Ugrás a fő tartalomra

Tökéletesség és festékpacák


    " Manet-t minden bizonnyal bántotta, talán irigységgel töltötte el az idősebb festő sikere, amely éles kontrasztban állt az ő szerencsétlen pályafutásával. (...) Manet neheztelt azért, hogy Meissonier " egyfajta hivatalos udvariassággal kezelte őt, amiből hiányzott a cimboraságnak még a gondolata is. " Egyetlenegyszer sem kínálkozott alkalom, hogy a két férfi elbeszélgessen egy kicsit arról a bizonyos nagybetűs Művészetről, Duret ugyanis azt állítja: Messonier " soha nem adta tanújelét annak, hogy tudná: Manet is festő. "


    Bevallom, nagy hiányossággal kezdtem neki a regénynek, ugyanis Ernest Meissonier neve egyáltalán nem csengett ismerősen, nem úgy, mint Manet-é. De rögtön az első fejezet kárpótolta az eddigi tudatlanságomat.

      1863-ban Meissonier Franciaország egyik legünnepeltebb festője, képei előtt a kritikusok is kalapot emeltek, azonban mostanában támadás éri a témaválasztása miatt. Meisonnier ugyanis muskétásokat és sakkozókat fest. Ennek hatására kezd visszatérni ifjúkori próbálkozásaihoz, a történelmi témájú festményekhez, mely képek a kor művészeti eszméinek is megfelelnek. Az évente megrendezésre kerülő Szalonon ugyanis a szigorú szabályok szerint válogató zsűri szinte csak és kizárólag történelmi vagy mitológiai témájú műveket fogadott el, melyek erkölcsi tanulsággal szolgálhatnak a látogatók számára.

    Eközben Édouard Manet egy teljesen új stílussal próbálkozik: a hétköznapi életet szeretné vászonra vinni, de a saját stílusában.

Párizs az 1860-as években
Forrás
   
    A Szalonon való részvétel a korabeli művészek (nemcsak festők, hanem szobrászok is nevezhettek műveikkel) számára hatalmas lehetőség volt, hiszen az elfogadott képeket és szobrokat rengetegen megcsodálhatták. Azonban sokszor a zsűri jóváhagyása sem volt garancia az elismertségre, ugyanis pl.: Manet Reggeli a szabadban c. képét másokkal egyetemben egyszerűen elutasították. Ezen felháborodva a kegyvesztettek először rendezték meg az Elutasítottak Szalonját. Az elutasítottak névsorában szerepelt rendszerint Monet és Cézanne is. Ráadásul a Szalonra való bekerülés szabályai is folyamatosan változtak, ezeknek sem volt könnyű megfelelni, így nem csoda, hogy számos - ma már elismert festő - vihette haza a képét, hátán egy hatalmas vörös R-rel (réfuse = elutasított).

   A kor felfogása szerint:

" Flaubert barátja, Maxime du Camp úgy vélekedett, hogy egy festett aktnak nem szabad több bujaságot tartalmaznia, mint egy matematikai egyenletnek. "

        A Szalon és a továbbiakban az Elutasítottak Szalonja kedvezett a szigorú erkölcsöket valló nézelődőknek, ugyanis a kiállított festmények között kedvükre legeltethették a szemüket. Azonban egy aktkép sem biztosította a sikert, ugyanis pl.: Manet Olympiáját egyszerűen kinevették, míg nem sokkal korábban Alexandre Cabanel Vénusz születése c. képe egyértelműen a közönség kedvence lett. 


    Miközben Meissonier-t a nép éltette és ő akár egy évtizedig is elpepecselt egy-egy képével, addig Manet szinte ontotta az újabbnál újabb képeket. Míg előbbi a tökéletességre, sőt a túlzott tökéletességre törekedett - melynek érdekében még saját vasútvonalat is épített pl. - , addig a másikra leginkább Velázquez festészete hatott és élvezte a Café Guerbois-ban a kortársakkal töltött időt.

    A két festő párhuzamos életútja mellett részletes bepillantást nyerünk a Második Császárság, Louis-Napóleon uralkodásának és későbbi bukásának eseményeibe is. A Szalon mellett megismerhetjük a kor találmányait, részt vehetünk a párizsi és a bécsi világkiállításon és találkozhatunk Zolával, Courbet-val, Baudelaire-rel, Delacroix-val, hogy csak néhányukat említsem.

    Aki esetleg nagy falatként tekint a regényre és fenntartásai vannak a történelmi háttér részletessége miatt,  annak sem kell megijednie, ugyanis Ross King nemcsak alaposan utánajárt a kornak (a könyv végén történelmi eseményháttér, jegyzetek, bibliográfia és név- és tárgymutató található), hanem rendkívül szórakoztatóan, a humort sem nélkülözve, mindvégig fenntartja a Kedves Olvasó figyelmét, akinek talán fel sem tűnik, hogy a könyv végére érve milyen sok új információval lesz gazdagabb.


    Egyetlen bakit találtam a könyvben a Reggeli a szabadban modelljeiről: az 52. oldalon a Victorine mellett ülő férfi Gustave, Monet testvére, míg a következő oldalon már a velük szemben ülő alak lesz Gustave. De ettől az apróságtól eltekintve, akit érdekel a művészet és a kor, biztosan nem fog csalódni a regényben ;).
A kivitelezése is nagyon igényes, a könyvben bordó szalagkönyvjelző található, ill. a fejezetek elején a párizsi Pont Neuföt ábrázoló kép.

    A regényben számtalan művészeti alkotás és személy szerepel, így plusz pont jár a 16 festményért, ill. a 30 korabeli fényképért, melyek a könyvben meg is tekinthetőek.

    Az pedig már csak a sors iróniája, hogy az egész életében hatalmas népszerűségnek és elismertségnek örvendő Meissonier a halála után szinte a feledés teljes homályába merült (a Wikipedia magyar oldalán még szócikke sincs!), míg a szinte folyamatosan megvetett Manet, aki az impresszionizmus előfutára lett, napjainkban is reneszánszát éli, sőt festményei egyre magasabb áron találnak gazdára.


Ross King: Párisz ítélete
Az impresszionizmus születésének évtizede
Eredeti cím:  The Judgement of Paris - The Revolutionary Decade That Gave the World Impressionism
Fordította: Makovecz Benjamin
560 oldal
Park Kiadó, 2012
4500 Ft

Édouart Manet festményei (angol nyelvű)
A mozaikon szereplő képeket a magyar és az angol Wikipedián találtam.
A Reggeli a szabadban és Az erkély Manet, az I. Napóleon 1814-ben Meissonier festménye.

Megjegyzések

  1. Tényleg az a legnagyobb vicc az egészben, hogy ezek az elutasítottak azok, akiknek igazán nagy rajongótáboruk van azóta is. :D Én úgy úgy szeretem az impresszionizmust, ez az irányzat áll legközelebb hozzám. :)
    Meg fogom szerezni a könyvet, de meg ám! Klassz ajánló lett, köszi. :)

    VálaszTörlés
  2. Óh, nekem ez kell! Köszi :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, Lányok :$.
    Hóvirág, igen és az a hab a tortán, hogy Manet rajongótábora a halála után folyamatosan nő, Meissonier-re meg szinte a kutya sem emlékszik.
    Én is nagyon szeretem az impresszionistákat, pénteken kemény 100 Ft-ért vettem az Alexandrában egy naptárt a képeikkel - ez itt reklám volt ;).
    Beus, majd mesélj, ha elolvastad ;).

    VálaszTörlés
  4. Kívánságlistás lett és szégyen rám nézve, hogy nem cseng ismerősen Meissonier neve :( szóval van mit pótolnom ezzel a könyvvel! :)

    VálaszTörlés
  5. Köszönjük a "bakitalálatot", már fel is jegyeztük, úgyhogy ha lesz utánnyomás (reméljük), feltétlenül javítjuk!

    Park Kiadó

    VálaszTörlés
  6. Nikkincs: számomra is teljesen ismeretlen volt Meissonier neve, de most nagyon sokat - mondhatni mindent - megtudtam róla ;). Szerintem Neked is tetszeni fog ;).
    Park Kiadó, Remélem, szükség lesz rá ;).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

"Tragédiából a bohózatba mily hirtelen vált a világ szövegkönyve!"

Annak idején nagyon szerettem a görög és a római mitológiát - bár az Odüsszeiáért már kevésbé rajongtam - , így nem lett volna meglepő, ha négy éve már lecsaptam volna Stefano Benni első magyarul megjelent regényére. Ráadásul még olasz is. De mégsem így lett.
Aztán nemrég felfedeztem a nagy nyári leárazás közepette, meg is rendeltem, és kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni.

Odüsszeuszunk, Ullise (a barátainak Lello) Isolani egy kis és veszteséges kiadóban dolgozik szerkesztőként, idejét főleg gépiratok (mivel már senki sem ír könyvet kézzel) olvasásával tölti. Emellett főnöke írókat hívogattat Lellóval telefonon, mivel egy különleges kiadványhoz szeretne tőlük előszót kicsikarni, az írók azonban vele már nem állnak szóba.
Ulisse pékinszomniában szenved: éjszaka nem tud aludni, ellenben nappal bárhol képes elbóbiskolni és ilyenkor szürreális álmai vannak.

Egy nap különös levelet kap egy Achille nevű férfitól, aki arra kéri, hogy a megadott napon és a megadott időben, de csakis akkor…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

"Radnay Pál lányának lenni..."

A Radnay család és a nyár eleje immáron két éve összekapcsolódott nálam, így elképzelhető az öröm, amikor májusban a Könyvhétre megjelenő újdonságok között felfigyeltem a Krisztina bárónőre, a család magyarpetei ágához tartozó lány regényére.

  Az immár éltes Krisztina egy bordeaux-i szőlőskertben emlékezik vissza a Likőrös Löli és Peches Pali tizenkét éves kislányára, aki 1922 márciusában nagy változás előtt áll. Trianon után vagyunk, apja adósságokat halmozott fel, ezért kénytelen egyetlen lánya nevelését a várfalvaikra bízni, ahol Krisztina biztonságban lehet. Anyja számára szinte semmit sem jelent a kislány, apjától mégis nehéz a búcsúzás. De egy Radnay ezt nem mutatja. Így a vörös hajú, se nem szép, se nem csinos, sovány kislány Loni néni és Ista bácsi házába kerül. Nagyanyja nem is érti, miért nem őt választották, de nem is túlságosan bánja, számára Méri fia anyagi helyzete előrébb való.

   Így kerül a Kotnyeles Krisztina Lexi szárnyai alá, barátkozik össze a nála ekkor öt év…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

A magyar irodalom legszebb szerelmes versei 77 oldalon

Erre a kis kötetre az újságosnál bukkantam a Nők Lapja Nyárhoz csomagolva. Megnéztem a kötet nélküli számot, és mivel jónak ígérkező cikkeket láttam benne, így megvettem.
Annyit elmondanék, hogy tavaly hónapokig vettem szerdánként  a Nők Lapját, amit aztán továbbadtam a nagymamámnak, aki mindig örült neki. Aztán felfedeztem, hogy a lap célcsoportként a 18-49 éves, városi, ABC kategóriás nőket jelöli meg. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem erről a háztartási gépek energiafogyasztása és az autókategóriák jutnak eszembe, nem pedig az emberek. Mivel én sem feleltem meg minden kritériumuknak és a nagymamám sem, úgy döntöttem, hogy annak a heti 250 Ft-nak van jobb helye is. Ehhez csak annyit fűznék hozzá - hogy bár a blog nincs teletűzdelve hirdetésekkel, ahogy a Nők Lapja - , nekem soha eszembe nem jutott, hogy célcsoportot jelöljek meg. Teljesen mindegy, hogy valaki városban, faluban vagy tanyán él, 18 vagy 88 éves, vezető beosztásban dolgozik-e vagy alkalmazott, tanul vagy esetleg mun…