2012. június 6., szerda

, , ,

Vers

Pablo Neruda: XVII. szonett
Fordította: Somlyó György


Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.

Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.

Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,

csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.





Köszönöm a Kedves Ajánlónak, aki felírta a listára! :)
A verset itt találtam, csak a nagybetűket javítottam ki.
Kép: Pinterest
Share:

4 megjegyzés:

  1. Én voltam!;) Említettem a múltkor szerintem, hogy mostanában kezdek rákattanni Nerudára... ugye mennyire erőteljes vers? Majd még írok a listádra, ha szabad!:)

    VálaszTörlés
  2. Akkor ezúton is köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem! :) Nagyon szép vers ;).
    Igen, emlékszem, hogy írtad ;).
    A dokumentum nyitott, eszemben sincs lezárni, úgyhogy írj rá nyugodtan ;).
    Beszereztem a Szerb Antal válogatta Száz verset (ezek külföldiek), ill. az jutott eszembe, hogy a Vers mindenkinek dvd-ről (amit egyszer úgyis megveszek) is válogatok majd, és marad a mostani arány, egyik héten magyar, másikon külföldi :).

    VálaszTörlés
  3. Ez gyönyörű volt! :) Köszönöm megint, hogy egy új költőt ismerhettem meg.

    VálaszTörlés
  4. Szaniknak jár a köszönet ;).
    Hála Szerb Antalnak, lesz még majd 1-2 felfedezetlen költő a továbbiakban is ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.