Ugrás a fő tartalomra

Holttest a könyvtárszobában


    Gondolom, sokaknak feltűnt, hogy kishazánkban is egyre inkább teret nyert magának a Halloween. Az üzletek polcai megtelnek tök alakú mécsestartókkal és egyéb díszekkel, az óvodák és iskolák udvarai kivájt tökökkel, az ablakok pedig mindenféle tökös-denevéres-szellemes dekorációval. De vajon tudják-e, hogy mit is ünnepelnek eredetileg október 31-én, ill. hogyan is zajlik egy igazi Halloween parti? Szerény véleményem szerint a hazai inkább a tökök ünnepe, és nagyon távol áll az eredetitől. (Kíváncsian várom, mikor rendezzük meg a Háladást...)

   Ennek apropóján örültem meg, amikor a hónap elején felfedeztem a törzskönyvesboltomban Agatha Christie regényét, amit egyébként nem egyszerű beszerezni, annak ellenére, hogy csak három éve jelent meg, és egy Halloween parti áll a középpontjában. Na meg egy gyilkosság.

   Aki olvasta már a Mrs. McGinty meghalt/halott c. regényt, annak ismerősen cseng Mrs. Ariadne Oliver neve. Aki hozzám hasonlóan most találkozik először a hölggyel, bemutatnám néhány szóban: Mrs. Oliver krimiírónő, imádja az almát, éppen Woodleigh Commonban segédkezik egyik barátnőjének a Halloween parti előkészületeiben és mellesleg Hercule Poirot régi kedves barátnéja.

   A parti Mrs. Rowena Drake házában kerül megrendezésre, ahol a meghívott tizenévesek liszttorta-szeletelésben, almahorgászatban és tűzharapásban mérhetik össze ügyességüket, seprűszépségversenyen vesznek részt, ill. a kamaszlányok a falu boszorkánya és egy kis trükk segítségével megtudhatják, ki lesz a jövendőbelijük.

   Az előkészületek lázasan zajlanak, amikor a gyerekek felismerik Mrs. Olivert a társaságban. A tizenhárom éves Joyce Reynolds ekkor különös dologgal áll elő: állítása szerint korábban látott egy gyilkosságot. Természetesen a társai nem hisznek neki, így nem tulajdonít senki jelentőséget a kislány szavainak.

    Eljön a várva várt este, és amikor mindenki hazaindulna, felfedezik Joyce eltűnését, akit végül a könyvtárszobában találnak meg. Holtan. Valaki belefojtotta az almahorgászatnál használt vödörbe. Vajon ki tehette és miért? Tényleg láthatott korábban valamit a gyerek?
Mrs. Oliver az eset felderítésében jóbarátjához, Poirot-hoz fordul.


   Poirot a nyomozás során segítséget kap Spence nyugalmazott rendőrfelügyelőtől, ill. annak nővérétől és hamarosan megismerkedik a kis falu lakóival, a helyi pletykákkal, rejtélyekkel is.

Az alma ezen a tájon egész egyszerűen megkerülhetetlen. És bár általában véve nincs is ártatlanabb dolog a zamatos angol almánál, mégiscsak más a helyzet itt, ebben a házban, ahol az alma képzete a seprűnyélen lovagló boszorkák, az ősi babonák és a gyerekgyilkosság képzetével fonódott össze. 

   Bevallom, először meglepődtem, amikor az előkészületekben részt vettek nevét olvastam, de aztán gyorsan megnyugtattam magam, hogy Lady Agatha soha sem hagyta elveszni az olvasót a nevek rengetegében, és ez most is így volt. A szereplőkről - ahogyan már megszokhattuk - fokozatosan lebbenti fel a fátylat és kerülnek a helyükre a kirakó darabjai.

  Olvastam már néhány krimit AC-től, de nagyon sokáig elképzelésem sem volt a gyilkos személyére. Ezért jó, hogy Poirot agysejtjei rögtön az első beszélgetés után dolgozni kezdtek.
A megoldáshoz vezető úton mi is megismerhetjük a már említett helyieket, a szóbeszédet, sőt még a kertépítészet rejtelmeibe is bepillantást nyerünk.
  Ebben a regényben találkoztam a korábbiakhoz képest a legszabadabb gondolkodású és szájú szereplőkkel (akik természetesen tinédzserek), és nagyon jól szórakoztam Poirot velük folytatott párbeszédén ;).

   Tökök ünnepe ide vagy oda, a szórakozás és az agysejtek megtornásztatása most is garantált.
Azért legyünk óvatosak, ha október 31-én Halloween Partira hívnak bennünket, ahol almahorgászat is lesz!


Agatha Christie: Halloween és halál
Korábban Ellopott gyilkosság címmel is megjelent, és a filmváltozatot is ezen a címen érdemes keresni
Eredeti cím: Hallowe'en Party
Fordította: Elekes Dóra
310 oldal
Európa Kiadó, 2010
2200 Ft

Megjegyzések

  1. Az egyik kedvencem AC-től, igaz, csak angolul van meg.
    A filmet is megnézted? Én pont egy sötét viharos estén vettem rá magam, és bevallom, nagyon paráztam rajta egyedül, pedig akkor már olvastam és tudtam a történetet, de nagyon klassz a halloweeni hangulata és Mrs.Ariadne Oliver + Poirot kettősén mindig jókat szoktam derülni :))

    VálaszTörlés
  2. (Tök)életes - megvan az esti film :D
    A könyvet majd maximum jövő ilyenkorra elolvasom...hmm vagy nekiálljak most? :D

    VálaszTörlés
  3. Nikkincs: a filmet még nem láttam, de tervben van. Hátha lesz valamikor a tévében.
    Elhiszem, hogy "jó volt az időzítés" ;).

    Dóri: ha már a tököknél tartunk: tökjó :D. Azért elkezdheted, ha kéznél van ;).

    VálaszTörlés
  4. Ez a tesóm kedvenc AC-könyve!
    Ezt azért fontos megjegyezni, mert
    kettőnk közül ő az, aki nem sznobkodik, ha krimiről van szó és amikor megvette nekem a Tragédia három felvonásban-t, hogy higgyem el végre, hogy Christie nem pusztán krimi, hanem irodalom, muszáj volt egyetértenem vele.
    A férjem AC-ket olvasott, hogy reanimálja az angoltudását,
    én meg itt ajánlom melegen nektek az írónő önéletrajzát, ami még a krimijeinél is szórakoztatóbb.
    Természetesen a húgomtól kaptam ajándékba.Írtam is róla anno:
    http://susannicon.blogspot.de/2011/06/huszadik-szazad-tanui.html

    VálaszTörlés
  5. Jó ízlése van a tesódnak! ;)
    A Tragédia három felvonásban nálam is várólistás és tényleg nagyon jó AC, sokat lehet tanulni a könyveiből :).
    Emlékszem az önéletrajzára, és fent is van a virtuális listámon ;).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Kafka és Dora

Mint a legtöbben, én is középiskolásként találkoztam először Kafka műveivel, egészen pontosan Az átváltozással, amit részletesen kielemeztünk, de a többi művei csak említés szintjén került szóba, az életrajzi hátteréből pedig nem is emlékszem szinte semmire. Mea culpa. Így nagyon örültem, amikor az újdonságok között rábukkantam Michael  Kumpfmüller regényére, amiből megismerhetjük Kafka életének utolsó évét.

     1923 júliusában az akkor már évek óta tuberkulózisban szenvedő és korábbi munkahelyétől, a biztosítótársaságtól nyugdíjazott 40 éves Kafka Müritzbe érkezik nővéréhez és annak gyerekeihez. Az író pihenni, de leginkább betegsége okán a tengeri levegő jótékony hatása miatt dönt az utazás mellett. A tengerparton megismerkedik egy táncosnői álmokat dédelgető fiatal lánnyal, Tilével, aki a közeli Berlini Zsidó Népotthon gyereküdülőjében gyerekfelügyelőként tölti a nyarat, és meghívja a következő estére Kafkát magukhoz. Az üdülőben szakácsként dolgozó Dora Diamant is felfigy…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…