2012. július 16., hétfő

, , , ,

Vers hétfőn

Tavaly már felfedeztem Federico García Lorcát, akkor a színjátékait olvastam és tavasszal sikerült lecsapnom a verseire is, amit tudtommal azóta sem (1975) adtak ki ... Néhány hete el is kezdtem olvasni őket, és bár még az elején tartok, de már nehéz volt választani közülük, így biztosan felbukkannak még a rovatban.
Federico García Lorca: A hold lombját letépném
Fordította: Takács Zsuzsanna
(1919. november 10., Granada)

Borongó éjszakákon
a nevedet kiejtem,
mikor a holdat isszák
a csillagok felettem,
és alszik már a fákon
a lomb, e egy gally se rezzen.
S a zene sodra többé
nem tölti be a lelkem.
Egy bomlott óra újra
multat kondít rekedten.

Borongó éjszakán, ma
a nevedet kiejtem,
és nem csendült neved még
messzibb sohase bennem,
messzibb az égbolt minden csillagánál,
s csők komor hangjánál keserűbben.

Szeretlek majd, mint akkor
szerettelek? Kegyetlen
mily szörnyü bűn gyötör?
A köd, ha tovalebben,
mit is remélhetek még?
S ha nem lesz igaz az sem?
A hold lombját letépném,
itt ragyog felettem!




Federíco Garcia Lorca versei
Válogatta: András László
Lyra Mundi sorozat
360 oldal
Európa Kiadó, 1975
Kép
Share:

2 megjegyzés:

  1. Örömmel látom, hogy Federico García Lorcának nemcsak a színművei olyan remekek! :o)
    Tetszik ez a vers!!! <3

    VálaszTörlés
  2. Ennek csak örülök, mert hozok még a verseiből ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.