2012. december 31., hétfő

Vers hétfőn

Ha már Reviczky Gyula egyik verse volt az első idén, az ő egyik költeménye is zárja ezt az évet.


Reviczky Gyula: Télen


Hópelyhek szállnak, szálldogálnak,
Megint egy évet sírba zárnak.
Lágy szemfedője hólepel,
Bent lobogó láng fénye mellett
Talán a szép nyárról csevegnek,
Kiket fagy, hó nem érdekel.


Ha zúg a szél, havat söpörve,
Megtérnek csöndes házi körbe,
Feledni szélvészt, zúzmarát.
Ha künn a vihar egyre jobban
Tombol, megfér egy kis sarokban
Az ellenség s a jóbarát.


Óh, mindig igy van e világba'!
Kiket baj ér vagy sors csapása,
Együtt busúlnak rendesen.
Boldog, kinek van púha fészke,
Ki, ha bu gond szállott fejére,
Egy kis sarokba' megpihen.



2012. december 28., péntek

Lenn, Délen


      Nem emlékszem, mikor robbant nagyot nálunk ez a könyv, de az biztos, hogy eddig sikerült messziről elkerülnünk egymást.
De, ami késik, nem múlik, így december elején megtaláltuk egymást (ezt a mondatot DS is írhatta volna :P), amikor bementem melegedni a könyvesboltba (tudjuk, hogy van, aki csak azért jár oda) azzal a feltett szándékkal, hogy csak és kizárólag nézelődni fogok. Ezt kb.: 10-15 percig sikerült megállnom, akkor ugyanis elértem a szépirodalomhoz, és az S betűnél felfedeztem a regényt. Ráadásul ezt a szép kiadást, nem azt a béna sárgát, amivel mostanában árulják. Eszembe jutott, hogy sokan szeretik, így belelapoztam és elolvastam az első mondatokat:

May Mobley egy vasárnap hajnalon született 1960 augusztusába. Templomi gyermek - mink  csak így híjjuk a fogadott gyereket. Fehér családokná vigyázok a kisbabákra, avva foglalkozok, melléje meg a főzés, a takarítás is az én dolgom.

     Kezdett tetszeni a könyv, de a horribilis ára azért megrettentett. Aztán megtudtam, hogy ez az egyetlen példány belőle a boltban, úgyhogy meg kellett vennem, és néhány nap múlva hozzá is kezdtem. Azt hiszem, jókor, mert nagyon megszerettem.

     1962 augusztusában járunk a Mississippi állambeli Jacksonban, ahol megismerkedünk Aibileen-nel, aki Elizabeth Leefoltnál dolgozik. Aibileen barátnőjét, Minnie-t most tette lapátra Miss Hilly, ugyanis hiába sütötte az isteni karamellatortákat, a nő mégis kitette a szűrét az anyjánál dolgozó nagyszájú asszonynak.
Hilly ráadásul gondoskodott, hogy az ötgyerekes fekete asszonyt egy család se alkalmazza egész Jacksonban. Aibileen fortélyának köszönhetően azonban barátnője hamarosan munkát kap a Hillyék által kiközösített Celianál.

     Miközben Celia otthon punnyad szűk rózsaszín szereléseiben és talpig sminkben, Hilly sem ül tétlenül. Ő ugyanis a szövetség elnöke, aki egyik tereferéjükön  éppen arra beszéli rá Elizabetht, hogy külön mellékhelyiséget építtessen Aibillen-nek, mivel egyáltalán nem higiénikus egy mosdót használni a színes bőrű cseléddel. A beszélgetés részt vevője a frissen diplomázott Skeeter, aki megdöbben a hallottakon.

     Skeeter is igazi különc a társaságban: nem elég, hogy nagyon magas, egyáltalán nem érdekli sem a divat, sem a szépségápolás, és minden álma, hogy újságíró lehessen. Azonban egy pályakezdő számára ekkoriban sem volt olyan egyszerű egy-egy ajtón bejutni. Jelentkezik az egyik New York-i kiadóhoz, ahonnan elutasító választ kap, de a főnökasszony fantáziát lát  a lányban.

    Skeeter munkát kap a helyi újságnál, ahol háztartási tanácsokat ad (amihez szintén nem ért) hetente, és megszületik egy könyv megírásának ötlete. Ehhez persze szükség van a barátnőinél dolgozó fekete cselédek segítségére is.

Forrás

     A történet Aibileen, Minnie és Skeeter szemszögéből bontakozik ki, kivéve egy fejezetet. Aibileen és Minnie déli akcentusát szerintem nagyon nehéz visszaadni, de úgy érzem, egész jól sikerült. Persze az első oldalakon még égnek állt a hajam az asszemtől (amivel ki lehet kergetni a világból!), de gyorsan hozzászoktam.

     A szereplőket nagyon lehet szeretni vagy nem szeretni. Kathryn Stockett jól "kitalálta" őket.
A kedvenceim a cselédek lettek, akik gyerekek tucatjait nevelték fel és ugyanúgy szerették őket, mint  a sajátjukat, mert azok szülei értek rá, sőt nem is tudták, hogyan foglalkozzanak velük! És ezek a szülők találják ki egyszer csak azt, hogy a cselédnek külön mosdó kell. Annak a nőnek, aki évek óta mos, főz, takarít, vasal rájuk és neveli helyettük a gyerekeiket. Abban az időben, amikor a feketék nem mehettek be ugyanabba a boltba, mint a fehérek, amikor külön kórházuk és gyógyszertáruk volt! És mindennek csak 50 éve!
   
Egyvalamiben biztos vagyok: nem merészelném azt állítani, hogy tudom, valójában milyen érzés fekete nőnek lenni Mississippiben, főleg nem a hatvanas években. Nem hiszem, hogy ez olyan dolog lenne, amit bármely fehér nő tényleg megérthetne valaha is. De az, hogy próbáljuk megérteni, igenis létkérdés, ez adja az emberségünket.

     És ez az, amit Hilly nem tud és nem akar megérteni. Ő a főkolompos a szövetségben, aki minden tagot befolyásolni akar, aki mások helyett dönt. Mert van, akivel ezt megteheti, de Skeeter-ben méltó ellenfélre talál. Arról nem is beszélve, hogy ez a buta nő, aki bort iszik és vizet prédikál. Csak még nem döbbent rá.

    Miért lehet ezt a könyvet szeretni és miért érdemes elolvasni? Mert nemcsak felvidít, olykor elszomorít, hanem elgondolkodtat, hiszen a '60-as évek azért nem voltak olyan régen.
Ez is azon könyvek egyike, amit mindenkinek el kellene olvasni.
Talán egyszer az 1001-es listára is felkerül.

A regényből film is készült, amit még nem láttam, de tervezem, hogy megnézem és utána beszámolok róla.


Kathryn Stockett: A Segítség
Eredeti cím: The Help
Fordította: Pálmai Katalin
592 oldal
Európa Kiadó, 2010
3400 Ft
A ronda borítós, kartonált kiadás 3000 Ft-ba kerül.

2012. december 27., csütörtök

"ha egyszer megfogsz valamit, az többet ne repüljön ki a kezedből."


    Amikor megláttam, hogy december 26-án az m1-en lesz a regény idén készült filmváltozata, gyorsan utánanéztem, milyen kiadásokban beszerezhető, hogy legyen időm elolvasni. Arról nem is beszélve, hogy nagyon, nagyon régen olvastam Móriczot.
Annak idején nem szerettem sem az Úri murit, sem a Rokonokat, talán ezért sem kerestem tőle mást. De a helyzet most végképp megváltozott.


    A Trianon utáni években, aratáskor figyel fel Darabos Jóska Hitves Zsuzsikára, amikor a lány egy pillangót kerget és kap el a mezőn. Jóska, amikor csak lehet, a lány társaságát keresi. Bár Jóska sem közömbös a számára, mégis mindent elkövet, hogy még jobban magába bolondítsa és bizonytalanságban tartsa.
   Hamarosan véget ér a munka, és a társaság visszaindul Debrecenbe.


   Mindketten szegény családból származnak, ráadásul Darabosék Jóska legidősebb fiúként családfenntartó is, így a családja nem fogadja kitörő örömmel, amikor bejelenti: házasodni készül, a választottja pedig Zsuzsika. Hitvesék sincsenek elragadtatva az ötlettől. Mindkét család vagyonos jövendőbelit szán csemetéjének és a jelöltek is színre lépnek.

    A remekül felépített szerelmi történet mellé remek korrajzot is kapunk a húszas évek világáról.
   Először szokatlan volt az ízes beszéd (mondtam, hogy régen olvastam Móriczot), de éppen ez (is) tette még hitelesebbé a történetet:

   Egyenesen, keményen ment előre, és nagyon nevetett, de dobogott is a szíve, mikor egyszer csak hallja Jóska lépteit a háta megett.
Ujjongott, nevetett, s húzta a száját, mikor az beérte.
- Na... tán cigarettát vett?
- Nem.
- Hát?... hogy elmaradt.
- Nem azért maradtam el.
- Hát?
- Csak elmaradtam... a fenébe.
A lány kuncogott.
- Osztán mán megjött?
Hamisan, hunyorítva nézett oda egy pillanatra a legény arcára (...).
- Honnan? -mondta csendesen a legény:
- Hát onnan...
- Honnan?
- No, a fenébül.
A legény ránézett:
- Nézd csak, Zsuzsi, betyár egy komisz kislány vagy te, de fogsz még sírni utánam!
   A lány nem szólt, csak nevetett. 

   Rövidsége ellenére rendkívül mozgalmas, szerethető szereplőkkel, sok-sok érzelemmel (de nem csöpögéssel!) és izgalommal átszőtt történet. Érdemes elolvasni (ezt is).
Idén Móricz-évforduló is van: egyik legnagyobb írónk 70 éve hunyt el. 

   A már említett idén készült filmváltozatról: mint minden adaptációnál, itt is egy-két apróságot kihagytak, átírtak, beleszőttek, de alapjában véve nagyon jól sikerült, bár azt sajnálom, hogy az eredeti nyelvezetet modernizálták.

Banovits Vivianne és Adorjáni Bálint

Mivel elég sokan keresték Banovits Viviannet és Adorjáni Bálintot, így "közkívánatra" itt a velük készült filmváltozat:



A regényből 1971-ben is készült  Venczel Verával és Kozák Andrással a főszerepben (állítólag ez jobb, mint az új):




Móricz Zsigmond: Pillangó
Osiris Diákkönyvtár
169 oldal
Osiris Kiadó, 2010
620 Ft
Szebb kiadásban az Európa is megjelentette a Móricz sorozatában 2800 Ft-ért.

2012. december 24., hétfő

Vers hétfőn


Molnár Ferenc: Karácsonyi nóta


Bámulj gyerek, bámulj felnőtt,
Hívjátok a férfit, delnőt.
Minden jóval megrakodva
Itt van, itt a karácsonyfa!

Van rajt’ aranydió,
S mi jó:
Van rajt rézalma, ezüstkörte,
Cukorrámás kis tükörke,
Cukorbaba, cukorló,
Cukorteknő, mángorló,
Cukorkés, cukorolló,
Bábu, ezüstcsillag,
Aranyhal is csillog…
Üveggolyó, pléhkatona.
Rezgő-rengő aranycsimbók,
Ezüst csimbók, cukorbimbók,
Aranyputtony, fényes bicska,
Bádogvirág, vattahó,
Kristályüveg-jégcsapocska,
Betlehemi ezüst-rocska.
Csokoládé-kéményseprő,
Cukor-üst,
Aranyfüst
És ezüst
Füst,
Papírrózsa, virágfüzér,
Fahuszár és ólomfüzér
Pléhtulipán, pléhmalac,
Drótmajom és cukorpuska
Ezüstcsík, aranyhaluska,
Cukortehén, cukorbika,
Csokoládé-britannika,
Cukorból kis férfi meg nő,
Köpülő és mosóteknő,
Füge, Kugler, datolya,
Cukoralma, cukorkrumpli,
Krumplicukor, török méz,
Aranytökmag, kos, meg ürü
Üveggyémántos drótgyűrű,
Cserépdisznó, cukorperec,
Karperec,
Fehérszőrű barika,
Pettyes cukorkarika,
Pólyásbaba, pápaszem,
Pirosboros butélia,
Fehér cukorkamélia,
Tintatartó, pezsgősüveg,
Aranyfüstös püspöksüveg,
Drága üvegdrágakövek,
Cukorretkek, ezüstfüvek,
Ostyacsövek,
Csattos övek,
Bádogágyú, cukorlöveg,
Kávécukor pattantyúval,
Pléhgárdista sarkantyúval,
Háromszögű üvegprizma,
Üvegcsizma,
Aranymadár, fapapucs,
Papírlepke, cukorhab,
Cukorbab,
Bojtos ustor, kis fokos,
Óralánc és óra, ingó,
Parasztszekér, úri hintó,
Képeskönyv meg táncos mackó,
Dohányzacskó, kecskeköröm,
Krampus, mitől ki se retten…
Tyhű, de nagyot lélekzettem!



... és egy novella:

Ady Endre: Szegények karácsonya



Karácsony. A legendák szent ünnepe, amely a legszebb, a legdicsőbb valamennyi közt. Karácsony… e szónál millió szív dobban össze, s millió ajkról hangzik fel a hála, a zsolozsma a nagy mindenség Urához, aki beváltá az ígéretet, s Megváltót adott a bűnös emberiségnek. Ünnepet ül az egész keresztyén világ. Ünnepel a szegény és gazdag egyaránt. Igen, a szegény ember… Valamikor, régen mennyire más volt e kép. Odakünn a fagyos, hideg szél süvölt, kísértetiesen rázva a szegény hajlékok rozzant ablakfáit. A vastag hólepel mint fehér szemfedő messze úgy terül el beborítva mindent fagyos leplével. Mindent, ameddig a szem lát. Mintha minden élet megszűnt volna, oly némaság mindenütt. Csak a szél süvölt könyörtelen, irgalmatlanul. …Szegényes, kicsi szoba. Az ablakok papírral vannak beragasztva, a kis pléhkályhában régen kiégett az utolsó hasáb fa. A családfő az asztalnál ül, könyökére támasztva a fejét… Gondolkozik. Vajon mire gondol – a béke ünnepén? – Mit eszünk holnap! – tör ki a sóhajtás kebléből. … Holnap… s azután! Íme az egyik karácsony. Ez most a jelen… Mintha megváltozott volna a természet rendje, napfényes idő, tavaszi lég, s csak az éneklő madárnak danája hiányzik, hogy valóban elhitesse velünk a tavaszt. Ünnepel az egész világ – a szegény ember is. És a szegény ember öröme, békéje kétszeres. A télnek, fagynak nyoma sincs, és a hideg, a kegyetlen hideg nem emésztette fel még utolsó filléreit. Még egy kis karácsonyfára is telik, s az apróság ujjong, örült a kriszkindlinek, amely gondoskodik a szegény gyerekekről is. Karácsony van… A szegények karácsonya!…

Nagyváradi Napló, 1901. december 25.



Minden Kedves Olvasómnak 
és 
Erre Járónak
Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt Kívánok! :)



Források: vers
               novella
               1. kép
               a 2. kép egy képeslap, amit egy könyvtári könyvben találtam

2012. december 22., szombat

Az idegen, a professzor és az orvos


      Majd egy hónapja olvastam ezt a vékony kötetet, ami Lengyel József három elbeszélését tartalmazza. Az olvasás oka egy kihívás volt, aminek teljesítéséhez már csak egy L betűs író műve hiányzott.

    Éppen egy évtizede annak, hogy az Igéző kötelező olvasmány volt, és bár Lengyel József nem csengett olyan ismerősen számomra, mint pl.: Móriczé, eszembe sem jutott, hogy ezzel más is így van. Amikor az egyik könyvesboltban a nálam csak néhány évvel idősebb eladónál érdeklődtem az Igéző után, csak nézett rám, majd közölte, hogy nincs ilyen. Így maradt a könyvtár, és az emlék, hogy szerettem ezt a kisregényt.
Aztán egy véletlen folytán felfedeztem a könyvesboltban ezt a kötetet, és nem volt kérdés, hogy megveszem.


    Az Igéző főszereplője a negyvenes éveiben járó András, aki amint megérkezett a faluba, rögtön ki is költözött onnan, ugyanis ő lett a csősz. A múltjáról senki sem tud semmit, ő maga is magának való ember. Egy nap felkeresi a szénégető, az öreg Miska, aki a segítségét kéri a munkájához. Mivel a munka folyamatos figyelmet igényel, az öreg már nem bírja egyedül. A "munkahely" ugyanúgy távol  a falutól, az erdőben van, András elvállalja.
   Hamarosan felbukkan az erdőkerülő, aki konfliktusba keveredik Andrással.
- (...) Attól félek,ami nem tudom, hogy mi. - Felemelte a kezét, hogy a másik közbe ne vágjon - ne taníts. Annyit én is tudok, hogy a tudomány az ilyenre azt mondja: bolondság. Meg hogy babona. Jó. De félni azért félek,,, Nem tudom, ezzel hogy vagy? Eleinte azt hittem: jó, te nem félsz, mert nagy bűnöd volt, és most már úgyis mindegy. S ahogy most nézem: valami nagy szerencsétlenség ért, úgyhogy nagyobb már nem érhet.
- Hátha nagy szerencse? 
- Ezt hiába is mondanád. 
- Pedig ez a nagy igazság. Nem felelek semmiért, legfeljebb magamért. 
- Ilyen nincs.
- Hát persze, nem egészen, mert aki nem fél a haláltól, az még félhet a fogfájástól.
- A haláltól nem félsz? 
Az idegen csak a nézésével felelt.
- De élni akarsz! ne is mondd, hogy nem akarsz! 
- Mért mondanám? Ha nem akarnék... kötél is van, fa is van - és elmosolyodott. - Egész jól megvagyunk mi ketten, és legfeljebb a fáknak ártunk.

    A Kicsi, mérges öregúr címszereplője egy idős fizikaprofesszor, aki vénlány húgával él együtt. Az ő egy napját követhetjük végig, amikor az éjszaka közepén becsengetnek és magukkal viszik Andrián professzort. Az okot senki sem ismeri, így a professzor hamarosan egy cellában találja magát sokadmagával.


   Az Oldás és kötésben megismerhetjük Ádámfi Ádám sebészprofesszort, aki már csak "öreg múmia" és "ereklyetárgy" az osztályon, ahol a napjait tengeti. A főorvos, a fiatal Járom Ambrus segédorvos és a nővérek már megszokták a jelenlétét, mondván nem sok vizet zavar. Egy nap azonban egy súlyos állapotban lévő beteggel érkezik meg a mentő, és Ádámfi professzor közli, azonnal operációra van szükség, amit ő végez el. Természetesen a többiek ezen megdöbbenek, végül a professzor akarata győz. Ekkor jut a fiatal orvos eszébe a saját, vidéken élő apja, akihez munka után el is indul a feleségével.


    Konfliktusok, emberi életek, küzdelem, irigység jelenik meg a lapokon. A három elbeszélés három különböző életet mutat be és három különböző, mondhatni letűnt korba kalauzolja el az Olvasót. Olyan korba, ami a feledés homályába merült, mégsem volt olyan rég és nem feledkezhetünk meg róla. Ahogy Lengyel Józsefről sem, aki hús-vér emberekről írt, egyszerűen, minden ciráda nélkül. Ez teszi ezeket a műveket is a XXI. századi olvasó számára is szerethetővé, befogadhatóvá.

    A kötet elején Vámos Miklós előszavát olvashatjuk, aki olvasásra buzdítja az olvasót. Fogadjuk meg a tanácsát.
    Az Oldás és kötésből 1963-ban Jancsó Miklós készített filmet.


Lengyel József: Igéző - Kicsi, mérges öregúr - Oldás és kötés
144 oldal
Ciceró Könyvstúdió, 2007
990 Ft

2012. december 20., csütörtök

A színpadon és a filmvásznon


  A sorozat még egy kötetet szentelt a magyar színművészet nagyasszonyainak, melyben hat nagyasszony kapott helyet: Blaha Lujza, Jászai, Mari, Márkus Emília, Fedák Sári, Bajor Gizi és Karády Katalin.
A neveket olvasva szinte mindannyiuk neve ismerősen cseng, azonban most is sok-sok információval gazdagodhatunk, ha kézbe vesszük A színpad nagyasszonyai c. kötetet.

    A nemzet csalogányaként emlegetett Blaha Lujzáról valószínűleg sokan nem tudtuk, hogy szó szerint útközben született, ugyanis a szülei vándorszínészek voltak és a kislány már ötévesen a színpadon állt. Sőt a vándortársulat tagjaként maga Prielle Kornélia is velük utazott.

   Később a kor két népszerű műfajában, a népszínművekben és az operettekben is egyaránt sikert aratott.
Az pedig igazán keveseknek adatik meg, hogy a 70. születésnapjukon róluk nevezzenek el egy közterületet: Blaha Lujzának ez is megadatott: a róla elnevezett teret láthatta, ha kinézett az ablakán.


   Jászai Mari szörnyű gyerekkora, majd néhány év más területen szerzett "munkatapasztalat" után választotta a színészetet, amiről így vall:
"Minden embernek van egy nagy villanyos ütése, mikor egyszerre megvilágosodik előtte, miért az élet, miért született a világra: az enyém az volt, amikor a bátyám szerepet másolt ingyen színházjegyért, s nekem a csitri kislánynak megmagyarázta, mi a színház. Átöltözni! Átváltozni! Másnak lenni, mint vagyunk! Más helyett sírni, kacagni, ordítani. E pillanattól kezdve vagyok színésznő."

 Jászai Mari kora legnagyobb tragikája volt, ő volt az első Éva. De emellett számos más tettével is örökre beírta magát a magyar színháztörténetbe.

   Ők ketten, akik ugyanabban az évben születtek és később ugyanabban az évben hunyták le örökre szemüket, voltak azok, akik színiiskola nélkül hódították meg a világot jelentő deszkákat.

    Márkus Emília, Fedák Sári és Bajor Gizi már a színiiskolából érkezett meg a színpadra.

   Márkus Emília hosszú éveken át játszotta ugyanazt a szerepet egy-egy darabban, és ő volt az első Nóra, melynek premierjére a szerző, Ibsen is részt vett és teljesen lenyűgözte a magyar színésznő alakítása.

    Fedák Sáriról pedig megtudhatjuk, hogy először férfiszerepekben állt a színpadra, és így is sikert aratott. Olvashatunk a Molnár Ferenchez fűződő kapcsolatáról (itt hiányoltam Az üvegcipő említését, de én elfogult vagyok), ill. a politikai életbe való bekapcsolódásáról.

Fedák Sári és Medgyaszay Vilma a János vitézben

     Bajor Gizi kora igazi sztárja volt, de közben nem feledkezett meg másokról sem: a II. világháború és a nyilas terror alatt sokak neki köszönhetik az életüket.

   Míg Bajor Gizi nem alkotott maradandót a filmvásznon, addig Karády Katalin annak köszönheti máig is töretlen népszerűségét.

   A már ismert és kevésbé ismert életrajzi adatok mellett olvashatunk a népszínművekről, az operettről, a Nemzeti színház százéves jubileumáról, az első magánszínházként kapuit megnyitó Vígszínházról és az első magyar filmről is. Az információra éhes olvasó garantáltan ebben a kötetben sem fog csalódni.


Szilágyi Rita: A színpad nagyasszonyai
Magyar királynék és nagyasszonyok sorozat 18. kötet
96 oldal
Duna International, 2012
1695 Ft
A sorozat a Facebookon

2012. december 17., hétfő

Vers hétfőn

John Keats: Stancák 
Fordította: Devecseri Gábor

December éje zordon,
   de boldog vagy, te fa,
mert egy ágad se gondol
   szép zöld lombjaira:
dérrel süvít a tél is,
fagyassza bár a szél is,
rügyét kibontja mégis,
   ha majd tavasz fuvall.

December éje zordon,
   de boldog vagy, patak,
vized nem arra gondol,
   hogyan sütött a nap;
elönt édes felejtés
kristály habod se lejt és
sosem gyötör kesergés,
   a fagy panaszt se hall.

Bár ezt tennék a drága
   leányok és fiúk,
de van, kit nem gyötör, ha
   az öröm messzefut?

A változást tudod bár,
nem orvosolhatod már,
a tompaság sem óv már,
   ezt még nem zengte dal.


A verset a Napi Angol Percekben találtam eredetiben, a fordítást innen hoztam. Magyarul December éje zordon címmel is megtalálható.

2012. december 16., vasárnap

Nők a világot jelentő deszkákon


    Manapság, a napi szappanoperák és valóságshowk korában, amikor bárkiből lehet "színésznő", bizonyára sokan nem gondolnak vissza elődeikre, akik közül többen is 150-200 éve még ekhós szekérrel járták az országot, és ha nőként a világot jelentő deszkákat szemelték ki életpályaként, a környezetük ferde szemmel nézett rájuk, mondván: úgyis elzüllenek.

 A sorozat 14. kötetében Szilágyi Rita a magyar színjátszás hőskorába kalauzolja el az Olvasót.

    A 18. század második felében született Kelemen László volt az, aki mindent elkövetett a magyar színjátszásért. Tudnunk kell, hogy színjátszás már ekkor is létezett hazánkban, azonban németül, az akkor hivatalos nyelven. Arról nem is beszélve, hogy a magyar drámairodalomnak még a csírái sem jelentkeztek ekkor.

    Egy társulat verbuválása sem volt egyszerű feladat, mert akkoriban - ahogy fentebb említettem - kevés nő akart színpadra állni, volt, hogy hirdetés útján kellett őket toborozni. És ne felejtsük el azt sem, hogy akkoriban még színiiskola sem volt.

Ha valaki mégis Thália papnője lett, sokszor nem kapott helyet a kőszínházakban, így másokkal egyetemben vándorszínésznek állt, akiknek életéről Gyulai Pál így írt:
"Vándorszínészeink kötéltáncosokként barangoltak városról városra, többször ébresztve szánalmat, mint fogékonyságot a művészet iránt. Többször kísérelték meg hol Pestre, hol Budára telepedni, de sikertelen küzdelmek után mindannyiszor kénytelenek voltak nyakukba venni a vidéket.
(...)
A színészek nem tehettek okosabbat, mintha megélni igyekeztek. El is követtek ezért mindent. Nem kímélték a görögtüzeket s a cifrábbnál cifrább tablókat. Olyan műveket férceltek össze, oly címeket gondoltak ki, hogy csodájára is begyűlt a közönség."


  A kötetben megismerkedhetünk az első magyar színésznővel, Moór Annával, a kor sztárjaival: Kántornéval, Dérynével, Laborfalvi Rózával és Schodelnéval, akiről az is kiderül, milyen szerepet játszott a Normafa névadásában.

Az ekkor már Nemzeti Színház nevet viselő Pesti Magyar Színház 1840-ben

   Szó esik a Nemzeti Színház színészeiről is, mint pl.: Szentpétery Zsigmondról vagy Egressy Gáborról, vagy az 1848-49-es szabadságharcról is.

    Megtudhatjuk, hogy Bulyovszkyné Szilágyi Lilla volt az első magyar színésznő, aki külföldön aratott számtalan sikert, hogy Hollósy Kornélia volt az első operaénekesnőnk és Prielle Kornélia kapott először örökös tagságot, ill. ő volt az első színésznő, aki a színpadon is beletörődött a korába, köszönhetően Csiky Gergely munkásságának.

   De nem feledkezhetünk meg a nyomtalanul eltűnt Aranyváry Emíliáról, az első magyar balerináról, aki mellesleg világhírű is lett.

Aranyváry Emília

   A felsorolt személyek mellett most sem maradhatnak el a kis színesek (ahogyan a szerző hívja azokat a szösszeneteket, melyben egy-egy az adott személyhez vagy a korhoz kapcsolódó másik személyről, eseményről stb-ről olvashatunk), melyekben a már megszokottak mellett, több színpadi mű cselekményével is megismerkedhetünk.

   Olvasás közben rájöttem, hogy ez a sorozat egyre jobb. Az eddig olvasottakat is nagyon szerettem, de ez a kötet tartogatta a legtöbb kulisszatitkot (szó szerint) és újdonságot számomra.
Mi lehet a titka? Egyszerű: közérthetően és egy pillanatra sem szájbarágósan vagy szárazon tár elénk sok-sok információt az adott kor nagyasszonyairól. Olyan nőkről, akikről lehet, már korábban is hallottunk, és olyanokról is, akik mára a köztudatban a feledés homályába merültek, legfeljebb egy-egy utca vagy szobor őrzi a nevüket.


Szilágyi Rita: Thália szekerén
Magyar királynék és nagyasszonyok sorozat 14. kötet
96 oldal
Duna International, 2012
1695 Ft
A sorozat a Facebookon

2012. december 11., kedd

Írónők és múzsák


    Igazi csemege a magyar irodalom iránt érdeklődő olvasók számára a sorozat ezen kötete. Ahogy a cím is ígéri, egy hölgykoszorút vonultat fel a 20. század meghatározó szerzői közül és azok életéből.

   Szó esik többek között Kaffka Margitról, aki első nőként "beírta" magát a Nyugatba is; Lesznai Annáról, aki nemcsak a tollal, hanem az ecsettel is remekül bánt; az "ellentábort" képviselő Tormay Cecileről, aki csak nemrég került vissza az irodalmi köztudatba; csak úgy, mint Erdős Renée, aki a maga korában igazi bestseller-író volt, és könyveit az anyák elzárták lányaik elöl, miközben ők elborzadva, ám mégis lelkesedéssel olvasták titokban.

  Olvashatunk Gulácsy Irénről is, aki az első nő volt a magyar irodalomban, aki a megélhetés végett választotta ezt a hivatást. De nem maradhatnak ki a Nyugatosok sem: Kosztolányi, Karinthy, Szabó Lőrinc (aki finoman fogalmazva sem volt egy könnyű eset), Juhász Gyula, Móricz és Babitsék.

   Külön fejezetet kapott Ady és József Attila, ill. az ő életükben meghatározó szerepet játszó nők.


   A már ismert adatok mellett is számos meglepetést tartogat a kötet. Pl.: még nekem is úgy tanították, hogy József Attila skizofrén volt, valójában borderline szindrómában szenvedett.
De vajon tudta-e a Kedves Olvasó, hogy Csinszka szülei kik voltak? Sok-sok olyan információval gazdagodhatunk, amiről az irodalom tankönyvek is hallgatnak. Pedig azt tanultuk, hogy a művek megértéséhez ismerni kell a szerző életrajzát. Persze csak akkor, ha elég információt kapunk róla.
Nos, miután az utolsó betűhöz érkezünk, mindezt megkapjuk és garantáltan más szemmel olvassuk pl.: Szabó Lőrinc talán legismertebb versét, a Semmiért egészent is.



Szilágyi  Rita: Irodalmi "hölgyvilág"     
Magyar királynék és nagyasszonyok sorozat 24. kötet
96 oldal
Duna International, 2012
96 oldal
1695 Ft
A sorozat a Facebookon

2012. december 10., hétfő

Vers hétfőn

Heltai Jenő: December


Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a küsded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.




Vers: Heltai Jenő versei
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970
Kép: innen

2012. december 9., vasárnap

Téli tündérmese


   Márciusban bukkantam rá Dickens számomra eddig ismeretlen kisregényére (akkor jelent meg sok-sok év után), amit az egyik este elővettem, mondván, úgyis tél van (bár még nem volt ilyen hideg és a hó sem esett) és ilyenkor jólesik egy ilyen (értsd: a fülszöveg alapján szívmelengetőnek ígérkező) történetben elmerülni. Nem is kellett csalódnom.

     Az első cirpegésben (fejezet) rögtön olyan miliőt teremtett Dickens, ami azonnal magával ragadott: a teáskanna és a tücsök versenyez. Peerybingle-né asszonyság (becsületes nevén Mary, vagy ahogy a férje becézi Pötty) éppen a teavizet teszi fel, amikor a teáskanna rázendít énekére, és erre felel később a tücsök.

- Ejha - mondta John a maga lassú módján -, úgy látszik, a tücsök ma este vidámabb, mint máskor.
   - Szerencsét hoz ránk, John, ez már bizonyos. Mindig így volt. Akinek tücsök szól a tűzhelyén, az a legboldogabb ember a világon.

    Pötty kisbabájával és annak dajkájával, az ügyetlen Tilly Slowboy-jal várja haza férjurát, a nála idősebb John-t, aki fuvaros. Nap, mint nap csomagok tucatjait juttatja el a megfelelő helyre. Aznap este egy idegen öregemberrel érkezik haza, akit az úton vett fel. Az öreg szállást kér, ugyanis aznap nem jöttek érte, így másnap mehet csak vissza az útra várakozni.

     Az est folyamán szóba kerül Tackleton játékkereskedő, aki most készül frigyre lépni Pötty barátnőjével, a bájos May-vel. Tackleton a Karácsonyi ének Scrooge-ának méltó párja lenne, ugyanis őt is csak a pénz érdekli, az emberekkel mit sem törődik.

    A második cirpegésben ismerkedhetünk meg Caleb Plummer öreg játékkereskedővel és vak leányával, Berthaval. Az öreg Caleb egy rozoga viskóban tengeti napjait és készíti játékait, de a világ minden kincséért sem árulná el Berthanak, hogy milyen körülmények közt élnek, sem azt, hogy az általa elmesélt új kabát valójában toldozott-foldozott.
Azt mondtam, hogy Caleb és a szegény vak lánya itt éldegélt. Találóbb lett volna, ha azt mondom, hogy Caleb itt élt, szegény vak leánya pedig valahol másutt: egy Caleb alkotta, elvarázsolt otthonban, ahol sosem volt szegénység és nyomor, ahová a gond sohasem tette be a lábát. Nem volt varázsló Caleb, csak ahhoz az egyetlen bűbájossághoz értett, ami még megmaradt nekünk, embereknek: az önfeláldozó, halhatatlan szeretet varázslatos mesterségéhez.  

   A Peerybingle házaspár minden héten piknikezni megy Plummerékhez, ahová ezúttal az öregembert is magukkal viszik és hamarosan különös dolgok történnek...

    Bevallom, az első meglepő fordulat számomra nagyon is szappanoperisztikus volt (tudjuk, hogy a szappanoperák a klasszikusokból "táplálkoznak"). Itt félre is tettem, viszont másnap a folytatás ismét meglepett és pozitív értelemben. Elég lett volna, ha előző este egy kicsit tovább olvasom, sőt, talán nem is éreztem volna a szappanopera hatását.

   És azt a bizonyos fordulatot (ami valójában népmesei is lehetne) leszámítva nagyon szerettem olvasni. Dickens valóban csodálatos mesélő, és ahogyan már említettem, remekül megteremtette a történet hangulatát már az elején: magam előtt láttam a korabeli tűzhelyet, amin miközben forr a teavíz, valóban versenyre kel a teáskanna a tücsökkel, miközben a pontos időt elüti a hollandi óra.


     Igazi téli estékre való olvasmány, és ahogy mások is írták (és az utószóban is elhangzik), színpadra termett
mű, ami a maga idejében pedig valóságos bestseller lett. Hogy miért? Mert rólunk, emberekről, és hiába hangzik elcsépelten, de a szeretetről szól. Hány olyan most megjelent könyvet tudnánk felsorolni, ami felvenné vele a versenyt? Talán egyet sem, de ebbe ne menjünk most bele.
Az első megjelenés óta (1845 decembere) pedig több, mint 150 év eltelt, de szerény véleményem szerint ugyanolyan szívmelengető olvasmány lehet ma is bárki számára, mint a viktoriánus korban.

A második kiadás borítója (1846)

   Bár ez előtt csak a Karácsonyi éneket olvastam Dickenstől, de itt az ideje, hogy hamarosan sort kerítsek valamelyik nagyobb regényére is.


Charles Dickens: Tücsök szól a tűzhelyen
Az otthon tündérmeséje
Eredeti cím: The Cricket on the Hearth
Fordította: Benedek Marcell
158 oldal
Szent István Társulat, 2012
1600 Ft

2012. december 5., szerda

Mustra (2012. december)

   Ma éjszaka útnak indul a Mikulás, és talán sokak csizmájába, cipőjébe becsempész egy-két olvasnivalót is. Most olyan könyveket válogattam össze, amiket gyorsan beszerezhet még a nagy szakállú :).


A krimi-rajongókat három új kötettel örvendezteti meg az Európa:
Az Ackroyd-gyilkosságban Poirot nyomoz, a Miért nem szóltak Evansnek? egy különálló kötet (értsd: nem Miss Marple vagy Poirot jár a dolgok végére), ill. új fordításban karácsonyozhatunk kedvenc belga nyomozónkkal.

Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
Fordította: Szilágyi Tibor
328 oldal

Európa, 2012
2500 Ft

Agatha Christie: Miért nem szóltak Evansnek?
Fordította: Kada Júlia
316 oldal
Európa, 2012
2500 Ft


Agatha Christie: Hercule Poirot karácsonya
Fordította: Gálvölgyi Judit
276 oldal
Európa, 2012
2500 Ft


Nem feledkezhet meg a Mikulás a művészet szerelmeseiről sem. Az ő számukra a határ a csillagos ég, ugyanis sikerült két szó szerinti drágaságot is kiszemelnem:

Bevallom, az elsővel "személyesen" még nem találkoztam, de az ár alapján jónak ígérkezik, míg a második korábbi kiadása a vitrinem egyik ékessége.

A művészet képes enciklopédiája
Építészet-festészet-szobrászat
704 oldal
Alexandra Kiadó, 2012
7999 Ft (!!!)

Christiane Stukenbrock - Barbara Töpper: 1000 mestermű - Európai festészet
1300-tól 1850-ig
Fordította: Béresi Csilla
1008 oldal
Vince Kiadó, 2012
6995 Ft


Ma került a boltok és az újságosok polcaira, ill. a postások táskáiba a Regényes életek utolsó két kötete, melyben a kevésbé ismert Seurat és a már sokkal ismertebb Toulouse-Lautrec életével ismerkedhetünk meg.
Ígérem, rákérdezek a kiadónál, lesz-e folytatás :).

Mivel a napokban többen keresték Gárdonyi Gézától A Pöhöly családot, a Gárdonyi sorozatban ma jelent meg (288 oldal), 1590 Ft-ért beszerezhető :).

Henri Perruchot: Seurat élete
Fordította: Görög Lívia
270 oldal
Kossuth Kiadó, 2012
1590 Ft

Henri Perruchot: Toulouse-Lautrec élete
Fordította: Bajomi Lázár Endre és Vajda Endre
326 oldal
Kossuth Kiadó, 2012
1590 Ft


Egy újabb könyv Frida Kahloról, ezúttal egy másik, a beteg szemszögéből:

Slavenka Drakulic: Frida, avagy a fájdalomról
Fordította: Gállos Orsolya
152 oldal
Libri Kiadó, 2012
1990 Ft


Nem maradhatnak ki a sport szerelmesei sem, ők a Corvina egyik újdonságának örülhetnek, melyben csaknem 700 sportolónk életrajzával ismerkedhetnek meg. A könyvhöz CD is tartozik! :)
Azért én sem kövezném meg Miklóst, ha meglepne vele ;).

Rózsavölgyi László: Magyar olimpiai lexikon 1896-2012
CD- melléklettel
460 oldal
Corvina Kiadó, 2012
4990 Ft


Végül pedig egy meghívó, ha a budapestieknek és környékieknek még nincs programjuk vasárnap délutánra, akkor erősen ajánlott elfogadni az invitálást:


A bejegyzésem a könyvről itt olvasható.

A Mikulásos háttérképet itt találtam.

2012. december 4., kedd

Pest, Ady és sokan mások


 
        Ady-rajongóként nem volt kérdéses, hogy beszerezzem Krúdy Gyula róla szóló könyvét. Ahogy azt korábban is írtam, Ady születésének 135. évfordulójára terveztem ezt a bejegyzést. Időben el is kezdtem az olvasást, de már az első fejezet olyan kusza volt, a másodikban pedig még inkább.
    Az utószóban vált világossá, hogy Krúdy a fejezeteket eredetileg cikkek formájában jelentette meg, de könyvalakban csak a halála után jelentek meg. 

    Az utolsó békeévben járunk, amikor az Andrássy úti Három Hollóban egy asztal köré gyűlnek újságírók, közgazdász, zeneszerző, mondhatni mindenki, aki számít. Köztük van Zuboly (alias Doktor Bányay Elemér), Reinitz Béla és sokan mások, amikor végre megérkezik a költő. A társaság egy-egy üveg bor mellett vitatják meg a napi történéseket, az újságcikkeket és híreket.

   Az anekdotázás közepette bejárjuk a korabeli Pestet, legyen szó kocsmákról, vagy a "Kakasos-házról" vagy kávéházakról. Krúdy pedig gondoskodik arról, hogy mindezek minden fontos eseményeiről tudósítson bennünket. És ez volt a bajom a regénnyel: a sok szereplő közt sokszor elveszett a lényeg: Ady, a főszereplő. Sokszor azt éreztem, hogy az adott fejezet inkább a korabeli Pest egy-egy épületének és annak lakóinak és látogatóinak állít emléket, és nem a címszereplőnek.

   Nyilván ez a korabeli olvasókat nem zavarta, de közel 80 évvel az első cikk megjelenése után a mai kor olvasója számára sokak neve ismeretlenül cseng. Ráadásul Krúdy is nosztalgiával emlékszik vissza az elmúlt 15 év történéseire, tehát ő maga is leírja, hogy már most (az írás pillanatában, azaz 1925-ben) is sokat változott a város, pl.: a Három Holló is eltűnt az Andrássy útról és az irodalom világa is átalakult.


    Azért Adyról is megtudunk egy-két újdonságot, pl., hogy a korabeli vidékről feljött költőkhöz képest ő azonnal az Andrássy útra költözött, míg a többiek a Józsefvárosban kezdték meg pesti életüket. Kiderül, ki volt az a nő, aki kosarat adott a költőnek és milyen kalandba keveredett az Operaház egyik szfinxével.

  ...És mégis ezekben a kocsmás-csárdás időkben volt Ő a legdíszesb karácsonyfa a magyar irodalom ligetjében.
    A versforrás csodálatos bőséggel bugyogott belőle, akár a Kocsma-csillag állott a feje felett, akár valamelyik barátságos házban évődött. Papirost és ceruzát vett elő a Holló-kocsma asztalánál, hogy javítás nélkül, folyamatosan leírt új versével valamely barátját megajándékozza. De megtette ugyanezt a Télikert kucséberszagú, illatszeres miliőjében is, mintha csak azt akarta volna elérni, hogy barátai sohase felejtsék el a vele töltött éjszakát.


    Bár az első két fejezeten elég nehezen rágtam át magam, és egyszer félre is tettem, de a közepétől már hozzászoktam Krúdy meseszövéséhez és a sok-sok másokról szóló történetekhez. Összességében jó volt Krúdy, a barát szemszögéből bepillantani Ady életébe, de mégis kicsit csalódottan csuktam be a könyvet.
Sebaj, a polcon vár rám négy másik, ami Ady életét vagy életének egy-egy szakaszát mutatja be.


Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái
Írók legendáriuma
194 oldal
Noran Kiadó, 2005
1990 Ft

2012. december 3., hétfő

Vers hétfőn

Alekszandr Szergejevics Puskin: Téli reggel
Ford.: Fodor András


Napfény és fagy: csodás jelenség!
S te kedves, ágyban szenderegsz még?
Gyönyörűm, ébredj végre meg.
Pillád álomtól gyönge zárja
nyíljon ki, Észak hajnalára
csillagként nézzen föl szemed.

Emlékszel, tegnap hóvihar volt,
zajgó ködöktől szürke mennybolt,
sötét felhőkben bukdosott
a halavány hold sárga foltja,
te meg csak ültél búslakodva –
de most... figyeld az ablakot!

A kék eget látod mögötte,
s pazar szőnyegként tündökölve
a napba szikrázó havat,
sötét csupán a fák csoportja,
zöld a fenyő dérlepte orma,
s csillog a víz a jég alatt.

Szobánk borostyán-fénysugárban
fürdik velünk. Lobog vidáman
a kályha pattogó tüze.
A heverőn tűnődni oly jó,
de ugye jobb a már toporgó
kancát a szánba fogni be?

Gyerünk a reggel friss havába
suhanjunk együtt, hív a vágta
hajtsuk a szán tüzes lovát!
Űzzük elárvult pusztaságon,
erdőn, mely oly dús volt a nyár
s a régi kedves parton át.



A verset innen hoztam.

2012. december 1., szombat

A magyar képzőművészet nagyasszonyai


    A sorozat záró kötetében a magyar képzőművészet néhány kiválóságával ismerkedhetünk meg.

     Lesznek köztük, akiknek ismerősen cseng majd a nevük, és olyanok is, akikről - nem tudni, miért - nem szól a fáma.

    A kötetben hét nagyasszony és a gödöllői művésztelep alkotói kaptak önálló fejezetet. Hallottunk már a nagybányai művésztelepről, de a gödöllőiről valamiért nem. Pedig itt is virágzott a művészet, és közülük számos nő is ecsetet és ceruzát ragadott.

       A hetek közt olyan nevekkel találkozhatunk, mint a művészcsaládból származó Ferenczy Noémi; a "hímeskő anyja", Mattioni Eszter vagy Kovács Margit.

      Hiába cseng ismerősen a nevük, az életükről talán nem sokat tudunk, vagy éppenséggel semmit. A róluk szóló fejezetek ezt az űrt hivatottak pótolni. Mindannyiukban közös, hogy nemcsak életükre, de munkásságukra is erősen rányomta bélyegét az akkori politika. Volt, akit támogattak, de olyan is akadt, akinek művei évekig, sőt évtizedekig  tiltólistára kerültek. Ennek az okára és következményeire is fény derül.

     Néhányuk műveinek megértéséhez ismernünk kell az életüket (ahogy az iskolában a fejünkbe verték), míg van, akiéhez nincs szükség háttér információkra, elég, ha csak gyönyörködünk benne, mint pl.: Kovács Margit esetében.

Kovács Margit

    De vajon hányan hallottunk a sèvres-i porcelánról vagy az egyetlen indiai festőnőről, aki anyai ágon magyar volt? Megismerhetjük az első magyar bélyegkereskedő-nőt, olvashatunk Kalotaszegről, megtudhatjuk, hogyan lesz egy szobrászból ortopédcipész; kinek akart jót Rákosi Mátyás vagy ki az a közel százéves magyar fotóművésznő, aki világhírre tett szert.

    A sorozat ezen kötete is számtalan információ forrása, a gazdag képanyag pedig még élvezetesebbé teszi az olvasást.

    Miután becsuktam a könyvet, az jutott eszembe, hányukról feledkeztünk meg? Pedig a műveiket elnézve igenis ott lenne a helyük a köztudatban. Talán sokan nap, mint nap elmennek egy-egy alkotásuk mellett, miközben nem is tudják, kinek a műve az, amire legfeljebb egy futó pillantást vetnek megszokásból. Ez ellen kellene valamit tenni. Mondjuk fellapozni ezt a könyvet.



Szilágyi Rita: Ecset, agyag, fonal
Magyar királynék és nagyasszonyok sorozat - 26. kötet
96 oldal
Duna International, 2012
1695 Ft
A sorozat a Facebookon 
A borítón Kovács Margit Párkák c. kerámiája látható.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...