2013. szeptember 2., hétfő

, , , , , ,

Vers hétfőn

Kosztolányi Dezső: Szeptember elején

A hoszú, néma, mozdulatlan ősz
aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.

Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy a kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcseség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.




Forrás: MEK/Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei
Kép
Share:

2 megjegyzés:

  1. K.D. idejében még ősz volt az ősz és tél volt a tél, viszont biztos nem fürdött 27 fokos Balatonban. Mi igen.:-)

    Szép vers! Örülök, hogy visszatértél!

    VálaszTörlés
  2. Gyerekkoromból nekem is rémlik, hogy még akkoriban is nomálisan vááltakoztak az évszakok.

    Köszönöm (mindkettőt) ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.