2013. április 29., hétfő

Vers hétfőn

 Lovely indította el a lavinát, amikor tavaly egy részletet karcolt a Molyon a versből. OlvasóMókus pedig kifejezetten követelte kérte a verset. Tessék örülni, végre egy minimum 16-os karikás vers és festmény!



Heltai Jenő: Vallomás


Mi ketten egymást meg nem értjük
nagyon sajnálom, Asszonyom
de ha nem kellek szeretőnek
egyébre nem vállalkozom.

Például arra, mit gyakorta
szónoki hévvel mond Kegyed,
hogy meggyötört szegény szívének
legjobb barátja én legyek.

Legjobb barát! Szavamra mondom
megtisztelő egy hivatal
de nem vagyok hozzá elég vén
s ön aggasztóan fiatal.

Ön csupa élet, csupa illat
lángol, vakít, hevít, ragyog
hát hogyne szomjaznám a csókját
én, aki angyal nem vagyok?

Olyan kevés amit kívánok…
Ha osztozkodni restel is
legyen a tisztelt lelke másé
nekem elég a teste is.

Legyen lelkének egy barátja
kivel csevegni élvezet
de ez az őrült, ez a mamlasz
ez a barát nem én leszek.

Legyen övé minden poézis
és az enyém csak ami tény
ő oldja meg a problémákat
a ruháját viszont csak én.

Hogy ez a hang szokatlan Önnek
kétségbe kérem nem vonom
de annak, hogy megértsük egymást
csak egy a módja Asszonyom:

Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
rosszat is, jót is osztogat
rosszabb erkölcsöket Kegyednek
vagy nekem adjon jobbakat!

Sir Joshua Reynolds: Cupido kioldja Venus övét
Vers
Share:

2013. április 27., szombat

Kafka és Dora


       Mint a legtöbben, én is középiskolásként találkoztam először Kafka műveivel, egészen pontosan Az átváltozással, amit részletesen kielemeztünk, de a többi művei csak említés szintjén került szóba, az életrajzi hátteréből pedig nem is emlékszem szinte semmire. Mea culpa. Így nagyon örültem, amikor az újdonságok között rábukkantam Michael  Kumpfmüller regényére, amiből megismerhetjük Kafka életének utolsó évét.

     1923 júliusában az akkor már évek óta tuberkulózisban szenvedő és korábbi munkahelyétől, a biztosítótársaságtól nyugdíjazott 40 éves Kafka Müritzbe érkezik nővéréhez és annak gyerekeihez. Az író pihenni, de leginkább betegsége okán a tengeri levegő jótékony hatása miatt dönt az utazás mellett. A tengerparton megismerkedik egy táncosnői álmokat dédelgető fiatal lánnyal, Tilével, aki a közeli Berlini Zsidó Népotthon gyereküdülőjében gyerekfelügyelőként tölti a nyarat, és meghívja a következő estére Kafkát magukhoz. Az üdülőben szakácsként dolgozó Dora Diamant is felfigyelt a tengerparton Kafkára, akiről azt hitte, a családjával nyaral.
De a péntek esti vacsora mindkettejük életét megváltoztatja.
   Ahogy telnek a napok, Kafka és Dora egyre több időt tölt együtt, majd úgy döntenek: Berlinben, ahová külön-külön térnek vissza, összeköltöznek.

Dora csak nevet az ilyesféle történeteken. A tengerparton üldögélnek, és a várakozásról szóló történeteket mesélnek egymásnak. A doktor is várakozással töltötte a fél életét, legalábbis most utólag így érzi, az ember vár, és nem hisz benne, hogy jön valaki, és akkor egyszer csak mégis megtörténik.
Dora Diamant

   Azonban a dolog nem ilyen egyszerű: az I. világháború utáni években járunk, a hiperinfláció éveiben, amikor egyik napról a másikra az árak a többszörösére nőttek az előző napinak, ill. a faji megkülönböztetés már ekkoriban felütötte a fejét.

   Dora nemcsak 15 évvel volt fiatalabb Kafkánál, hanem gyakorló zsidóként a szintén zsidó, de vallását nem gyakorló író íróval folytatott kapcsolatát a lány szülei nem nézték volna jó szemmel, így sokáig egyikük sem írt szüleiknek a másikról.

    A fülszöveg szerint szerepet kap Kafka életének ezen szakaszában a magyar származású orvos, Klopstock Róbert, aki csak mellékszereplőként bukkan fel a regényben, a főszerepet természetesen Kafka és Dora kapja. Csupán ennyi hiányérzetem akadt, miután becsuktam a könyvet.

   Bár Kafka utolsó évében számos dolog történt, még ekkoriban is írt és jelent meg egy-egy elbeszélése, mégis egyfajta lassúságot és nyugalmat éreztem olvasás közben. Már ez első oldalakon annyira magába szippantott, hogy csak a későbbiekben figyeltem fel, hogy Saramagóhoz hasonlóan nincsenek gondolatjelekkel jelölve a párbeszédek, egyszerűen az E/3. személyű narrációba vannak ágyazva, de azonnal kiderül, kinek a szájából hangzottak el.
   Kettejük történetét, hol Kafka, hol Dora szemszögéből követjük nyomon, de a dialógusok kivételével  a narrátor egyszer sem lép ki az E/3.-ból.

  Különleges atmoszférájú, gyönyörűen megírt regény szerelemről, szenvedésről, küzdésről, reménykedésről az utolsó pillanatig.

Nem furcsa egyébként, hogy az ember élete utolsó pillanatáig kívánságokat és kérdéseket forgat a fejében?


  Az életrajzi regények és/vagy Kafka rajongói biztosan nem fognak csalódni. Öröm egy-egy ilyen regényt felfedezni a mai könyvpiacon, melynek szerzője hosszas kutatómunka után írta meg könyvét.
Ezek után nekem is ideje jobban megismerkednem Kafka életművével.


Michael Kumpfmüller: Az élet gyönyörűsége 
Eredeti cím: Die Herrlichkeit des Lebens
Fordította: Nádori Lídia
264 oldal
Libri Kiadó, 2013
2990 Ft   
Share:

2013. április 22., hétfő

Vers hétfőn

 Április 22-e A Föld Napja, így a jeles alkalomra egy másik ünnepelttől, az idén 190 éve született Petőfi tollából választottam két verset:

Petőfi Sándor: Erdőben


Sötétzöld sátoros
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.

A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.

Nem rengedez sem a
Virág sem a fa;
Hallgatják a zenét
Elandalodva.

Vagy alszanak talán?
Elszenderedtek?...
Megálltam én is és
Mélán merengek.

Merengve nézek a
Patak habjára,
Melynek nyílsebesen
Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné
A felleg árnyát,
A fellegét, amely
Fölötte száll át.

Ekként kergettelek,
Ifjúi vágyak!
Árnyak valátok, el
Nem foghatálak - -

Menj, menj, emlékezet!
El is feledtem,
Hogy e magányba én
Feledni jöttem.

Szalkszentmárton, 1846. április 10-24.


Petőfi Sándor: Ki a szabadba!


Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet szinpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás szinpadán
A primadonna a kis fülmile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ővele?

Megannyi páholy mindenik bokor,
Amelyben űlnek ifju ibolyák,
Miként figyelmes hölgyek... hallgatván
A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák, e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.

Eperjes, 1845. április

Versek
Share:

2013. április 15., hétfő

Vers hétfőn

1886. április 14-én született Tóth Árpád, így még egy születésnapossal bővül az április:


Tóth Árpád: Ó, édes napsütés!...

Ó, édes napsütés! felém ragyogva fordul
A sok-sok bús dolog s a sok bús szürke hely,
Megannyi drága serleg, szinültig telt kehely,
Melyből a habzó, dús fény részeg bőséggel csordul -
És részegít a látás, szeszéllyel kitalált
Eszmék tánca agyamban bódult karnevált rendez,
És csak iszom a fényt... szomjas, szegény szememhez
Emelem az ömlő fény egyetlen italát...


A sok tavaszi színnek...

A sok tavaszi színnek mért örülsz,
A zengő zöldnek s mind a többinek,
Mely föld alól, szivárványfényü tűz,
Most fellángol, ó, mindez minek?

Bolond tavasz! te is csak elröpülsz,
Benned is él az örök élet vágya,
S téged is vár az ősz halottaságya,
És elvonulnak a harsány szinek...



Tavasz ébresztése

Tavasz van, több jel erre vall,
Már nyit a hóvirág,
S a vendéglői étlapon
Megjelen a csirág.

S az ifjú szívek rejtekén
Rügyez a szerelem,
Én is hát vágyaim ezen
Irányba terelem.

Egy apró hirdetési célt
Szolgáló űrlapot
Kitöltök, s másnap már lesem
A Pesti Hirlapot.

A lángoló szavaknak, óh,
Eredménye mi lett?
Jelentkezik-e már a nő,
A szőke és molett?

S míg szomjas és tüzes szemem
A lapon tovafut,
Közben már tervezgetem is
A drága randevut.

Lesz séta majd, s bohó szivünk
Meghitt zugot keres,
Egy apró kocsma vár Budán
S mozi, Psylanderes.

De hejh, hiába forgatom
Keresztül a lapot,
Egyik rovatban sem lelek
Szerelmi alapot.

Hát nincs itt Pesten kikelet?
Bús sóhajom fakad,
De ím, e percben a szemem
Egy plakátra akad.

Népfelkelő szemlére hív
Megint a kis ravasz;
Ebből íme kétségtelen,
Mégis itt a tavasz!


Versek
Share:

2013. április 14., vasárnap

"NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART"


    Sajnos azok közé tartozom, akik leginkább a hazai valóságshow-k felbukkanásakor találkoztak a Nagy Testvér nevével. Szerencsére a magyartanárunk felvilágosított bennünket, hogy a Big Brother nem a tévések, hanem George Orwell fejéből pattant ki 1948-ban, aki nemes egyszerűséggel felcserélte az évszám utolsó két jegyét és semmi köze ahhoz a bizonyos valóságshowhoz.
 
  Nem sokkal ez után, A Nagy Könyv kapcsán Ákos korteskedett a regény mellett, de nálam még mindig váratott magára, hogy a két évvel ez előtti Várólista-csökkentés kudarca után végre elolvassam.


   1984. április 4-én ismerkedünk meg a 39 éves Winston Smith-szel. Winston munkahelyéről, az Igazság-minisztériumból tart hazafelé ebédelni. Bár egyedül él, lakásában mégsem a csend, hanem a telekép fogadja, ami minden Párttag otthonában megtalálható. Lehalkítható, de sohasem kapcsolható ki.

   1984-ben London Óceánia része és éppen hadban áll Eurázsiával. Hoppá, máris elkövettem egy bűnt. Mert Óceánia lehet, hogy sosem állt háborúban Eurázsiával, csak Kelet-Ázsiával. Igen, bonyolultan hangzik, de mindjárt világos lesz.

    A népességet három részre osztották: a Belső Pártra, a Külsőre és a prolikra. Winston a Külső Párt tagja. Munkája, hogy naponta értesítést kap, a Times mely korábbi számaiban csúszott be hiba és ő felel azért, hogy a felsorolt hibákat korrigálják. Pl.: a Párt korábban azt ígérte, most nőni fog a cipőfűző-termelés 5%-kal, de csak 4%-kal nőtt. Winston ekkor nemes egyszerűséggel kijavítja a korábbi adatot és lám, a Párt megtartotta ígéretét!

A társadalmi osztályok megoszlása a regényben


  A már említett három réteg egészen másként éli az életét is: a Külső Párttagok otthonaiban és az utcákon megtalálható a telekép, melyen keresztül a Belső Párttagok minden egyes lépésüket nyomon követhetik, nem bújhatnak el a titokzatos Nagy Testvér elöl. Egy ember elöl, aki mindent és mindenkit lát, azonban őt még senki sem látta.

  Egy olyan világban élünk, ahol a nyelvet is megreformálták, legnagyobb bűn a Gondolatbűn, legfontosabbak az erkölcsök, ahol a Párttagok is előzetes engedéllyel köthetnek házasságot, a szerelem ismeretlen érzés számukra, születendő gyerekeik pedig már kisiskolásként kiképzést kapnak és később ők lesznek szüleik árulói, ha azok - szerintük - gondolatbűnt követnek el.

  Ebben a világban , ha valaki megszegi a játékszabályt, a Párt egyszerűen megsemmisíti, mintha nem is létezett volna. A Párt azonban csak a saját emberei életét figyeli árgus szemekkel, a prolikkal mit sem törődik.

  Itt, reggelente a Reggeli rángatózással indul a nap, minden egyes nap Winston munkahelyén összegyűlnek az emberek  a Két Perc Gyűlöletre, ahol együtt szidják Nagy Testvér és a rendszer titokzatos ellenségét. Az egyik ilyen alkalmon pillant meg Winston egy lányt, aki a leghangosabban veszi ki részét az aznapi programból, ill. O' Brient, a Belső Pártból. Winston valamiért szimpátiát érez O' Brien iránt, mintha ő is a szíve mélyén annyira gyűlölné a Pártot és Nagy Testvért, mint ő. Majd ismét felbukkan a lány, és ez a találkozás mindkettejük életét megváltoztatja.

Az a szörnyű, hogy a Párt elhiteti az emberekkel, hogy a puszta ösztönök, a puszta érzések nem fontosak, s ugyanakkor megfosztja őket az anyagi világ fölötti minden hatalomtól. Ha egyszer a Párt markában vagy, a szó szoros értelmében mindegy, hogy mit érzel vagy mit nem érzel, mit cselekszel vagy mit nem cselekszel. Így is, úgy is megsemmisítenek, és soha többé nem hall senki sem rólad, sem cselekedeteidről. Tökéletesen kitörölnek a történelem folyamatából.

  Bár a regény bizonyos kiadásának fülszövegében azt olvassuk, hogy Orwell elképzelése szerencsére nem vált valóra, nekem mégis az a véleményem, hogy Nagy Testvér mára belopódzott a mindennapjainkba, gondoljunk csak a térfigyelő kamerákra. De még ezekre sincs szükség ma, hiszen az internet világában mi magunk osztjuk meg sokszor életünk legintimebb (másokra egyáltalán nem tartozó) pillanatait a nagyvilággal. Olyan eseményeket, amelyekről bárki tudomást szerezhet, ha rákattint valamely közösségi oldalon a profilunkra.

  Manapság a közösségi oldal már nem azt jelenti, hogy kapcsolatban lehetünk egy-egy messzire került baráttal, rokonnal, ismerőssel, hanem az a legfontosabb, hogy minél többet legyünk a középpontban.

   De nem is kell ehhez közösségi oldal, elég egy telefonhívás vagy egy e-mail, és a hívó fél vagy a küldő rögtön megtudhatja, mit csinálunk. Gondoljunk csak a munkahelyi hívásokra és levelezésekre.
 Vajon mit szólna mindehhez Orwell?
 

    Visszatérve a regényre, fokozatosan bontakozik ki a Párt világa és fokozatosan döbbenünk meg rajta, mennyire szabályozottá vált a Belső Párt tagjainak élete. Természetesen akadnak pillanatok, amikor elbújhatunk Nagy Testvér figyelő tekintete elől, de nem feledkezhetünk meg róla, hogy: NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART.

   Megdöbbentő, elgondolkodtató és olykor sokkoló olvasmány. Az a fajta könyv, miután a végére érünk és becsukjuk, csak nézünk magunk elé a döbbenettől.


Kíváncsi vagyok, ha az egész nap fészbukozók elolvasnák, vajon utána is egész nap elárasztanák az oldalt a cukiságaikkal és egyebeikkel? Nem vagyok fent egyik ilyen közösségi oldalon sem, de úgy gondolom, náluk az 1984 sem használna.


George Orwell: 1984
Erdeti cím: 1984
Fordította: Szíjgyártó László
342 oldal
Európa Kiadó, 2007
900 Ft
Share:

2013. április 11., csütörtök

Vers csütörtökön, avagy A Költészet Napja


Április az évfordulók hónapja, ma, József Attila születésnapján ünnepeljük A Költészet Napját. A jeles napra két kevésbé ismert verset választottam az ünnepelttől:

József Attila: Április 11

A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, áprilisi estén.

Gyerekeit kereste arra
S engem talált ott épp az utban.
Bömbölt, örült, s én mosolyogva
Rengeteg mellén elaludtam.

Vitt falvan, földeken keresztül,
Meghempergetett jó sárosra,
Cibálva és kacagva vitt egy
Pesti, csatakos külvárosba.

Az uccán vídám jasszok lógtak
S még vidámabban verekedtek,
Kiabáltak, kiabáltunk és
A jasszok végül berekedtek.

Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.

S hogy a harangok búgtak, fölnőtt
A szívekben nagy, esti béke.
A gyilkos végzett emberével
S úgy menekült, kalaplevéve.

Reménységnek és tulipánnak
Kicsikis deszka alkotmányba
1905-ben ígyen
Iktattak be az alkotmányba.

A kártyás munkásnak fiúként,
S a szép, ifjú mosóasszonynak,
Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,
Fejkendőbe kötözött gondnak.

A szegényasszony rég halott már,
De fiát a szél el nem hagyja,
Együtt nyögünk az erdőn éjjel
S együtt alszunk el virradatra.

1925. ápr. 22.


József Attila: Szeretnének


Jóról és rosszról nem gondolkozom,
csak szenvedek én és csak dolgozom.

Csinálok csempét, csavaros hajót,
bánatba rosszat, közönyömbe jót.

Munkámnak nincs se száma, se szeri.
Kedvesem tudja, ő számba veszi.

Ő számba veszi, hisz valamiben.
S ha kérdem, rámnéz s nem mondja, miben.

Ha fa volnék, hát fészket igazán
a varjú is szükségből rakna rám.

Ha föld volnék, mit kapás vénje tört,
csicsókás volna az a krumpliföld.

Krumplival is csak úgy volnék teli,
ahogy a munka megköveteli.

Ha víz volnék, hát volnék pocsolya.
Ha tűz volnék, hát volnék hamuja.

S ha én volnék az úr, az úr helyett,
nagyon szeretnének az emberek.

1928


Még több József Attila-vers.
Share:

2013. április 8., hétfő

Vers hétfőn

Publius Ovidius Naso: A hódítás fortélyai:
jótanácsok nőknek
Részlet az Ars Amatoriaból 
3, 261-286
Ford.: Bede Anna


Ritka az arc, az alak, melynek nincs semmi hibája.
   Légy ügyes és titkold jól a hibád, ha lehet.

Ülj, ha rövid vagy, mert ha felállsz, hinnék: bizony
                                                             ülsz még,
    s teljes hosszodban nyúlj ki, ha ágyra heversz,
a hogy még ott se legyen feltűnő, mily rövid is vagy,
    rejtsék el takaró leplek a lábaidat.
Azt, ki igen vékony, vastag szálú ruha fedje,
    mely két válláról bőven omoljon alá.
Arra, ki túl sápadt, bíbor csíkos ruha illik,
    és a sötét bőrűn phárosi kelme a szép.
Formátlan lábat hamvas szattyán saru szépít,
    vékony lábon jól áll a sürű kötelék.
Hogyha a vállad erős, ne erősítsd még a töméssel,
   s körbefutó szalagot köss, ha a kebled aszott.

Széles taglejtésekkel ne kísérje, akármit
   mond, kinek ujja kövér, körme benőtt, beszakadt.
Szája kinek savanyú szagu, éhesen az ne beszéljen,
   s húzódjék kissé félre, ha mond valamit.
Hogyha lapátfogu vagy, vagy ferdén nőtt az a metsző,
   vagy sárgák fogaid, hát mosolyogj keveset.

Hinné bárki is ezt? A mosolygás is tudomány ám,
   azt is szépen kell tenni, ha tetszeni vágysz.
Szép, ha nevettedben kétoldalt két pici gödröt
    látni. Ne hagyd szabadon végig a fogsorodat.
Egyre vihogni se kell, vagy szüntelenül hahotázni.
    Hát hogy? Mit tudom én! Nőiesen, finoman...

Jacques-Louis David: Madame Récamier

Vers: Szepessy Tibor (szerk.): Tibullus, Propertius, Ovidius versei 
188 oldal
Sziget Könyvkiadó, 2000
1750 Ft
Share:

2013. április 7., vasárnap

Amikor a halál félreteszi kaszáját


   Saramago munkásságával már régóta szemeztem, és mivel több helyen is olvastam, hogy a Halálszünetet ajánlják első regényként, végre levettem a polcról. Tudtam, hogy a nemrégiben elhunyt portugál író is megosztja az olvasóközönséget, így kíváncsian vártam, melyik táborba fogok tartozni.

  Egy tízmilliós országban január 1-jén nem hal meg senki. Hiába állnak többen is a halál kapujában betegség vagy baleset miatt, december 31. óta mindannyian életben vannak. Talán ez nem is olyan meglepő, azonban amikor a halál az elkövetkező napokban sem sújt le, az emberek elgondolkodnak. Összeülnek a politikusok, az egyház képviselői, de ők sem értik a dolgot, elvégre a szomszédos országokban a halál ugyanúgy jelen van, mint eddig.

  Egy nap azonban egy család felkerekedik a régóta beteg apával és kis unokájával, hogy a határt átlépve megszabadítsák őket  földi  szenvedéseiktől. Értsd: a határon túl ugyanúgy meghalnak, mint korábban a saját országukban. Ez a lépés pedig felbolygatja az országot. Hamarosan minden utat figyeltetnek, hogy megakadályozzák a gyilkosság ezen formáját. Ekkor lép színre a mapphia (aki szigorúan így írja a nevét, hogy véletlenül se keverjék össze névrokonával), aki titkos szövetséget kötve a kormánnyal, segíti a meghalni vágyókat.
Vajon átok vagy áldás a halál eltűnése?

   Minő szerencse, hogy a halál egy nap újra jelentkezik, de ezúttal másként, mint ahogy megszokhatták.


   Felkészültem, hogy nem lesz egyszerű Saramagot olvasni. Először is meg kellett szoknom, hogy a párbeszédek nem különülnek el a jól megszokott gondolatjeles formában, hanem minden egyes dialógus egybe van írva, csak a nagybetűk mutatják, hogy a másik fél szólal meg. Aztán itt vannak a hiányzó írásjelek. Saramago ugyanis a vesszőn és a ponton kívül mást nem használ.

   Ezeket gyorsan leküzdve már gyorsabban haladtam. Ám ekkor sem gondoltam volna, hogy a regény ennyire rám telepedhet. Az első felében többször éreztem, mennyire nyomasztó, mennyire a hatalmába kerít és képtelen vagyok több tucat oldalt olvasni egyhuzamban belőle, ami a regény második felében már megváltozott, és locsolkodás helyett inkább olvastam, annyira kíváncsi voltam, mi sül ki a halál ismételt felbukkanásából.

   Bevallom, nem gondoltam volna, hogy így végződik a történet, úgyhogy engem Saramago meglepett vele. Maradjunk is ennyiben, mert véletlenül sem szeretnék többet elárulni.

   Valljuk be: Saramago darázsfészekbe nyúlt a témával, hiszen a halál az életünk része, mégsem szoktunk rajta gondolkodni, nem az életünk központi kérdése, mégis folyamatosan jelen van. Saramago a Mi van, ha nincs? kérdését járja alaposan végig, a halál megszűnésének minden hatását részletesen bemutatja, legyen szó gazdasági, politikai vagy vallási szempontról. Talán nem is gondolnánk, hogy a halál ekkora jelentőséggel bír egy-egy ország életében. Ha eddig nem gondoltuk volna, a regény biztosan számos dologra választ ad.

Meghalunk, és nem kezdünk el arról vitatkozni, hogy a halál már születésünktől fogva kísért-e, vagy éppen csak arra járt, és véletlenül nézett ki magának bennünket. Más országokban továbbra is meghalnak az emberek, és ettől láthatólag nem boldogtalanabbak. Eleinte, ahogy ez természetes, irigykedtek ránk, terveket szőttek ellenünk, megpróbálkoztak a tudományos kémkedéssel, hogy kiderítsék, minek köszönhetjük mindezt, de miután látták, hogy azóta mennyi problémával kell szembenéznünk, valószínűleg megfogalmazódott ezeknek az országoknak a lakosaiban az az érzés, amit ezekkel a szavakkal fogalmazhatnánk meg, De jó, hogy ezt nem kaptuk ki. 



 Groteszk, elgondolkodtató (ahogyan már mások is írták), mégis egyre inkább letehetetlen. Érdemes elolvasni.
Egy kis szusszanás után pedig egyre kíváncsibb lettem az író többi művére is.


José Saramago: Halálszünet
Eredeti cím: As Intermitências da Morte
Fordította: Pál Ferenc
242 oldal
Európa Kiadó, 2007
2600 Ft
Share:

2013. április 4., csütörtök

Vers csütörtökön, avagy 130 éve született Juhász Gyula

      Eredetileg hétfőre szántam ezt a verset, de a jeles nap alkalmából és hogy egyébként is nagyon szeretem Juhász Gyula verseit, megérdemel egy önálló bejegyzést. Tehát: 130 éve, 1883. április 4-én született Szegeden Juhász Gyula, aki leginkább az Anna-verseiről ismert, de szerény véleményem szerint érdemes megismerkedni a többi költeményével is.

Juhász Gyula: Április bolondja


Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt - tavaszi anda hold -
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.

Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.

Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!

Én nézem, hogy az ősi, égi puszták
Pásztortüzeiket bíztatva gyujtják
És várom, amíg megvirrad megint.


Juhász Gyula: Születésnapom


Mint nyárfák hárfázása nyári éjen,
Olyan magányos és olyan talányos
Elzengő ifjúságom, vert reményem.

Ma fájón int felém sok régi város
És távol táj, hol fiatal fehéren
Az élet kacagó volt és világos.

S egy húr ezüstje sír, a fája ében,
A hold ma sírokon jár s hervadásos
Az éjszaka. Huszonhat éve éppen...


Versek
Share:

2013. április 1., hétfő

Vers hétfőn

Ady Endre: Az elmaradt szomorúság


Szép Húsvét jött most, cifra és derült,
Uram-Istenem, ez se sikerült:
Egy kalendáriumi szomoruság.

Húsvétot vártam, mely jön fagyoson
S melyből száz emlék lelkembe oson
És megfagyasztja egész életemet.

És szép Húsvét jött, cifra és derült,
Uram-Istenem, ez se sikerült:
Egy nagy, megvigasztaló szomoruság.




Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!


Forrás:
Ady Endre összes versei
1488 oldal
Osiris Kiadó, 2001
3800 Ft

Juhász Gyula összes költeményei
1132 oldal
Osiris Kiadó, 2002
4980 Ft
Share: