2013. január 18., péntek

, , , ,

Szerelem Velencében


    Bár január 12-ig nem sikerült elolvasnom a regényt, másnap a határidő mázsás súlya nélkül kezdhettem hozzá. Azért aggodalomra semmi ok: január 12-én a Játék a kastélyban negyedik olvasásával ünnepeltem.

    Molnár Ferenc első soraiban most sem csalódtam: egy napsütéses júniusi napon az 1930-as években Velencében sétál egy húszéves magyar lány és egy harmincéves magyar férfi. A lány, Lietzen Irma egy gazdag család egyetlen gyermeke, aki nyaralni érkezett a városba, míg a fiatalember, Aurél immáron két éve él itt és napjait egy bankban tengeti. Aurél korábban Irma apjának titkára volt, és neki köszönheti a mostani állását is.

     Irma egész nap azt csinál, amit akar, miközben apja az üzleti ügyeit intézi, hol Velencében, hol Triesztben, hol máshol, édesanyja pedig betegen fekszik a szállodában, de amint teheti, igyekszik kivenni a részét a társasági életből.

     Irma legszívesebben Auréllel tölti az időt, aki nagyszerű idegenvezetőnek bizonyul, és aki iránt a lány gyengéd érzelmeket táplál.
    Azonban egy nap Aurél megismeri Juditot, aki Lietzenné ápolónője. A találkozás sorsdöntő Aurél és Judit számára, és mindez Irma figyelmét sem kerüli el...

    Mozdulatlan, csak a két meztelen sarkával szántja felváltva, erőteljesen a homokot, egészen le, odáig, ahol hűvös és nedves kezd lenni. Most az egész lelke elbújik a fekete szemüveg mögé, amely alatt még a szemét is lehunyja. Közöttük végtelen csönd van, körülöttük nevetnek és kiabálnak. A vízből idáig sikoltanak a labdázók. Egy nagy, sárga-kék labda száll át fölöttük. Az egész húsz év, amit eddig élt, ezért a pillanatért volt. Most lett ember, amikor ezt kimondta. Vége a játéknak. Kezdődik az élet.

    Molnár Ferenc továbbra is az egyik nagy kedvencem: nagyon szerettem olvasni ezt a művét is. Igen, tudom, hogy ezt minden Molnár Ferenc-műnél elmondom, de én köztudottan elfogult vagyok. A történetet is remekül kifundálta, néhol kifejezetten vicces, de most nem hazudtolja meg önmagát: nem egyszer színházi előadásra utaló elemekkel is találkozhatunk:
Először álltak így szemben egymással, egy elegáns színpadi társadalmi dráma jelmezeiben: estélyi ruha és szmoking.

A remek szereplők és történet mellé pedig olyan gyönyörű leírásokat is kapunk, hogy ez embernek azonnal kedve támad csomagolni és Velencébe indulni. Nem beszélve az itt-ott felbukkanó olasz szavakról.
  Ha mindez nem lenne még elég, hogy valaki kedvet kapjon az olvasáshoz, akkor elárulom, hogy a cím egy festmény egyik szereplőjének köszönhető. Sokáig én sem értettem a címet, aztán amikor az ominózus részhez írtam, nagyon megörültem. Rögtön a könyvespolchoz mentem, hogy megkeressem a képet.
     - Gyereket... - mondja mániákusan Judit. - Mióta a Frari-templomban voltam, és láttam azt a kis meztelen, kövér, hároméves zenélő angyalkát... a sekrestyében van, a Bellini Madonna-képen, alul... kettő... egy barna meg egy szőke, de én a szőkéért bolondulok, amelyik fuvolázik... az édes kis loknis feje... az a vastag, rózsaszínű, puha kis húsa... a kis kövér combja... (...) betege vagyok ennek a kis kövér angyalnak...
Giovanni Bellini: Frari-triptichon (részlet)

   Molnár Ferenc színművei és A Pál utcai fiúk mellett érdemes megismerkedni más prózai műveivel is. Mondjuk, A zenélő angyallal, ami garantáltan remek kikapcsolódást nyújt néhány órára.

A regényből 2000-ben rádiójáték is készült Kováts Adél és Fekete Ernő főszereplésével.


Molnár Ferenc: A zenélő angyal
180 oldal
Lazi Kiadó, 2006
2000 Ft
Aki nem szeretné olvasás előtt megismerni a cselekmény 90%-át, ne olvassa el ennek a kiadásnak a fülszövegét!

A teljes triptichon:

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.