Ugrás a fő tartalomra

Kerítés és körítés


    Két hete kitört nálam az Emma-láz. Pedig amikor néhány éve olvastam, annyira, de annyira utáltam, hogy azt elmondani nem lehet. Azóta is, amikor ránéztem a polcon, mentem is tovább. De mivel nem vagyok híve a könyveladásnak (nagyon ritkán válok meg csak egy-egy könyvemtől), így Emma a polcon maradt, én meg olvastam mást. Aztán megláttam, hogy az m1 délután - amikor más csatornákon már javában mennek a jobbnál-jobb szappanoperák - műsorra tűzi a négyrészes sorozatot.
   Gondoltam, egy próbát megér, 50 perc kibírható, és már az első résznél megvett. Már akkor ott motoszkált bennem a kis ördög, hogy újra kellene olvasni, hátha most nem fogom annyira utálni és nem szenvedek vele úgy, mint annak idején. Pedig akkor felért egy kínzással, mert naponta buszoztam, és nem vittem magammal másik könyvet.
De a lényeg a lényeg: levettem a polcról, és mintha elfújták volna az utálatomat. Én biz' megszerettem ezt az Emmát. Hogy miért eme pálfordulás? Mindjárt elmesélem.
A bejegyzés bizonyos fokú cselekményleírást tartalmaz, ami - szerény véleményem szerint - elkerülhetetlen volt a megírásához.

 
A huszonegy éves Emma Woodhouse Hartfieldben él mindenért örökké aggodalmaskodó és minden változást ellenző édesapjával. Nővére évekkel ezelőtt ment feleségül a szomszédos Donwell tulajdonosa, Mr. Knightley öccséhez, míg imádott nevelőnője Miss Taylor éppen most vette fel a Mrs. Weston nevet, amiben Emma keze is benne volt. Miss Woodhouse legkedvesebb elfoglaltsága ugyanis, hogy  előszeretettel boronálja össze az embereket, ám egyedül saját magának nem hajlandó párt keresni.

    Hamarosan megismerkedik a nála néhány évvel fiatalabb és naiv Harriet Smith-szel, akit rögtön pártfogásába vesz, és feltett szándéka, hogy falujuk, Highbury lelkészének, Mr. Eltonnak legyen élete párja, ne pedig egy földművesnek. Harrietnek sem kell sok biztatás:

Harriet olyan lány, aki ha egyszer elkezdte, állandóan szerelmes lesz.

   Így Miss Woodhouse nekilát terve megvalósításának. Azonban Mr. Elton már mást szemelt ki a paplak úrnőjének, ami nem kis galibát okoz az érintettek számára.

    De mindez még semmi, hiszen feltűnik a színen Jane Fairfax, aki idős nagyanyjánál és vénlány és szószátyár nénikéjével tölt néhány hónapot, illetve Mr. Weston fia, Mr. Churchill is, akit a helybeliek évek óta nem láttak. (Mr. Churchill felvette az őt nevelő nagynénje és nagybátyja vezetéknevét.) Így felbolydul a kis falu élete, mindig van miről pletykálni, felpezsdül a társasági élet is: egyik meghívás követi a másikat, és Emma szívesen áll az események középpontjában, örömmel mozgatja a szálakat, de mindezért gyakran kap fejmosást Mr. Knightleytól:

 - Szavamra mondom, Emma, ha hallom, hogy ilyen rosszul használja az eszét, szinte igazat kell adnom magának. Jobb, ha nincs esze valakinek, mint ha ilyen rosszul használja, mint maga! 

   Emmát persze mindez nem tántorítja el a további machinálástól, de igyekszik visszafogni magát.

    Ahogy azt már a bevezetőben írtam, először szinte minden szereplőt utáltam. Idegesített Mr. Woodhouse állandó aggódása, ahogy minden pitiáner dolgon idegeskedik; Emma folyamatos kombinálása, Miss Bates örökös szájmenése, majd a továbbiakban az Elton házaspár, főleg a feleség okoskodása. De másodjára már csak jól szórakoztam rajtuk.

   Emma igenis szerethető minden hibája ellenére, és ahogy az lenni szokott, ő is számtalan hibájával szembesül és fontos felfedezéseket tesz, míg fogynak a lapok. Miss Batesen és Mrs. Eltonon pedig remekül lehet szórakozni. De a kedvencem Mr. Knightley lett, aki őszinteségével nemcsak Emmát, de mást is helyre tesz, ha kell:

 - Remélem, magával hozza Eltont - mondta Mr. Knightley -, de mások meghívásával nem terhelem.
- Ó, milyen huncut képet vág! De gondolja csak meg, nem kell semmitől sem tartania, ha rám ruházza a hatalmat. Nem vagyok fiatal lány, aki csak a maga mulatságát nézi. Tudja, férjes asszonyokra bátran rá lehet bízni az ilyesmit. Itt én leszek a rendező. Bízzon rám mindent! Majd én meghívom a vendégeit.
- Nem - válaszolta Mr. Knightley nyugodtan -, egyetlen férjes asszony van a világon, aki azt hívhat meg Donwellbe, akit akar, ez pedig...
- Gondolom, Mrs. Weston - vágott a szavába Mrs. Elton kissé sértődötten.
- Nem, hanem Mrs. Knightley, s míg ő nincs, magam intézem az ilyen ügyeket.

   Ez volt az a pillanat, amikor Mr. Knightley megérdemelte volna, hogy megtapsoljuk.

    Sokan hibaként róják fel, hogy sok a körítés, de a szereplők miatt ennyi kellett. Elvégre mi lett volna, ha Miss Bates mellékesen nem meséli el, kik látogatták meg őket vagy kikkel futott össze aznap?
Összességében remekül éreztem magam mind a hartfieldi, mind a highburybeliek társaságában, a vendégségek, kirándulások vagy csak a séták során, és örülök, hogy adtam még esélyt a regénynek. Egy sötét, esős napon remek kikapcsolódást nyújt ;). Jane Austen most sem hazudtolja meg önmagát, ahogyan  görbetükröt tart a korabeli társaság elé.

   A regényből három filmváltozat is készült, volt szerencsém mindegyiket látni, de mind közül toronymagasan kiemelkedik a BBC négyrészes sorozata, amit két hete láttam. Mind a szereplők, mind a körítés remek volt. Olyannyira megszerettem, hogy már be is szereztem dvd-n.


Kate Beckinsale talán nem volt rossz választás a címszerepre, de a többiek...
Erről a filmről bővebben itt.

A Gwyneth Paltrow-féle Emma sem rossz. Itt a sztárokra építettek.


A fordítással kapcsolatban egy észrevétel: előfordult, hogy az Elton és a Weston házaspár az egyik oldalon  még tegeződik, a következőn viszont már magázódik. Akkor hogy is van ez?

Mindenesetre én a könyvre és  a sorozatra teszem le a voksom. Csak nekünk is legyen annyi szellemi tartalékunk Mrs. Eltonhoz és az ő caro sposojához, mint neki a helybeliekhez.


Jane Austen: Emma
Eredeti cím: Emma
Fordította: Csanak Dóra
428 oldal
Lazi Kiadó, 2006
2500 Ft
Az Ulpiusos kiadás több, mint 200 oldallal terjedelmesebb, gondolom, köszönhetően az ötször ekkora betűméretnek és a végén lévő extra részleteknek. Ráadásul drágább is, úgyhogy inkább ezt a fordítást keresse, akinek esetleg meghoztam hozzá a kedvét.

Megjegyzések

  1. Az Emmát én tavaly januárban olvastam, és az első része nem annyira tetszett, de aztán ahogy megjelent a színen Mrs. Elton... :-D én olyan csudajól szórakoztam utána, hogy csak na :-))
    Örülök, hogy végül jóra fordult a viszonyotok, majd egyszer tervben van nekem is az újraolvasása, hátha akkor már az eleje is maradéktalanul tetszeni fog :-)
    Én ezt a sorit nem láttam még, de majd beszerzem ezután :-) Én csak a Kate Beckinsale -es verziót láttam még.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó bejegyzés lett, már ezen is legalább olyan jól szórakoztam, mint a BBC-s sorozaton :) A könyvet még nem olvastam, de ezek után igyekszem sort keríteni rá, mert meghoztad hozzá a kedvem :)

    VálaszTörlés
  3. Heloise, emlékszem, hogy olvastad és Neked is voltak gondjaid vele. Mrs. Elton valóban felkavarta az állóvizet, de sokszor úgy leütöttem volna, amikor először olvastam. De most én is jól szórakoztam rajta.
    Szerintem tetszeni fog Neked ez a sorozat és hátha meghozza a kedved ;).
    Abban a változatban le kéne cserélni Mr. Knightley-t.

    Nikkincs: köszi :$, remélem, Neked is tetszeni fog ;). A legfontosabb, hogy ne húzd fel magad a szereplőkön, de a sorozat után már tudod, mire számíthatsz ;).

    VálaszTörlés
  4. Lehet, hogy ez lesz majd a következő Jane Austen, amit a kezembe veszek. :o)
    Igazolódni látszik az a feltevésem, miszerint nagyon nem mindegy, hogy bizonyos könyveket mikor olvasunk. Elsőre nem tetszett Neked, aztán meg már nagyon. Lehet, hogy másodjára az É&É nekem is tetszene? :o/

    VálaszTörlés
  5. Ennek nagyon örülök! ;)
    Igen, ez tényleg így van. Már az is eszembe jutott, hogy Emma is helyet kap a kedvenc könyveim közt, pedig hogy utáltam.
    Ki tudja, talán ha egyszer adsz még egy esélyt az É&É-nek, megszereted ;).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

"Tragédiából a bohózatba mily hirtelen vált a világ szövegkönyve!"

Annak idején nagyon szerettem a görög és a római mitológiát - bár az Odüsszeiáért már kevésbé rajongtam - , így nem lett volna meglepő, ha négy éve már lecsaptam volna Stefano Benni első magyarul megjelent regényére. Ráadásul még olasz is. De mégsem így lett.
Aztán nemrég felfedeztem a nagy nyári leárazás közepette, meg is rendeltem, és kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni.

Odüsszeuszunk, Ullise (a barátainak Lello) Isolani egy kis és veszteséges kiadóban dolgozik szerkesztőként, idejét főleg gépiratok (mivel már senki sem ír könyvet kézzel) olvasásával tölti. Emellett főnöke írókat hívogattat Lellóval telefonon, mivel egy különleges kiadványhoz szeretne tőlük előszót kicsikarni, az írók azonban vele már nem állnak szóba.
Ulisse pékinszomniában szenved: éjszaka nem tud aludni, ellenben nappal bárhol képes elbóbiskolni és ilyenkor szürreális álmai vannak.

Egy nap különös levelet kap egy Achille nevű férfitól, aki arra kéri, hogy a megadott napon és a megadott időben, de csakis akkor…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

"Radnay Pál lányának lenni..."

A Radnay család és a nyár eleje immáron két éve összekapcsolódott nálam, így elképzelhető az öröm, amikor májusban a Könyvhétre megjelenő újdonságok között felfigyeltem a Krisztina bárónőre, a család magyarpetei ágához tartozó lány regényére.

  Az immár éltes Krisztina egy bordeaux-i szőlőskertben emlékezik vissza a Likőrös Löli és Peches Pali tizenkét éves kislányára, aki 1922 márciusában nagy változás előtt áll. Trianon után vagyunk, apja adósságokat halmozott fel, ezért kénytelen egyetlen lánya nevelését a várfalvaikra bízni, ahol Krisztina biztonságban lehet. Anyja számára szinte semmit sem jelent a kislány, apjától mégis nehéz a búcsúzás. De egy Radnay ezt nem mutatja. Így a vörös hajú, se nem szép, se nem csinos, sovány kislány Loni néni és Ista bácsi házába kerül. Nagyanyja nem is érti, miért nem őt választották, de nem is túlságosan bánja, számára Méri fia anyagi helyzete előrébb való.

   Így kerül a Kotnyeles Krisztina Lexi szárnyai alá, barátkozik össze a nála ekkor öt év…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

A magyar irodalom legszebb szerelmes versei 77 oldalon

Erre a kis kötetre az újságosnál bukkantam a Nők Lapja Nyárhoz csomagolva. Megnéztem a kötet nélküli számot, és mivel jónak ígérkező cikkeket láttam benne, így megvettem.
Annyit elmondanék, hogy tavaly hónapokig vettem szerdánként  a Nők Lapját, amit aztán továbbadtam a nagymamámnak, aki mindig örült neki. Aztán felfedeztem, hogy a lap célcsoportként a 18-49 éves, városi, ABC kategóriás nőket jelöli meg. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem erről a háztartási gépek energiafogyasztása és az autókategóriák jutnak eszembe, nem pedig az emberek. Mivel én sem feleltem meg minden kritériumuknak és a nagymamám sem, úgy döntöttem, hogy annak a heti 250 Ft-nak van jobb helye is. Ehhez csak annyit fűznék hozzá - hogy bár a blog nincs teletűzdelve hirdetésekkel, ahogy a Nők Lapja - , nekem soha eszembe nem jutott, hogy célcsoportot jelöljek meg. Teljesen mindegy, hogy valaki városban, faluban vagy tanyán él, 18 vagy 88 éves, vezető beosztásban dolgozik-e vagy alkalmazott, tanul vagy esetleg mun…