Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2012

Vers

Radnóti Miklós: Pontos vers  az alkonyatról

Kilenc perccel nyolc óra múlt, kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz, hogy az árnyék közészorúlt.
Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt, mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap
búvik a magas füvek között, pihen a lejtős földeken, majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött.
Híven tüntet két pipacs, nem bánja, hogy őket látni még, de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen;
s mosolyg a szálldosó sötét, hogy nem törik, csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét.
(Így öregszik az alkonyat, estének is mondhatni már, feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat.)
1934

Források:
vers
kép

Mustra plusz (2012. június)

Hiába szedtem össze legutóbb 20 könyvet, a kiadók a Könyvhétre gőzerővel hozzák ki az újabbnál újabb könyveiket, így megint találtam néhányat, ami érdekes lehet.



Sokan égnek Sherlock Holmes- és Poe-lázban, így ők örülhetnek két könyvnek:

Az egyik leghíresebb Sherlock Holmes-történet kerül a jövő hónapban a boltokba.

Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája
250 oldal
Atlantic Press Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: június 20.


Milyen érdekes, hogy az Edgar Allan Poe összes művei II. és III. kötete beszerezhetetlen, de a Szukits Kiadó most előrukkol egy Poe-válogatással.
A kötetben Poe legjobb elbeszélései olvashatók, egészen pontosan az alábbiak:

1. Palackban talált kézirat, 2. Berenice, 3. Morella, 4. Árny – Parabola, 5. Pestis király, 6. Metzengerstein, 7. Csönd, 8. Ligeia, 9. Az Usher-ház vége, 10. William Wilson, 11. A Morgue utcai kettõs gyilkosság, 12. A Maelström örvényében, 13. Az ovális portré, 14. A vörös halál álarca, 15. Marie Rogêt titokzatos eltûnése, 16. Eleonora, 17. …

Garnéla és Erdőgazda

" Oda ballagtam és megkocogtattam a vállát. Bosszankodva állt fel, összeráncolta a homlokát. Amikor megismert, láthatóan zavarba jött, kicsit még meg is ijedt. Én is zavarban voltam.  - Ööö, heló, van valami könyvük a méhészetről? - nyögtem ki végre, és nagyon vigyáztam, nehogy kiüljön az arcomra a gyilkos vigyor.  - Persze, biztosan van, heló! - mondta nem túl barátságosan. - Kérdezze meg az információnál! Épp ebédszünetem van.  Az országos tahó döntő lépésre szánta el magát.  - Nincs kedve, izé... kijönni velem a temetőbe?   Jól megnézett.  - Minden nőnél ezzel kezdi? - kérdezte, és fülig ért a szája, mint egy gyereknek a nyári szünidőben.   Ettől a pillanattól kihagy az emlékezetem, csak azt tudom, hogy már semmit nem éreztem nehéznek, sem furcsának.   Hozta a kabátját, és elindultunk. Most még a szőrös sapkája is tetszett a pomponokkal meg minden. "

    Elöljáróban el kell mesélnem, hogy mindkét szereplő oldalát jól ismerem, ugyanis kiskoromban addig nem voltam hajlandó lefeküdn…

Vers

Rendhagyó módon ezt a hetet is verssel zárom, elvégre ma nemcsak Pünkösd, hanem Gyereknap is van. Így mi mást is választhattam volna, ha nem ezt:


 Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek…

Színt vallok

Nemrégiben többen arról értekeztek a blogjukban, miért is vágtak bele ebbe az egészbe, ill. szóba kerültek sokadjára a recenziós példányok is. Akkoriban bele is kezdtem egy színvallásba, de úgy gondoltam, nem akarok senkit sem untatni az egyéni szoc. problémámmal (ismerem már jól a magyar mentalitást), de most mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálom röviden összefoglalni a dolgokat.


    Aki olvasta Lobo márciusban velem készített interjúját, tudja, hogy egy pocsék korszakot igyekeztem magam mögött hagyni, amikor úgy döntöttem, hogy annyi embernek van már blogja, nekem miért ne lehetne egy?
   Valójában a bizonyítási vágy fűtött, ugyanis amikor az ember nyomtatott formában olvassa, hogy az a dolog, amivel heteket töltött, utánaolvasott és -nézett, ahol csak tudott, az egy rakás szemét. Mert stílustalan, nem tud fogalmazni stb. Azt hiszem, el lehet képzelni a reakciómat. Ezért is született a blog, hogy ha már olyan pocsékul írok, akkor miért ne tegyem közszemlére? Igen, lehet mondani, h…

Vers

Percy Bysshe Shelley: Indián szerenád Fordította: Babits Mihály
Első álmom rólad volt,
első álmom elröpült.
Még az esti szél nyögött,
még az égen csillag ült.
Lábaimban lakik egy
szellem: az rejtélyesen
húzott, hozott, vezetett
ablakodhoz, édesem!

Csitt! A fekete folyón
illet és szél úgy alél,
mintha mákos álmokat
tépegetne ott az éj.
Apadoz a zokogás
a csalogány csöpp szivén,
mint ahogy a tieden
kell hogy elapadjak én.

Jaj, bűvölj föl a füből!
Halk! Hullok! Ájulok!
Szórja csókkal szám-szemem
szerelmed, mint záporok!
Arcom fagyos és fehér,
szívem dobzörgése vad:
szorítsad szíved fölé,
talán ott majd megszakad...

A verset - ha jól sejtem, Heloise javasolta, köszönöm! :) - innen hoztam.

Mustra (2012. május - június)

Nyakunkon az Ünnepi Könyvhét (egészen pontosan a 83. és a 11. Gyermekkönyvnapok is június 7. és 11. között, így a kiadók is gőzerővel készülnek a jeles alkalomra. Bár a blogokban mostanság többen is felvetették, miért indították el a sajátjukat, ill. mi a véleményük a recenziós példányokról. Eredetileg terveztem egy ilyen bejegyzést, de úgy döntöttem, senkit sem szeretnék untatni az egyéni szociális problémáimmal, így inkább a jól bevált Mustra mellett döntöttem. Van miből szemezgetni, így most először, rekord mennyiségű, összesen 20 könyvet válogattam össze. A kép kattintással most is nagyítható.




A Rendszeres Olvasóimnak nem árulok el újdonságot az olasz mániámmal, így akik hozzám hasonlóan otthon élvezik majd a nyarat, valószínűleg örömmel látnák a polcukon a napokban megjelent Nápolyról és Dél-Olaszországról szóló könyvet, ami a Geographia Kiadónál jelent meg. Elég csak ránézni a borító, máris az jut eszembe, hogy andiamoci! (és ez véletlenül sem egoizmus).

Tim Jephson: Nápoly…

Vers

A hónap szülötte Radnóti Miklós, így kéthetente az ő egyik versét hozom ebben a hónapban.


Radnóti Miklós: Este a kertben

Égen az újhold oly vékonyka most,
mint apró seb, melyet a fecske ejt,
villanva víz szinén és utána
rögtön elfelejt.

Már éjszakára ágyazott a kert,
az álmos sok bogár virágba bútt
s a hetyke tulipán álldigálva
ágyán, elaludt.

Könnyen lépek hát s arra gondolok,
hogy asszonyomnak nyakán a konty tán
olyan, mint szusszanó arany pont egy
boldog vers után.

S mondom a verset; törekedik már
s úgy hangosodik szájamon, mint hű
lehellet csók után és mint avar
között az új fű.

S verssel térek a házba, ahonnan
az asszony fut elém és hordja hó
nyakán a kontyot, mely ha kibomlik,
arany lobogó.

1934




A költő válogatott versei a MEK-en.
A házaspárról a képet itt találtam.

" Állatok mindörökre "

" Egy expedíció olyan, mint a zsákbamacska, az ember sosem tudhatja, mit fog."
    Tavaly nyáron olvastam először Durrellt, így kapva kaptam az alkalmon, amikor a nagy nyári Alexandra-akcióban megláttam féláron ezt a könyvét. Szegény azóta várt rám, de nemrég lekerült végre és most sem csalódtam.

     A történet kezdetén éppen anyagi gondokkal küzd az állatkert, ezért hozzák létre az alapítványt, ami a legjobb döntés volt számukra, ugyanis felnőttektől és gyerekektől egyaránt rögtön elkezdenek érkezni a kisebb-nagyobb összegek. Lassan rendeződnek a pénzügyek, de eközben sem unatkozunk, elvégre egy állatkertben erre sosincs idő. Vannak itt galibát okozó csimpánzok, anyai örömök elé néző oroszlán, ill. orangután.
     Hamarosan lehetővé válik az állatkert bővítése, így Durrell és csapata felkerekedik, hogy új lakókat szerezzen be, de ezek az expedíciók sosem olyan egyszerűek, ahogy azt az ember elképzeli. Pláne, ha egy tévéstáb is velük utazik.


      Nagyon tetszett, hogy a …

Tökéletesség és festékpacák

" Manet-t minden bizonnyal bántotta, talán irigységgel töltötte el az idősebb festő sikere, amely éles kontrasztban állt az ő szerencsétlen pályafutásával. (...) Manet neheztelt azért, hogy Meissonier " egyfajta hivatalos udvariassággal kezelte őt, amiből hiányzott a cimboraságnak még a gondolata is. " Egyetlenegyszer sem kínálkozott alkalom, hogy a két férfi elbeszélgessen egy kicsit arról a bizonyos nagybetűs Művészetről, Duret ugyanis azt állítja: Messonier " soha nem adta tanújelét annak, hogy tudná: Manet is festő. "


    Bevallom, nagy hiányossággal kezdtem neki a regénynek, ugyanis Ernest Meissonier neve egyáltalán nem csengett ismerősen, nem úgy, mint Manet-é. De rögtön az első fejezet kárpótolta az eddigi tudatlanságomat.

      1863-ban Meissonier Franciaország egyik legünnepeltebb festője, képei előtt a kritikusok is kalapot emeltek, azonban mostanában támadás éri a témaválasztása miatt. Meisonnier ugyanis muskétásokat és sakkozókat fest. Ennek hatás…

Vers

Ezt a verset Manni karcolta bő egy hónapja a Molyon és örömmel kölcsönadta a rovatba. Ezúton is köszönöm szépen! :)


Hermann Hesse: Lépcsők

Miképpen elhervad mindig a virág,
s öregkor elől kitér az ifjúság,
úgy tűnnek fel az élet lépcsői mind,
és minden bölcsesség, minden erény is
idején virít, örökké nem tarthat.
Ha hívja az élet, a szív legyen csak
búcsúzásra és újrakezdésre kész,
hogy bátorsággal, mit sem szomorkodva
más, új kötéseknek, adja át magát.
Mert minden kezdetben varázs rejtezik,
amely megoltalmaz, és élni segít.

Szeljünk át derűsen teret tér után,
egyiken se csüggjünk, mint otthonunkon:
a világszellem nem kötöz, korlátoz,
de lépcsőről lépcsőre emel, tágít.
Alig gyökereztünk, egy életkörbe,
s lett meghitt lakásunk, máris ernyedünk;
kilépni a bénító megszokásból
az tud csak, ki útra, indulásra kész.

Még a halál órája is, meglehet,
új terek felé küld ifjú erővel,
az élet hívása nem hal el soha…
Nosza hát, búcsúzzál, te szív, és…

Vers

A múlt héten meghirdetett közvélemény-kutatásom mondhatni siralmas véget ért, ugyanis egyetlen ember válaszolt csak a kérdésre - akinek ezúton is köszönöm -, hogy milyen verse(ke)t szeretne látni a rovatban. 
A válaszok közül a többség a külföldit választotta, így előszedem a külföldi versgyűjteményeimet és már ebben a hónapban is szemezgetek közülük. Csak megjegyzem, múlt hónapban sikerült beszereznem Federico García Lorca verseit, úgyhogy lesz miből válogatni.
De május 1. nemcsak A munka ünnepe, hanem a majálisé is, ezért egy Radnóti-verset választottam:


 Radnóti Miklós: Majális

A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

Lehetné…
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...