2012. február 29., szerda

Márciusi mustra (2012)

    Csalóka a cím, ugyanis akad 1-2 még februárban megjelenő könyv is, amit nem hagyhattam ki.
Most rendhagyó módon egymás mellé pakoltam a borítókat és a főbb adatokat. Kattintással nagyítható ;).


Rögtön itt van négy Agatha Christie:
 A Bertram szálló borítója szerintem gyönyörűséges lett, mondom én, aki mindenféle hímezett-hámozott párnát, terítőt és egyebet utál.  Ő az egyik kivétel, aki erősíti a szabályt, mert Miss Marple ezen története a Libriben és a Lírában már kapható, de a többi boltba is napokon belül megérkezik.

A Gyilkosvadászat korábban Gloriett a hullának címen jelent meg, melyben Poirot egy kerti ünnepélyen történt gyilkosság ügyében nyomoz.
Elvileg ez a regény február utolsó napján kerül a boltokba.

Aztán itt Az ABC-gyilkosságok, ami az első AC-m volt, rögtön egy Poirot-történetet sikerült kifognom, és azóta is rajongó vagyok. A történetről csak annyit - aki esetleg nem ismeri -, hogy Poirot névtelen levelet kap egy gyilkostól, aki az ABC kezdőbetűinek megfelelően választja ki áldozatát és a tett helyszínét is közli is a detektívvel.
Várható megjelenés: március 7.

A hét számlap rejtélyében sem Miss Marple, sem Monsieur Poirot nem bukkan fel, helyettük Lord Catterham lánya, Batyu jár utána egy apja kastélyában elkövetett, de rosszul végződött csínynek.
Várható megjelenés: március 9.


A római kém Kr. u. 64-ben játszódik, középpontjában a nem éppen épelméjű Nero (igen, 4 éven keresztül számtalanszor elhangzott, hogy röviden kell ejteni a nevét) császár, nevelője: Seneca és egy kém áll.
Kíváncsi vagyok, mennyi a történet valóságalapja, mindenesetre nem hangzik rosszul.
Várható megjelenés: március 1.


A Messzire fuss, soká maradj! szerzője valójában egy középkorral foglalkozó hölgy, akinek krimijében Párizsban egyszer csak patkánytetemek és négyesre emlékeztető keresztek jelennek meg az ajtókon. A szálakat végül Adamsberg felügyelő göngyölíti fel.
A kötet egyébként az Európa egy újabb életmű sorozatának első darabja, mely korábban már más borítóval megjelent náluk.
Várható megjelenés: március 5.


Még nem olvastam Akunyintól sem semmit :$, de A cár könyvtára cím már eleve nem hangzik rosszul. Ráadásul ez is egy sorozat első darabja. A főhős a korábban megismert Fandorin unokája, Nicholas Fandorine, aki családja után nyomoz, hamarosan azonban az életére törnek.
Kezdek egyre inkább szimpatizálni a könyvvel.
Várható megjelenés: március 7., de 19-et is láttam már.

Az elefánt vándorútja is két éve már ugyanezzel a borítóval megjelent - onnan tudom, mert néhányszor megcsodáltam a kirakatban, de végül nem vettem meg. Állítólag nem ez Saramago legjobb regénye (még nem olvastam tőle semmit, így nem tudok nyilatkozni). Főszereplője egy elefánt, amit a XVI. században III. János portugál király küld nászajándékba az osztrák Miksa főhercegnek.
Várható megjelenés: március 14.

Frissítés: három újabb könyvvel gyarapodott a rovat:


Anne Bronte regénye sokáig beszerezhetetlen volt, de néhány nap múlva ismét a boltokba kerül. Hm, és milyen szép a borítója ;).

A Cartaphilus jóvoltából Dickens-szel utazhatunk a korabeli Londonba, a tervek szerint március 22-től.


