Ugrás a fő tartalomra

Édenkeresők


     Három éve, amikor elkezdtem gyűjtögetni Mario Vargas Llosa könyveit, találtam rá erre a regényére egy kis könyvesboltban, ahol le is csaptam rá. Valószínűleg az utolsó példány volt belőle, és akkor nem is sejtettem, micsoda kincset sikerült megkaparintanom. Először a címe tetszett meg, aztán átfutottam a fülszöveget, végül pedig maga a regény, úgyhogy már el is felejtettem A Kelta álma okozta csalódást.


    A regény Flora Tristánnak és unokájának, Paul Gauguinnek állít emléket. Utóbbi neve mindenki számára ismerősen cseng, míg a nagymamáé valamiért a feledés homályába merült, pedig sokat köszönhetünk neki.
Kettejük életét felváltva ismerhetjük meg: mindig a fejezetben szereplő jelenébe csöppennünk, de közben, mint egy kirakós játéknál, apránként kerülnek helyükre a darabok, melyek kettejük múltjának egy-egy eseményét rejtik.

   A perui anyától és francia apától született Flora Tristán éppen Dél-Franciaországot járja, hogy a helyi egyházakkal és munkásokkal találkozzon és megismertesse velük eszméit, melyet a Munkásszövetség c. könyvében írt meg. Florita nemcsak a munkások érdekeit tartja szem előtt, hanem a női egyenjogúságot is. A női munkások már ekkoriban is csak a férfiak bérének töredékét kapták, és Flora elszántan harcol a válás törvényesítéséért is.
Mindezt nem légből kapottan adja elő, hanem hosszas munka és keserű tapasztalatok állnak mögötte, mert hiába a perui arisztokrata származás, Florita élete egyáltalán nem volt könnyű. Éppen egy perui út adta meg a végső lökést a tervéhez:

De azon az úton semmi sem sikerült úgy, ahogy remélted, Florita. Mégsem bántad meg, hogy elmentél, éppen ellenkezőleg. Ennek a tapasztalatnak köszönhetően lettél az, aki vagy, az emberiség boldogulásának harcosa. Felnyitotta a szemedet egy olyan világra, amelynek a kegyetlensége és gonoszsága, nyomorúsága és fájdalma mérhetetlenül nagyobb, mint képzelted volna. És még azt hitted, hogy apró-cseprő házastársi gondjaiddal te vagy a világon a legszerencsétlenebb.

 Flora pedig egy pisztolygolyóval a mellkasában a halálig küzd mindezért, hiszen:

 Az emancipációt nem adják ingyen.

Paul Gauguin
    Az unoka, Paul Gauguin 1891-ben érkezett választott hazájába, Tahitire, hogy életét a festészetnek szentelje. Koke (ahogyan a helyiek hívják) egy dühös feleséget, öt gyereket és egy jól fizető tőzsdeügynöki állást hagy a háta mögött. Korábban barátságban volt az őrült hollandussal (Van Gogh), akivel úgy gondolták, a földi paradicsom Tahitin van. Azonban ezt a paradicsomot csak Gauguin ismerhette meg.


A születési helyünk véletlenszerű: az igazi hazáját az ember maga választja ki a testével és a lelkével. Te Tahitit választottad. Vademberként fogsz meghalni a vadembereknek azon a gyönyörű földjén. A gondolatra nagy kő esett le a szívéről. Nem bánod, hogy nem látod többé a gyerekeidet meg a barátaidat, Koke? Danielt, a derék Schuffot, a legutóbbi pont-aveni tanítványokat, Molardékat? Eh, egy cseppet sem bántad. 

    Miközben kibontakoznak a festő mindennapjai, számos festménye születésének is tanúi lehetünk. Azonban, ahogy Flora életét, Gauguin életét is számos betegség nehezítette, köztük az a néven nem nevezhető, ami fokozatos leépüléséhez vezetett.

   Ezt a regényt az fogja szeretni, aki kapott már ez élettől egy-két igazán nagy pofont, csakúgy, mint Flora és Koke. Ő megérti ezt a két embert: Florát, akit a betegsége sem akadályozott meg abban, hogy útra keljen azért, hogy megpróbálja mások életét jobbá tenni, hogy egyedülálló nőként szembe szálljon másokkal, hogy felfedje az igazságot. Gauguint, aki az Édenkertet kereste és életét a művészetének szentelte, aki életében nem kapta meg a neki járó elismerést.


