Ugrás a fő tartalomra

Lenn, Délen


      Nem emlékszem, mikor robbant nagyot nálunk ez a könyv, de az biztos, hogy eddig sikerült messziről elkerülnünk egymást.
De, ami késik, nem múlik, így december elején megtaláltuk egymást (ezt a mondatot DS is írhatta volna :P), amikor bementem melegedni a könyvesboltba (tudjuk, hogy van, aki csak azért jár oda) azzal a feltett szándékkal, hogy csak és kizárólag nézelődni fogok. Ezt kb.: 10-15 percig sikerült megállnom, akkor ugyanis elértem a szépirodalomhoz, és az S betűnél felfedeztem a regényt. Ráadásul ezt a szép kiadást, nem azt a béna sárgát, amivel mostanában árulják. Eszembe jutott, hogy sokan szeretik, így belelapoztam és elolvastam az első mondatokat:


May Mobley egy vasárnap hajnalon született 1960 augusztusába. Templomi gyermek - mink  csak így híjjuk a fogadott gyereket. Fehér családokná vigyázok a kisbabákra, avva foglalkozok, melléje meg a főzés, a takarítás is az én dolgom.

     Kezdett tetszeni a könyv, de a horribilis ára azért megrettentett. Aztán megtudtam, hogy ez az egyetlen példány belőle a boltban, úgyhogy meg kellett vennem, és néhány nap múlva hozzá is kezdtem. Azt hiszem, jókor, mert nagyon megszerettem.

     1962 augusztusában járunk a Mississippi állambeli Jacksonban, ahol megismerkedünk Aibileen-nel, aki Elizabeth Leefoltnál dolgozik. Aibileen barátnőjét, Minnie-t most tette lapátra Miss Hilly, ugyanis hiába sütötte az isteni karamellatortákat, a nő mégis kitette a szűrét az anyjánál dolgozó nagyszájú asszonynak.
Hilly ráadásul gondoskodott, hogy az ötgyerekes fekete asszonyt egy család se alkalmazza egész Jacksonban. Aibileen fortélyának köszönhetően azonban barátnője hamarosan munkát kap a Hillyék által kiközösített Celianál.

     Miközben Celia otthon punnyad szűk rózsaszín szereléseiben és talpig sminkben, Hilly sem ül tétlenül. Ő ugyanis a szövetség elnöke, aki egyik tereferéjükön  éppen arra beszéli rá Elizabetht, hogy külön mellékhelyiséget építtessen Aibillen-nek, mivel egyáltalán nem higiénikus egy mosdót használni a színes bőrű cseléddel. A beszélgetés részt vevője a frissen diplomázott Skeeter, aki megdöbben a hallottakon.

     Skeeter is igazi különc a társaságban: nem elég, hogy nagyon magas, egyáltalán nem érdekli sem a divat, sem a szépségápolás, és minden álma, hogy újságíró lehessen. Azonban egy pályakezdő számára ekkoriban sem volt olyan egyszerű egy-egy ajtón bejutni. Jelentkezik az egyik New York-i kiadóhoz, ahonnan elutasító választ kap, de a főnökasszony fantáziát lát  a lányban.

    Skeeter munkát kap a helyi újságnál, ahol háztartási tanácsokat ad (amihez szintén nem ért) hetente, és megszületik egy könyv megírásának ötlete. Ehhez persze szükség van a barátnőinél dolgozó fekete cselédek segítségére is.

Forrás

     A történet Aibileen, Minnie és Skeeter szemszögéből bontakozik ki, kivéve egy fejezetet. Aibileen és Minnie déli akcentusát szerintem nagyon nehéz visszaadni, de úgy érzem, egész jól sikerült. Persze az első oldalakon még égnek állt a hajam az asszemtől (amivel ki lehet kergetni a világból!), de gyorsan hozzászoktam.

     A szereplőket nagyon lehet szeretni vagy nem szeretni. Kathryn Stockett jól "kitalálta" őket.
A kedvenceim a cselédek lettek, akik gyerekek tucatjait nevelték fel és ugyanúgy szerették őket, mint  a sajátjukat, mert azok szülei értek rá, sőt nem is tudták, hogyan foglalkozzanak velük! És ezek a szülők találják ki egyszer csak azt, hogy a cselédnek külön mosdó kell. Annak a nőnek, aki évek óta mos, főz, takarít, vasal rájuk és neveli helyettük a gyerekeiket. Abban az időben, amikor a feketék nem mehettek be ugyanabba a boltba, mint a fehérek, amikor külön kórházuk és gyógyszertáruk volt! És mindennek csak 50 éve!

Egyvalamiben biztos vagyok: nem merészelném azt állítani, hogy tudom, valójában milyen érzés fekete nőnek lenni Mississippiben, főleg nem a hatvanas években. Nem hiszem, hogy ez olyan dolog lenne, amit bármely fehér nő tényleg megérthetne valaha is. De az, hogy próbáljuk megérteni, igenis létkérdés, ez adja az emberségünket.

     És ez az, amit Hilly nem tud és nem akar megérteni. Ő a főkolompos a szövetségben, aki minden tagot befolyásolni akar, aki mások helyett dönt. Mert van, akivel ezt megteheti, de Skeeter-ben méltó ellenfélre talál. Arról nem is beszélve, hogy ez a buta nő, aki bort iszik és vizet prédikál. Csak még nem döbbent rá.

    Miért lehet ezt a könyvet szeretni és miért érdemes elolvasni? Mert nemcsak felvidít, olykor elszomorít, hanem elgondolkodtat, hiszen a '60-as évek azért nem voltak olyan régen.
Ez is azon könyvek egyike, amit mindenkinek el kellene olvasni.
Talán egyszer az 1001-es listára is felkerül.

A regényből film is készült, amit még nem láttam, de tervezem, hogy megnézem és utána beszámolok róla.


Kathryn Stockett: A Segítség
Eredeti cím: The Help
Fordította: Pálmai Katalin
592 oldal
Európa Kiadó, 2010
3400 Ft
A ronda borítós, kartonált kiadás 3000 Ft-ba kerül.

Megjegyzések

  1. Nem is tudtam hogy ilyen kiadása is van!! Én majdnem 1 éve vettem meg, akkor angolul, szerintem még nem is jött ki magyarul akkor, és az már olyan kiadás volt, aminek a cimlapján a filmből van részlet... :( Viszont az ára nagyon korrekt volt, valami 14OO forint, igaz a könyvfesztiválon akkor 2O % kedvezményt adtak rá.
    Teljesen igazad van, ez a boritó sokkal szebb!!
    A filmet is kb. egy éve láttam, aztán vettem meg a könyvet is, de még várok az olvasásával, lehet azért is, mert nem akaródzik angolul olvasni :) és feltételezem ez nem is lesz az a "könnyebb" angol olvasás. Most télen a film is már korrekt áron volt kapható, ezért azt is megvettem.
    Láttad a filmet? Csak ajánlani tudom!!

    VálaszTörlés
  2. Ez a kiadás jelent meg először magyarul, amikor a filmet elkezdték forgatni. Így nem látszik rendesen, de a lila virágok és a cím nagyon szép fényes :). De ezen is volt egy kis, sárga papírcsík, amin a filmet reklámozták.
    1400 Ft-ért eredetiben tényleg megérte és úgy biztosan jobb is olvasni :).
    Még nem vettem meg a filmet, így nem láttam még, de hétfőig meggondolom, addig biztosan akciós :), és tetszett az előzetese :).

    VálaszTörlés
  3. Igen, én is ezt nem szeretem a megfilmesitett könyvekkel kapcsolatban. Kijön valamilyen kiadásban, nincs körülötte nagy felhajtás... Aztán csinálnak belőle egy filmet, kiadják a filmből egy részlet képpel a cimlapon, és felkerül a polcok első helyére... Elég szomorú. Nagyon jól tetted hogy megvetted ezt a szép kiadást!!

    VálaszTörlés
  4. Egyetértek. Például még mindig nem értem, hogy a Csokoládécipőnek miért van filmes borítója, amikor abból nem is készült (még) film?
    Van egy-két jó filmes borítójú könyv, de a többség valóban pocsék :S.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.
A blog menüje (címkék, bejegyzések, bloglista stb.) fent, a Keresés melletti három csíkra/sávra kattintva érhető el.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Czesław Miłosz: Campo di Fiori Fordította: Gömöri György
Rómában, a Campo di Fiorin
olajbogyó, citrom kosárszám,
bor fröccsen tépett virággal
behintett utcakövekre.
Az árusok rózsaszín tenger-
gyümölcsöt szórnak halomba,
sötét szőlőgerezdek
hullnak hamvas barackra.
Itt, épp ezen a téren
égették Giordano Brunót,
kiváncsi tömeg nézte,
hogy szít tüzet a hóhér.
S a láng alig aludt ki
már tele voltak a kocsmák,
s a kofák kosárszám hordtak
citromot, olajbogyót.

Varsói körhinta mellett
jutott e tér eszembe;
nyájas tavaszi este,
pattogott vidám zene.
Elnyomta az a gettóból
hallatszó sortüzek hangját,
s messze röpültek a párok
az enyhe tavaszi égbe.

Az égő házakból néha
sárkányt hozott a szél és
a körhintán kerengők
fekete pernyét fogtak.
Lányok szoknyája lebbent
égő házak szelében,
s kacagott a víg sokaság,
- oly szép volt a vasárnap.

Lesz, aki ezt így érti:
legyen Varsó, vagy Róma,
üzletel, mulat a jónép,
a máglyát elkerüli.
Másnak más a tanulság –
minden, minden mulandó,
még ki sem hányt az …

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …