2012. december 28., péntek

, , , , , ,

Lenn, Délen


      Nem emlékszem, mikor robbant nagyot nálunk ez a könyv, de az biztos, hogy eddig sikerült messziről elkerülnünk egymást.
De, ami késik, nem múlik, így december elején megtaláltuk egymást (ezt a mondatot DS is írhatta volna), amikor bementem melegedni a könyvesboltba (tudjuk, hogy van, aki csak azért jár oda) azzal a feltett szándékkal, hogy csak és kizárólag nézelődni fogok. Ezt kb. 10-15 percig sikerült megállnom, akkor ugyanis elértem a szépirodalomhoz, és az S betűnél felfedeztem a regényt. Ráadásul ezt a szép kiadást, nem azt a béna sárgát, amivel mostanában árulják. Eszembe jutott, hogy sokan szeretik, így belelapoztam és elolvastam az első mondatokat:
May Mobley egy vasárnap hajnalon született 1960 augusztusába. Templomi gyermek - mink csak így híjjuk a fogadott gyereket. Fehér családokná vigyázok a kisbabákra, avva foglalkozok, melléje meg a főzés, a takarítás is az én dolgom.

    Kezdett tetszeni a könyv, de a horribilis ára azért megrettentett. Aztán megtudtam, hogy ez az egyetlen példány belőle a boltban, úgyhogy meg kellett vennem, és néhány nap múlva hozzá is kezdtem. Azt hiszem, jókor, mert nagyon megszerettem.

     1962 augusztusában járunk a Mississippi állambeli Jacksonban, ahol megismerkedünk Aibileen-nel, aki Elizabeth Leefoltnál dolgozik. Aibileen barátnőjét, Minnie-t most tette lapátra Miss Hilly, ugyanis hiába sütötte az isteni karamellatortákat, a nő mégis kitette a szűrét az anyjánál dolgozó nagyszájú asszonynak.
Hilly ráadásul gondoskodott, hogy az ötgyerekes fekete asszonyt egy család se alkalmazza egész Jacksonban. Aibileen fortélyának köszönhetően azonban barátnője hamarosan munkát kap a Hillyék által kiközösített Celianál.

     Miközben Celia otthon punnyad szűk rózsaszín szereléseiben és talpig sminkben, Hilly sem ül tétlenül. Ő ugyanis a szövetség elnöke, aki egyik tereferéjükön  éppen arra beszéli rá Elizabetht, hogy külön mellékhelyiséget építtessen Aibillen-nek, mivel egyáltalán nem higiénikus egy mosdót használni a színes bőrű cseléddel. A beszélgetés részt vevője a frissen diplomázott Skeeter, aki megdöbben a hallottakon.

     Skeeter is igazi különc a társaságban: nem elég, hogy nagyon magas, egyáltalán nem érdekli sem a divat, sem a szépségápolás, és minden álma, hogy újságíró lehessen. Azonban egy pályakezdő számára ekkoriban sem volt olyan egyszerű egy-egy ajtón bejutni. Jelentkezik az egyik New York-i kiadóhoz, ahonnan elutasító választ kap, de a főnökasszony fantáziát lát  a lányban.

    Skeeter munkát kap a helyi újságnál, ahol háztartási tanácsokat ad (amihez szintén nem ért) hetente, és megszületik egy könyv megírásának ötlete. Ehhez persze szükség van a barátnőinél dolgozó fekete cselédek segítségére is.

Forrás

     A történet Aibileen, Minnie és Skeeter szemszögéből bontakozik ki, kivéve egy fejezetet. Aibileen és Minnie déli akcentusát szerintem nagyon nehéz visszaadni, de úgy érzem, egész jól sikerült. Persze az első oldalakon még égnek állt a hajam az asszemtől (amivel ki lehet kergetni a világból!), de gyorsan hozzászoktam.

     A szereplőket nagyon lehet szeretni vagy nem szeretni. Kathryn Stockett jól "kitalálta" őket.
A kedvenceim a cselédek lettek, akik gyerekek tucatjait nevelték fel és ugyanúgy szerették őket, mint  a sajátjukat, mert azok szülei értek rá, sőt nem is tudták, hogyan foglalkozzanak velük! És ezek a szülők találják ki egyszer csak azt, hogy a cselédnek külön mosdó kell. Annak a nőnek, aki évek óta mos, főz, takarít, vasal rájuk és neveli helyettük a gyerekeiket. Abban az időben, amikor a feketék nem mehettek be ugyanabba a boltba, mint a fehérek, amikor külön kórházuk és gyógyszertáruk volt! És mindennek csak 50 éve!
Egyvalamiben biztos vagyok: nem merészelném azt állítani, hogy tudom, valójában milyen érzés fekete nőnek lenni Mississippiben, főleg nem a hatvanas években. Nem hiszem, hogy ez olyan dolog lenne, amit bármely fehér nő tényleg megérthetne valaha is. De az, hogy próbáljuk megérteni, igenis létkérdés, ez adja az emberségünket.

     És ez az, amit Hilly nem tud és nem akar megérteni. Ő a főkolompos a szövetségben, aki minden tagot befolyásolni akar, aki mások helyett dönt. Mert van, akivel ezt megteheti, de Skeeter-ben méltó ellenfélre talál. Arról nem is beszélve, hogy ez a buta nő, aki bort iszik és vizet prédikál. Csak még nem döbbent rá.

    Miért lehet ezt a könyvet szeretni és miért érdemes elolvasni? Mert nemcsak felvidít, olykor elszomorít, hanem elgondolkodtat, hiszen a '60-as évek azért nem voltak olyan régen.
Ez is azon könyvek egyike, amit mindenkinek el kellene olvasni.
Talán egyszer az 1001-es listára is felkerül.

A regényből film is készült, amit még nem láttam, de tervezem, hogy megnézem és utána beszámolok róla.


Kathryn Stockett: A Segítség
Eredeti cím: The Help
Fordította: Pálmai Katalin
592 oldal
Európa Kiadó, 2010
3400 Ft
A ronda borítós, kartonált kiadás 3000 Ft-ba kerül.
Share:

4 megjegyzés:

  1. Nem is tudtam hogy ilyen kiadása is van!! Én majdnem 1 éve vettem meg, akkor angolul, szerintem még nem is jött ki magyarul akkor, és az már olyan kiadás volt, aminek a cimlapján a filmből van részlet... :( Viszont az ára nagyon korrekt volt, valami 14OO forint, igaz a könyvfesztiválon akkor 2O % kedvezményt adtak rá.
    Teljesen igazad van, ez a boritó sokkal szebb!!
    A filmet is kb. egy éve láttam, aztán vettem meg a könyvet is, de még várok az olvasásával, lehet azért is, mert nem akaródzik angolul olvasni :) és feltételezem ez nem is lesz az a "könnyebb" angol olvasás. Most télen a film is már korrekt áron volt kapható, ezért azt is megvettem.
    Láttad a filmet? Csak ajánlani tudom!!

    VálaszTörlés
  2. Ez a kiadás jelent meg először magyarul, amikor a filmet elkezdték forgatni. Így nem látszik rendesen, de a lila virágok és a cím nagyon szép fényes :). De ezen is volt egy kis, sárga papírcsík, amin a filmet reklámozták.
    1400 Ft-ért eredetiben tényleg megérte és úgy biztosan jobb is olvasni :).
    Még nem vettem meg a filmet, így nem láttam még, de hétfőig meggondolom, addig biztosan akciós :), és tetszett az előzetese :).

    VálaszTörlés
  3. Igen, én is ezt nem szeretem a megfilmesitett könyvekkel kapcsolatban. Kijön valamilyen kiadásban, nincs körülötte nagy felhajtás... Aztán csinálnak belőle egy filmet, kiadják a filmből egy részlet képpel a cimlapon, és felkerül a polcok első helyére... Elég szomorú. Nagyon jól tetted hogy megvetted ezt a szép kiadást!!

    VálaszTörlés
  4. Egyetértek. Például még mindig nem értem, hogy a Csokoládécipőnek miért van filmes borítója, amikor abból nem is készült (még) film?
    Van egy-két jó filmes borítójú könyv, de a többség valóban pocsék :S.

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.