Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2012

Szex és Nápoly

"(...) Ha egy férfi és egy nő kölcsönösen el akarják venni egymást, bemennek a plébániára. A plébános úr megkérdi, hogyhogy össze akarnak házasodni, aztán ha kiderül, hogy semmi akadálya, most az egyszer belemegy a dologba, mire menyasszony, vőlegény rohannak a fodrászhoz, aztán saját költségen mindenki megveszi a ruhát. A férfiak ruhája normál fekete, csak hogy is mondjam? Kissé túlságosan drámai. A nők ruhája viszont hosszú, fehér és nem az a szokványos, bizonyos értelemben túl van lihegve. 
     A templomot felvirágoztatják és leterítik a hosszú vörös szőnyeget, a pap szép beszédet mond, és mindenféle elemi dolgokra buzdítja őket kezdve onnan, hogy több házasságot most már ne kössenek.      Miután összeházasodtak, a házasok begyűjtik az ajándékokat: vasalót, hajszárítót, órát, ezüst evőeszközt, satöbbi. Vagy lehet, hogy a rokonok meg a barátok borítékot adnak (mikor nincs rajta feladó, nagy vékony a bélés). Némelyik skót barát meg elintézi egy sima esküvői távirattal. Carmela, …

Vers hétfőn

Giacomo Leopardi: Silviához Fordította: Babits Mihály

Silvia, tudsz-e földi
korodra, mikor kacagó s tünékeny
szemed szépségben égett,
emlékezni még, halandó idődre?
hogy álltál küszöbén az ifjuságnak
vidáman és tünődve?

Hogy zengtek a nyugalmas
szobák s a kerti útak
örökös énekedtől,
amint női munkádban elmerülve,
titkos mosolyban ülve
ködös jövődnek képeit himezted!
S lengtek a május illatai, s könnyü
napjaid lengve multak.

S én a hiú tanúlást
s megizzadt könyveim' elhagyva gyakran,
melyeknek ifjuságom
s ennenmagam jobb részét odaadtam,
az apai ház erkélyén figyeltem
hangod lejtését és kezednek árnyát
amely föl és le járt, járt
a fáradságos vásznakon serényen.
S fölnéztem az egekre
s le az arany utakra
s messze, tenger vizére, hegy csucsára:
és nincs emberi nyelv, hogy
érzésem elrebegje.

Óh Silviám! reménység
szólt mindenből és biztató igéret.
A sors, a földi élet
szépen tudott hazudni.
Ha rágondolok, most is nagy keservet
érzek mint szörnyü terhet
szivemben végigzugni
és megsirat…

Ha kinyílik Pandora szelencéje...

"Hogy csillapítsam kissé a haragját, mielőtt New Yorkban hajóra szálltam volna, küldtem neki egy doboznyit kedvenc kubai szivarjából, s mellékeltem egy üzenetet is, amelyben merészen azzal kérkedtem, hogy nemcsak hogy hamarosan visszatérek, de olyan sztorival a tarsolyomban, ami ütni fogja az őrültekházában készített riportomat is.   (...) Újra átkeltem az óceánon, hogy tovább vadásszak egy őrültre, aki készségesen kést ragad és orjára mészárolja a nőket. Csakhogy ezúttal még a rendőrségtől és a csatornákból támadó, láthatatlan gyilkostól is óvakodnom kellett."

  A regény először engem is a borítójával, majd a fülszövegével fogott meg. Elvégre mi sem lehet izgalmasabb egy 19. századi párizsi kirándulásnál, ahol Nellie Bly a kalauzunk olyan személyiségek oldalán, mint Jules Verne, Oscar Wilde vagy Louis Pasteur és közben még egy rejtélynek is a végére jár?


     Nellie Bly a világ első oknyomozó riporternője volt (ahogyan ezt sokan megírták már róla) és Elizabeth Cochran néven …

Vers hétfőn

Talán illett volna az alkalomhoz illő verset választani, de helyette inkább Juhász Gyula egyik költeményét hoztam erre a hétre:


Juhász Gyula: Megyünk a völgybe...
Lassan megyünk a völgybe lefele,
Hull ránk a nyári áldás levele,
Ma nyári zöld, holnap őszi arany,
A csúcsokon már tél barnája van.
Lassan megyünk a völgybe lefele.
Ó csak menjünk a völgybe lefele,

Jöjjön - hisz ő jön - álmaink tele.
Ott lenn virágtalan bár a határ,
De mégis, házak hű ablaka vár,
Ó menjünk csak a völgybe lefele.
S amíg megyünk a völgybe lefele,

Ne fájjon az, hogy eltűnünk bele
S a magas csúcsok ormain talán
Más vándorokat ragyog be a láng,
Amíg megyünk a völgybe lefele.




Vers: innen.

Mustra (2012. augusztus)

Igen, már megint, de talán sokakat megnyugtat a gondolat, hogy a 13 kiszemelt közül csak két könyv nem az átöltöztetett Diákkönyvtár sorozatból való, így talán közülük már sokan ott csücsülnek a polcon, ahogy nálam is. És arra várnak, hogy végre elolvassam őket, mert nem egy restanciám akad köztük.
Most az egyszer nem jelzem, megjelent-e már a könyv, vagy mikorra várható, ugyanis az Európa is előszeretettel tologatja a megjelenéseket. Tessék szétnézni a boltokban/webáruházakban! ;)
Mindegyik könyvet az Európa adja ki, így a kiadót sem  tüntetem fel.


Rögtön egy restanciával indítok, az 1984-gyel. Tavaly felkerült a 12-es listámra, csak a polcról nem került még le.

George Orwell: 1984
Fordította: Szíjgyártó László
344 oldal
1100 Ft


Ellenben az Állatfarmot tavaly olvastam és csak ajánlani tudom :).
Szerintem ez az új borító iszonyatosan ronda lett.

George Orwell: Állatfarm
Fordította: Szíjgyártó László
200 oldal
990 Ft


Az Odüsszeia egy kicsit mumusom volt annak idején, de utólag visszagond…

Vers hétfőn

Thomas Gray: Egy elkényeztetett cicáról,  mely az aranyhalas medencébe fúlt Fordította: Szabó Lőrinc
Egy kékvirágos kínai
márványmedence isteni
párkányán élveteg
ült a merengő Szelima,
az elbizakodott cica
és nézte a vizet.

Farka jókedvet hirdetett;
nézte hó-állát, szép kerek
arcát; sötét pamacs
volt a füle, a szeme zöld,
bundája tarka, s elbüvölt
dorombolása: taps.

S ahogy ott bámulta magát,
két angyal szállt a vizen át,
a tó tündérei:
s a víz bibor fegyverzetük
körül elkezdett mindenütt
aranyban izzani.

A Nimfában kigyúlt a vágy:
százszor előre nyúlt a láb
s a száj s a karcsu nyak,
hogy a zsákmányt elfogja, el!…
Van nő, ki a fényt, s macska, mely
megveti a halat?

Önhitt lány! Csak a kép felé
hajlongott, a mélység fölé,
egész belevakúlt.
(Kajánul ült mellette a
Sors) – és megcsúszott a cica
s fejest a vízbe hullt.

Nyolcszor felbukva hívta még
a vizek minden istenét,
mert halni keserű.
Se Delfin, se Nereida,
se Tom nem jött, se Zsuzsi: a
kegyenc nem népszerű!

Szép hölgyek, jól vigyázzato…

Vers hétfőn

Kosztolányi Dezső:  Künn a sárgára pörkölt nyári kertben

Künn a sárgára pörkölt nyári kertben
a nap tűzzáporától összeverten
haldoklanak a sápadt rózsafák. 
Sóhajtva várjuk mind az éjszakát.

Az elsötétített szobába bent
jár a varrógép... Tikkadt, tompa csend.
Az ablakokban kókadó virág,
az üvegen szivárvány-karikák.

Ebédutáni részeg nyugalom:
csupán az óra kattog a falon,
s a piroscsíkos függönyökön által
beárad a nap tompitott tüze,
s egybeolvad a lágy félhomállyal.

De folyosónk oly hűvös és üde,
akár a mély, sötétlő pince lenn.
A ház emészt pihenve, nesztelen,
öreganyó a zöld zsöllyébe dűl,
könyvet, kötést hamar a sutba dob,
pillája csuklik és elszenderűl.

Dongók zümmögnek néki altatót.

Az asztalon ott a feketekávé.
Egypár kenyérhéj, pár borosüveg,
friss körték, dinnyék, hamvasbélüek,
s egy régi pápaszem. Öreganyáé.

Kutyánk nyelvelve a márványra dőlt.
Csönd.

A légyfogóink hangosan zenélnek.
Néhány ügyetlen légy mindjárt becseppen
s bután evickél a csípős ecetben.

A konyhába…

Mustra (2012. augusztus)

Mivel rajtam is elhatalmasodott a négyévenkénti olimpiai láz, így az olvasás mostanság kicsit háttérbe szorult, ezért maradnak az egyéb bejegyzések, mint a Vers hétfőn és a Mustra. Mert a kiadók folyamatosan támadják a pénztárcákat, malacperselyeket és bankkártyákat. Persze, a válogatás most is szubjektív és sok minden kimaradt, de ez a mostani, kicsit már az iskolakezdést is idézi.



A Kossuth Kiadó ismét merényletet követett el, ugyanis a Regényes életek kötetei mellé betette egy csomagba a Világhíres festők sorozatukból a megfelelő kötetet.
Naná, hogy ezt már nem fogom megvenni, de teljesen logikus, hogy most jutott eszükbe, nem pedig a Regényes életek indulásakor...

A csomagok 2800 Ft-ba fognak kerülni és ha minden igaz, augusztus 17-én jelennek meg. Egyelőre csak a Libri honlapján láttam őket.

Nem olvastam még semmit Georgette Heyertől, de ez az Alastair trilógia jónak ígérkezik. Tervben is van a beszerzése.
Az első két rész már megjelent, a harmadikat augusztus 31-re ígérik.

Geor…
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...