2013. június 13., csütörtök

, , , , , ,

"Időnként futunk, mert Radnayak vagyunk."

Éppen egy éve ismerhettük meg az erdélyi Radnay családot, akiknek történetét fél évszázadon át követhettük nyomon. Már akkor biztos volt a folytatás, amit nagyon vártam és a Könyvhétre meg is jelent.

   A folytatásban a főszerep Zoltán ópa dédunokáinak, az ikreknek, Zsófinak és Lórinak jut, akik édesapjukkal, nagyszüleikkel és dédszüleikkel élnek a várfalvai erdőben, távol mindentől. A házban nincs se víz, se áram, az ikreknek kilométereket kell minden nap bicikliznie az iskolába, de a család nem akar ezen változtatni. A gyerekek táncosnő édesanyja egy napon elhagyja a családot. Miért szánja el magát erre a lépésre egy anya? Egyszerűen nem tudja elfogadni férje politikai nézeteit, hiszen egy Radnay a pokolban is úr, és mindenáron kitart az elhatározása mellett. 1989-et írunk ekkor. A politikai üldöztetések hatására, ami a legifjabb fiút, Lórit is utolérheti, a család úgy dönt, hogy a Tata és két gyermeke Magyarországon próbál boldogulni. A döntés 1992-ben egyik napról a másikra születik meg, így a 16 éves ikrek és édesapjuk egy szombathelyi bérlakásban találja magát.

     Az ikrek felvételt nyernek a gimnáziumba, amit elölről kell kezdeniük, apjuk pedig egy építkezésen kap munkát, de csak feketén. A fizetése nem elég, ezért Zsófi különórákat ad, hogy a közös családi borítékban a hónap végén is legyen elég pénz.
    Az ikrek mintha csak tűz és víz lennének: Lóri a nagy Magyarország elkötelezett híve, Wass Albertet olvas, tetoválásokon töri a fejét és nem akar beilleszkedni, míg Zsófi mos, főz, takarít, korrepetál és kitűnő tanuló.

   Gyorsan eltelik a négy év, a fiatalok leérettségiznek, Zsófi számára egyenes út vezet a Táncművészeti Főiskolára és Budapestre, míg Lóri még nem tudja, mihez kezdjen. Egyelőre nem akar tanulni, nem hallgat senkire, inkább lovakat gondoz (elvégre a Radnayak vérében van, hogy értenek a lovakhoz) és iszik és füstöl a Tatával.

   Zsófi megkezdi budapesti életét, a férfiak pedig Szombathelyen maradnak. Azonban a 2000. év első napja örökre megváltoztatja mindhármuk életét...

   Az eseményeket ezúttal Zsófi szemszögéből követhetjük nyomon az erdélyi léttől egészen napjainkig, immár feleségként és anyaként. De - ahogy megszokhattuk az első részben - a Radnayak sorsa mindig összefonódik, így folyamatosan jelen van Zsófi életében a család többi tagja. Leginkább Lóri, akit sosem kell arra emlékeztetni, mit jelent Radnayanak lenni, míg Zsófi sokszor szeretne tudomást sem venni róla. De mégsem tagadhatja meg a vérét:
- (...) Ez nem normális, Zsófi. Ti semmit se csináltok normálisan.
- Mi?
- Ti Radnayak! - köpte a szót a Spanyol.
- Szóval, mi Radnayak. Értem.
- Nem értesz semmit. Hóbortosak vagytok, őrültek, bolondok... Apád, ahogy magázzátok, a bátyád, hogy ő aztán valaki, ráadásul egy báró Radnay! Hát kik azok a Radnayak?
Kis híján felnevetett, mert eszébe jutott, hogy erről aztán hosszan tudna mesélni, de nem tette, mert a Spanyol éppen azon dühöngött, miért éppen egy nyafogó kis művésznőbe kellett belebotlania, aki ráadásul bárónő, ráadásul nagyságos kisasszony...
- Méltóságos - javította ki ösztönösen, de a Spanyol nem hallotta meg.

   Nagyon tetszett, hogy minden fejezet egy-egy odavágó idézettel indul, ami vagy valamelyik családtagtól ered vagy Zsófi olvasta valahol. Talán önmagukban közhelynek tűnhet egyik vagy másik, mégis, az adott fejezethez nagyon illik, és olyan érzésem volt, mintha a Radnayak füveskönyvét olvasnám.

   Radnayak lenni soha sem volt könnyű és nem lesz könnyebb a XXI. században sem. Bárói cím ide vagy oda, úgy gondolom, bármelyik Erdélyből áttelepült család története lehetne a Radnayaké, hiszen nekik is ott kellett hagyniuk a gyökereket, be kellett illeszkedniük egy új környezetbe, ahol nem mindig fogadták barátságosan őket. Nekik is megvannak ugyanazok az apró-cseprő gondjaik, mint mindannyiunknak. Sőt, ahogy mondani szokás: Veled is megtörténhet, az ő magyarországi életük akár a miénk is lehetne. Éppen ezért lehet ezt a regényt szeretni, mert az ÉLETről szól, amelyben csalódhatunk, sírhatunk, nevethetünk, boldogok lehetünk. Olykor feltűnik egy-egy régi barát vagy ismerős, aki segítő kezet nyújt a bajban vagy éppen még inkább összekuszálja a szálakat.


   Sokan félnek a folytatásoktól, de bátran megnyugtatok mindenkit, aki olvasta az első részt, hogy a másodikban sem fog csalódni.
A családregények és az igényes irodalom kedvelőinek igazi csemege lehet és lesz is. És ki tudja, talán egyszer újabb résszel bővül a sorozat. Az utolsó mondatok alapján nem kizárt :).

A trilógia részei:
A Radnayak
A Radnayak örökében
Krisztina bárónő


Varga-Körtvélyes Zsuzsanna: A Radnayak örökében
Búcsú Erdélytől
373 oldal
K. u. K. Kiadó, 2013
3800 Ft
Share: