2012. július 12., csütörtök

, , , , , ,

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"


(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként nem, hát az utolsó útjuk alkalmával.
- Nyugodni csak itt tudunk.

     Először a borító, aztán a fülszöveg keltette fel az érdeklődésem a regény iránt, és amikor belekezdtem, egy kicsit bevallom, megijedtem. Rögtön a borító belső oldalán (elöl és hátul is) megtalálható a Radnayak családfája, és az első fejezetet olvasva el is vesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda és egy rövid időre félre is tettem. De aztán összekaptam magam és a második fejezettől már elkaptam a fonalat és egyre nehezebben tudtam letenni.

    A Radnayak életét 1913 és 1959 között követhetjük nyomon. A család tősgyökeres erdélyi, és ahogy a fenti idézetből kiderült, őseik már Árpád vezérrel érkeztek ide. Két ága van: a várfalvai és a magyarpetei. A regényben főleg az előbbi dominál, de a két ág sorsa egybefonódik. Várfalván Ista bátya és Loni néni, fiukkal, Sándorral és két unokaöccsükkel (a szüleik halála óta ők nevelték őket) Zoltánnal és Gyulával élnek. Loni néni szokása szerint valamilyen becenevet aggat a családtagokra, így lesz Sándorból Lexi, Gyulából pedig Bubu, egyedül Zoltán lóg ki a sorból, ő egyszerűen Zoltán marad.

   Gyula Kolozsváron készül orvosnak, Sándor jogot végzett, Zoltán pedig katona lett. Hármójuk közül Zoltán érzi folyamatosan azt, hogy Sándor mögött a háttérbe szorul, és ezért mindent megtesz, hogy riválisa fölé kerekedjen. Hamarosan azonban egy baleset következtében Sándor lebénul, ám Zoltán még ekkor is folytatja a küzdelmet az unokatestvérével szemben.

Várfalva látképe a földvár romjairól, előtérben az unitárius erődtemplom 

    Közben kitör az I. világháború, megszűnik az Osztrák-Magyar Monarchia, a trianoni békeszerződés következményeként Várfalva is elszakad Magyarországtól, Erdély román megszállás alá kerül, majd a II. világháború szedi áldozatait, ill. az '56-os forradalom eseményei következnek, melyek hatásait a Radnay család tagjai szemszögéből ismerhetjük meg. A család egyetlen célja pedig, hogy kilencszáz éves történetét és hagyományait továbbvihesse, hogy fennmaradhasson - mindenáron. Ez a cél hajtja őket, hogy minden tragédiát, szegénységet, fájdalmat túléljenek. Mert a sorsuk elöl nem menekülhetnek el:
(...) Radnaynak lenni feladat, kötelesség, amitől nem lehet szabadulni. Mert minél inkább menekül valaki e sors elöl, annál jobban rátelepedik, és magával rántja.

     Radnaynak lenni nem könnyű, de a családba házasodottaknak sem egyszerű. Számukra ez, a múltjára oly büszke család megfejthetetlen rejtély marad. A családon belüli és az egyik cselédjükhöz, Marihoz fűződő érzelmeik pedig még az érintettek előtt sem világosak.


      A kezdeti apró nehézség után öröm volt olvasni. Bár néha egy picit zavart, hogy néhány év felett csak átsiklottunk (akkor nem történt semmi a családban), de a következő fejezet olvasásakor már meg is feledkeztem az "ugrásról", mert mindig kárpótolt érte. Ahogy fogytak a lapok, egyre nehezebben tudtam letenni a könyvet, sőt egy-egy fejezetet akár este is befejeztem.

     A fejezeteken belüli narrátorváltás sem okozott gondot, sőt kifejezetten remek ötlet volt, hogy az adott eseményt rögtön a másik szereplő(k) szemszögéből is megismerhettem.

      Öröm volt olvasni, mert ez a regény nem csak egy izgalmas családregény, ami több mint 50 éven át követi egy család sorsát, mert mindez kevés lenne, ha nem ilyen bravúrosan lenne megírva.
Varga-Körtvélyes Zsuzsanna neve ismeretlenül csengett a számomra a megjelenéskor, de örülök, hogy belevágott a regénybe, amelynek folytatása is lesz (ha minden igaz, jövőre, ). Mindenesetre én már várom, és jó, hogy ilyen könyvek is kerülnek még ki a kortárs magyar szerzők kezei közül.

A trilógia részei:
A Radnayak
A Radnayak örökében
Krisztina bárónő


Varga-Körtvélyes Zsuzsanna: A Radnayak
Egy erdélyi bárócsalád regénye
548 oldal
K. u. K. Kiadó, 2012
4500 Ft
A bejegyzésben szereplő kép forrása.
Share: