Ugrás a fő tartalomra

Varázserejű szeretet


    Romain Gary neve valószínűleg a Lady L. szerzőjeként lehet ismerős, azonban sokan a másik álneve, az Émile Ajar, az Előttem az élet szerzőjének hallatán kapják fel a fejüket. Bevallom, az említettek közül egyik művét sem olvastam, de ez sem pozitív, sem negatív irányban nem befolyásolt A virradat ígérete olvasásakor. Nem volt semminemű elvárásom a regénnyel kapcsolatban, egyszerűen csak kinyitottam és hagytam, hogy már az első mondatokkal magával ragadjon.

     Elöljáróban még annyit mondanék, hogy minden új olvasáskor  az adott könyv hátulját teleaggatom oldaljelölő ragacsokkal, hogy kéznél legyenek, amikor szükség van rájuk. Általában öt-hattal indítok, aztán később keresek még, ha szükséges. Az első három fejezetnél elfogytak a ragacsok, és  a későbbiekben pótolnom kellett őket. Azt hiszem, már ez  sokat elmond.


    Az első fejezetben a negyvennégy éves író a Big-Sur homokján emlékszik vissza élete meghatározó pillanataira, de a legfontosabb szerepet az édesanyja kapja, aki annak idején képes volt öt órát taxizni, csakhogy hadba induló egyszülött fiától búcsút vehessen néhány percre. Ennek, a mindennel dacoló, sokszor varászerejű szeretetnek állít emléket önéletrajzi regényében.


   A tizenhárom éves Romain egy nap szembesül édesanyja szeretetével, mellyel az őket folyamatosan próbára tevő, maga teremtette istenekkel és az anyagi nehézségekkel dacol. Ez a nap döntő fordulatot hoz az életében: mindent elkövet, hogy valóra váltsa anyja álmát, hogy sikeres művész legyen, akire egy nap büszke lehet. Mert a mama mindig is erre vágyott. Egy asszony, aki valaha színésznő volt, aki egyedül neveli egyszem fiát, akiben mindig is ott látta a nagy művészt, a diplomatát, a katonát, a sikeres franciát. Csakhogy ők litvánnak születtek, így hosszú és rögös út vezetett az álmok valóra válásáig.


   A gyermek író Wilnoban (Vilnius) élt, ahol nyolcéves korában édesanyja már mindenkivel közölte, hogy fia egyszer nagy ember lesz. Természetesen - ahogy ez általában lenni szokott -, mind a szomszédok, mind a fiú iskolatársai csak nevettek rajta, nem egyszer konfliktus forrása lett az álom. Édesanyja mindent elkövetett, hogy gyermekét a művészet útjára terelje, azonban ez nem volt zökkenőmentes. A fiúnak nem volt hallása, a hegedűművésszé válás álma porba hullt, így más terület felé kellett nézni. Mivel a mama ismerte Gauguin és Van Gogh tragikus életét,ezért hiába tűnt tehetségesnek fia a festészetben, végül az irodalom felé terelte gyermekét, habár az írók életében is talált kivetnivalót:

"Mivel a zene, a tánc és a festészet egymás után kiiktatódott, a  fenyegető nemi betegségek ellenére ráfanyalodtunk az irodalomra. Nem maradt más hátra, csak az, hogy, álmainkat megvalósítandó, találjunk magunknak olyan írói álnevet, mely méltó a remekművekhez, amelyeket elvár tőlünk a világ. Napokat töltöttem a szobámban csodásnál csodásabb nevekkel írva tele a papírt."

   Így esett a választás a literatúrára, melyben fontos szerepet játszott  az anya irodalom - főleg az Anna Karenina ;) - iránti rajongása. A művek megszületése mellett a megfelelő írói név megtalálása játszotta ekkor a legfontosabb szerepet.
   A siker érdekében mindent maguk mögött hagyva később Nizzába költöztek, elvégre fiának Franciaországban kell gimnáziumba járnia, és a hőn áhított francia állampolgárság megszerzésében sem elhanyagolható dolog a lakóhely.

   A jogi egyetem és a tiszti előkészítő elvégzése után az immáron felnőtt Romain megkapta behívóját. Édesanyja álma úgy tűnt, valóra válik. Azonban nem mindenkinek adnak mindent olyan könnyen és a fiú nem akart csalódást okozni.

    A nyolcéves kisfiú emlékeitől eljutunk a fiatal katonáig, aki szemtanúja a II. világháború borzalmainak, számára mindennaposak a sorscsapások. Az évek alatt átélt nehézségek legyőzésében pedig mindvégig ott bujkált az anyai szeretet állandó jelenléte, mely számtalan alkalommal segített neki a folytatásban.

  Romain Gary humorral és őszintén mesél mindenről, legyen az egy gyerekkori szerelem emléke vagy az édesanyja harciasságát, belé vetett bizalmát bizonyító tett:

"Negyvenötödik életévemet taposva tisztában vagyok vele, hogy naivitás mindent elhinni, amit egy anya mondott, de engem nem lehet eltántorítani. Nem sikerült ugyan megjavítanom a világot, legyőzni az ostobaságot és a gonoszságot, méltóságot adni és igazságot szolgáltatni az embereknek, de legalább megnyertem egy pingpongversenyt 1932-ben Nizzában, és minden reggel tizenkét fekvő felhúzódzkodást csinálok, úgyhogy nincs okom felhagyni a reménnyel."

   Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni a könyvről. Ez az, amit én IRODALOMnak hívok. De egy szó, mint száz: gyönyörűen megírt regény az anyai szeretet (varázs)erejéről. El kell olvasni.

   Még egy megjegyzés a könyv külsejével kapcsolatban: ha kinyitjuk, a védőborító belső fülén az író édesanyja egyik levele olvasható, felül eredeti nyelven, alul pedig a magyar fordítás.



Romain Gary: A virradat ígérete
Eredeti cím: La promesse de l'aube
Fordította: Bognár Róbert
327 oldal
Park Kiadó, 2012
3500 Ft

Megjegyzések

  1. Véletlenül azt írtad, hogy "a most negyvennégy éves író", pedig Romain Gary, aki 1914-ben született, már 1980 óta nem él.
    Az előttem az élet kihagyhatatlan olvasmány egy igazi könyvmolynak, pótold az első adandó alkalommal.
    Nem fogod megbánni.

    VálaszTörlés
  2. Köszi :$.
    Tegnap már kerestük a könyvtárban, de nem találtuk, valószínűleg már korábban kiselejtezték :(. De nem adom fel ;). A Lady L-t viszont kikölcsönöztem.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.
A blog menüje (címkék, bejegyzések, bloglista stb.) fent, a Keresés melletti három csíkra/sávra kattintva érhető el.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Czesław Miłosz: Campo di Fiori Fordította: Gömöri György
Rómában, a Campo di Fiorin
olajbogyó, citrom kosárszám,
bor fröccsen tépett virággal
behintett utcakövekre.
Az árusok rózsaszín tenger-
gyümölcsöt szórnak halomba,
sötét szőlőgerezdek
hullnak hamvas barackra.
Itt, épp ezen a téren
égették Giordano Brunót,
kiváncsi tömeg nézte,
hogy szít tüzet a hóhér.
S a láng alig aludt ki
már tele voltak a kocsmák,
s a kofák kosárszám hordtak
citromot, olajbogyót.

Varsói körhinta mellett
jutott e tér eszembe;
nyájas tavaszi este,
pattogott vidám zene.
Elnyomta az a gettóból
hallatszó sortüzek hangját,
s messze röpültek a párok
az enyhe tavaszi égbe.

Az égő házakból néha
sárkányt hozott a szél és
a körhintán kerengők
fekete pernyét fogtak.
Lányok szoknyája lebbent
égő házak szelében,
s kacagott a víg sokaság,
- oly szép volt a vasárnap.

Lesz, aki ezt így érti:
legyen Varsó, vagy Róma,
üzletel, mulat a jónép,
a máglyát elkerüli.
Másnak más a tanulság –
minden, minden mulandó,
még ki sem hányt az …

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …