Ugrás a fő tartalomra

Gyilkos szeretet


    A tavaly nyári nagy Alexandrás akció során landolt ez a könyv is a virtuális kosaramban, majd a polcomon, és azóta várakozott. Múlt héten A virradat ígérete után pedig egyszerűen fogalmam sem volt, mit olvassak, ki lehet az az író, akinek a könyve labdába rúghat Romain Gary után, így néhány órás agyalás és szenvedés után Szabó Magdára esett a választásom.
Eredetileg már A virradat ígérete előtt elkezdtem a Sziget-kéket és később folytattam, de kb.: 35 oldal után beláttam, hogy ehhez az ifjúsági regényhez egész egyszerűen túlkoros vagyok már, mert egyáltalán nem tudott lekötni. Így szétnéztem a polcon és egy újabb anya történetét választottam, ezúttal egy magyarét.

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

    1960-at írunk, amikor Etelka, egy kis vidéki városban élő öregasszonyt értesítik, hogy a klinikán fekvő férje, Vince meghalt. Etelka azonnal indul a klinikára, később, amikor hazaér, a házat - meglepetésére - nem üresen találja, hanem a Pesten élő, harmincas éveinek közepén járó lánya, Iza várja, aki maga is orvos. Iza minden, a temetéssel járó ügyet magára vállal, és közli anyjával, hogy magához költözteti, miután elkelt a szülői ház, ahol a Szőcs házaspár 49 évet töltött.

    Szőcsék évekkel Iza születése előtt elvesztették a kisfiukat, így a lány születése igazi csoda és öröm volt a számukra. Mindent megtettek érte, még akkor is, amikor a bíróként dolgozó Vincét idő előtt nyugdíjazták egy döntése miatt. Iza mindig is jó tanuló volt, így végül bejutott az orvosi egyetemre, ahol megismerkedett későbbi férjével, Antallal, akivel Szőcsék a mai napig kitűnő kapcsolatot ápolnak. Fiuknak tekintik a férfit, annak ellenére, hogy néhány éve elhagyta a lányukat, amit azóta sem ért senki.

   Iza a temetés után Dorozsra, a szomszédos településre küldi pihenni az anyját, míg ő az ügyeket intézi, és meglepődik, amikor Antal közli vele, szeretné megvenni a házat. Bár Iza nem érti a döntését, nyélbe ütik az üzletet, Antal a ház mellett megkapja Kapitányt, Szőcsék nyulát is, Iza pedig Pestre indul Etelkával.

Az, hogy most Pestre költözteti az anyját, voltaképp senki számára sem volt meglepetés. Iza nem is tehetne másképpen, ez rá a jellemző. Nemcsak kiváló orvos, nemcsak hálás gyerek, jó ember is ez az Iza, boldog lehet vele Szőcsné. Vince bácsi ugyan elment, szegény, de itt hagyta maga helyett a lányát, védelemnek. Micsoda öröm lehet Pestre költözni, itt hagyni a szomorú emlékeket, s az új környezetben végre élvezni is az öregséget; nemcsak gondját-baját, magányát viselni, hanem átadni magát, hetvenöt évesen, a békés szemlélődésnek! Iza majd vigyáz rá, soha többet nem lesz gondja semmire. 

  Csakhogy a pesti élet Etelka számára nem azt hozza, amire ő vagy a szomszédok számítottak. Az öregasszony idegenkedik minden modern géptől, ragaszkodik a megszokott dolgaihoz, azonban Iza lakása a legújabb háztartási eszközökkel van felszerelve, és anyja szeretett, ám szakadt, toldozott-foldozott, törött holmijaitól megszabadult. Minek anyjának azok, amikor ő keres annyit, hogy újakat vegyenek helyettük? Etelka ebben is egyetért vele.

   Rögtön az első napon megismeri Terézt, lánya házvezetőnőjét, akit ő azonnal gyanúsnak talál. Hiába van ott Teréz, aki mindent elvégez, az öregasszony mégis bemerészkedik titokban a konyhába, de ténykedését lánya nem fogadja kitörő örömmel. Akárhogy igyekszik a későbbiekben hasznossá tenni magát, és ettől kezdi egyre jobban érezni magát az idegen környezetben, Teréz és Iza szemében ezek a kísérletek mindig balul sülnek el.

   Hamarosan rá kell jönnie, hogy az ő tökéletes, sikeres orvoslánya életében rá jut  a legkevesebb idő. Mert Iza vagy dolgozik, vagy cikket ír, vendéget fogad, szórakozni megy vagy csak fáradt, és pihenni szeretne. Hiába dicsérte mindenki a szülővárosa utcájában Izát, milyen hálás, mennyit törődik a szüleivel, hogyan támogatja őket, Iza valódi arcát csak Antalnak sikerült megismernie.
  Néhány hónap múlva azonban Etelka is meglepő felfedezést tesz:

Lehet, hogy ő is meghalt már, csak nem vette még észre? Lehet, hogy az ember hamarabb meghal, mint tudomást szerezne erről?


   Szabó Magda - most is - zseniálisan mutatja be a szereplők lelkiállapotát, ahogyan fokozatosan megismerjük a jelenüket, a múltjukat, majd ismét visszacsöppenünk a jelenükbe. Megismerjük az öregasszony minden egyes rezdülését, a pesti ismeretlen világgal való találkozását és ismerkedését, azt, hogy miért olyan fontos számára a múlt; Kapitány, az Antalnál maradt nyúl, a fiatalkori emlékek, és Izát, aki bár mindenki szemében tökéletes, figyelmes orvos, gondoskodó gyermek, nem is sejtenénk, mi rejtőzik e mögött a tökéletes külső mögött.

    Ahogy fogytak a lapok, és egyre jobban megismertem a két nőt, megértettem Antalt, és a kezdetben még szimpatikus Iza egyre inkább ellenszenvessé vált a szememben. Amikor elérkezett egy bizonyos pillanat (aki olvasta a könyvet, úgyis tudja, aki pedig nem, majd megtudja, ha elolvassa, csak néztem magam elé a döbbenettől. Szabó Magda Az őz után ismét letaglózott. Vajon hány Etelka és hány Iza jár köztünk ma is?

   Megrázó, fájdalmas, felkavaró, elgondolkodtató és mindezek ellenére letehetetlen olvasmány. Nem szabad kihagyni.


Szabó Magda: Pilátus
280 oldal
Európa Kiadó, 2008
2300 Ft

Megjegyzések

  1. Azt hiszem teszem is a kívánságlistámra, olyan jót írtál róla! :)

    VálaszTörlés
  2. De jó :), azért szólok, hogy nagyon falhoz vágós könyv!

    VálaszTörlés
  3. It a könyv a polcomon (igaz romániai kiadásban, de ez lényegtelen) és el fogom olvasni, mert nagyon kedvet csináltál hozzá :)

    VálaszTörlés
  4. Martinelli, mindegy, milyen kiadásod van, ez -szerintem - egy nagyon jó könyv ;).
    Köszi :$.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Kafka és Dora

Mint a legtöbben, én is középiskolásként találkoztam először Kafka műveivel, egészen pontosan Az átváltozással, amit részletesen kielemeztünk, de a többi művei csak említés szintjén került szóba, az életrajzi hátteréből pedig nem is emlékszem szinte semmire. Mea culpa. Így nagyon örültem, amikor az újdonságok között rábukkantam Michael  Kumpfmüller regényére, amiből megismerhetjük Kafka életének utolsó évét.

     1923 júliusában az akkor már évek óta tuberkulózisban szenvedő és korábbi munkahelyétől, a biztosítótársaságtól nyugdíjazott 40 éves Kafka Müritzbe érkezik nővéréhez és annak gyerekeihez. Az író pihenni, de leginkább betegsége okán a tengeri levegő jótékony hatása miatt dönt az utazás mellett. A tengerparton megismerkedik egy táncosnői álmokat dédelgető fiatal lánnyal, Tilével, aki a közeli Berlini Zsidó Népotthon gyereküdülőjében gyerekfelügyelőként tölti a nyarat, és meghívja a következő estére Kafkát magukhoz. Az üdülőben szakácsként dolgozó Dora Diamant is felfigy…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…