2013. december 14., szombat

, , , , ,

"a bor többlet, illatos és titokzatos ajándék..."


   A Helikon tavaly indította útjára a Márai életbölcsességei sorozatát, melynek első lépcsőfokaként új külsőbe öltöztette A négy évszakot és a Füves könyvet, ill. harmadikként megjelentetett egy válogatást, melyben a borral, a borfogyasztással - és -kulturával kapcsolatos idézeteket gyűjtötték egybe Márai műveiből.

  Már a címből is sejthető, hogy Márai szerette a bort, és ha valaki ráadásul író és szeret valamit, előbb-utóbb felbukkan a műveiben is.

A kötet öt témakör, pontosabban öt idézet szerint gyűjti csokorba az írásokat, ill. az életműből vett idézeteket. Olyan művek egy-egy részletével találkozhatunk, mint pl. a Napló, az Egy polgár vallomásai, A gyertyák csonkig égnek vagy a Szindbád hazamegy.

   Bevallottan nem vagyok egy nagy borivó, de Márai minden írásában éreztem a rajongást és a tiszteletet a nemes ital iránt, hogy - mint mindent - a bort sem mindegy, hogy mikor, hol, hogyan és kivel fogyasztjuk.

Szindbád csak olyan helyen kedvelte a bort, ahol fecsegő emberek, vihorászó, futó kocsmai asszony népség, szószátyár kocaivók nem zavarják a komoly férfit borivás közben. Mint az okos nők, akik nem szeretik, ha szerelmeskedés, csókolódzás közben a férfi, teljesen fölöslegesen, szavakat is intéz hozzájuk, mert a beszéd csak eltereli a szerelemről a figyelmet, úgy Szindbád sem szerette, ha borozás közben hiú szavakkal, oktalan locsogással zavarják önhitt asztalszomszédok azt a mindennél különösebb, áhítatos, néma és tiszteletre méltó lelkiállapotot, mely a poharazó ember kedélyvilágát jellemezte.

    A hosszabb-rövidebb, de annál tartalmasabb idézetek képet adnak Márai életművéről is. Aki eddig ódzkodott a szerző egy-egy művétől, a Boros könyv olvasgatása közben biztosan kedvet kap, hogy egy-egy neki tetsző idézetet az eredeti helyén is elolvasson. Olvasás közben már azon gondolkodtam, melyik könyvét válasszam majd legközelebb a polcról.

    Ideális választás ajándékba (hozzám is így került) nemcsak borivóknak és a Márai-rajongóknak, hanem azoknak is, akik csak szeretnék megismerni a szerzőt, de eddig féltek tőle vagy nem tudták, melyik művét lapozzák fel elsőként.
 
  Bár ugyanúgy olvastam, mint egy hagyományos könyvet, nyugodtan választhatunk időnktől függően a hosszabb-rövidebb írások közül. Mire a kötet végére érünk, megértjük, miért is választottam éppen ezt az idézetet a bejegyzés címének, mert ez a válogatás is éppen olyan. Kő Boldizsár illusztrációi pedig csak erősítik mindezt. És ne feledjük: in vino veritas.

A másik: a bor és a kenyér csakugyan feltétele egy műveltségnek, amelynek gyűjtőneve a "keresztény". Másféle műveltséghez nincs közöm, következésképp máshol csak élni, létezni tudok, dolgozni és alkotni nem. De a bor és kenyér igazában csak a mediterrán tájakon az őstáplálék, ahogy - igazában - csak itt volt "keresztény" műveltség; amit Nyugat és Észak ebből csinált, az már csak felvett kereszténység volt; az élménynek csak itt volt ereje, s ehhez bor és kenyér kellett. Ezért élek itt, s ezért kísérlek meg mindent továbbra is itt élni, ezeken a partokon. Máshol nincs is igazi bor, sem kenyér a világban; bort termelnek még Turkesztánben és Ausztráliában, de miféle bor az? Olyan, mint a műveltség, ami kisarjadhat ilyen bor mellett.

Márai Sándor: Boros könyv
Válogatta: Mészáros Tibor
Illusztrálta: Kő Boldizsár
164 oldal
Helikon Kiadó, 2012
2990 Ft
Share:

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszett.:)

    Ui.: én se szeretem a bort. Meg úgy általában az alkoholt.

    VálaszTörlés
  2. ;)
    Utoljára nyáron ittam kevesebb, mint 2 dl vörösbort, amit kaptunk és az finom volt. Tudom, ha rajtunk múlna, már csődbe ment volna az összes kocsma :D.

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.