2013. december 6., péntek

, , , , , ,

Emmuska és a többiek


    Széplelkű Olvasó, készüljön fel egy időutazásra a 19. század utolsó évtizedébe, amikor virágkorát élte az Osztrák-Magyar Monarchia, élén Ferenc Józseffel és Sisivel, mindenki a betyároktól, míg Tiszaszalók a Prémes Rémtől rettegett, a bárói család tagjait a rangjukhoz méltóan szólították és gyerekkorukban angol kisasszonyuk volt, aki időközben elsajátította a mi anyanyelvünket is. Ebbe a korba kalauzol el Emmuska társaival.

    Rögtön egy cimbalmos "fegyverhordozójával" ismerkedhetünk meg, de azonnal átveszi a cselekmény fonalát tőle egy orvos a Bad Ischl-i fürdőhelyen, majd Ferenc József és Sisi párbeszédébe csöppenünk és végre megszólal a híres cimbalomművész, Nyári Flóris is, aki a világot járva mindig küld egy-egy anzikszot ismeretlen édesapjának, aki bizonyára büszke a fiára.

   Flóris ezúttal egy hosszú levélben megírja apjának, hogy csalódott eddigi jótevőjében és levelet készül írni emiatt régi kedves ismerősüknek, Emmuskának, azaz Orczy Emma bárónőnek.

   Flóris koncertjén, amit a császár tiszteletére ad, meg is jelenik Emmuska a férjével, ám az est nem várt fordulatot vesz. Emmuska pedig Flóris szavain felbuzdulva útnak indul angol férjével, a festő Montagu Barstow-val, hogy kiderítse az igazságot és lerántsa a leplet a Tiszaszalókot rettegésben tartó Prémes Rémről is.

   Azonban már a hazautuk sem zökkenőmentes: útközben betyárok támadnak rájuk, majd kénytelenek szembesülni Emmuska két szerzetes nagybátyjának rigolyáival, aztán felbukkan Emmuska egykori hódolója, a jéggyáros Bideskuthy Kristóf báró is. És ha még mindez nem lenne elég, elkísérhetjük őket a Millenniumi ünnepségekre, ahol szintén nem unatkoznak.

   De milyen is ez az Emmuska, aki annak idején családostól volt kénytelen elmenekülni a hajdani birtokukról? Mutassa be egyik angol barátnője!
Furcsa, hogy egy bárónőnek ilyen alantas ízlése legyen, de eleve furcsa, hogy egy bárónő magyar legyen. Az én gyanúm szerint ez a két fogalom kizárja egymást. Nem mintha idegengyűlölő lennék, isten őrizz. Ezt a buta idegengyűlöletet amúgy is könnyen fel lehetne számolni, elég lenne hozzá, ha mindenki otthon maradna: a magyarok Ausztriában vagy hol, a franciák Franciaországban, a bergengótok Bergengóciában, és mi, angolok is férjünk el az Egyesült Királyságban, Indiában, Hong Kongban, Észak-Afrikában, Óceániában és Gibraltáron. De ezek a magyar bárók kinőtték az országukat, ezeknek Albion is kéne még, idejönnek és nekiállnak szerezni. Emlékszem, hogy amikor ez a Bódog báró ideérkezett, rögtön szerzett egy operát. Il Renegato volt a címe, nem tudok magyarul, de valami olyasmit jelent, hogy renegát.

    A regény a legjobbkor került a kezembe: éppen egy ilyen könyvre volt akkor szükségem, ahol szinte minden szereplő tökkelütött, akik már az első néhány oldalon mosolyt csaltak az arcomra, majd a továbbiakban már nevetés lett belőle.

   Egyáltalán nem zavaró, hogy a cselekményt minden fejezetben más-más szereplő meséli el, éppen ez teszi még inkább fordulatossá és ez adja meg a sava-borsát, nem beszélve az olyan nevekről, mint Kapor Vince (aki egy rettegett haramia) vagy Tüske Böske (az Orczy nagybácsik szakácsnője).

  Imádtam Montagu Útirajz Magyarországból c.írásait, amiket hazaküldött, hogy honfitársai jobban megismerkedjenek Magyarországgal és a magyarokkal. De nem feledkezhetem meg az iker nagybácsikról (az Angyalokról) sem, a szolgájukról, Gábrisról, aki mindent elkövet, hogy a mennyországba jusson, sőt egyszer még egy postagalamb is szóhoz jut.

   Kiemelném a korabeli nyelvhasználatot és a regényben már korán felbukkanó lokálpatrióta27 (mekkora húzás a szerzők részéről, hogy beleírták! ;)) véleményét, aki közli, hogy a könyv tele van tárgyi tévedésekkel és különben is pocsék. Igen, máskor én is bőszen jegyzeteltem volna és listát írtam volna a hibákról, de egyáltalán nem érdekeltek, mert annyit nevettem olvasás közben és nem is lett volna hozzá már energiám sem. Tehát, aki különösen otthon van az Orczy család történetében ill. a magyar történelemben, és nem hajlandó elsiklani egy-két módosítás fölött, inkább kerülje a könyvet.
Akit viszont mindez nem zavar, sőt, talán fel sem tűnne neki, ha lokálpatrióta27 nem jelezné, és szeretne jól szórakozni, míg egy izgalmas rejtély végére jár, és közben megismerkedhet a dualizmus Magyarországával, bátran vágjon bele  az olvasásba, nem fog csalódni! ;) Le sem akarja majd tenni ;).

Ha még akad néhány Széplelkű Olvasó, akinek még nem sikerült döntenie, hozok néhány idézetet, hogy megkönnyítsem a dolgát:
(...) Hulltában is fennen szárnyalt hangja: "Apádat Sátános!" A "nos" inkább "nyekk"-nek hangzott. Seraphin úr addigra úgyszintén odaért, s egy marék útközben kitépett fűvel és százszorszéppel hajigált, azt kiabálván: "Vad eret ró! Vad eret ró!" Én mindig úgy tartottam, zúzódásra a százszorszéptől sokkalta többet ér a körömvirág vagy a kövirózsa nedve, de nagy az Isten patikája, s a két angyali aggastyán bizonnyal jobban kiismeri magát.
- Akinek vasvillával osztják az észt, nehezen okosodik.

   Csak azért mondom, milyen ez a Gábris igazán, miközben nem győz eleget szenteskedni a két öreg kompolyossal. Azok meg engem szapulnak, micsoda világ cifrája volnék, mintha én dugdosnám a Gábris lapátját ideétől odáig. Megszólják a szegény lányt mindenért, amit akarnak tőle, na.
Bezzeg az úri hölgyeknek szabad a vásár. Ha az Emmuska bárónő kocsizik ki egyedül a Bideskuthy nagyságos úrral, akkor csak a sátánt veszik elő, annak meg mindegy.


    Miféle tréfa, mókás évődés, mi? És mit szólsz közbe? Az a jó asszony halálra rémült, a férjével együtt! Az milyen egy nyámnyila, mintha nem is angol, de mindjárt francia. (...) Apád csak egyszer emelt kezet rám, kapott is egy olyat a forró teáskannával, hogy holtáig emlegette. Te is kaphatsz, úgyis mindjárt öt óra.


- Na, sipirc innét végtére - kötöttem el az ebet a karótól, mire az acsarogva ugrott neki Jencinek. - Nem fognak a báró úrék minden jöttment postással szóba ereszkedni!
- De én is üdvözülni akarok! - pattant föl a lócára olyan hévvel, mintha a Mennyországba vezető lépcső első grádicsa lenne.
- Az rajtam múlik, tudod jól. Megígértem, hogy szólok az érdekedben, és akkor szorítanak neked egy helyet a kakasülőn.
- Az biztosan az Isten háta mögött van!
- Hova akarsz előre tolakodni, mi? Csak fontosabbak a pápák meg a szentek meg az Angyalok meg az Angyalok szolgái!

- (...) Hanem az lenyűgöző, milyen könnyedséggel és választékossággal beszéli az angol nyelvet.
- Akárcsak felséged. Megvallom, nehezebb helyzetben lennék, ha svédül kellene társalognom felségeddel.
- Nekem sem lenne könnyebb. Mármint nem svédül, a svéd az anyanyelvem ugyebár, hanem magyarul. Ámbár néhány szót már megtanultam az Ön zengzetes nyelvén.
- Például, ha nem veszi tolakodásnak?
- A lunchosh connerdeg bosswn shagbah o tourhush voshvillayovol!
- Hm, ez igazán... lenyűgöző. És azt is méltóztatik tudni, mit jelent?
- Ha jól értesültem, valamely szelídebb méltatlankodás.
- Viszonylag szelíd. Hozzávetőleges értelmezésben: a gubancos szőrzetű, jellemzően maszkulin ördög, felhasználva a szennyezett vasvilláját, lépjen szodomita nemi kapcsolatba veled!
 

Győrei Zsolt - Schlachtovszky Csaba: Emmuska
Kackiás nemzeti vadregény
530 oldal
Libri Kiadó, 2013
3990 Ft
Share:

4 megjegyzés:

  1. Már pár hete felfigyeltem erre a könyvre, de ezek az idézetek! :D El fogom majd olvasni!!
    (Szép a karácsonyi dizájn! :))

    VálaszTörlés
  2. Helyes ;), rosszkedv ellen tökéletes és agyhalott állapotban is kiváló választás. Vétek lenne kihagyni :).
    (Köszi :))

    VálaszTörlés
  3. Jaj, Andiamo, ezeken az idézeteken olyan jót nevettem :) Azt hiszem én is igyekszem majd beszerezni.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon helyes, de csak óvatosan olvasd nyilvános helyen! ;)

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.