Az I. P. C. Könyvek egy újabb szépséges borítójú könyvet jelentet meg, egyedül a tartalma miatt vagyok szkeptikus. Bár még nem olvastam egyetlen könyvüket sem, de másoktól hallottam, hogy akadnak sántító részek a könyveikben. Mindenesetre ebben a regényben Jane Austen nyomoz majd és az ismertetőben Columbo-hoz hasonlítják. Hát...
A könyvet Fazekas Eszter fordította és már több webáruházban is rendelhető.
Share:

2012. február 27., hétfő

Modern vámpírmese



  " - Észnél vagy? Öregemberhez én nem nyúlnék piszkafával se. Nem gondolod, Jerne, hogy visszataszító, ahogyan nagy büszkén hordozzák fonnyadt testüket az idősödő emberek, végig utcákon, tereken, egyéb nyilvános helyeken? Nem is volna szabad élni az olyannak, aki elmúlt negyven, s mégis, ott vannak mindenhol... Csak miattad aggódom, Jerne, hogy így végzed te is.
  - Hogyan?
  - Ha nem kezdesz a vérszíváshoz minél előbb, te is megnézheted magad. A véredben van, ez kétségtelen, de az tudna téged igazán motiválni, ha meghalnál. Addig nem bánod, hogy peregnek a napok.
  - Én szeretnék meghalni, nagymama, de majd egy kicsit később." 


    Nem tudom, miért, de sose vonzottak a vámpíros könyvek. Jó pár éve, hogy láttam az Interjú a vámpírralt, mégsem éreztem utána, hogy most azonnal vámpíros könyvet akarok olvasni. Aztán megláttam Diamantnál ezt a könyvet, és egyszer csak elkezdett érdekelni.


     Főhősünk a huszonéves Voltamper Jerne (aki egyébként fiú) egy budapesti bérházban él 235 éves, de még mindig vonzó nagymamájával, aki mellesleg vámpír, és éjszakánként gyakorolja is a hivatását. A nagyi valódi nevét nem tudni, elővigyázatosságból mindig más néven mutatkozik be, mellesleg tőzsdézik (valójában ebből élnek) és élete során több hírességgel is volt szerencséje találkozni, mint pl.: Robespierre-rel, Oscar Wilde-dal vagy Liszt Ferenccel.

    Annak idején Jerne postán érkezett hozzá, azóta együtt éldegélnek, ám a nagymama igencsak aggódik unokájáért, akinek nagyon úgy tűnik, nem fűlik foga a vámpírkodáshoz. Pedig ő mindent megtett az ügy érdekében: Angliában taníttatta, ha eljön az idő, legyen egy fedőhivatása, ami látszólag a megélhetését biztosítja a külvilág számára.
Jerne meseíró szeretne lenne, így az Elektra és Társa Kiadónál vállal szerkesztői munkát. Közben természetesen tovább írja meséit, amiket azonban sehogy sem sikerül kiadatnia, ugyanis ezek a művek elég szokatlanok.

      A történet második részében Jerne már máshol tevékenykedik, magyar tudását igyekszik tökéletesíteni és aktívan készül valódi hivatása műveléséhez, azaz a vérszíváshoz.


    Már az első oldalakon vigyorogtam, mint a vadalma, amikor a hazatérő nagymama az előző éjszakai viszontagságait meséli Jernének. Imádtam a nagyit a sztorijaival (ő is az a fajta, akivel mindig történik valami), az aggódásával, ahogy unokája útját igyekszik egyengetni. Mindkettejüknek megvan a véleményük Magyarországról, mégis szeretik az országot azon belül is Budapestet, a nagyi szerint itt a legjobb a felhozatal. A kettejük párbeszédeit pedig nem lehet fapofával olvasni :). Az elején nem is gondoltam, hogy egy vámpírnak is mennyi nehézség aggódik az életében, főleg ha a valódi hivatása eltitkolásáról van szó.
Roppant szórakoztató, és bár továbbra sem fogom falni a vámpíros könyveket, ezt a két vámpírt nagyon megszerettem ;).



Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
Vérmese
252 oldal
Európa Kiadó, 2011
2900 Ft
Share:

2012. február 25., szombat

Poirot nyaral



   "Egyszer valamelyik kis ügyemmel kapcsolatban egy archeológiai expedíciót kellett kísérnem, és ott megtanultam  valami fontosat. Az ásatások során, ha találnak valamit a földben, először is roppant gondosan mindentől megtisztítják. Elviszik a fellazult földet, egy késsel eltávolítanak mindent a leletről, míg végül ott marad a tárgy magában, minden idegen, zavaró tényezőtől megszabadítva, készen rá, hogy lerajzolják és lefényképezzék. Ezt igyekszem most én is utánozni: eltávolítok minden zavaró momentumot annak érdekében, hogy a kendőzetlen igazság teljes fényében csilloghasson."


      Poirot éppen vacsoráját költi egy étteremben és éppen egyiptomi vakációját tervezi, amikor fültanúja lesz a szomszédasztalnál ülő fiatal pár beszélgetésének. A kis belga hamarosan útnak is indul és a hajó fedélzetén viszontlátja az étterembeli férfit, aki egy másik nővel, a feleségével indul nászútra a Níluson. Mrs. Doyle-nak, leánykori nevén Linnet Ridgeway-nek igazán irigyelt élet jutott. Gyönyörű, gazdag és egész életében a kisujját sem kellett megmozdítania, mindent megkapott és mindenki őt csodálta. Rövidesen azonban eltűnik a mosoly Linnet arcáról, amikor megérkezik a férj, Simon korábbi jegyese, Jacqueline de Bellefort is a hajóra, aki mellesleg korábban Linnet legjobb barátnője volt. Ahogyan a többi utasnak, Poirot-nak is feltűnik a szerelmi háromszög, majd Mrs. Doyle rettegve meséli el a detektívnek, hogy fél. Méghozzá nem is alaptalanul. Egy reggel Linnetet holtan találják a kabinjában. Vajon ki és miért ölte meg a nőt?

     Feltűnik az utasok közt Poirot egyik ismerőse, Race ezredes, aki egy éve már segítségére volt egy nyomozásban, így együtt veszik most is kezükbe a dolgokat. A gyilkos azonban nem nyugszik, és ismét lecsap.


    De ahogy azt már megszokhattuk, ahol Poirot feltűnik, ott nem marad megoldatlan ügy, aki most egy régészhez hasonlóan göngyölíti fel a szálakat.

    Az első 50 oldalon főleg a szereplők bemutatása folyik, ahol picit elveszve éreztem magam, ugyanis olyan sokan vannak és úgy éreztem, nem fogom tudni követni, ki kicsoda és kinek a kije. Akad köztük többek között írónő, háklis vénkisasszony az ápolónőjével, ügyvéd, lázadó és régész is.
 De amint kifutott a hajó és fokozatosan színre léptek az utasok, minden világossá vált. Kivételesen viszonylag sokat kellett várni a gyilkosságra, azonban addig sem unatkoztam, a szereplők közti párbeszédeken nemegyszer jól szórakoztam, ill. a szálak is kezdtek bonyolódni.Innentől kezdve alig tudtam letenni és a krimi királynőjének most is sikerült meglepnie a legvégén.

      Viszonylag kevés művet olvastam Agatha Christie-től (mea culpa), de ez volt az eddigiek közül az egyik legjobb. Ráadásul most volt egy megérzésem a gyilkossal a kapcsolatban és bejött!  Elveszett bennem egy Miss Marple. A krimi szerelmeseinek kötelező, de ha valaki egyszerűen csak egy izgalmas olvasmányra vágyik, ne hagyja ki.


Agatha Christie: Halál a Níluson
Eredeti cím: Death on the Nile

Fordította: Szabó Zoltán
364 oldal
Európa Kiadó, 2006
1800 Ft
Gondolom, ezt a regényt is hamarosan új köntösben megjelenteti az Európa.
A kép forrása: bookline.hu
Share:

2012. február 19., vasárnap

Értelem és érzelem

       " - Tudod, kedves Hans mester, ebben a családban az a legelképesztőbb, hogy a legváratlanabb pillanatokban újabb és újabb titkok bukkannak a felszínre."


     1527-ben Erasmus ajánlólevelével érkezik Thomas More chelsea-i házába ifj. Hans Holbein, hogy megfesse az ekkor már elismert udvaronc és tudós családi portréját. More vér szerinti lányai már mindhárman férjhez mentek, egyedül gyámleánya, Meg Giggs (a lenti festményen balról az első) maradt pártában, aki gyerekkori házi tanítója és szerelme, John Clement hazatérését várja. (More gyerekei különösen ismertek voltak műveltségükről, ami ebben a korban valljuk be, nem sokaknak adatott meg).
    More-ról ekkor már sokféle szóbeszéd járja az eretneküldözésben folytatott részvétele kapcsán, Meget is súlyos kétségek gyötrik nevelőapjával kapcsolatban,  miközben VIII. Henrik mindent elkövet, hogy megszabaduljon felségétől, a katolikus Aragóniai Katalintól és elvehesse Boleyn Annát.
    Meg hamarosan különös felfedezést tesz a festő vallási nézeteivel kapcsolatban, aki nagy elánnal veti bele magát a családi portré megfestésébe.


     Hat éven át követjük a szereplők sorsát, de emellett részletes korrajzot is kapunk nemcsak Anglia, de Európa életéről is, ahol egyre inkább erősödik a katolikus egyház elleni fellépés és egyre nagyobb teret hódít a reformáció. Tanúi leszünk, hogyan szedi áldozatait a köleshimlő (vagy más néven izzadásos betegség, mely egy nap alatt végezhet áldozatával), az eretnekek mozgalmának, üldöztetésüknek, kegyetlenkedéseknek, miközben Hans mester számos festményt alkot és Thomas More karrierje is felfelé ível.


    Mivel a történetet Meg szemszögéből ismerjük meg, így egy picit meglepődtem, amikor a narrátor szerepét egyszer csak az írónő vette át , majd visszatért Meghez, de gyorsan megszoktam. Egyszer-kétszer megijedtem, amikor számomra túl romantikussá váltak az események, de szerencsére gyorsan témát váltottak, így nyugodt szívvel olvastam tovább.

    A regény nagyon olvastatja magát, folyamatosan fenntartja az érdeklődést és a számos titok mellett rengeteg új információt kapunk pl.: Thomas More-ról vagy éppen arról, mi is volt az eretnekek legnagyobb bűne, mellyel szemben a katolikus egyház fellépett velük szemben.


   Nagyon élveztem a képek születését és a leírásokat, és nem is sejtettem, hogy Holbein képei mennyi titkos üzenetet és utalást rejtenek. Nemcsak a More család portréje, hanem az egyik legismertebb képe,
A követek is (érdemes nagyban megnézni!):



    Külön kiemelném, hogy az írónő nem hasra ütésszerűen írta meg a regényt, hanem komoly kutatómunka előzte meg, melynek forrásjegyzéke megtalálható a könyv utolsó lapjain. Ahogy Vanora Bennett fogalmaz:
"Ez a történet jóval több történelmi tényre épül, mint azt az olvasó gondolhatná."

    A főbb szereplők mindegyike valós személy, akiknek jó volt bepillantani a mindennapjaikba. Thomas More-ról bizonyára mindenki hallott, de nem biztos, hogy ennyire részletesen elmerült az életrajzában, mint amennyit a könyvből megtudunk róla.
   Meg Giggs sem elégszik meg a korabeli nők otthon hímezgető életével, hanem ahol tud segít és nem kerüli el figyelmét senki és semmi sem.
    Holbein pedig különös egy figura volt. A regényben két képet is fest More-ékról, azonban a másodikat a rajta szereplő aláírás miatt nem neki tulajdonítják, ám egyre inkább hajlanak arra, mégis a német festő alkotása.



     Egyetlen negatívum a regényben az itt-ott felbukkanó nyomdahibák (szóköz vagy éppen egy szó hiánya), melyek egy hangyányit lassítják az olvasást, de ettől eltekintve, mindenkinek megéri elolvasni, aki kicsit is érdeklődik a korszak és/vagy Holbein élete és művei iránt. Az biztos, hogy most már tényleg el kell olvasom Shakespeare-től a III. Richárdot.





Vanora Bennett: Hölgy mókussal és seregéllyel   
Eredeti cím: Portrait of an Unknown Woman 

Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Geopen Kiadó, 2011
608 oldal
3990 Ft
Az írónő honlapja

A képek forrása:
Wikipaintings.org, ahol a festő többi műve is megtekinthető
Sir Thomas More és családjának portréja
Share:

2012. február 15., szerda

Szösszenetek Miss Austen tollából


 "- Gondolja, hogy nem megy vissza?      
   - Ó, drágám, bizonyára visszamegy, de teljes szívemből azt kívánom, bár ne tenné! El sem tudja képzelni, kedvesem, mennyire ragaszkodom hozzá! Erről jut eszembe, nem szerelmes belé kedvesem?
  - Meg kell hagyni, minden csinos fiatalemberbe szerelmes vagyok, akit csak meglátok! - felelte nevetve Catharine.
  - Én is így vagyok vele! - jelentette ki Camilla. - A világ összes csinos fiatalemberébe szerelmes vagyok!
  - Akkor túltesz rajtam, ugyanis én csak azokba vagyok szerelmes, akiket látok is!"


    A Vágy és vezeklés után egyértelmű volt, hogy valami vidámat kell olvasnom. A dilemmám hamar meg is oldódott, mert eszembe jutott Jane Austen korai műveinek eme gyűjteménye. A kötetben regényeket, elbeszéléseket, vígjátékokat és leveleket egyaránt olvashatunk.

    A címadó regény a válogatás leghosszabb darabja a maga 65 oldalával. Hősnője, az árván maradt Catharine, aki hipochonder nagynénjével, Mrs. Percival-lal él vidéken. A nagynéni folyamatos szópárbajban áll az új lelkésszel, Mr. Dudley-val, míg Catharine a parókia korábbi lakói, a Wynne kisasszonyok elköltözése miatt búslakodik. A nagynéni a széltől, de leginkább a fiatalemberektől óvja leginkább a lányt, míg végül beadja a derekát és beleegyezik, hogy távoli rokonai, Stanley-ék meglátogassák. A házaspárral megérkezik leányuk, Camilla is, akivel hősnőnk igyekszik barátságot kötni, azonban hamarosan kiderül, hogy Camilla nem is olyan művelt és a könyvek sem érdeklik annyira, mint Catharine-t. Sőt, Camilla egy igazi korabeli cosmo lyány, aki hosszas leveleket vált barátnőivel, melynek állandó témája a kisasszonyok legújabb ruhájának részletes bemutatása. Camilla emellett leginkább az ismerősei szapulásával tölti legszívesebben az időt. Egyedül Dudley-ék közelgő báljának hírével lehet lázba hozni, melyre Catharine kivételével mindenki elindul. Azonban Catharine fogfájása elmúlik és éppen neki áll készülődni, amikor egy ismeretlen fiatalember toppan be és őt keresi...



A további művek középpontjában is a már megszokott elemek: a kor és az emberek kifigurázása áll.
A szereplők között találunk hiút, ostobát, kapzsit, alkoholistát, a műfajok között pedig a vígjáték mellett, JA sikeresen próbálkozott a szentimentális és a pikareszk (A szépséges Cassandra nekem pikareszknek is tűnt) regény parodizálásával.
Mind a hat JA-regényt olvastam, de mégis most éreztem azt, hogy Miss Austen ezen szösszenetek írása során csillogtatta meg leginkább a humorát. Például az alábbiakban:

"A tökéletes összhang eme boldog időszaka alatt az idősebbik Fitzroy kisasszony megszökött a kocsissal, a szeretetre méltó Rebeccát pedig nőül kérte Roger kapitány Buckinghamshire-ből.
Mrs. Fitzroy nem helyeselte a frigyet az ifjú pár zsenge kora miatt, lévén Rebecca csupán harminchat esztendős volt, Roger kapitány pedig nemrég múlt hatvanhárom. Hogy legyőzzék az anyai ellenkezést, megállapodtak abban, hogy várnak még egy ideig, míg mindketten idősebbek nem lesznek."


     Vasárnap délelőtt kezdtem el olvasni és délután már a végére is értem,  mert nem tudtam és nem is akaródzott letenni, annyira kíváncsi voltam, hogy a következő történet mit tartogat. Egyetlen negatív észrevételem van: sajnálom, hogy Miss Austen a kötetben található több művét nem fejezte be, mert az előzmények alapján - ahogyan azt már megszokhattuk -, biztosan valami nagyon vicces sült volna ki.
Az abszolút kedvenceim a Catharine, a Frederic és Elfrida, ill. a Henry és Eliza.
Kinek kell már Rejtő, ha itt van a Catharine? 
Jane Austen-rajongóknak kötelező, de aki most készül megismerkedni az írónő munkásságával, bátran vegye a kezébe, két nehéz olvasmány közt nagyszerűen fog szórakozni! ;)


Jane Austen: Catharine és más korai művek
Fordította: Barcza Gerda
178 oldal
Lazi Kiadó, 2006
1800 Ft
Szívfájdalom, hogy elvétve lehet már csak kapni.

A kép forrása: austenonly.com
Share:

2012. február 13., hétfő

Kisiklottak


"Akkor a könyvtárban is állta Robbie tekintetét, míg Cecilia csak elsuhant mellette, semmi jelét nem adva, hogy hálás a szabadulásért. Nem a köszönet a fontos, Briony tudta jól, nem a jutalom. Ahol önzetlen a szeretet, ott fölösleges a beszéd, s ő akkor is meg fogja védeni a nővérét, ha Cecilia sosem ismeri el, mit köszönhet neki."


     Évekkel ezelőtt (meglepő módon...) sokszor útba esett egy könyvesbolt, melynek a kirakatában mindig ott volt ez a könyv. Persze már akkor is ott volt bennem a kisördög, hogy ez is kellene nekem, de ellenálltam(!!!), és hónapokig meg is feledkeztem róla.
Aztán néhány hete megint felébredt bennem az a bizonyos kisördög, hogy ezt a könyvet kell olvasnom. Végül hallgattam a megérzéseimre és levettem a polcról.

    1935 nyarán nagy a sürgés-forgás a Tallis-házban. A személyzet a vacsorához készülődik, míg a legkisebb gyerek, a tizenhárom éves Briony egy színdarabbal rukkol elő. Hamarosan megérkeznek az unokatestvérek  és a legidősebb Tallis, Leon az egyik barátjával, a csokoládémágnás Paul-lal. Mr. Tallis szokásához híven a minisztériumban van, míg felesége lepihent, így próbálván megelőzni gyakori migrénjét.
Briony az unokatestvéreivel próbálja a darabját, ám a rokonok nem olyan lelkesek, mint ő, így inkább más elfoglaltságot keresnek. Az élénk fantáziával megáldott kislány ekkor lesz az ablakból szemtanúja, hogy nővére, Cecilia a takarítónőjük fia, Robbie szeme láttára beugrik a kertben álló szökőkútba. Cecilia és Robbie most diplomázott, azonban a lány mindeddig kerülte a fiút.


    Briony nem érti a dolgot, és a vacsora előtt, amikor Robbie egy levél átadásával bízza meg, a kislány rosszat sejtve felbontja és elszörnyed a tartalmán, majd átadja nővérének. Hamarosan a fiú is megérkezik, hogy bocsánatot kérjen Ceciliától, azonban Briony egyszer csak váratlanul betoppan.
A vacsora sem zökkenőmentes, majd újabb események borzolják a kedélyeket, megérkezik a rendőrség is. Robbie-t súlyos vádakkal illetik, melyeket Briony alátámaszt. A kislány ekkor még nem is sejti, hogy vallomása örökre megpecsételi mindannyiuk életét.

 
 
   Öt év múlva, 1940-ben a második világháborúba csöppenünk, amikor ismét találkozunk a szereplőkkel. Az ekkor tizennyolc éves Briony most kezd rádöbbenni öt évvel ezelőtti tette súlyára, melyet igyekszik jóvá tenni. De meg tudnak-e neki bocsátani? Meg lehet-e bocsátani egy egész életre kiható bűnt?

 "Azt kívánta, bárcsak ő maga is másvalaki lenne, olyan, mint az életerős Fiona, előtte azzal a hosszú, folttalan jövővel, maga mögött a szerető szívű, szerte ágazó család támogatásával, otthonával, ahol a kutyák és a macskák latin neveket kapnak, és ahol Chelsea művésztársadalma is szívesen megfordul. Fionának nincs más dolga, mint élni az életét, menni az úton előre és felfedezni sorsa történéseit. Ami őt magát illeti, ő bizonyára egy szobában fogja leélni az életét, és a szobának nem lesz ajtaja."

     Már az elején magával ragadott a történet, amikor is Briony-t egy kedves kislánynak gondoltam, aztán ahogy haladtam előre, egyre jobban megutáltam. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ő az eddigi legantipatikusabb női szereplő, akivel eddigi olvasmányaimban találkoztam.
A történet lassan bontakozik ki, és előfordult, hogy elveszve éreztem magam, de néhány oldallal később mindenre választ kaptam, így a későbbiekben már nem zavartak a hirtelen ugrások.
McEwan nagyon szépen ír és mindvégig fenntartja az olvasó figyelmét. Míg az elején picit lassan haladtam vele (ez köszönhető az Ulpiusnál igencsak szokatlan mini betűknek is), aztán nem tudtam letenni, alig vártam, hogy folytathassam.

     Miután becsuktam a könyvet, még mindig azon járt az eszem, hogy megverném ezt a Briony-t. Ezt az érzést pedig megerősítette a film is, amit néhány órával a regény befejezése után azon frissiben meg is néztem. Amikor megláttam a tizenhárom éves Briony-t játszó Saoirse Ronan-t, rögtön az ugrott be, hogy itt a kis mocsok, aki valóban zseniálisan játssza a szerepét.
Briony-t egy percig sem sajnáltam, sem a regényben, sem a filmen. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám a regény, hogy ennyire felkavar. Abszolút ötcsillagos.

    Azért kár, hogy a film készítői a végét átírták és néhány apróságra nem figyeltek. A Tallis gyerekek ugyanis sosem szólítják Anyának az anyjukat, aki tudomásul is veszi, hogy sosem volt igazi anyja három csemetéjének. Plusz pont viszont, hogy Keira Knightley mellé végre nem egy csigafiút választottak.


Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Eredeti cím: Atonement

Fordította: Lukács Laura
352 oldal
Ulpius-ház, 2007
2999 Ft
Nem tudom, ki írta a fülszöveget, de tudtommal a 23 évesek már nem nevezhetők kamasznak.

Képek:
movies.nytimes.com
PORT.hu
Share:

2012. február 10., péntek

Mustra (2012. február)



Igen, már megint mustrázom, mert olyan könyveket láttam az előrendelések között, hogy ihaj... Ráadásul csupa filmes könyvet sikerült kiszemelnem.

Rögtön itt az első, mely igaz történetet mesél el.
Colin Clark naplót vezetett a herceg és a kóristalány c. film forgatása alatt, aminek köszönhetően megismerkedett Marilyn Monroe-val.
A könyv alapján készült az azonos című film is, melynek főszerepéért Michelle Williamset Oscar-díjra jelölték.


Colin Clark: Egy hét Marilynnel
Fordította: Fazekas István
242 oldal
Gabo Kiadó
2490 Ft
Várható megjelenés: február 16.
A film is aznap kerül a mozikba.





Bár még az Én nem félek is a várólistámon csücsül, de márciusban jelenik meg Niccolò Ammaniti új könyve, az Én és te. 



 A magának való és kissé neurotikus, tizennégy esztendős Lorenzo azt hazudja, hogy iskolatársaival síelni megy, ám ehelyett római bérházuk pincéjébe zárkózik be, hogy ott, a kellemetlen külvilág konfliktusait és képmutatását kirekesztve, egy héten át csak heverésszen, olvasgasson, kedvenc időtöltéseinek éljen. Nem számol azonban egy váratlan fordulattal: a pincébe egyszer csak betoppan alig ismert féltestvére, a huszonhárom éves Olivia is. A drog, a világ és önmaga elől menekülő, törékeny és esendő Olivia megjelenése nyomán minden megváltozik. Lorenzo kénytelen levetni a problémás kamasz álarcát, és tenni valamit, mert nagy baj van...  (Részlet a fülszövegből)
A regényből Bernardo Bertolucci készít filmet.

Niccolò Ammaniti: Én és te
Fordította: Matolcsi Balázs
148 oldal
Európa Kiadó
2900 Ft
Várható megjelenés: március 5.


Legalább két éve esz a fene ezért a Szabó Magdáért, akkor láttam meg az imádott Nyomorék könyvesboltban a fehér borítóst, de nem vettem meg. Erre az Európa előrukkolt egy sokkal szebb kiadással. 



Szabó Magda: Az ajtó
264 oldal
Európa Kiadó
3000 Ft
Várható megjelenés: március 6.
A regényből Szabó István készített filmet, melynek hivatalos bemutatója március 8-án lesz, de az Uránia Moziban már megtekinthető.


Share:

2012. február 8., szerda

Láthatatlan poénok

     "- Mondja, fiam - közben egy pénzdarabot nyújtott át -, milyen katonatisztek laknak a szállóban? Elsősorban nyugdíjazott vagy szabadságolt jöhet szóba.
   - Mind a kettőből van. Durien százados úr holnap kezdi meg a szabadságát, már intézkedett nálam a menetjegyéről Nizzáig. Azután itt van Podvinecz marsall.
   - Előbb vegyük a századost. Hol találhatom?
   - Oranba utazott, csak holnap érkezik vissza.
   - És a marsall úr őexcellenciája? Nyugdíjas?
   - Nem.
   - Aktív?
   - Az sem.
   - Hát miből él?
   - Alkoholista - felelte rövid habozás után.
   - Az én emberem! Vezessen hozzá!"


     Rejtő Jenő nevét hallva bizonyosan sokunknak az első szó, ami beugrik róla, az a humor. Ezért is választottam ezt a könyvet, mert kicsit sok(k) volt együtt az Amerikai psycho és A Kelta álma (róluk is írok majd, türelem.

   A történet elején egy vendéglőbe csöppenünk, ahol a tulajdonos a kocsmatöltelékeknek vendégeknek a láthatatlan légió legendájáról mesél, melyet volt szerencséje látni is.

     Sir Oliver Yolland, Denham örökös grófja petróleumért kutat a sivatagban, célja, hogy megelőzze örök riválisát, Livingstone -t. Ehhez pedig szüksége van egy seregre is, melynek toborzása nem kis feladat. Természetesen a katonák összegyűlnek, és a csapat útnak indul a sivatagba, ahol különös emberek keresztezik útjukat.

Forrás: www.kepeslap.com


     Rövidsége ellenére, nekem csak lassan állt össze a kép és nemegyszer elvesztettem a fonalat, hogy az éppen beszélő szereplő akkor ki is (és nem az álnevekre gondolok). Jöttek a poénok, én viszont szinte az egész történetet fapofával olvastam végig, csak ritkán csalt egy halvány mosolyt az arcomra. akármilyen vicces is a kocsis, ha valaki nem tud németül, kicsi az esélye, hogy értse a mondókáját, így jól jött volna egy lábjegyzet vagy szószedet is.
Arról nem is szólva, hogy találkoztam egy-két teljesen értelmetlen mondattal, a de és a viszont egymás mellé pakolása pedig egyszerűen katasztrofális. 

    Azt hiszem, gyerekkoromban Rejtő ellen is beoltottak. Azért majd egyszer kap egy esélyt egy másik könyvével. Ötletek már vannak: Vesztegzár a Grand Hotelben és a Piszkos Fred, a kapitány. De ez még a jövő zenéje, addig is, ha valami vidámra vágyok, inkább Durrellt olvasok.


Rejtő Jenő: A láthatatlan légió
238 oldal
Alexandra Kiadó, 2006
799 Ft

Tudtommal önállóan csak hangoskönyvben kapható, melyet
Reviczky Gábor olvas fel.
MP3 CD, 397 perc
Kossuth Kiadó, 2008
3800 Ft
A Libri ismertetője szerint "melyet méltán tartanak egyik legnépszerűbb és legmulatságosabb regényének."
Te jó ég! Ha ezt tartják az egyik legjobb művének, akkor kezdek félni a többitől. Még szerencse, hogy mást nem vettem meg tőle.
Share: