2012. október 22., hétfő

, , , ,

Vers hétfőn

Sylvia Plath: Pipacsok októberben
Fordította: Tandori Dezső


Még a nap-felhőknek sincs ilyen szoknyájuk ma reggel.
Se a mentőkocsibeli nőnek:
Szíve pirosa bámulatosan átüt fehér köpenyén –

Adomány, szeretetadomány,
Kéretlen, váratlan,
Egeké :

Sápadtan lángra
Lobbantják szénmonoxidjuk; szemeké:
Keménykalapok alól merednek megállva.

Ó, Isten, ki vagyok én,
Hogy ily kései szájak nyílnak ordításra
Fagy erdején, búzavirágok pirkadatában.





A verset innen hoztam, ahol eredetiben is elolvasható. Nagyon szeretem azt az oldalt, igazi gyöngyszemekkel van tele ;).
Ezúton csókoltatom az Európát, amiért 2002 óta nem adta ki a Lyra Mundi sorozatában Sylvia Plath verseit, pedig - valószínűleg - lennénk egypáran, akik megvennénk és csak mellékesen jegyzem meg, hogy antikváriumban sem kapható a kötet.
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.