Ugrás a fő tartalomra

Itt, a fellegek közt, és a világ más tájain


   Évekkel ezelőtt láttam a filmváltozatot, de csak arra emlékszem, hogy nem tetszett. Tavaly viszont a Cartaphilusnak hála, ismét visszakerült a boltok polcaira a regény. Azt már mondanom sem kell, hogy az első akció alkalmával lecsaptam rá, de eddig váratott magára.

   Az első 130 oldal picit kusza volt: több szálon indult a történet, de aztán ezek a szálak szépen lassan összeértek és innentől minden világossá vált.

   Az 1920-as években  a Maine állambeli St. Cloud's árvaházban él egy kisfiú, Homer Wells, akinek bár rendszerint sikerül nevelőszülőket találni, Homer mindig visszakerül az árvák közé. Az árvaházban dolgozó, már ekkor sem fiatal Wilbur Larch doktor belátja, a fiúnak itt a helye, esze is van, ezért bevezeti szakmája fortélyaiba. Larch doktor ugyanis szülész, aki fiatalon került St. Cloud'sba, ahol a naponta vonattal érkező nőkön vagy abortuszt hajt végre vagy levezeti a szülésüket, és az újszülöttjeiket elhelyezi az árvaházban, ahol Angela és Edina nővér, ill. a leányszárnyban Groganné gondozza őket, míg otthonra nem találnak.

    Larch doktor mottója, hogy hasznosak legyünk a világban, ezért Homer a fiúszárnyban olvas fel esténként a Copperfield Dávidból vagy a Szép reményekből, majd később a leányszárnyban a Jane Eyre-ből, ahol a hatalom egy nála néhány évvel idősebb lány, Farby kezében van.
 
  Farby (valamiért neki sem sikerül nevelőszülőket találni) a leányszárny legidősebbjeként tartja rettegésben a lányokat, és kerül barátságba Homerral.

  Egy napon azonban, amikor egy ismeretlen fiatal pár érkezik St. Cloud'sba, minden megváltozik. A pár férfitagja, Wally Worthington családja a Tengernéző almáskert tulajdonosa, barátnője, Cuncy pedig Larch doktor segítségét kéri. Mivel mindketten megkedvelik Homert, meghívják a fiút vendégségbe. Az immár húszas évei elején járó Homer Wells számára ekkor nyílik ki igazán a világ, ekkor ismeri meg annak más tájait. Mindezt Farby sem nézheti tétlenül és döntésre szánja el magát.


   A főszereplő, Homer életét egészen a negyvenes éveiig, az 1950-es évekig követhetjük nyomon, csakúgy mint Farbyét, az almáskertét és az ekkor már matuzsálemi korú árvaházi dolgozókét. Eközben kitör a II. világháború, ami a három fiatal életét gyökeresen felforgatja.



   A kezdeti kuszaság után nagyon szerettem olvasni a könyvet, ami a humort sem nélkülözte. A kedvencem az a rész volt, amikor Larch doktor egy hullát szerez Homernak, hogy a fiú azt tanulmányozza, de az állomásfőnök nincs elragadtatva az ötlettől (többet nem szeretnék elárulni az esetről).

   Szívembe zártam az árvaházat, ahol a fiúgyerekek a két nővértől, a lányok pedig Grogannétől kapják nemegyszer nem mindennapi nevüket. Imádtam a kis kópékat, akik kartondobozzal szánkóznak az árvaház melletti domboldalon vagy abban húzza végig  a kisebbet a nagyobb a folyosókon, és akik mindent megtesznek azért, hogy őket fogadja örökbe, ha ismeretlen érkezik St. Cloud'sba.

   Az egyik kedvenc szereplőm a kezdetben ellenszenves Farby lett, aki kitartásával és szívósságával mindig feltalálta magát, és sokadszor is elolvasta a Jane Eyre-t, ami végig elkísérte bárhová is ment, és amiből mindig útmutatást kapott.

   A másik kedvencem Larch doktor volt, aki mindvégig rendületlenül kitartott az eszméi mellett: nemcsak ingyen ellátta a St. Cloud'sba érkező nőket (akiktől cserébe némi adományt természetesen elfogadott), de emellett belekezdett a St. Cloud's rövid történetébe, mely az évek alatt jelentősen bővült.
A külvilág számára bogaras orvos nemcsak szaktudásával, de a gyerekek iránti szeretetével is kivívja az olvasó szimpátiáját.

Wilbur Larch úgy szerette Homer Wellst, hogy a történelemhamisításig elment, amely tevékenységet, bár kontár módra űzte, fölötte nagyon szeretett és becsült. (Homer Wells aktájának egyik bejegyzését, mely szerint: "Senki és semmi mást nem szeretek úgy, mint Homer Wellst. Ennyi." Larch doktor helytelen hangvétele, pontosabban a történelemhez nem illő hangvétele miatt nyomtalanul eltüntette.)

     Homer ugyanígy érez a doktor iránt, aki apja helyett apja, mentora és barátja is egyben. Az árvaház falain belül ő a tipikus jófiú, de mint rangidős ez el is várható tőle. Mindenki - az árvaházon kívül is - a szívébe zárja és igyekszik kerülni a konfliktusokat. A kinti élet azért számos meglepetést és ismeretlen dolgot tartogat a számára. A kívülállók számára talán túlontúl jófiú.
    Engem viszont roppant zavart, hogy minden mondat végét megismételte, de az állandó perszézés még jobban. Hogy lehet mindenre azt mondani, hogy persze??? Aztán eljött a pillanat, amikor nem voltam egyedül ezzel az érzéssel és a kisördög nagyon vigyorgott bennem :).


    Két dologról olvashatunk nagyon sokat a regényben: az abortusz pontos menetéről és az almatermesztésről. Az előbbi taglalásakor az jutott eszembe, hogy minden magát 10-18 évesen nagylánynak érzővel elolvastatnám.
  Mindezek mellett kiemelt helyen szerepel a barátság, az emberség és a bizalom is.

   Bevallom, kicsit csalódottan csuktam be a könyvet, ugyanis rengeteget olvashattam Homer, Cuncy és Wally életéről, de történt valami (igyekszem virágnyelven leírni), amiről nem tudták, hogy mondják el a másiknak. Erre a pillanatra éveken át készülnek, végül mégsem tudunk meg róla semmit. Úgy éreztem, az író egyszerűen elsumákolta a dolgot. Egyébként tetszett a lezárás, annak ellenére, hogy maradt egy kis hiányérzetem.

  A regény végén található szerzői jegyzetek pedig nemcsak hasznosak, de érdekesek is. Pl.: megtudhatjuk, John Irving miért ilyen járatos az orvosi szakkifejezésekben ;).


A filmről: ha nem olvastam volna a könyvet, biztosan nagyon tetszett volna. Ha nem a saját négy szememmel látom az elején, hogy a forgatókönyvet is John Irving írta, talán el sem hiszem. Miért? Mert az alaptörténetet meghagyta, de a többit szépen átírta. Pl.: hol van Groganné és Farby? Elég gyenge húzás volt, hogy a szende Mary Agnes-ből csinált Farby-t. Aztán Cuncy miért lett Candy? Csak néztem nagyokat, amikor meghallottam a gyerekek neveit és nem értettem, ki kicsoda a regényben, mert őket is átkeresztelték. Megértem, hogy 20-30 évet nehéz belesűríteni két órába, de hogy csak két évbe hellyel-közzel bedobni, ami belefér, és fontos szereplőket kihagyni???
A film inkább a regény alternatív változata. Annak viszont jó.


John Irving: Árvák hercege
Eredeti cím: The Cider House Rules
Fordította: Pásztor Péter
572 oldal
Cartaphilus Kiadó, 2011
3490 Ft

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…