Ugrás a fő tartalomra

"NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART"


    Sajnos azok közé tartozom, akik leginkább a hazai valóságshow-k felbukkanásakor találkoztak a Nagy Testvér nevével. Szerencsére a magyartanárunk felvilágosított bennünket, hogy a Big Brother nem a tévések, hanem George Orwell fejéből pattant ki 1948-ban, aki nemes egyszerűséggel felcserélte az évszám utolsó két jegyét és semmi köze ahhoz a bizonyos valóságshowhoz.
 
  Nem sokkal ez után, A Nagy Könyv kapcsán Ákos korteskedett a regény mellett, de nálam még mindig váratott magára, hogy a két évvel ez előtti Várólista-csökkentés kudarca után végre elolvassam.


   1984. április 4-én ismerkedünk meg a 39 éves Winston Smith-szel. Winston munkahelyéről, az Igazság-minisztériumból tart hazafelé ebédelni. Bár egyedül él, lakásában mégsem a csend, hanem a telekép fogadja, ami minden Párttag otthonában megtalálható. Lehalkítható, de sohasem kapcsolható ki.

   1984-ben London Óceánia része és éppen hadban áll Eurázsiával. Hoppá, máris elkövettem egy bűnt. Mert Óceánia lehet, hogy sosem állt háborúban Eurázsiával, csak Kelet-Ázsiával. Igen, bonyolultan hangzik, de mindjárt világos lesz.

    A népességet három részre osztották: a Belső Pártra, a Külsőre és a prolikra. Winston a Külső Párt tagja. Munkája, hogy naponta értesítést kap, a Times mely korábbi számaiban csúszott be hiba és ő felel azért, hogy a felsorolt hibákat korrigálják. Pl.: a Párt korábban azt ígérte, most nőni fog a cipőfűző-termelés 5%-kal, de csak 4%-kal nőtt. Winston ekkor nemes egyszerűséggel kijavítja a korábbi adatot és lám, a Párt megtartotta ígéretét!

A társadalmi osztályok megoszlása a regényben


  A már említett három réteg egészen másként éli az életét is: a Külső Párttagok otthonaiban és az utcákon megtalálható a telekép, melyen keresztül a Belső Párttagok minden egyes lépésüket nyomon követhetik, nem bújhatnak el a titokzatos Nagy Testvér elöl. Egy ember elöl, aki mindent és mindenkit lát, azonban őt még senki sem látta.

  Egy olyan világban élünk, ahol a nyelvet is megreformálták, legnagyobb bűn a Gondolatbűn, legfontosabbak az erkölcsök, ahol a Párttagok is előzetes engedéllyel köthetnek házasságot, a szerelem ismeretlen érzés számukra, születendő gyerekeik pedig már kisiskolásként kiképzést kapnak és később ők lesznek szüleik árulói, ha azok - szerintük - gondolatbűnt követnek el.

  Ebben a világban , ha valaki megszegi a játékszabályt, a Párt egyszerűen megsemmisíti, mintha nem is létezett volna. A Párt azonban csak a saját emberei életét figyeli árgus szemekkel, a prolikkal mit sem törődik.

  Itt, reggelente a Reggeli rángatózással indul a nap, minden egyes nap Winston munkahelyén összegyűlnek az emberek  a Két Perc Gyűlöletre, ahol együtt szidják Nagy Testvér és a rendszer titokzatos ellenségét. Az egyik ilyen alkalmon pillant meg Winston egy lányt, aki a leghangosabban veszi ki részét az aznapi programból, ill. O' Brient, a Belső Pártból. Winston valamiért szimpátiát érez O' Brien iránt, mintha ő is a szíve mélyén annyira gyűlölné a Pártot és Nagy Testvért, mint ő. Majd ismét felbukkan a lány, és ez a találkozás mindkettejük életét megváltoztatja.

Az a szörnyű, hogy a Párt elhiteti az emberekkel, hogy a puszta ösztönök, a puszta érzések nem fontosak, s ugyanakkor megfosztja őket az anyagi világ fölötti minden hatalomtól. Ha egyszer a Párt markában vagy, a szó szoros értelmében mindegy, hogy mit érzel vagy mit nem érzel, mit cselekszel vagy mit nem cselekszel. Így is, úgy is megsemmisítenek, és soha többé nem hall senki sem rólad, sem cselekedeteidről. Tökéletesen kitörölnek a történelem folyamatából.

  Bár a regény bizonyos kiadásának fülszövegében azt olvassuk, hogy Orwell elképzelése szerencsére nem vált valóra, nekem mégis az a véleményem, hogy Nagy Testvér mára belopódzott a mindennapjainkba, gondoljunk csak a térfigyelő kamerákra. De még ezekre sincs szükség ma, hiszen az internet világában mi magunk osztjuk meg sokszor életünk legintimebb (másokra egyáltalán nem tartozó) pillanatait a nagyvilággal. Olyan eseményeket, amelyekről bárki tudomást szerezhet, ha rákattint valamely közösségi oldalon a profilunkra.

  Manapság a közösségi oldal már nem azt jelenti, hogy kapcsolatban lehetünk egy-egy messzire került baráttal, rokonnal, ismerőssel, hanem az a legfontosabb, hogy minél többet legyünk a középpontban.

   De nem is kell ehhez közösségi oldal, elég egy telefonhívás vagy egy e-mail, és a hívó fél vagy a küldő rögtön megtudhatja, mit csinálunk. Gondoljunk csak a munkahelyi hívásokra és levelezésekre.
 Vajon mit szólna mindehhez Orwell?
 

    Visszatérve a regényre, fokozatosan bontakozik ki a Párt világa és fokozatosan döbbenünk meg rajta, mennyire szabályozottá vált a Belső Párt tagjainak élete. Természetesen akadnak pillanatok, amikor elbújhatunk Nagy Testvér figyelő tekintete elől, de nem feledkezhetünk meg róla, hogy: NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART.

   Megdöbbentő, elgondolkodtató és olykor sokkoló olvasmány. Az a fajta könyv, miután a végére érünk és becsukjuk, csak nézünk magunk elé a döbbenettől.


Kíváncsi vagyok, ha az egész nap fészbukozók elolvasnák, vajon utána is egész nap elárasztanák az oldalt a cukiságaikkal és egyebeikkel? Nem vagyok fent egyik ilyen közösségi oldalon sem, de úgy gondolom, náluk az 1984 sem használna.


George Orwell: 1984
Erdeti cím: 1984
Fordította: Szíjgyártó László
342 oldal
Európa Kiadó, 2007
900 Ft

Megjegyzések

  1. Nagyon jó lett ez a post! :-)
    Én azokra vagyok kiakadva, akik az okostelefonjukkal már még a buszon meg a járdán séta közben sem bírják ki, hogy ne közöljék másokkal, hogy ő most éppen melyik buszon van és hová tartanak. Ez borzalmas!!! Nem kell ide Nagy Testvér, saját önszántukból csinálják ezt az emberek. :-(

    VálaszTörlés
  2. De régen szeretném elolvasni és mindig csak tologatom, a posztod után azt hiszem nem sokáig már. (Egyébként tényleg döbbenet, hogy ezeken a közösségi oldalakon mit ki nem posztolnak önként magukról az emberek.)

    VálaszTörlés
  3. OlvasóMókus: köszi :$. Jaj, azok már végképp krónikus feltűnési viszketegségben szenvednek! Igazad van, maguktól csinálják, de jobb lenne, ha eszükbe jutna néha Nagy Testvér, aki majd beviszi őket a 101-es szobába...

    Nikkincs: Durva, de szerintem Neked is tetszeni fog ;). (Bele sem gondolnak, hogy valaki szépen lementi 1-2 képüket és valahol máshol felhasználja. A mai napig nem értem, amikor a blogstatisztikámban rákattintottam egy hivatkozó linkre, és ott aztán mit csináltak, csak nem olvastak...)

    VálaszTörlés
  4. Egyik kedvenc könyvem. Középiskolás koromban olvastam először, éppen 1984-ben!

    VálaszTörlés
  5. Agata, micsoda véletlen, abban az évben születtem :).
    Már egy hónapja olvastam, de még mindig itt motoszkál bennem.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.
A blog menüje (címkék, bejegyzések, bloglista stb.) fent, a Keresés melletti három csíkra/sávra kattintva érhető el.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Czesław Miłosz: Campo di Fiori Fordította: Gömöri György
Rómában, a Campo di Fiorin
olajbogyó, citrom kosárszám,
bor fröccsen tépett virággal
behintett utcakövekre.
Az árusok rózsaszín tenger-
gyümölcsöt szórnak halomba,
sötét szőlőgerezdek
hullnak hamvas barackra.
Itt, épp ezen a téren
égették Giordano Brunót,
kiváncsi tömeg nézte,
hogy szít tüzet a hóhér.
S a láng alig aludt ki
már tele voltak a kocsmák,
s a kofák kosárszám hordtak
citromot, olajbogyót.

Varsói körhinta mellett
jutott e tér eszembe;
nyájas tavaszi este,
pattogott vidám zene.
Elnyomta az a gettóból
hallatszó sortüzek hangját,
s messze röpültek a párok
az enyhe tavaszi égbe.

Az égő házakból néha
sárkányt hozott a szél és
a körhintán kerengők
fekete pernyét fogtak.
Lányok szoknyája lebbent
égő házak szelében,
s kacagott a víg sokaság,
- oly szép volt a vasárnap.

Lesz, aki ezt így érti:
legyen Varsó, vagy Róma,
üzletel, mulat a jónép,
a máglyát elkerüli.
Másnak más a tanulság –
minden, minden mulandó,
még ki sem hányt az …

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …