Ugrás a fő tartalomra

Az imádott Júlia


    Néhány éve a tévében adták a Csodálatos Júliát, amit meg is akartam nézni, de amikor az első jelenetben Annette Bening bevágtat Jeremy Irons irodájába és elkezd nyavalyogni Bánsági Ildikó hangján, azonnal nyúltam a távirányító piros gombjához, mert annyira irritált. Valamiért úgy éreztem, ezt a szinkront is jól elrontották.
Aztán nemrégiben eszembe jutott, hogy a film a Színházból készült és elkezdtem kutatni a könyv után. Nagy örömömre meg is találtam ezt a szerintem szép kiadást, és már akkor nézegettem, de csak elnapoltam. Végül vasárnap eldöntöttem, hogy ez lesz a következő olvasmányom, így hát hétfő délután kihasználtam a napsütést és kivonultam a regénnyel a kertbe.


    Júlia Lambert, a negyvenes éveinek közepén járó ünnepelt színésznővel férje közli, hogy meghívta magukhoz ebédre a színházukhoz kiküldött fiatal könyvvizsgálót, Tom Fennelt. Júliát nem hatja meg ez a bejelentés, hiszen az évek során már hozzászokott a rajongókhoz, így a fiatalember nevét sem jegyzi meg. Hamarosan azonban csokrot kap az öltözőjébe, méghozzá Tom Fennel aláírással és rövidesen Júlia egy életre megjegyzi ezt a nevet. Ekkor még nem is sejti, micsoda változást indít el Tom felbukkanása az életében: Júlia szembesül azokkal az érzésekkel, amiket eddig csak a színpadon ismert.

  A kritikusok csodálták sokoldalúságát. Különösen azt dicsértek, mennyire bele tudja élni magát szerepeibe. Nem volt tudatában annak, hogy megfigyeli az embereket, de amikor egy új szerepet kezdett tanulmányozni, emlékek keltek fel benne, maga sem tudta, honnan jönnek, és úgy találta, hogy ezer dolgot tud arról a szerepről, amelyet alakítania kell, dolgokat, amelyek azelőtt sose jutottak volna eszébe. Elég volt, ha eszébe jutott egy ismerőse, vagy akár csak valaki, akit utcán vagy társaságban látott; ezt az emléket összekapcsolta saját személyiségével, és így épített ki egy szerepet, amely a valóságon alapult, de az ő élményeivel, technikai tudásával és megdöbbentő mágnesességével gazdagodott. Az emberek azt hitték, hogy csak az alatt a két vagy három óra alatt játszik, mialatt a színpadon van; nem tudták, hogy az a szerep, amelyet játszik, egész nap ott van a lelkének hátterében, akkor is, amikor látszólag a legnagyobb figyelemmel beszélget másokkal, és bármivel is foglalkozik közben. Gyakran úgy látta, hogy benne két személy van: a színésznő, a közönség kedvence, a legjobban öltözködő nő Londonban, ám ez csak egy árnyék; és az a nő, akit este ad, az a valóság. 




    Meglepett, de nagyon tetszett, hogy Maugham nem azonnal vágott bele Júlia és Tom viszonyának történéseibe, hanem előtte visszavitt Júlia gyerekkorába, majd a pályája elejére, amikor megismerte Michaelt, a férjét, és ahogyan fokozatosan megismerték és megszerették a színházba járók.

   Az író nagyszerűen kalauzolja el az olvasót a színházi kulisszák között (nem véletlenül, hiszen színművek szerzőjeként alaposan belelátott), ezeket a részeket nagyon szerettem.

    Júliával kezdetben nem szimpatizáltam, de később egyre inkább megkedveltem. Imádtam, amikor az öltöztetőnőjét osztotta, ill. amikor egy este az egyik nőismerőse kellemetlen helyzetbe akarta hozni a származása miatt (Júlia apja állatorvos volt), de ő minden természetességét bevetve, a nő ellen fordította az élcet.
   Azt olvastam Maugham-ről, hogy érdekesen viszonyult a nőkhöz (biszexuális volt) - ha fogalmazhatok így -, örülök, hogy Júlia alakját nem tette végleg antipatikussá.

   Tom mindvégig ellenszenves maradt, aki csak arra használja fel az ismeretséget Júliával és Michael-lel, hogy felkapaszkodjon az uborkafára, de nagyon tetszett, ahogy minderre Júlia is ráébredt, bár egy kis külső lökésre szükség volt hozzá.

   A regény rendkívül olvasmányos, nekem két nap alatt sikerült a végére érnem és végre a filmet is megnéztem. Nos, azt kell mondanom, hogy remek lett. Már egyáltalán nem idegesített a szinkron, pláne úgy, hogy ismertem Júlia jellemét. Annette Bening tényleg csodálatos volt Júliaként, és a könyv csattanója igazán a vásznon teljesedett ki, a regényben nem ütött akkorát. Mindenesetre jár érte a vastaps! :)

Néhány szó a fordításról: tudom, hogy sokan szeretik Szerb Antalt, és a regény gördülékenységét az ő fordításának köszönheti, mégis néhányszor kikerekedett a szemem:
  • egyszer felfedeztem egy de viszont-ot, igen, így egymás mellett!!!
  • többször olvastam, hogy XY vesz egy taxit - az rendben van, hogy a vesz a fog szinonimája, de a taxit csak ritkán szokták venni
  • az utolsó lapok egyikén pedig azt olvastam, hogy Phaedra Theseus királynő asszonya - hm, ez elég érdekes megállapítás
Tudom, hülye vagyok, hogy kötekszem, de nekem ezek igenis szemet szúrtak.


   A borítóról: nekem nagyon tetszik, tökéletesen passzol a cselekményhez. Talán lesz, aki azt gondolja, ciki olyan könyvet elővenni nyilvános helyen, aminek a borítóján ott virít nagybetűkkel a Szerelmes Világirodalom felirat, szerintem sem semmivel sem cikibb, mint egy olyannal mutatkozni, amin egy félmeztelen fiúka pózol.


William Somerset Maugham: Színház
Eredeti cím: Theatre
Fordította: Szerb Antal
339 oldal
Magyar Könyvklub, 2001

Megjegyzések

  1. Maugham remek író és ha szembejönnek a novellái is, érdemes elkapnod őket.
    Régimódi ráérős történetmesélés a legjobb fajtából.

    VálaszTörlés
  2. Kívánságlistára teszem! :)Anno moziban láttam a filmet, imádtam, mind Benninget, mind Jeremy Ironst benne. Ha a könyv is van ilyen jó - lelkendező soraidból ezt veszem ki - akkor muszáj elolvasnom :) Engem ráadásul abszolút nem izgat mi van írva a borítóra, bevállalós vagyok :P

    VálaszTörlés
  3. Susannicon, köszi szépen a tippet, éppen a múlt héten szereztem be a Téli utazást és az Előttem az életet ;).
    A polcon vár még az Örök szolgaság, a Sör és perec, a Catalina és Az ördög sarkantyúja.

    Nikkincs, írjál még ilyeneket, úgysem volt még pornós keresés a héten :D.
    Egyébként szerintem tetszeni fog Neked is ;).

    VálaszTörlés
  4. Jól választottál, nem fogsz unatkozni!

    VálaszTörlés
  5. Az biztos ;). Egyébként nem lenne, mit olvasnom...

    VálaszTörlés
  6. Eddig is sokan mondták már, hogy jó ez a könyv, és még UBORKAfa is van benne... :D
    Az meg lehet, hogy drága Szerb Antal nem fogott egy taxit, hanem vett, ő lehet, hogy így mondta. :-/

    VálaszTörlés
  7. OlvasóMókus: az UBORKAfa annyira adta magát, hogy nem hagyhattam ki ;D.
    Lehet, ő így mondta, de én meg hülye vagyok és belekötöttem :$, mert zavart.

    VálaszTörlés
  8. Itt is szívből gratulálok munkád elismeréséhez!
    http://librarius.hu/2014/11/04/kivalasztottak-az-antikvarium-hu-blogversenyenek-nyerteseit/

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…