2012. szeptember 15., szombat

, , ,

A simlis és a szende


    Múlt hónapban fedeztem fel, hogy az ünnepen a Duna TV-n az esti film a regény adaptációja lesz, így  gyorsan meg is jegyeztem magamnak, mert még nem láttam. Ellenben a regényt már bő tíz éve a nyári szünetben elolvastam, mert minden tanév végén a magyartanárunk lediktálta a következő év kötelező és ajánlott olvasmányait, én pedig a listámmal jártam a könyvesboltokat.


  Emlékszem, álltam a boltban, és a szememmel a Millenniumi Könyvtár több, mint száz kötete közt kerestem a regényt. (Azóta is szívfájdalmam, hogy már nem kapható ez a sorozat, vagy csak antikváriumban néhány kötete és az is aranyáron.) Vittem is haza és egy délután nekikezdtem és emlékszem, már akkor mennyire szerettem. Talán  mondanom sem kell, hogy végül a Beszterce ostroma lett a kötelező, és egyedüli voltam, aki ezen is átrágta magát. Egyszer elmeséltem néhány osztálytársamnak, miről szól a regény és tetszett nekik a történet, bár arra nem emlékszem, végül elolvasta-e valamelyikük.

    Noszty Feri  vonzerővel gazdagon, vagyonnal már szerényen megáldott huszár, aki ezredével éppen Trencsénben állomásozik. Feri imádja a nőket, de a kártyát sem veti meg, így adósságot-adósságra halmoz. Most éppen váltóhamisításba keveredik, melynek megoldásához az apjától, a szintén pénzügyi gondokkal küzdő Noszty Pál képviselőtől kér segítséget. Bár a turpisság megoldódik, Feri kénytelen levetni az angyalbőrt és búcsút inteni a város leányainak is, köztük aktuális kiszemeltjének, Velkovics Rozáliának, aki mellesleg a polgármester leánya.
" - (...) Hanem ha valami jót akarsz velem, szerezz nekem egy jó partit...
- Jó, majd híradással leszek, ha valami érdemes falat akad. Apád már beszélt velem ilyesfélét, de olyanformán, mintha már meg is volna. De addig is kísérj el a szabóhoz, díszmagyart megyek csináltatni. Nini, elfelejtetted már Velkovics Rozálit?
- Az csak akkor volt jó. Akkor még kevesebb adósságban úsztam. Most már nagyobb hal kell.
- Vigyázz, sógor, mert a cápáig találod fölvinni, az pedig nincs se a Tiszában, se a Dunában."

    Ezek után új, tehetősebb parti után kell nézni, így figyelnek fel az Amerikából hazatérő kiflikirály lányára, Tóth Marira, aki jelentős hozománnyal bír, amennyiben beadja végre a derekát valamelyik kérőjének. Mert Mari nem egyszerű eset: hiába dongják körül a kérők, ő rendszerint kikosarazza valamennyit. Mivel ez Ferink fülébe is eljut, így ül össze a családi kupaktanács és Máli nénivel (a nagynéni) az élen, megszületik a tökéletes terv Tóth Mari becserkészésére.


    Persze Mikszáth nem arról híres, hogy mindezt csak röviden elmesélje, számos kitérő fejezettel találjuk magunkat szembe, míg a történet végére érünk. Megismerjük a Noszty családot, az idézetben szereplő sógort, Kopereczky Izrael Izsákot és az ő különleges nevének történetét, Tóth Mihály (Mari apja) gyerekkorát, ill. a korabeli politikai életet is. Ezek a vargabetűnek tűnő fejezetek egyáltalán nem zavartak, sőt, imádtam olvasni a Kopereczkyről szólóakat. Mert Kopereczky az állatok tanítványa, akiről kiderül, nem is olyan ostoba, mint amilyennek azt a közvélemény feltételezi róla:

Az üres zsebű Noszty Pál (Uray Tivadar) és az állatok tanítványa (György László) Gertler Viktor filmjében (1960, forrás: port.hu)
"Képzelhetni, milyen unalmas volt neki most végighallgatni a Kopereczky széptevéseit, parlagi bókjait, vaskos tréfáit és kijelentéseit. Éppen magyarázta, hogy ő sohasem hallgatott a tanítóira, mindent az állatoktól tanult, amit tud.
- Talán a kos is valami professzorféle magánál? - csipkedte Vilma kisasszony.
- Valóban az. Ő türelemre tanít engem, mint ahogy a méh, mely a takarékpénztári épületen van, a gyűjtésre és szorgalomra emlékeztet. Én az állatok tanítványa vagyok, és ez az egyik legfőbb büszkeségem."

Ha már Kopereczky, nem maradhat ki leghűbb szolgája, a furfangos Bubenyik sem, aki bármilyen csávából képes kihúzni gazdáját és annak családját. Bár az összezördülések köztük is megszokottak:

"A főispán nagy patáliát csapott, hogy minek pusztították el a szobájában levő pókhálót is tisztogatás révén. - Hogy engedhetted azt, te mamlasz? (Ez Bubenyiknek szólt.) Hát nem tudod, hogy az a pók nekem kedves állatom volt, akit órákig elnézegettem, mikor már tőletek megundorodtam? A leghívebb barátomat öltétek meg. Őtőle tanulgattam a szövést. Aztán micsoda hasznát vettem csak az ősszel is, mikor még nyitva lehetett az ablakokat tartani, a beszálló legyeket mind elfogdosta, fölfalta, egyiket se engedte, hogy engem molesztáljon, és most vége van. Jól van, Bubenyik, most az egyszer elnézem a dolgot, hanem ha valamikor itt legyeket találok, azokat neked kell megenned a pók helyett. Isten engem úgy segéljen."

   Mikszáth, akit egy korabeli újságcikk ihletet a regény megírására, a hír mellett saját, a politika világában szerezett tapasztalatait is felhasználta: 
"A parlamentnek felelős miniszterek nem ültetnek olyan fákat, melyek hosszú esztendők múltán tartanak árnyékot, vagy hoznak gyümölcsöt, pedig a jövendőkre is illik gondolni egy jól szervezett államban, valamint nem szüntetnek meg olyan bajokat, míg kicsinyek, melyekhez hozzányúlni kényelmetlen vagy személyükre nézve veszélyes - inkább áttolják a jövendő kormányokra, akkorra, midőn már a bajok nagyra nőnek, és magára az államra nézve lesznek veszélyesekké. A parlamentáris miniszterek előtt csak azok a sikerek számítanak, melyek mindjárt bekövetkeznek. Mit érne az nekik, hogy húsz év múlva dicsérnék? Nekik az kell, hogy most dicsérjék. Ők az esti lapokra dolgoznak. És ezt nem lehet rossz néven venni, mert minden teremtett lény csak annyi levegőt szív be a tüdejébe, amennyi a pillanatnyi légzésre szükséges, és annyi vizet iszik, amennyi a szomjat oltja; kivévén a teve, mely a jövendőre is szed be egy kis tartalékot, de a teve csak két púpot visel a hátán, míg a miniszterén négyszáz és néhány púp van."

   Bár a regény 1906-ban jelent meg, a mai olvasónak így ugyanolyan remek szórakozást nyújt, mint a megjelenésekor. Igaz, hogy azóta több, mint egy évszázad is eltelt és sokat változott a világ, de a regény alakjainak XXI. századi változatai ma is köztünk járnak. 
        Mindenesetre, egy évtized múltán is ugyanolyan jól szórakoztam, mint annak idején. Pedig most nem is kötelezőként került le a polcról.

   Végül, de nem utolsósorban a filmváltozatról: ahogy az lenni szokott, 96 percbe nehéz mindent belesűríteni, de kedvcsinálónak nem rossz a film. Mécs Károly tökéletes választás volt Noszty Feri szerepére, a de kedvencem a Kopereczkyt játszó György László lett ;).

   A regényből először 1938-ban Székely István készített filmet a címszerepben Szörényi Évával és Jávor Pállal.


Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival I-II.
Millenniumi Könyvtár sorozat 111-112.
504 oldal
Talentum Kiadó, 2000
Eredeti ár: 1180 Ft
Más kiadásban pl. az Európa és a Talentum diákkönyvtár sorozataiban, ill. hangoskönyvben (Molnár Piroska felolvasásában) is beszerezhető vagy elolvasható a MEK-ban
Share:

2 megjegyzés:

  1. Én még nem olvastam, nálunk nem volt kötelező, sokáig nem is tudtam miről szól - valami humoros történetként élt a fejemben, ki tudja miért :D
    De már ott figyel a Kindle-men, mihamarabb el akarom olvasni :))

    VálaszTörlés
  2. Ne hagyd ki, mert szerintem nagyon jó! ;)))

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.