Könyvélmény-beszámoló

Ha már Reviczky Gyula egyik verse volt az első idén, az ő egyik költeménye is zárja ezt az évet.

Reviczky Gyula: Télen

Hópelyhek szállnak, szálldogálnak,
Megint egy évet sírba zárnak.
Lágy szemfedője hólepel,
Bent lobogó láng fénye mellett
Talán a szép nyárról csevegnek,
Kiket fagy, hó nem érdekel.

Ha zúg a szél, havat söpörve,
Megtérnek csöndes házi körbe,
Feledni szélvészt, zúzmarát.
Ha künn a vihar egyre jobban
Tombol, megfér egy kis sarokban
Az ellenség s a jóbarát.

Óh, mindig igy van e világba'!
Kiket baj ér vagy sors csapása,
Együtt busúlnak rendesen.
Boldog, kinek van púha fészke,
Ki, ha bu gond szállott fejére,
Egy kis sarokba' megpihen.


Vers

Nem emlékszem, mikor robbant nagyot nálunk ez a könyv, de az biztos, hogy eddig sikerült messziről elkerülnünk egymást.
De, ami késik, nem múlik, így december elején megtaláltuk egymást (ezt a mondatot DS is írhatta volna :P), amikor bementem melegedni a könyvesboltba (tudjuk, hogy van, aki csak azért jár oda) azzal a feltett szándékkal, hogy csak és kizárólag nézelődni fogok. Ezt kb.: 10-15 percig sikerült megállnom, akkor ugyanis elértem a szépirodalomhoz, és az S betűnél felfedeztem a regényt. Ráadásul ezt a szép kiadást, nem azt a béna sárgát, amivel mostanában árulják. Eszembe jutott, hogy sokan szeretik, így belelapoztam és elolvastam az első mondatokat:


May Mobley egy vasárnap hajnalon született 1960 augusztusába. Templomi gyermek - mink  csak így híjjuk a fogadott gyereket. Fehér családokná vigyázok a kisbabákra, avva foglalkozok, melléje meg a főzés, a takarítás is az én dolgom.

     Kezdett tetszeni a könyv, de a horribilis ára azért megrettentett. Aztán megtudtam, hog…

Amikor megláttam, hogy december 26-án az m1-en lesz a regény idén készült filmváltozata, gyorsan utánanéztem, milyen kiadásokban beszerezhető, hogy legyen időm elolvasni. Arról nem is beszélve, hogy nagyon, nagyon régen olvastam Móriczot.
Annak idején nem szerettem sem az Úri murit, sem a Rokonokat, talán ezért sem kerestem tőle mást. De a helyzet most végképp megváltozott.


    A Trianon utáni években, aratáskor figyel fel Darabos Jóska Hitves Zsuzsikára, amikor a lány egy pillangót kerget és kap el a mezőn. Jóska, amikor csak lehet, a lány társaságát keresi. Bár Jóska sem közömbös a számára, mégis mindent elkövet, hogy még jobban magába bolondítsa és bizonytalanságban tartsa.
   Hamarosan véget ér a munka, és a társaság visszaindul Debrecenbe.


   Mindketten szegény családból származnak, ráadásul Darabosék Jóska legidősebb fiúként, családfenntartó is, így a családja nem fogadja kitörő örömmel, amikor bejelenti: házasodni készül, a választottja pedig Zsuzsika. Hitvesék sincsenek e…

Majd egy hónapja olvastam ezt a vékony kötetet, ami Lengyel József három elbeszélését tartalmazza. Az olvasás oka egy kihívás volt, aminek teljesítéséhez már csak egy L betűs író műve hiányzott.

    Éppen egy évtizede annak, hogy az Igéző kötelező olvasmány volt, és bár Lengyel József nem csengett olyan ismerősen számomra, mint pl.: Móriczé, eszembe sem jutott, hogy ezzel más is így van. Amikor az egyik könyvesboltban a nálam csak néhány évvel idősebb eladónál érdeklődtem az Igéző után, csak nézett rám, majd közölte, hogy nincs ilyen. Így maradt a könyvtár, és az emlék, hogy szerettem ezt az elbeszélést.
Aztán egy véletlen folytán felfedeztem a szépséghibás boltban ezt a kötetet és nem volt kérdés, hogy megveszem.


    Az Igéző főszereplője a negyvenes éveiben járó András, aki amint megérkezett a faluba, rögtön ki is költözött onnan, ugyanis ő lett a csősz. A múltjáról senki sem tud semmit, ő maga is magának való ember. Egy nap felkeresi a szénégető, az öreg Miska, aki a segíts…

A sorozat még egy kötetet szentelt a magyar színművészet nagyasszonyainak, melyben hat nagyasszony kapott helyet: Blaha Lujza, Jászai, Mari, Márkus Emília, Fedák Sári, Bajor Gizi és Karády Katalin.
A neveket olvasva szinte mindannyiuk neve ismerősen cseng, azonban most is sok-sok információval gazdagodhatunk, ha kézbe vesszük A színpad nagyasszonyai c. kötetet.

    A nemzet csalogányaként emlegetett Blaha Lujzáról valószínűleg sokan nem tudtuk, hogy szó szerint útközben született, ugyanis a szülei vándorszínészek voltak és a kislány már ötévesen a színpadon állt. Sőt a vándortársulat tagjaként maga Prielle Kornélia is velük utazott.

   Később a kor két népszerű műfajában, a népszínművekben és az operettekben is egyaránt sikert aratott.
Az pedig igazán keveseknek adatik meg, hogy a 70. születésnapjukon róluk nevezzenek el egy közterületet: Blaha Lujzának ez is megadatott: a róla elnevezett teret láthatta, ha kinézett az ablakán.


   Jászai Mari szörnyű gyerekkora, majd néhány év más…

John Keats: Stancák  Fordította: Devecseri Gábor
December éje zordon,
   de boldog vagy, te fa,
mert egy ágad se gondol
   szép zöld lombjaira:
dérrel süvít a tél is,
fagyassza bár a szél is,
rügyét kibontja mégis,
   ha majd tavasz fuvall.

December éje zordon,
   de boldog vagy, patak,
vized nem arra gondol,
   hogyan sütött a nap;
elönt édes felejtés
kristály habod se lejt és
sosem gyötör kesergés,
   a fagy panaszt se hall.

Bár ezt tennék a drága
   leányok és fiúk,
de van, kit nem gyötör, ha
   az öröm messzefut?

A változást tudod bár,
nem orvosolhatod már,
a tompaság sem óv már,
   ezt még nem zengte dal.


A verset a Napi Angol Percekben találtam eredetiben, a fordítást innen hoztam. Magyarul December éje zordon címmel is megtalálható.

Manapság, a napi szappanoperák és valóságshowk korában, amikor bárkiből lehet "színésznő", bizonyára sokan nem gondolnak vissza elődeikre, akik közül többen is 150-200 éve még ekhós szekérrel járták az országot, és ha nőként a világot jelentő deszkákat szemelték ki életpályaként, a környezetük ferde szemmel nézett rájuk, mondván: úgyis elzüllenek.

 A sorozat 14. kötetében Szilágyi Rita a magyar színjátszás hőskorába kalauzolja el az Olvasót.

    A 18. század második felében született Kelemen László volt az, aki mindent elkövetett a magyar színjátszásért. Tudnunk kell, hogy színjátszás már ekkor is létezett hazánkban, azonban németül, az akkor hivatalos nyelven. Arról nem is beszélve, hogy a magyar drámairodalomnak még a csírái sem jelentkeztek ekkor.

    Egy társulat verbuválása sem volt egyszerű feladat, mert akkoriban - ahogy fentebb említettem - kevés nő akart színpadra állni, volt, hogy hirdetés útján kellett őket toborozni. És ne felejtsük el azt sem, hogy akkoriba…

Igazi csemege a magyar irodalom iránt érdeklődő olvasók számára a sorozat ezen kötete. Ahogy a cím is ígéri, egy hölgykoszorút vonultat fel a 20. század meghatározó szerzői közül és azok életéből.

   Szó esik többek között Kaffka Margitról, aki első nőként "beírta" magát a Nyugatba is; Lesznai Annáról, aki nem csak a tollal, hanem az ecsettel is remekül bánt; az "ellentábort" képviselő Tormay Cecileről, aki csak nemrég került vissza az irodalmi köztudatba; csak úgy, mint Erdős Renée, aki a maga korában igazi bestseller-író volt, és könyveit az anyák elzárták lányaik elöl, miközben ők elborzadva, ám mégis lelkesedéssel olvasták titokban.

  Olvashatunk Gulácsy Irénről is, aki az első nő volt a magyar irodalomban, aki a megélhetés végett választotta ezt a hivatást. De nem maradhatnak ki a Nyugatosok sem: Kosztolányi, Karinthy, Szabó Lőrinc (aki finoman fogalmazva sem volt egy könnyű eset), Juhász Gyula, Móricz és Babitsék.

   Külön fejezetet kapott Ady és József …