különben is pocsék. Igen, máskor én is bőszen jegyzeteltem volna és listát írtam volna a hibákról, de egyáltalán nem érdekeltek, mert annyit nevettem olvasás közben és nem is lett volna hozzá már energiám sem. Tehát, aki különösen otthon van az Orczy család történetében ill. a magyar történelemben, és nem hajlandó elsiklani egy-két módosítás fölött, inkább kerülje a könyvet.
Akit viszont mindez nem zavar, sőt, talán fel sem tűnne neki, ha lokálpatrióta27 nem jelezné, és szeretne jól szórakozni, míg egy izgalmas rejtély végére jár, és közben megismerkedhet a dualizmus Magyarországával, bátran vágjon bele  az olvasásba, nem fog csalódni! ;) Le sem akarja majd tenni ;).


   Ha még akad néhány Széplelkű Olvasó, akinek még nem sikerült döntenie, hozok néhány idézetet, hogy megkönnyítsem a dolgát:
(...) Hulltában is fennen szárnyalt hangja: "Apádat Sátános!" A "nos" inkább "nyekk"-nek hangzott. Seraphin úr addigra úgyszintén odaért, s egy marék útközben kitépett fűvel és százszorszéppel hajigált, azt kiabálván: "Vad eret ró! Vad eret ró!" Én mindig úgy tartottam, zúzódásra a százszorszéptől sokkalta többet ér a körömvirág vagy a kövirózsa nedve, de nagy az Isten patikája, s a két angyali aggastyán bizonnyal jobban kiismeri magát. 

- Akinek vasvillával osztják az észt, nehezen okosodik. 

     Csak azért mondom, milyen ez a Gábris igazán, miközben nem győz eleget szenteskedni a két öreg kompolyossal. Azok meg engem szapulnak, micsoda világ cifrája volnék, mintha én dugdosnám a Gábris lapátját ideétől odáig. Megszólják a szegény lányt mindenért, amit akarnak tőle, na.
     Bezzeg az úri hölgyeknek szabad a vásár. Ha az Emmuska bárónő kocsizik ki egyedül a Bideskuthy nagyságos úrral, akkor csak a sátánt veszik elő, annak meg mindegy. 

    Miféle tréfa, mókás évődés, mi? És mit szólsz közbe? Az a jó asszony halálra rémült, a férjével együtt! Az milyen egy nyámnyila, mintha nem is angol, de mindjárt francia. (...) Apád csak egyszer emelt kezet rám, kapott is egy olyat a forró teáskannával, hogy holtáig emlegette. Te is kaphatsz, úgyis mindjárt öt óra. 

  - Na, sipirc innét végtére - kötöttem el az ebet a karótól, mire az acsarogva ugrott neki Jencinek. - Nem fognak a báró úrék minden jöttment postással szóba ereszkedni! 
   - De én is üdvözülni akarok!  - pattant föl a lócára olyan hévvel, mintha a Mennyországba vezető lépcső első grádicsa lenne.
   - Az rajtam múlik, tudod jól. Megígértem, hogy szólok az érdekedben, és akkor szorítanak neked egy helyet a kakasülőn. 
   - Az biztosan az Isten háta mögött van!
   - Hova akarsz előre tolakodni, mi? Csak fontosabbak a pápák meg a szentek meg az Angyalok meg az Angyalok szolgái!

    - (...) Hanem az lenyűgöző, milyen könnyedséggel és választékossággal beszéli az angol nyelvet.
    - Akárcsak felséged. Megvallom, nehezebb helyzetben lennék, ha svédül kellene társalognom felségeddel. 
    - Nekem sem lenne könnyebb. Mármint nem svédül, a svéd az anyanyelvem ugyebár, hanem magyarul. Ámbár néhány szót már megtanultam az Ön zengzetes nyelvén.
    - Például, ha nem veszi tolakodásnak? 
    - A lunchosh connerdeg bosswn shagbah o tourhush voshvillayovol!
    - Hm, ez igazán... lenyűgöző. És azt is méltóztatik tudni, mit jelent?
    - Ha jól értesültem, valamely szelídebb méltatlankodás.
    - Viszonylag szelíd. Hozzávetőleges értelmezésben: a gubancos szőrzetű, jellemzően maszkulin ördög, felhasználva a szennyezett vasvilláját, lépjen szodomita nemi kapcsolatba veled!

 

Győrei Zsolt - Schlachtovszky Csaba: Emmuska
Kackiás nemzeti vadregény
530 oldal
Libri Kiadó, 2013
3990 Ft

Megjegyzések

  1. Már pár hete felfigyeltem erre a könyvre, de ezek az idézetek! :D El fogom majd olvasni!!
    (Szép a karácsonyi dizájn! :))

    VálaszTörlés
  2. Helyes ;), rosszkedv ellen tökéletes és agyhalott állapotban is kiváló választás. Vétek lenne kihagyni :).
    (Köszi :))

    VálaszTörlés
  3. Jaj, Andiamo, ezeken az idézeteken olyan jót nevettem :) Azt hiszem én is igyekszem majd beszerezni.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon helyes, de csak óvatosan olvasd nyilvános helyen! ;)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

"Tragédiából a bohózatba mily hirtelen vált a világ szövegkönyve!"

Annak idején nagyon szerettem a görög és a római mitológiát - bár az Odüsszeiáért már kevésbé rajongtam - , így nem lett volna meglepő, ha négy éve már lecsaptam volna Stefano Benni első magyarul megjelent regényére. Ráadásul még olasz is. De mégsem így lett.
Aztán nemrég felfedeztem a nagy nyári leárazás közepette, meg is rendeltem, és kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni.

Odüsszeuszunk, Ullise (a barátainak Lello) Isolani egy kis és veszteséges kiadóban dolgozik szerkesztőként, idejét főleg gépiratok (mivel már senki sem ír könyvet kézzel) olvasásával tölti. Emellett főnöke írókat hívogattat Lellóval telefonon, mivel egy különleges kiadványhoz szeretne tőlük előszót kicsikarni, az írók azonban vele már nem állnak szóba.
Ulisse pékinszomniában szenved: éjszaka nem tud aludni, ellenben nappal bárhol képes elbóbiskolni és ilyenkor szürreális álmai vannak.

Egy nap különös levelet kap egy Achille nevű férfitól, aki arra kéri, hogy a megadott napon és a megadott időben, de csakis akkor…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

"Radnay Pál lányának lenni..."

A Radnay család és a nyár eleje immáron két éve összekapcsolódott nálam, így elképzelhető az öröm, amikor májusban a Könyvhétre megjelenő újdonságok között felfigyeltem a Krisztina bárónőre, a család magyarpetei ágához tartozó lány regényére.

  Az immár éltes Krisztina egy bordeaux-i szőlőskertben emlékezik vissza a Likőrös Löli és Peches Pali tizenkét éves kislányára, aki 1922 márciusában nagy változás előtt áll. Trianon után vagyunk, apja adósságokat halmozott fel, ezért kénytelen egyetlen lánya nevelését a várfalvaikra bízni, ahol Krisztina biztonságban lehet. Anyja számára szinte semmit sem jelent a kislány, apjától mégis nehéz a búcsúzás. De egy Radnay ezt nem mutatja. Így a vörös hajú, se nem szép, se nem csinos, sovány kislány Loni néni és Ista bácsi házába kerül. Nagyanyja nem is érti, miért nem őt választották, de nem is túlságosan bánja, számára Méri fia anyagi helyzete előrébb való.

   Így kerül a Kotnyeles Krisztina Lexi szárnyai alá, barátkozik össze a nála ekkor öt év…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

A magyar irodalom legszebb szerelmes versei 77 oldalon

Erre a kis kötetre az újságosnál bukkantam a Nők Lapja Nyárhoz csomagolva. Megnéztem a kötet nélküli számot, és mivel jónak ígérkező cikkeket láttam benne, így megvettem.
Annyit elmondanék, hogy tavaly hónapokig vettem szerdánként  a Nők Lapját, amit aztán továbbadtam a nagymamámnak, aki mindig örült neki. Aztán felfedeztem, hogy a lap célcsoportként a 18-49 éves, városi, ABC kategóriás nőket jelöli meg. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem erről a háztartási gépek energiafogyasztása és az autókategóriák jutnak eszembe, nem pedig az emberek. Mivel én sem feleltem meg minden kritériumuknak és a nagymamám sem, úgy döntöttem, hogy annak a heti 250 Ft-nak van jobb helye is. Ehhez csak annyit fűznék hozzá - hogy bár a blog nincs teletűzdelve hirdetésekkel, ahogy a Nők Lapja - , nekem soha eszembe nem jutott, hogy célcsoportot jelöljek meg. Teljesen mindegy, hogy valaki városban, faluban vagy tanyán él, 18 vagy 88 éves, vezető beosztásban dolgozik-e vagy alkalmazott, tanul vagy esetleg mun…