2012. szeptember 17., hétfő

, , , , ,

Vers hétfőn

  Juhász Gyula: Őszi stanzák


E bárányfelhők a lágy esti égen,
E boldogan és búsan lebegők,
E szelíd nyájak örök, messzi réten,
Oly ismerősök, oly kedvesek ők.
Szakolca dombján őket néztem egyszer,
Mikor szerencse s Anna elhagyott,
Őket vigyáztam és őket szerettem,
Ők voltak akkor a hű bánatok!
Mi fáj ma úgy, mint soha, soha régen,
Mi bánt ma úgy e fázós, őszi éjen?
Tudom, tudom: ők mind a régiek még,
De ifjúságom már csak kósza emlék.

E teli hold fényében földerengő
Csöndes kis utcát ó be ismerem.
Emlék kisér itt, múltakból kizengő
Sok régi emlék ballagdál velem.
Egy csók zokog, egy dal sír, egy búcsú szól
És nem tudok megválni tőle még,
Egy verset próbálok dúdolni újból
És keresem elfáradt ütemét.
Hajam derére tűz a hold ezüstje,
Bágyadtan száll egy kémény szőke füstje:
Tudom, tudom, a varjak mind belepték
Múlt ifjúságom tarlott téli kertjét.


Források: vers: MEK
               kép: weheartit.com
Share:

2 megjegyzés:

  1. Kedves Andiamo!
    A Vándorköny ajándék könyvlánc játékra szeretnélek meghívni téged és az olvasóidat is. További részletek itt http://olvaso-naplom.blogspot.ro/2012/09/vandorkonyv.html

    Mindenkit szeretettel várok.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Martinelli!

    Remek ötlet, még gondolkodom rajta :).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.