Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2012

Vers hétfőn

Ha már Reviczky Gyula egyik verse volt az első idén, az ő egyik költeménye is zárja ezt az évet.

Reviczky Gyula: Télen

Hópelyhek szállnak, szálldogálnak,
Megint egy évet sírba zárnak.
Lágy szemfedője hólepel,
Bent lobogó láng fénye mellett
Talán a szép nyárról csevegnek,
Kiket fagy, hó nem érdekel.

Ha zúg a szél, havat söpörve,
Megtérnek csöndes házi körbe,
Feledni szélvészt, zúzmarát.
Ha künn a vihar egyre jobban
Tombol, megfér egy kis sarokban
Az ellenség s a jóbarát.

Óh, mindig igy van e világba'!
Kiket baj ér vagy sors csapása,
Együtt busúlnak rendesen.
Boldog, kinek van púha fészke,
Ki, ha bu gond szállott fejére,
Egy kis sarokba' megpihen.


Vers

Lenn, Délen

Nem emlékszem, mikor robbant nagyot nálunk ez a könyv, de az biztos, hogy eddig sikerült messziről elkerülnünk egymást.
De, ami késik, nem múlik, így december elején megtaláltuk egymást (ezt a mondatot DS is írhatta volna :P), amikor bementem melegedni a könyvesboltba (tudjuk, hogy van, aki csak azért jár oda) azzal a feltett szándékkal, hogy csak és kizárólag nézelődni fogok. Ezt kb.: 10-15 percig sikerült megállnom, akkor ugyanis elértem a szépirodalomhoz, és az S betűnél felfedeztem a regényt. Ráadásul ezt a szép kiadást, nem azt a béna sárgát, amivel mostanában árulják. Eszembe jutott, hogy sokan szeretik, így belelapoztam és elolvastam az első mondatokat:


May Mobley egy vasárnap hajnalon született 1960 augusztusába. Templomi gyermek - mink  csak így híjjuk a fogadott gyereket. Fehér családokná vigyázok a kisbabákra, avva foglalkozok, melléje meg a főzés, a takarítás is az én dolgom.

     Kezdett tetszeni a könyv, de a horribilis ára azért megrettentett. Aztán megtudtam, hog…

"ha egyszer megfogsz valamit, az többet ne repüljön ki a kezedből."

Amikor megláttam, hogy december 26-án az m1-en lesz a regény idén készült filmváltozata, gyorsan utánanéztem, milyen kiadásokban beszerezhető, hogy legyen időm elolvasni. Arról nem is beszélve, hogy nagyon, nagyon régen olvastam Móriczot.
Annak idején nem szerettem sem az Úri murit, sem a Rokonokat, talán ezért sem kerestem tőle mást. De a helyzet most végképp megváltozott.


    A Trianon utáni években, aratáskor figyel fel Darabos Jóska Hitves Zsuzsikára, amikor a lány egy pillangót kerget és kap el a mezőn. Jóska, amikor csak lehet, a lány társaságát keresi. Bár Jóska sem közömbös a számára, mégis mindent elkövet, hogy még jobban magába bolondítsa és bizonytalanságban tartsa.
   Hamarosan véget ér a munka, és a társaság visszaindul Debrecenbe.


   Mindketten szegény családból származnak, ráadásul Darabosék Jóska legidősebb fiúként, családfenntartó is, így a családja nem fogadja kitörő örömmel, amikor bejelenti: házasodni készül, a választottja pedig Zsuzsika. Hitvesék sincsenek e…

Vers hétfőn

Az idegen, a professzor és az orvos

Majd egy hónapja olvastam ezt a vékony kötetet, ami Lengyel József három elbeszélését tartalmazza. Az olvasás oka egy kihívás volt, aminek teljesítéséhez már csak egy L betűs író műve hiányzott.

    Éppen egy évtizede annak, hogy az Igéző kötelező olvasmány volt, és bár Lengyel József neve nem csengett olyan ismerősen számomra, mint pl. Móriczé, eszembe sem jutott, hogy ezzel más is így van. Amikor az egyik könyvesboltban a nálam csak néhány évvel idősebb eladónál érdeklődtem az Igéző után, csak nézett rám, majd közölte, hogy nincs ilyen. Így maradt a könyvtár, és az emlék, hogy szerettem ezt az elbeszélést.
Aztán egy véletlen folytán felfedeztem a szépséghibás boltban ezt a kötetet és nem volt kérdés, hogy megveszem.


    Az Igéző főszereplője a negyvenes éveiben járó András, aki amint megérkezett a faluba, rögtön ki is költözött onnan, ugyanis ő lett a csősz. A múltjáról senki sem tud semmit, ő maga is magának való ember. Egy nap felkeresi a szénégető, az öreg Miska, aki a se…

A színpadon és a filmvásznon

A sorozat még egy kötetet szentelt a magyar színművészet nagyasszonyainak, melyben hat nagyasszony kapott helyet: Blaha Lujza, Jászai, Mari, Márkus Emília, Fedák Sári, Bajor Gizi és Karády Katalin.
A neveket olvasva szinte mindannyiuk neve ismerősen cseng, azonban most is sok-sok információval gazdagodhatunk, ha kézbe vesszük A színpad nagyasszonyai c. kötetet.

    A nemzet csalogányaként emlegetett Blaha Lujzáról valószínűleg sokan nem tudtuk, hogy szó szerint útközben született, ugyanis a szülei vándorszínészek voltak és a kislány már ötévesen a színpadon állt. Sőt a vándortársulat tagjaként maga Prielle Kornélia is velük utazott.

   Később a kor két népszerű műfajában, a népszínművekben és az operettekben is egyaránt sikert aratott.
Az pedig igazán keveseknek adatik meg, hogy a 70. születésnapjukon róluk nevezzenek el egy közterületet: Blaha Lujzának ez is megadatott: a róla elnevezett teret láthatta, ha kinézett az ablakán.


   Jászai Mari szörnyű gyerekkora, majd néhány év más…

Vers hétfőn

John Keats: Stancák  Fordította: Devecseri Gábor
December éje zordon,
   de boldog vagy, te fa,
mert egy ágad se gondol
   szép zöld lombjaira:
dérrel süvít a tél is,
fagyassza bár a szél is,
rügyét kibontja mégis,
   ha majd tavasz fuvall.

December éje zordon,
   de boldog vagy, patak,
vized nem arra gondol,
   hogyan sütött a nap;
elönt édes felejtés
kristály habod se lejt és
sosem gyötör kesergés,
   a fagy panaszt se hall.

Bár ezt tennék a drága
   leányok és fiúk,
de van, kit nem gyötör, ha
   az öröm messzefut?

A változást tudod bár,
nem orvosolhatod már,
a tompaság sem óv már,
   ezt még nem zengte dal.


A verset a Napi Angol Percekben találtam eredetiben, a fordítást innen hoztam. Magyarul December éje zordon címmel is megtalálható.

Nők a világot jelentő deszkákon

Manapság, a napi szappanoperák és valóságshowk korában, amikor bárkiből lehet "színésznő", bizonyára sokan nem gondolnak vissza elődeikre, akik közül többen is 150-200 éve még ekhós szekérrel járták az országot, és ha nőként a világot jelentő deszkákat szemelték ki életpályaként, a környezetük ferde szemmel nézett rájuk, mondván: úgyis elzüllenek.

 A sorozat 14. kötetében Szilágyi Rita a magyar színjátszás hőskorába kalauzolja el az Olvasót.

    A 18. század második felében született Kelemen László volt az, aki mindent elkövetett a magyar színjátszásért. Tudnunk kell, hogy színjátszás már ekkor is létezett hazánkban, azonban németül, az akkor hivatalos nyelven. Arról nem is beszélve, hogy a magyar drámairodalomnak még a csírái sem jelentkeztek ekkor.

    Egy társulat verbuválása sem volt egyszerű feladat, mert akkoriban - ahogy fentebb említettem - kevés nő akart színpadra állni, volt, hogy hirdetés útján kellett őket toborozni. És ne felejtsük el azt sem, hogy akkoriba…

Írónők és múzsák

Igazi csemege a magyar irodalom iránt érdeklődő olvasók számára a sorozat ezen kötete. Ahogy a cím is ígéri, egy hölgykoszorút vonultat fel a 20. század meghatározó szerzői közül és azok életéből.

   Szó esik többek között Kaffka Margitról, aki első nőként "beírta" magát a Nyugatba is; Lesznai Annáról, aki nem csak a tollal, hanem az ecsettel is remekül bánt; az "ellentábort" képviselő Tormay Cecileről, aki csak nemrég került vissza az irodalmi köztudatba; csak úgy, mint Erdős Renée, aki a maga korában igazi bestseller-író volt, és könyveit az anyák elzárták lányaik elöl, miközben ők elborzadva, ám mégis lelkesedéssel olvasták titokban.

  Olvashatunk Gulácsy Irénről is, aki az első nő volt a magyar irodalomban, aki a megélhetés végett választotta ezt a hivatást. De nem maradhatnak ki a Nyugatosok sem: Kosztolányi, Karinthy, Szabó Lőrinc (aki finoman fogalmazva sem volt egy könnyű eset), Juhász Gyula, Móricz és Babitsék.

   Külön fejezetet kapott Ady és József Atti…

Vers hétfőn

Heltai Jenő: December

Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téliszünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a küsded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást…

Téli tündérmese

Márciusban bukkantam rá Dickens számomra eddig ismeretlen kisregényére (akkor jelent meg sok-sok év után), amit az egyik este elővettem, mondván, úgyis tél van (bár még nem volt ilyen hideg és a hó sem esett) és ilyenkor jólesik egy ilyen (értsd: a fülszöveg alapján szívmelengetőnek ígérkező) történetben elmerülni. Nem is kellett csalódnom.

     Az első cirpegésben (fejezet) rögtön olyan miliőt teremtett Dickens, ami azonnal magával ragadott: a teáskanna és a tücsök versenyez. Peerybingle-né asszonyság (becsületes nevén Mary, vagy ahogy a férje becézi Pötty) éppen a teavizet teszi fel, amikor a teáskanna rázendít énekére, és erre felel később a tücsök.

- Ejha - mondta John a maga lassú módján -, úgy látszik, a tücsök ma este vidámabb, mint máskor.
   - Szerencsét hoz ránk, John, ez már bizonyos. Mindig így volt. Akinek tücsök szól a tűzhelyén, az a legboldogabb ember a világon.

    Pötty kisbabájával és annak dajkájával, az ügyetlen Tilly Slowboy-jal várja haza férjurát, a nála idő…

Mustra (2012. december)

Ma éjszaka útnak indul a Mikulás, és talán sokak csizmájába, cipőjébe becsempész egy-két olvasnivalót is. Most olyan könyveket válogattam össze, amiket gyorsan beszerezhet még a nagy szakállú :).


A krimi-rajongókat három új kötettel örvendezteti meg az Európa:
Az Ackroyd-gyilkosságban Poirot nyomoz, a Miért nem szóltak Evansnek? egy különálló kötet (értsd: nem Miss Marple vagy Poirot jár a dolgok végére), ill. új fordításban karácsonyozhatunk kedvenc belga nyomozónkkal.

Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
Fordította:Szilágyi Tibor
328 oldal

Európa, 2012
2500 Ft

Agatha Christie: Miért nem szóltak Evansnek?
Fordította: Kada Júlia
316 oldal
Európa, 2012
2500 Ft


Agatha Christie: Hercule Poirot karácsonya
Fordította: Gálvölgyi Judit
276 oldal
Európa, 2012
2500 Ft


Nem feledkezhet meg a Mikulás a művészet szerelmeseiről sem. Az ő számukra a határ a csillagos ég, ugyanis sikerült két szó szerinti drágaságot is kiszemelnem:

Bevallom, az elsővel "személyesen" még nem találkozta…

Pest, Ady és sokan mások

Ady-rajongóként nem volt kérdéses, hogy beszerezzem Krúdy Gyula róla szóló könyvét. Ahogy azt korábban is írtam, Ady születésének 135. évfordulójára terveztem ezt a bejegyzést. Időben el is kezdtem az olvasást, de már az első fejezet olyan kusza volt, a másodikban pedig még inkább.
    Az utószóban vált világossá, hogy Krúdy a fejezeteket eredetileg cikkek formájában jelentette meg, de könyvalakban csak a halála után jelentek meg. 

    Az utolsó békeévben járunk, amikor az Andrássy úti Három Hollóban egy asztal köré gyűlnek újságírók, közgazdász, zeneszerző, mondhatni mindenki, aki számít. Köztük van Zuboly (alias Doktor Bányay Elemér), Reinitz Béla és sokan mások, amikor végre megérkezik a költő. A társaság egy-egy üveg bor mellett vitatják meg a napi történéseket, az újságcikkeket és híreket.

   Az anekdotázás közepette bejárjuk a korabeli Pestet, legyen szó kocsmákról, vagy a "Kakasos-házról" vagy kávéházakról. Krúdy pedig gondoskodik arról, hogy mindezek minde…

Vers hétfőn

Alekszandr Szergejevics Puskin: Téli reggel Ford.: Fodor András

Napfény és fagy: csodás jelenség!
S te kedves, ágyban szenderegsz még?
Gyönyörűm, ébredj végre meg.
Pillád álomtól gyönge zárja
nyíljon ki, Észak hajnalára
csillagként nézzen föl szemed.

Emlékszel, tegnap hóvihar volt,
zajgó ködöktől szürke mennybolt,
sötét felhőkben bukdosott
a halavány hold sárga foltja,
te meg csak ültél búslakodva –
de most... figyeld az ablakot!

A kék eget látod mögötte,
s pazar szőnyegként tündökölve
a napba szikrázó havat,
sötét csupán a fák csoportja,
zöld a fenyő dérlepte orma,
s csillog a víz a jég alatt.

Szobánk borostyán-fénysugárban
fürdik velünk. Lobog vidáman
a kályha pattogó tüze.
A heverőn tűnődni oly jó,
de ugye jobb a már toporgó
kancát a szánba fogni be?

Gyerünk a reggel friss havába
suhanjunk együtt, hív a vágta
hajtsuk a szán tüzes lovát!
Űzzük elárvult pusztaságon,
erdőn, mely oly dús volt a nyár
s a régi kedves parton át.



A verset innen hoztam.

A magyar képzőművészet nagyasszonyai

A sorozat záró kötetében a magyar képzőművészet néhány kiválóságával ismerkedhetünk meg.

     Lesznek köztük, akiknek ismerősen cseng majd a nevük, és olyanok is, akikről - nem tudni, miért - nem szól a fáma.

    A kötetben hét nagyasszony és a gödöllői művésztelep alkotói kaptak önálló fejezetet. Hallottunk már a nagybányai művésztelepről, de a gödöllőiről valamiért nem. Pedig itt is virágzott a művészet, és közülük számos nő is ecsetet és ceruzát ragadott.

       A hetek közt olyan nevekkel találkozhatunk, mint a művészcsaládból származó Ferenczy Noémi; a "hímeskő anyja", Mattioni Eszter vagy Kovács Margit.

      Hiába cseng ismerősen a nevük, az életükről talán nem sokat tudunk, vagy éppenséggel semmit. A róluk szóló fejezetek ezt az űrt hivatottak pótolni. Mindannyiukban közös, hogy nemcsak életükre, de munkásságukra is erősen rányomta bélyegét az akkori politika. Volt, akit támogattak, de olyan is akadt, akinek művei évekig, sőt évtizedekig  tiltólistára kerültek. …
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...