2013. január 25., péntek

, , , , ,

Orosz vidéki élet


   Heloise blogjában már bevallottam, hogy sok-sok évvel ezelőtt én is rendszeres nézője voltam a szappanoperáknak. Azóta sikeresen kinőttem belőlük és nem okoztak maradandó szellemi károsodást sem. Hogy jön ez most ide? - kérdezhetnénk. Elárulom, az egyik ilyen remekműben, a férjezett főszereplő leányzó színésznőnek készült, a belé szerelmes férfi meg rendezőnek, és nagyon sokszor emlegették a Sirályt.
A dolog pikantériája, hogy a dráma már akkor is a polcomon várakozott, de amikor irodalomból Csehovhoz értünk, csak a Ványa bácsit vettük, ami szintén megtalálható ebben a füzetben és akkor eszem ágában sem volt a Sirályt is elolvasni.
Majd úgy két hónapja újra eszembe jutott. Aztán -, ahogy az nálam már megszokott - rádöbbentem, hogy már megint egy remekművet őrizgettem a vitrinben.


   Szorin birtokán, vidéken gyülekezik a társaság: Irina Nyikolajevna színésznő, Szorin testvére, aki az írói álmokat dédelgető fiával, Trepljovval és Trigorinnal, a sikeres íróval, jelenlegi élete párjával érkezik a birtokra.
A személyzet tagjai mellett jelen van egy orvos, egy tanító, a jószágigazgató a feleségével és a lányával, ill. Nyina, egy fiatal lány, aki titokban színésznőnek készül.

NYINA
A maga darabjában nehéz játszani. Nincsenek benne élő emberek.
TREPLJOV
Élő emberek! Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.
NYINA
A maga darabjában kevés a cselekmény, csupa szavalás az egész. Márpedig szerintem egy darabban okvetlenül lennie kell szerelemnek...


   Az este folyamán Trepljov darabját készülnek előadni, melynek egyetlen szereplője Nyina. Az előadás azonban kudarcba fulladt, és fokozatosan kerülnek a felszínre a szereplők problémái.

Aztán a Harmadik felvonásban eljutottam ahhoz a részhez, ahol Szorin mintha rólam beszélne, és itt jött el az a pont, hogy ezennel én is belépjek a Csehov-rajongók közé. Mert Csehov egész egyszerűen az életről ír: kudarcról, fájdalomról, szenvedésről, elfojtott érzésekről. Szembesít a mindennapokkal.
Csehov műveiben a napsütést mindig eltakarja egy-egy felhő az égbolton, nincs happy end, és nem a cselekmény, hanem a szereplők dialógusai a lényegesek. 


   Mindez igaz a Ványa bácsira is: teáznak, beszélgetnek és itt is fokozatosan kerülnek felszínre a szereplők problémái. A nyugalmazott egyetemi tanár és fiatal feleségének kapcsolata, az orvos, aki az italba menekül; Szonya, a tanár előző házasságból született lánya, aki reménytelenül szerelmes; a nagyanyja, aki még mindig rajongva szereti egykori vejét (persze csakúgy, mintha a fia lenne) és a fia, Ványa, aki kendőzetlenül kimondja a véleményét. És ha egy társaságban akad egy ilyen habitusú ember, meg is van a galiba.

Jelenet a Ványa bácsi első felvonásából. Moszkvai Művész Színház, 1899

   Nem szeretném ismételgetni magam: Csehovot vagy szereti valaki, vagy nem. A fenti idézetben Nyina tökéletesen jellemzi. Valóban sokat filozofálnak a drámákban, de engem egyáltalán nem untattak, sőt!
Mindenesetre - szerény véleményem szerint - nem dönt rosszul az, aki megismeri a drámaiatlan drámát.

   

Anton Pavlovics Csehov: Sirály
Eredeti cím: Чайка
Дядя Ваня
PopulArt füzetek - 89.
Fordítota: Makai Imre
109 oldal
Interpopulart Kiadó,  1996
A Sirály a MEK-ban.
Share:

2 megjegyzés:

  1. Köszöntelek a klubban! :-) Szerintem Shakespeare mellett Csehov tudott a legtöbbet az embereket alapvetően mozgató erőkről.
    Én sem tudom megunni a drámáit.

    Egyébként Arthur Miller még ilyen....

    VálaszTörlés
  2. Köszi :).
    Arthur Miller is várólistás nálam :).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.