    Mindkettejükről ugyanolyan lelkesedéssel olvastam, imádtam a szókimondó Florát, aki nem rettent meg egy egész csapat csendőrtől sem, Gauguint, aki a hóbortjaival maga ellen fordította  a falu elöljáróit.
A Flora fejezeteiben fokozatosan rajzolódnak ki a kor meghatározó eszméi: felidézhetjük Saint-Simon, Fourier vagy Robert Owen munkásságát, a francia munkások élete mellett bepillanthatunk Peru történelmébe, a londoni prostituáltak életébe és megtudhatjuk, mi is az a finish, ahol a londoniak a legmélyebbre süllyednek.

   Gauguin festményeinek pedig egy külön bejegyzést szentelek meg.

   A regényben többször szóba kerülnek Flora Tristán művei, és nem értem, magyarul miért nem jelent meg egyik sem?

   A cím egy perui gyerekjáték, amit mindketten játszottak annak idején: egy gyerek a körön belül áll, és valakitől mindig megkérdezi: merre van az Édenkert?, mire a másik azt válaszolja: nem tudom, kérdezze meg a sarkon túl. 

  Egy szó, mint száz: mindenképpen  megéri elolvasni. Aki szereti az életrajzi regényeket, és nem ódzkodik attól, hogy jelen esetben nem egy megszokottan felépített változatával találkozik, ill. érdeklődik Flora Tristán vagy Gauguin munkássága iránt, ne hagyja ki. Nálam bekerült a kedvencek és az újraolvasandók közé.

  Megpróbált barátsággal elbúcsúzni Fortin atyától, és odanyújtotta a Munkásszövetség egy példányát.
  - Legalább olvassa el, atyám. Majd meglátja, hogy a tervemet keresztényi érzések hatják át.
  - Nem olvasom el - mondta Fortin atya, és hevesen megrázta a fejét, a könyvet pedig nem vette el. - Abból, amit elmondott, már látom, hogy nem erkölcsös olvasmány. Ön talán nem is tudja, de alighanem maga Belzebub ihlette.
   Flora felkacagott, és visszatette a kis kötetet a szatyrába.
- Látom, atyám, ön is olyasféle pap, aki még ma is szívesen máglyát gyújtana a piactéren, hogy megégesse a világ szabad és értelmes lakóit - mondta búcsúzásul.


Mario Vargas Llosa: Édenkert a sarkon túl
Eredeti cím: El Paraíso En la Otra Esquina
Fordította: Tomcsányi Zsuzsanna
524 oldal
Európa Kiadó, 2003
2500 Ft

Megjegyzések

  1. Ok, akkor olvasom ezt is :) Ha Flora érdekel, azt hiszem a Kossuth-os Gauguin életrajz elején elég sokat szerepel. De most meg nem mondom 100%-ra. Tuti megemlítik, de nem akarok hülyeséget mondani, majd inkább csekkolom :/ Lehet máshol olvastam :S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajrá és majd kitárgyaljuk ;). Jól emlékszel, mert tényleg az elején ír részletesen Floraról, múltkor belelapoztam takarítás közben.

      Törlés
  2. Na akkor ne csak takarítás közben, hanem hajrá elővenni őket!! Minden második izgalmas!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igenis :), igyekszem majd, de egyelőre van egy tervem, ami szerint haladok.
      Hátha nekem mindegyik az lesz ;).

      Törlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.
A blog menüje (címkék, bejegyzések, bloglista stb.) fent, a Keresés melletti három csíkra/sávra kattintva érhető el.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Czesław Miłosz: Campo di Fiori Fordította: Gömöri György
Rómában, a Campo di Fiorin
olajbogyó, citrom kosárszám,
bor fröccsen tépett virággal
behintett utcakövekre.
Az árusok rózsaszín tenger-
gyümölcsöt szórnak halomba,
sötét szőlőgerezdek
hullnak hamvas barackra.
Itt, épp ezen a téren
égették Giordano Brunót,
kiváncsi tömeg nézte,
hogy szít tüzet a hóhér.
S a láng alig aludt ki
már tele voltak a kocsmák,
s a kofák kosárszám hordtak
citromot, olajbogyót.

Varsói körhinta mellett
jutott e tér eszembe;
nyájas tavaszi este,
pattogott vidám zene.
Elnyomta az a gettóból
hallatszó sortüzek hangját,
s messze röpültek a párok
az enyhe tavaszi égbe.

Az égő házakból néha
sárkányt hozott a szél és
a körhintán kerengők
fekete pernyét fogtak.
Lányok szoknyája lebbent
égő házak szelében,
s kacagott a víg sokaság,
- oly szép volt a vasárnap.

Lesz, aki ezt így érti:
legyen Varsó, vagy Róma,
üzletel, mulat a jónép,
a máglyát elkerüli.
Másnak más a tanulság –
minden, minden mulandó,
még ki sem hányt az …

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …